A stratégia nem lehet virtuális program

Az MKP stratégiai alelnöke szerint minden szervezetnek, mely a közösség érdekében dolgozik, a közösség számára kell célkitűzéseket megfogalmaznia – Interjú az Új Szóban

Mikorra lesz kész az MKP stratégiai programja?

– A stratégiai tanács sajátos struktúrában működik, a munka tervezési műhelyekben folyik majd, a műhelyek vezetői az egyes szakterületek elismert szakemberei.

Az alapelveket tartalmazó dokumentum a stratégiai tanács belső munkaanyaga, arra szolgál, hogy legyen miről vitát nyitni, legyen miből kiindulni. Mindegyik műhely, műhelyvezető eldöntheti, hogy ezt használja, vagy saját alapanyagot dolgoz ki. A műhelyvezetők feladatul kapták, hogy dolgozzanak ki saját irányelveket. Eredmény tavaszra várható, a stratégiai terv alapján az elnökség ezt követően állítja majd össze a párt hosszú távú programját, melyet a kongresszusnak kell jóváhagynia.

Hogyan készül a program?

– A stratégiai tervezés másként működik, mint a párt egyéb szakmai tanácsainak működése, mivel tekintettel kell lenni az egyes területek átfedéseire, és más munkát kíván meg az is, hogy nem napi vagy azonnal megoldandó kérdésekkel kell foglalkozni, hanem 10–15 éves távlatra kell megtervezni egy feladatsort, amelynek alapján meg lehet fogalmazni a párt aktuális programját, tevékenységét. Elsősorban arra gondolok, hogy a szlovákiai magyarságnak van egy bizonyos társadalmi állapota, melyet fel kell mérni. Pillanatnyilag – a legújabb felmérések alapján – ismerjük a munkahelyi migrációs hajlandóságot és az asszimilációs tendenciákat, valamint azt, hogy ez hogyan függ össze a műveltséggel és a szociális helyzettel. Ezt még ki kell majd egészíteni egy újabb felméréssel az értékrendről és a szociális státusról. Ennek most folynak az előkészületei. Ez fogja majd keretbe a stratégiai tervezést, ezek alapján készülnek majd el azon célkitűzések, melyek szerintünk fontosak a szlovákiai magyarság számára. Elfogadtunk néhány paradigmát, melyek közül a legfontosabb a tudásközpontú társadalom megteremtése és a szülőföld megtartó erejének a megóvása, a szülőföldön maradás erősítése. Ezek megoldás ma még fontosabb, mint 15 éve volt, a szülőföldön maradás például az Európai Unióba való belépéssel teljesen nyílt problémává vált, hiszen ma akár Portugáliában is lehet munkát vállalni. A tudásközpontú társadalom kialakítása is fontos, hiszen egyre nyilvánvalóbbá válik a magyarság műveltségi, iskolázottsági szintjében mutatkozó lemaradás, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ennek gyors megszüntetése nélkül a versenyképtelen lakosság szinte rabszolgasorsra jut.

A stratégia tehát konkrét feladatokat fog tartalmazni, konkrét határidőkkel?

– Nem, inkább megoldási javaslatokat, melyeket nem a pártnak kell megvalósítani. Erre a párt alkalmatlan, de kell bennünk lenni annyi erőnek – a pártban és a társadalmi szervezetekben is –, hogy összefogva próbáljuk ezt megoldani. A szlovákiai magyarság körében eddig nem folyt semmilyen stratégiai gondolkodás. Például nemrégen vita folyt arról, hogy Komárom közelében létesítsenek ipari parkot. Majd elhangzott egy javaslat, hogy nem ipari parkra lenne szükség – mivel az már van a Duna túloldalán –, hanem technológiai parkra. Ez ötletnek jó, de nincs mire alapozni, mivel a technológiai parkhoz egy nagy tudásbázis kell, például egy műszaki egyetem. Komáromban ilyen nincs.

Nem lesz túl széles ez a stratégiai program? Szavaiból az derül ki, hogy nem csak a párt számára készül. Nem lesz ez hátrányos a párt számára?

– A párt szempontjából semmiképpen, mivel a pártprogramot abból a szempontból kell felépíteni, hogy mit kínál a társadalom számára. Helytelen az a megoldás, mely abból indul ki, hogy az egyes embereknek mik az elvárásai, mivel a napi elvárások általában nem stratégiai jellegűek, hanem a napi megélhetéssel kapcsolatosak. Arra nem lehet pártprogramot építeni, hogy legyen magasabb a szociális támogatás.

A szakmai műhelyekkel nem hozott létre egy felesleges, párhuzamos struktúrát a pártban? Miért nem az alelnökök által vezetett szakmai tanácsok dolgoznak a stratégián?

– Ezen lehet vitatkozni, de a szakmai tanácsok inkább napi problémákkal foglalkoznak, a törvényalkotással, a kormányzati lépések véleményezésével.

Viszont a stratégiai programból következő napi feladatokat az elnökségnek kell végrehajtania.

– Ez így van, ez természetes, ezen a téren átfedések lehetnek a szakmai tanácsok és a stratégiai tanács között. Ezt azonban kezelni lehet azzal, hogy bizonyos kérdésekben együttes ülést tart az adott szakmai tanács és a stratégiai tanács megfelelő szakmai műhelye. Ezzel elkerülhető, hogy ne végezzünk párhuzamos munkát.

Amíg nem készül el a végleges program, milyen lesz a párt stratégiája?

– Az elmúlt 8–9 évben sem volt a pártnak stratégiája, választási programok alapján működött, habár tudjuk, hogy az csak arra jó, hogy a választókat vagy a lehetséges koalíciós partnereket megszólítsuk vele. Tudjuk, hogy az elmúlt években mi volt a sorsa a választási programoknak, a koalíció megkötésekor több pontjának megvalósításáról le kellett mondani. A stratégiai program nincs kitéve ennyire a napi politikának.

A stratégiai program esetében is feltétel azonban a megvalósíthatóság, reális célokat kell tartalmaznia a szlovákiai viszonyok között.

– Igaz, hogy a stratégia nem lehet kizárólag virtuális program, de nem árt, ha van benne néhány olyan elem is, mely a pillanatnyi megítélés szerint túlmutat a lehetőségeken. A stratégiának ugyanis az a motorja, amikor nem ragad le a napi lehetőségek mellett, hanem abba az irányba próbálja terelni a tevékenységet, hogy a napi lehetőségek megváltoztatására teremtsen helyzeteket.

Mely területeket tartja a stratégia szempontjából a legfajsúlyosabbaknak? Mire helyezik a hangsúlyt?

– A legfontosabb az életpálya-tervezés, ebbe már beletartozik az iskolás kor előtti időszak és beletartozik a felnőttoktatás is. Ez gyakorlatilag egy ember életéből mintegy 25 évet ölel fel. A másik fontos téma a régiók és a települések problémái, például a régiók közti különbségek kérdése. A harmadik fontos terület az önkormányzatiság és a jogfejlesztés. Fontos terület a szórványok kérdése is, amellyel még sohasem foglalkoztunk. Ha szórványról beszéltünk, akkor Nyitra és környéke jutott eszünkbe, ez ma már messzemenően nem így van. A városaink szórványosodásával is foglalkoznunk kell.

Az életpálya-tervezés nem túlzott beavatkozás az egyének életébe?

– Nem az egyének életpályáját kell megtervezni, hanem az életpálya körülményeit kell úgy alakítani, hogy azon belül mindenki tervezhesse saját egyéni életpályáját. A társadalmi és a szakmai körülményeket kell megfelelően kialakítani. Van egy komoly probléma: az utánpótlás kérdése az iskolákban. Ez nem csupán arról szól, hogy kevés gyerek születik, ez demográfiai tény. Ott, ahol kevesen választják a magyar iskolát, a kisiskolák léte kerül veszélybe. Beszélünk arról, hogy szükséges a magyar műveltség, de közben megszűnik az a bázis, ami ebből kinőhet, mert nem segítünk abban, hogy a magyar szülők magyar iskolába írassák gyermekeiket.

A stratégia tehát olyan konkrét kérdésekre is választ ad majd, hogy a kisiskolák fennmaradását támogatják, vagy annak a feltételeit teremtik meg, hogy iskolabuszokkal szállítják központi iskolákba a gyerekeket?

– Ezek részletkérdések, helyi problémák, inkább azt tekintjük fontosnak, hogy a társadalmi közeg legyen olyan, hogy ne okozzon problémát a magyar iskola választása.

Hogyan, milyen konkrét intézkedésekkel tud hatni a párt a társadalmi közegre?

– A társadalmi együttműködésen keresztül. Indítunk egy olyan műhelyt is, mely a társadalmi együttműködéssel fog majd foglalkozni. Szeretnénk, hogy a civil szféra és a párt között sokkal jobb kapcsolat alakuljon ki.

Nem tart attól, hogy a program elkészülte után azzal vádolják majd az MKP-t, hogy rátelepszik a szlovákiai magyarság életének minden területére?

– Vádolni bármivel lehet egy pártot, főleg azzal, amivel nem is foglalkozik. Én alaptalannak tartom az ilyen vádakat, a párt ugyanis nem tud rátelepedni mindenre. A politika területén azonban meg tud tenni olyan lépéseket a társadalom más részeivel együttműködve, melyek az egész társadalomnak hasznosak.

A stratégiai program a választók számára is készül? Pontokat akarnak vele szerezni?

– A választók számára a párt választási programja készül, stratégiai program a párt számára készül, illetve felkínáljuk majd a civil szervezeteknek is.

Ilyen hosszú távú program azonban gyakorlatilag ellenőrizhetetlen a választók számára, olyan célokat is tartalmazhat, melyek betartását nem tudják majd számon kérni.

– Nem hiszem, hogy ne lehetne számon kérni. Gondoljunk csak a rendszerváltás óta eltelt időszakra. Sok mindent át lehetett volna gondolni az 1990-es évek elején, melyek érvényességét ellenőrizni lehetett volna. Nem annyira elvont a politikai közélet, hogy ne lehessen összehasonlítani a napi valóságot és a terveket.

– Ha azonban például 1991-ben készül egy stratégia, akkor kétlem, hogy annak akár 50 százaléka is megvalósult volna.

– Kérdés, hogy mit tartalmaz majd a stratégia, és mennyire tartjuk magunkat hozzá. Ahhoz kellene a legjobban ragaszkodni, amit a legnehezebb megvalósítani. Az ember sajnos általában csak egyben következetes: a saját karrierje építésében. Minden szervezetnek, mely a közösség érdekében dolgozik, a közösség számára kell célokat megfogalmaznia.

2007. november 6. Szerző: Lajos P. János