Egy szlovákiai szlovák jellemzése Ján Slotáról a legnagyobb példányszámú szlovák hetilapban

Slota, a kemény legény

Miloš Luknár, a Plus 7 dní hetilap publicistája jegyzetében Ján Slotát, a nemzeti pártot, végül Robert Ficot figurázza ki, sajátságos stílusban. Az alábbiakban magyar fordításban olvasható a jegyzet szövege:
„Végre megtudtuk hát, hogy az MKP elnöke, Csáky Pál disznó, hányadék és trágya. És mindezt a kormányon lévő pártelnök, Ján Slota szájából. Ami viszont figyelemreméltó az egészben, hogy a büszke nemzetvezér eme kijelentéseire nem borgőzös állapotban, hanem színjózanul került sor. Ez pedig haladás, amit bizonyára magasan értékelnek majd nemcsak a koalíció, hanem részben az ellenzék szimpatizánsai is. A jelen  egyik legbefolyásosabb politikusának – aki egyúttal döntési helyzetben van a jövőnkkel kapcsolatban – mélyen szántó gondolatai egyértelműen mutatják, hogy milyen mélységekbe süllyed országunk. Vele együtt pedig mi is.

Egyáltalán nem szükséges, hogy az ember Csáky Pál vagy pártja, netán nemzetének szimpatizánsa legyen ahhoz, hogy kellőképpen felháborodjék az ilyen kifejezések hallatán. Sőt, még az is, akinek egyébként teljesen elege van Csáky sokszor túlságosan is provokatív kijelentéseiből, megspékelve Ján Slota bizonyos egyénnek szánt „inkább marha, mintsem ember“ (értsd. Duray Miklós, a szerk. megj.) formátumú jelzőivel, nos, még az ilyen ember is csak abban az esetben használná ezeket a szavakat, ha lelkileg enyhén károsodott lenne. Természetesen azok, akik a primitívségnek alacsonyabb fokozatain állnak és a negyedosztályú vendéglátóipari egységek füstjében nevelődtek, bizonyára egyszerűbb metaforával  is tudnák illetni Csáky Pált vagy elvbarátait, de – szerencsénkre – nem mindegyikükből válhat csúcspolitikus.

Különben Ján Slotával kapcsolatosan az ilyesfajta kilengésekhez már hozzászokhattunk. Sokan bizonyára még jól emlékeznek arra, hogy milyen útszéli és parlagi stílusban beszélt arról a kedves és szimpatikus hölgyről, aki most újból csábosan mosolyog az oldalán. De a kamerák és a mikrofonok előtt elkövetett egyéb túlkapásairól is legendákat lehetne terjeszteni. Nem beszélve azokról az élettörténetekről, melyek egyenesen a kamerák kereszttüzében peregtek le. Ezek viszont már tényleg csak a legedzettebbeknek valók.

De – valljuk be őszintén – sokakat közülünk, szlovákok közül megszólítanak Slota ilyen férfias megnyilvánulásai, úgyhogy a kemény fickó Ján Slota oda csöppent, ahol most is van – egyenesen a miniszterelnök úr mellé, hogy az ő vezetésével a szellemi és a gazdasági jólét ormai felé vezesse országunkat, és minél távolabb a különböző hányadékoktól és kiszáradt trágyarakásoktól. Sőt, egyenesen úgy tűnik, hogy minél több ilyen csemegét dobnak oda politikusok a szlovák választópolgárnak, annál magasabb pártpreferenciákra számíthatnak az elkövetkező választások során.

Viszont, hogy objektívek legyünk, a nemzetiek sorait nemcsak a fékezhetetlen és szókimondó elnök úr gazdagítja, hanem van köztük sima modorú tanult ember, professzor és művelt intellektuál, aki szinte valamennyi ismert európai egyetemen előadott. Az igaz, hogy a professzori címmel valahogy saját magát tüntette ki, és doktori titulusának eredete is valamiképp a homályba vész, sőt a legtöbb egyetem elutasítja azt, hogy valaha is náluk járt volna a tiszteletreméltó honatya, nemhogy előadást tartott volna. Mivel pedig a képviselő úrnak papírja van arról, hogy paranoid skizofréniában szenved, semmit sem lehet neki felróni.

Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy elhiszi mindazokat a ködképeket, a különlegességét és a tudományos munkásságát illető víziókat és elképzeléseket, melyeket magáról állít. És az is lehetséges, hogy a könyvtárakból betegsége miatt lopott értékes könyveket, vagy volt feleségének megfojtását és gyermekei vonat alá lökését szintén abból kifolyólag tervezte el, mert egyszerűen lelki beteg.

Mindamellett, köszönhetően ennek a betegségnek, Svájcból – ahová egykor emigrált – rendszeres rokkantsági nyugdíjat kap. Szerencsére parlamenti képviselőként nagyszerűen bevált, megbízható tagja a Szlovák Nemzeti Párt képviselői klubjának és felelősségteljes koalíciós képviselő – nincs példa ugyanis arra, hogy akár csak egyszer is másképpen szavazott volna, mint ahogyan kellett. Úgyhogy igazán nincs neki mit felróni. Talán csak azt, hogy saját intézményét – mely a professzori fokozatot adományozta neki – egy svájci fickóról, állítólag egy szlovakistáról nevezte el. A valóságban ez a szlovakista arról is elhíresült, hogy a múlt század harmincas éveiben egy abban a korban meglehetősen furcsa dolgot szervezett – homoszexuális kongresszust, mégpedig országunk szívében, Turócszentmártonban. Ján Slota eme kisebbséghez fűződő viszonyának  tükrében ez méginkább pikáns dolog, mint az összes hamis titulus és a képviselő úr törvénnyel való összeütközése együttvéve.

A szlovák választópolgár túlságosan is toleráns – nem zavarja őt még az sem, hogy valaki futóbolondot csinált belőle, amikor olyan nemzetvédőre szavazott, aki hamis titulusokkal aggatja fel magát. Sőt, az emberek többségének még az sem számít, hogy jövőjükről és gyermekeik jövőjéről egy lelki beteg ember dönt, aki minden bizonnyal már régen  a hűvösön csücsülne bűntettei miatt.

Slota úr azonban nem szenved lelki betegségben, úgyhogy tetteiért vagy pontosabban, kijelentéseiért, teljes felelősség terheli. Ha Csáky Pált disznónak nevezi, szíve joga. Legföljebb azon lehetne gondolkodni, hogy ez a kifejezés vajon nem túlságosan expresszív-e. És, mondjuk meg őszintén, viszaemlékezve az MKP-elnök némely kijelentésére, nem is lehet túlságosan csodálkozni a kissé keményebb szóhasználaton. Viszont ha a kormánypárt vezetője használ olyan szavakat a politikai riválisára, mint amilyeneket a legutóbb, akkor számolnia kell egy nem mindennapos tiltakozóhullámmal. És nem is igazán itthon, ahol párttársai közül sokan talán sokkal vulgárisabbak, csak félnek nyilvánosan megnyilvánulni, így inkább örömmel megveregetik a vállát.

Viszont úgy tűnik, hogy nem mindenki hajlandó az ilyesféle szóhasználatot tolerálni. Például az európai szocialistáknak ez egyáltalán nem mindegy, és válaszukra nem is kellett sokat várni – a Smer nagy valószínűséggel újból nem kapja meg a lehetőséget, hogy visszatérjen a berkeikbe. Az esély arra, hogy az Európai Szocialisták Pártja visszafogadja a Smert – akinek tagságát éppen a nacionalista és radikális Szlovák Nemzeti Párttal való koalíciós együttműködés és Slota legutóbbi, Csákynak címzett szóvirágai miatt függesztett fel – a nullával egyenlő.

Nem úgy tűnik viszont, hogy mindezek miatt Fico miniszterelnöknek túlságosan is fájna a feje. Sőt, a második számú koalíciós partnere, a HZDS máig nincs számon tartva az európai politikai struktúrákban, köszönhetően Vladimír Mečiar pártelnök politikai stílusa miatt. Viszont mindezektől sokkal fontosabb Fico számára az, hogy hatalmon van. És tulajdonképpen az is mindegy neki, hogy a miniszterelnöki székben annak a Vladimír Mečiarnak a segítségével ül, akit ő nemrég ki sem állhatott, akinek Elektra villáját szociális intézménnyé készült átalakítani, miután államosította. Sőt, még az sem zavarja, hogy a parlamenti többséget többek között egy pszichiátriai diagnózissal bíró álprofesszornak is köszönheti.

Ján Slota nem is olyan régen kijelentette, hogy őt a Szocialista Internacionálé  hidegen hagyja, soha nem  ismerte el, és pártját mindez csak annyiban érdekli, mint az eszkimók élete Grönlandon. Úgy tűnik, hogy egyre inkább meglopva érzik magukat a hatalomi mámortól megittasodott Fico által is.

(Plus 7 dní: Luknár Miloš)