Szülőföld a hazában – Előszó a Szép Felvidékünk kötethez

Göncz József és Bognár Béla Szép Felvidékünk – Történelmi képeslapokon 1897-1940 című albumának (Kiadta az Edutech Kiadó, Sopron, 2004) előszavát Duray Miklós írta.

Szülőföld a hazában: Felvidék

Felvidékről nem szól dal, csak a lélek zenéje. Nincs határa, de vannak folyói, hegyei, népe és szelleme, fáinak súgása, rétjeinek suttogása, szikláinak éle, barlangjai és vízcseppjeinek kristályos csendülése, nyárfáinak májusi sercenése, tikkadt melege, tavaszi és őszi köde, búzamezői és kukoricásai, Tisza-parti almaligetei, zamatos borai és csevicéje.Felvidék: az Ökör-hegy elmúlást jelző bronz koronája, a várromok körül lengő titokzatosság, az örökzöld erdők és makkhullató tölgyrengetegek, Somoskő hatszögletű bazaltkövei, a pannonkori és a görömbölyi hévizek.

Felvidék – ez a földrajzi név szerepében tetszelgő vagy az ebbe kényszerített főnév Trianon óta sokszor meghurcoltatott, noha sohasem jellilt pontosan meghatározható földrajzi egységet, és főleg sohasem jelentette annak a területnek az elnevezését, amelyet 1 920-ban csatoltak a történelmi Magyarországtól Csehszlovákiához, hogy majd ennek nyugati része 1993. január 1-jétől Szlovákia legyen.

A Felvidék azonban mindig a Szent István alkotta Magyarország északi részét jelentette, mert számunkra nemcsak a hegy van fenn, hanem észak is, és lent dél, a völgy és a síkság. Így esett, hogy hol az észak-magyarországi bányavidéket, hol a Nyugati Kárpátok, belső Kárpátok és az Északi Középhegység területét Máramarosig, illetve Egerig, majd a magyar nemzet több mint egy évezredes kárpát-medencei léte során bekövetkezett legnagyobb tragédiájától, a szerteszét szakítottságtól a Csehszlovákiához csatolt magyar nemzetrész lakóterületét értették Felvidéken. Amelyhez kezdetben még Késmárk is tartozott, de azóta egyre szűkebb területre vonatkozik. Hál’ Istennek még ma is idesoroltatik Csallóköz és Mátyusföld, Bars és Hont egy része, a Garam mente Lévától Párkányig, az Ipoly mente Losoncig, Kishont és dél Gömör, Torna és Abaúj csaknem egészen, dél Zemplén, Bodrogköz és Ungvidék, továbbá a Tiszahát, Bereg és Ugocsa.
Legmeghatározóbb népe a palócság, akik talán a besenyőktől származnak, és ízes nyelvük legalább annyira jellegzetes, mint a szögedieké. De itt találhatók a talán egyetlen helyen fennmaradt, avarnak minősíthető nyelvemlékek, a bősi vízi erőművel tönkretett szárazföldi Duna-delta valamikori folyószövevényei között megbújt és helyüket a víz folyása szerint megváltoztató falvak máig élő neveibe, a karcsákba és étékbe rejtve.

És aki nem tudja, azt „békasókővel suvasszák meg, vagy gyítsák el a torkát”, hogy itt volt az Zichyek, Pálffyak és Andrássyak ősi fészke, itt született Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Madách Imre, itt nyomtatta könyveit Bornemissza Péter, ezeken a végeken duhajkodott, vitézkedett és tette a szépet az úrhölgyeknek Balassi Bálint, és itt született Szenci Molnár Albert, innen származik – a ma már több mint ezeréves Deákiból – a Halotti Beszéd. A Pray-kódex néven ismert misekönyvet ugyanis ott lapozták az Isten tiszteletére. És innen gyűjtötték he a legtöbb gályarab kálvinista lelkészt.
De Felvidék volt a menekülő magyarság menedéke, sőt „menedék-köve” a tatárjáráskor és a török hódoltság idején. Erre vonult hadaival Bocskai, itt koronázták Thököly Imrét királlyá, itt született és innen indította szabadságharcát Rákóczi, a nagyságos fejedelem, ezen a vidéken zajlott 1 849-ben a szabadságharc Görgey által vezetett tavaszi hadjárata, és innen származtak az első világháború frontjairól hazajött fiatalemberek, akik egyedül is felvették a harcot a cseh légionáriusokkal szülőföldjük védelmében. Az itt élő magyarok életének egyik legboldogabb pillanata 1938. november 2-a és 10-e között következett be, amikor a szülőföld ismét magyarhonná vált.

De a felvidéki magyarokat sújtotta a legtöbb üldöztetés, hiszen 1944 késő őszétől őket hurcolták el ,málenkij robot”-ra, azaz rabszolgamunkára, tőlük tagadták meg a szülőföldhöz való jogot, őket telepítették el a lakóhelyükről, őket „reszlovakizáltatták”, őket fosztották meg anyanyelvük használatának jogától.

Ma, 2004-ben a felvidéki magyarokat leginkább a munkanélküliség sújtja és a szegénység mind a nyugat Felvidéken (Szlovákiában), mind kelet Felvidéken („Kárpátalján”) és errefelé a legnagyobb a kilátástalanság is.

De ma Felvidék nyugati része, csakúgy, mint a Vend-vidék (Mura vidék) és a trianoni maradék Magyarország az Európai Unió része, amely olyan új helyzet, aminek lehetünk nyertesei is a 85 éves meghurcoltatás után, ha az európai integráció szellemében egyesíteni tudjuk a nemzet határokkal szétdarabolt részeit.

Ez mind Felvidék. Az a pontosan meghatározhatatlan nagy tájegység, amelyről egy-egy régi képeslap vagy fénykép emlékképet nyújt és lehetőséget ad arra, liogy leltárt készítsünk a nemzetről, főleg arról a részéről, amely ma közösségi életét az elszakítottság miatt már-már önállóan, de lélekben az egységes magyar nemzet hitével Szlovákiában vagy Ukrajnában éli.
Köszönet a gyűjtőknek és a szerkesztőknek az emlékezés képeiért. Szorgalmuk gyümčilcse segít bennünket visszatérnünk gyökereinkhez.

Duray Miklós