Az év demokratája: Duray Miklós

HírTV – 2005. december 22. – Szembesítő – Ókovács Szilveszter interjúja Duray Miklóssal, a Magyar Koalíció pártja alelnökével

Idén adták át először Az év európai demokratája címet. A Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsora két hónappal ezelőtt kérte olvasóit [hallgatóit], hogy tegyenek arra javaslatot, ki az a kárpát-medencei magyar közéleti személy, aki méltó a demokrata címre. A beérkezett javaslatok alapján a műsor munkatársai választották ki Duray Miklóst.

A Vasárnapi Újság főszerkesztője, Molnár Pál a lapnak elmondta, hiánycikk a demokrata mai életünkben, hiszen egy európai embernek nemcsak jogai, hanem kötelességei  is vannak. Fontosnak tartják, hogy valóban európai demokraták kerüljenek a társadalom érdeklődésének középpontjába, és ilyen Duray Miklós, aki a rendszerváltás előtt is bátran, kulturáltan tanúbizonyságát tette annak, hogy ő demokrata. Csakúgy, mint annak, hogy magyar, és ezt vállalja akkor is, ha emiatt börtönbe csukják. Személye tehát maximálisan megfelel a kritériumoknak, és méltó arra, hogy elsőként átvegye ezt a kitüntetést – mondta Molnár Pál.
Ókovács Szilveszter: Tisztelt nézőink! Asztalunkon maga az oklevél, vendégünk pedig a kitüntetett, Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke. Köszöntöm szeretettel, és gratulálunk is az oklevélhez, amelyet igyekszünk megmutatni nézőinknek. És közben hadd érdeklődjem rögtön arról, hogy az ismert bonmot szerint ha demokratának lenni annyit jelent, hogy az ember nem fél, akkor az európai demokrata az egy szűkítést jelent vagy gazdagodik a demokrata és a demokrácia jelentése ezáltal?

Duray Miklós: Megítélésem szerint ebben benne van az európai kultúrának, az európai értékrendnek a hagyománya is, tehát önmagában a félelemmentesség  még lehet vakmerőség is, de hogyha ez a demokrácia irányába mutat – ami azt jelenti, hogy tisztelem a másnak a véleményét, védem az ő jogait és a saját jogaimat, tehát ha jogtudattal is párosul -, akkor tulajdonképpen az európai demokráciáról van szó, beleértve a klasszikus görög demokráciát is és a modern demokráciát is, amely, megítélésem szerint, sokkal több, mint az úgynevezett többségi demokrácia, mert az egyeztetéses demokrácia az igazi demokrácia.

Ó. Sz.: A demokráciával kapcsolatosan szoktak beszélni demokráciadeficitről, amikor a népakarat érvényesülésébe hibák csúsznak vagy az elé akadályok gördülnek. Szlovákiát tekintve vagy a magyar anyaországot tekintve lát-e ilyen deficittényezőket?

Duray M.: Demokráciadeficit van a térségünkben, ez sok mindennel függ össze, részben a XIX. század fejlődési görbéjének a megszakadásával, hiszen tulajdonképpen Trianonnal vagy az első világháborúval véget ért, megszakadt a modernitásnak a fejlődése ebben a térségben, és nemcsak a magyar modernitás ment tönkre a trianoni döntéssel, de beleértve egész Közép-Európa modernitását is, hiszen egy olyan helyzet, aminek a következménye egy második világháború lehetett, beleértve azokkal a gyűlöletekkel, amelyek előtte is, közben is, meg utána is száguldoztak Európában, akkor mondhatjuk azt nyugodtan, hogy Európa egy jelentős részében demokráciadeficit van, nem csak itt, a Kárpát-medencében. Na most a demokráciadeficit nem elsősorban attól van, hogy nem tud érvényesülni a népakarat, hanem már akkor is demokráciadeficitről beszélhetünk, hogyha a népakarat nem nyilvánul meg.
Például demokráciadeficitet jelent az is, hogyha nem mondok véleményt.
Vagy nem tudom megfogalmazni a véleményemet, mert nincsen összehasonlítási alapom. Meg az is demokráciadeficit, hogyha elutasítom a választáson való vagy a szavazáson való részvételt.

Ó. Sz.: Nagyon érdekes témához érkeztünk, ugyanis többen azt mondják, hogy ez a fajta tömegdemokrácia, ami mostanában a létező rendszerek legjobbikának van kikiáltva, ez nem hatékony és nem is igazságos. Többen azt mondják, hogy legyen inkább a választás lehetősége cenzusos, tehát valamiféle vagyoni mérésen alapuljon, van, aki azt mondja, hogy intelligenciát kéne mérni, van, aki meg azt mondja, hogy legalábbis azt kéne szavazni engedni, aki el is megy szavazni, és valahogy mérni vagy kötelezni kéne az embereket arra,  hogy kövessék az eseményeket, hiszen csak arról lehet dönteni, amit az ember ismer.

Duray M.: Igen, ezek úgynevezett értelmiségi megközelítései ennek a kérdésnek. Megítélésem szerint nem lehet egy demokráciában különbséget tenni egy egyetemi tanár vagy pedig egy utcaseprő között, még ha nyilvánvalóak is a képesítésbeli különbségeik, ugyanis a demokráciában az emberek egyenlőek és egyenrangúak, csak nem ugyanarra képesek egyformán. Tehát hogyha egyáltalán valamihez lehetetne kötni a demokrácia gyakorlati megnyilvánulását, akkor az önkéntességhez lehetne kötni, mégpedig úgy, hogy ki hajlandó részt venni a demokratikus intézményrendszerek működtetésében alapfoktól kezdve vagy ki utasítja el. Aki elutasítja, az kilépett a rendszerből.

Ó. Sz.: De azzal mit lehetne kezdeni?
Duray M.: Hát aki kilépett a rendszerből, az nem szólhat bele a rendszernek a működésébe.

Ó. Sz.: Végül is otthon marad, Ön is ezt panaszolta az imént, hogy így is lehet demokráciadeficit, hogy valaki nem mond véleményt.

Duray M.: Igen ám, de vissza lehet velük élni. Azok, akik nem érzékelik  vagy elutasítják passzivitással a rendszernek a működtetését, a politikusok, a politikai pártok leginkább őrájuk célozzák a tevékenységüket, mert őket akarják megszerezni új választónak. Tehát megpróbálnak olyan propagandát folytatni, amivel akár meg is téveszthetik őket, mert az a fontos csak, hogy leadják a szavazatokat, aztán már nem érdekes tovább. Tehát azok, akik úgymond nem hivatalosan mondanak le a demokrácia működtetésének a jogáról, hanem csak ilyen kaotikus állapotban maradnak, azokkal vissza lehet élni.
Az a tömeg.

Ó. Sz.: Nagyon érdekes gondolatmenet ez a demokrácia, meg az egész téma nagyon érdekes, mégis a passzivitásba kapaszkodva hadd vigyem át a beszélgetés fonalát így a vége felé egy aktuálpolitikai területre, de
Önhöz közel álló terület ez is, mert hogy a MÁÉRT-et, a Magyar Állandó Értekezletet nem hívták össze az elmúlt év novembere óta. Közbeesett a december 5-i népszavazás tavaly, és bár azt ígérték ebben az évben, hogy a miniszterelnök összehívja, de hát ahogy elnézem a naptárt, 22-e van, erre már nemigen kerülhet sor. Milyen érzésekkel tölti el ez Önöket?

Duray M.: 2004. november 11-én csődbe jutott a MÁÉRT, ugyanis nem sikerült közös megegyezésre jutnunk, pontosabban két résztvevő kimaradt a közös megegyezésből, a legerősebb magyarországi kormánypárt és a kisebbik kormánypárt, tehát az MSZP és az SZDSZ. A többi résztvevői a MÁÉRT-nak közös nevezőre jutottak abban a kérdésben, amiben a vita elindult. Na most akkor már sejthető volt, hogy ez nem fog folytatódni, és valóban be is következett. Tény az, hogy a jelenlegi magyarországi miniszterelnök nem tudja elviselni azt, hogyha őt megbírálják vagy ellentmondanak neki, és  amit ő az elmúlt évben nemzetpolitikai vagy több mint egy évben nemzetpolitikai téren itt elkövetett, az bizony nagyon nehéz helyzetbe hozná őt a  MÁÉRT-on, nem tudna olyan hangulatot teremteni, hogy ne ő legyen a bírálatnak a célpontja.

Ó. Sz.: Ön el tudja képzelni azt, hogy az egész választási kampány ideje alatt sem hívják össze a MÁÉRT-et?

Duray M.: Én nem tudom elképzelni, hogy összehívják a MÁÉRT-et. Hacsak nem találtak ki valamilyen rettentő gonosz játékot a választási kampány  idejére, ahol megint minket akarnak felhasználni valamilyen politikai tőkének vagy ellenségnek a megkovácsolására.

Ó. Sz.: Alelnök úr, messze jutottunk az oklevéltől, amelyre újra hadd utaljak, és hadd gratuláljak Az év demokratája oklevélhez a Hírtelevízió nézői nevében is, és hadd kívánjak Önnek így a beszélgetés végén és Önön keresztül az egész Felvidéknek boldog karácsonyt, és eredményes, még eredményesebb következő esztendőt.

Duray M.: Köszönöm szépen, én pedig az egész maradék Magyarországnak és a végeknek kellemes ünnepeket.

Ó. Sz.: Szívesen veszem át. Köszönjük szépen.