Összefonódó ujjak – Teret veszít a nemzetiségi alapú politizálás

Elhangzott a Magyar Rádióban, 2006. december 16.
Összefonódó ujjak – ez a címe a Kairos Kiadó Magyarnak lenni sorozatában megjelent Duray Miklóssal készült interjúkötetnek, melynek riportere Benkei Ildikó kolléganőnk. A címválasztás arra utal, miként képzeli a neves felvidéki politikus a csonka ország, és a határon túli magyarság ideális viszonyát.

– Nagyon sokan annak idején azt mondták, hogy a kisebbségi politikát kormányzati hatalomban lehetetlen képviselni.

Duray Miklós:– Hogyha elméletileg közelítem meg, kormányzati hatalomból többet lehet elérni, mint ellenzékből. Viszont ha másik szempontból, tehát a gyakorlat szempontjából közelítem meg, akkor egyértelművé válik az, hogy kormányzati pozícióban egy kisebbségi közösség politikai pártjának az érdekérvényesítési lehetősége – saját népcsoportjára vonatkoztatva – korlátozottabbá válik. Pontosabban megnyilvánulásai beszűkülnek, és ami az eredményeit illeti, azok csak olyan szinten, vagy olyan keretek között érvényesíthetők, amilyen keretek között azt a többi párt lehetővé teszi. Ez egyébként minden kormánykoalícióra érvényes, hogy a sajátos érdekekről egy koalícióban lévő pártnak általában le kell mondania a koalíció megkötése érdekében. Tévedés abba a képzetbe ringatni magunkat, hogy csak akkor lehet érdeket képviselni, hogyha kormányon vagyunk, vagy csak akkor kell feladni sajátos érdekeket, hogyha kormányba léptünk. Mert be lehet lépni egy kormánykoalícióba úgy is, hogy nem mondok le a sajátos érdekeimről. Akkor az történik, hogy vagy nem vesznek be, vagy pedig, hogyha nem tudnak engem megkerülni, akkor muszáj belőle valamit elfogadni. Most a kisebbségi magyar pártok a Kárpát-medencében abban a görcsben fetrengve léptek be a kormánykoalíciókba, hogy azt hitték, hogyha nem mondanak le a sajátosságokról, akkor nem veszik őket be. Ebben az esetben pont fordítottja volt. Ha nem mondtak volna le, akkor is bevették volna őket, mert az egy nemzetközi elvárás volt. Nekünk volt arról információnk, hogy bennünket be kell venniük a kormánykoalícióba 1998-ban, mint ahogy az RMDSZ-t is 1996-ban. Hogyha megkerülnek, annak sokkal bonyolultabb összetevői lettek volna a nemzetközi politikában, mintsem azt el tudjuk képzelni.

– Ilyen körülmények között az RMDSZ vagy a Magyar Koalíció Pártja – hogy látja – Jó sáfárkodott a rábízott talentumokkal?

– Egyértelmű, hogy nem. Sem az RMDSZ, sem a Magyar Koalíció Pártja nem tudott olyan eredményt elérni kormányzati pozícióból, ami Erdély vagy a felvidéki magyar közösségek a jogbiztonság szempontjából, a saját megerősödő intézményrendszer szempontjából biztosítani tudta volna. Egy olyan jövőt teremtett volna, amire bizton támaszkodhat akkor is, amikor nincs kormányban. A Felvidéken a konkrétum, amire vonatkozik ez, az a közigazgatási területi felosztása Szlovákiának. Felvidéken a magyarság nagyobb területi egységen mindenütt elhanyagolható kisebbségbe került. Tehát a gazdasági helyzete, a támogatási rendszerek, a döntéshozatal szempontjából csak másodrangú szerep jut nekik. Ennek következtében ki van szolgáltatva teljes egészében a többségnek. Két dolog lett volna, amit el kellett érni, vagy pedig hátat kellett volna fordítani időben a kormányzásnak. Egyik a más közigazgatási felosztás Szlovákiában, a másik pedig a kisebbségi önkormányzatiságnak a létrehozása.

– És ezt ön annak idején Bugár Bélának elmondta? Mert felszínen ez úgy jelentkezett, hogy a Magyar Koalíció Pártja annak ellenére, hogy több fajta politikai mozgalomból, pártból állt össze, de nagyon szépen, és egységesen képviselt egy pozíciót, vagy legalábbis a felszínen ez látszott.

– Ez egy folyamatos vita volt a Magyar Koalíció Pártjában. Nem forgattuk fel az asztalt, de folyamatos vita volt.

– Milyen helyzetben van most a Magyar Koalíció Pártja, hogy nem tagja a szlovákiai kormánykoalíciónak?

– A párt nem vonta le a tanulságokat a kormányzati időszakból. Nem vonta le a tanulságokat a kormányból való kibukásból sem. S nem vonta le a tanulságokat a különböző önkormányzati választásoknak a kimeneteléből sem.

– Azt lehetne mondani, hogy az önkormányzati választásokon végül is a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja nem szerepelt rosszul.

– A kerületi és a megyei önkormányzati választásokon pedig csúfos vereséget szenvedtünk. A helyhatósági választásokon pedig láthatóan teret veszítünk fokozatosan. Nem most 2006-ban, hanem ’98-tól kezdve fokozatosan teret veszítünk, és foglalják el a helyünket olyan pártok, amelyeknek nincs szavazó bázisa az adott községben, de polgármestereket már meg tudnak nyerni, és azok a személyek tudnak győzni is. Van egy olyan fajta átalakulás, amelynek hogyha nem állítunk gátat, akkor ki fogunk szorulni a helyi hatalomból is fokozatosan.

Gecse Géza interjúja nyomán