Formális demokráciában élünk

Interjú Duray Miklóssal a Týždeň c. szlovák hetilap legújabb számában. A következőkben a beszélgetés magyar fordításban olvasható.

A beszélgetésünk előtti percekben Szlovákia válogatottja bekerült a döntőbe. Vajon Ön a szlovákoknak vagy a svédeknek szurkolt?
Alighanem csalódást kell okoznom, ugyanis én nem vagyok sem futball-, sem pedig jégkorong-szurkoló. A hokival már gyerekkorom óta az a gondom, hogy sose tudom pontosan, hol is van éppen a korong. Csak aszerint tájékozódom, ahol éppen a legnagyobb tolongás-tülekedés van.

Voltak egyáltalán valamilyen sportolói Magyarországnak az olimpián?
Azt hiszem, hogy gyorskorcsolyázók voltak kint.

Figyelemmel kísér valamilyen sportot?
Nem, egyáltalán semmilyet.

Nincs semmiféle kedvenc sportja?
Van, de azt nem közvetíti a televízió. Ez pedig a hegymászás.

Aktívan űzte ezt valamikor?
Fiatalkoromban igen, de ma már nem. Volt egy bizonyos betegségem, aminek következtében tériszonyom alakult ki.

Akkor most térjünk át az Ön legnagyobb szenvedélyéhez, a politikához. Egyes felmérések szerint az a veszély fenyeget, hogy az MKP nem kerül be a parlamentbe. Tart ettől?
Én már egyszer átéltem egy hasonló időszakot, a ´90-es években, a magyar pártok egyesülése előtt. Akkor tudatosult bennem, hogy mennyire hatni lehet az emberekre az egyes felmérésekkel. Csakhogy az ilyen mintánál legalább valamilyen közlő értékkel kizárólag a nagy létszámú kérdezettek segítségével készült felmérés bír.

Rendelkezésére állnak ilyen speciális felmérések, illetve annak eredményei?
Nem, csak tapasztalataim vannak.

És azok mit mondanak?
Nem igazolják a közvélemény-kutatások eredményeit.

Ez azt jelenti, hogy a magyarok többsége az MKP-ra fog szavazni?
Úgy gondolom, hogy nagyjából tizenkét képviselőnk lesz.

Hosszú időn keresztül csak egyetlen magyar párt működött itt, most pedig kettő. Miként változtatta meg ez a tény az Önök választások előtti taktikáját?
Nem tudom, hogy beszélhetünk-e két magyar pártról, mivel a Híd visszautasítja, hogy így definiálják. Azt viszont el kell ismerni, hogy meg szeretnék szerezni azokat a szavazókat, akik korábban az MKP-ra voksoltak. A taktikáról viszont nem sokat beszélünk, hanem inkább cselekszünk.

Viszont észrevehető, hogy az Önök pártelnöke, Csáky Pál a Híddal szemben nagyon is konfrontált hangnemet üt meg. Vállalkozói háttérről, árulókról és hasonló dolgokról beszél. Hisz abban, hogy ez a konfrontált hangnem és stílus sikert arathat?
A kampány során bármiféle ütköztetés, konfrontáció helytelen dolog volna. A mi választónk nem szereti, ha a pártok egymással ölre mennek.

Az Ön legfőbb politikai célja egész pályafutása alatt az volt, hogy a Szlovákiában élő magyarokat egyetlen párt fogja át. A Híd megalakulása nem jelenti ennek a koncepciónak a vereségét?
A három párt 1998-as egyesülése nagy siker volt. Az MKP-t most azok hagyták ott, akik ezt annak idején gátolták. Én abból indultam ki, hogy ha a magyar pártok veszekedni kezdenek, akkor ezen valamennyi párt csak veszíthet.

Ugyanakkor a magyar társadalom éppen úgy sokrétű mint a szlovák. Nem bizonyosodott be most az, hogy művi úton tartották csak egyben ezeket a pártokat?
A Híd megalakulását úgy is magyarázhatjuk, hogy az MKP-t elhagyók csak addig érezték jól magukat, amíg ennek a pártnak a kormánypozíciójából valamilyen személyes előnyük származott. Minden pártban, mely kipottyan a kormányból, ellentétek keletkeznek.
Az Ön szemében Bugár Béla azt az embert testesíti meg, aki a politikában a személyes érdekei mentén dönt?
Az én szememben nem azt az embert szimbolizálja, aki képes arra, hogy az egész érdekében elnyomja személyes érdekeit.

Vajon mik az ő személyes érdekei?
Nem szívesen elemezném ezt, mivel ezek meglehetősen intim dolgok. Bugár viszont az MKP-elnöki funkcióban vezérként érezte magát. Ez nem jó dolog. Én nyolc éven keresztül szintén pártelnök voltam, de abban a pártban állandó volt a párbeszéd. Az MKP-ban hiányzott a párbeszéd, és a döntési jogkörökkel rendelkező szervek sokszor azt sem tudták, hogy mi is történik.

Csáky Pál az Ön szemében azt az embert testesíti meg, aki képes arra, hogy a személyes érdekeit alárendelje a társadalmi érdekeknek?
Csáky semmi olyan csoporttal nincs összefonódva, melyet lobbistának lehetne nevezni.

A Híd megalakulását a magyar társadalom elárulásaként fogja fel?
Ilyen erős kifejezést azért nem használnék, de biztosan elárulták az 1998-ban kötött megállapodást.

Az pedig úgy hangzott, hogy sose fognak szétmenni?
Nem, arról szólt, hogy együtt maradunk. Akkor úgy döntöttünk, hogy a belső sokszínűséget külső egységként fogjuk prezentálni.

Próbáljon meg egy kicsit önkritikus lenni. A Bugár köré csoportosuló emberek távozásával összefüggésben vajon nem követett el hibát az MKP jelenlegi vezetése is?
Biztos, hogy az elmúlt években sok hiba történt.

Nevezze meg a legnagyobbat…
1998-ban személyesen támogattam azt, hogy Bugár Béla legyen az MKP elnöke. Túlságosan is támogattam ezt a jelölést.

Volt akkoriban valamilyen más lehetőség is?
Igen, volt.

Csáky Pál?
Igen.

És tanúsított érdeklődést?
Igen, de én Bugár mellé álltam.

Miért?
Meg voltam győződve arról, hogy az adott helyzetben jobb elnök lesz.

Viszont az MKP jelenlegi vezetősége Bugár Bélát éppen az Ön és Csáky kampánya által tolta a távozás felé. Éppen a párt berkeiből tudjuk, hogy Bugár az utolsó pillanatig vacillált, nem akart távozni…
Nehéz megítélni, hogy ez a vacillálás nem volt-e részéről csupán színjáték. Azok a javaslatok, melyekkel előálltak a távozásuk előtt, elfogadhatatlanok voltak. Azt akarták például, hogy távozzék Csáky, akit pedig a küldöttek demokratikus úton választottak meg, és a párton belül platformot akartak létrehozni, amelynek beleegyezése nélkül egyetlen döntést sem lehetett volna meghozni. Ezek a javaslatok nem a párt jobb működésére irányultak, hanem a konfrontációra és csupán ürügyet jelentettek a távozáshoz.
El tudná azt képzelni, hogy a választások után újból egyesüljenek a Híddal?
Szervezési alapon ez nem lehetséges, de azoknak, akik távoztak az MKP-ból, állandóan meg lesz a lehetőségük a visszatérésre.

Próbáljon meg most elvonatkoztatni a Hídtól. Egy magyar-szlovák pártnak a gondolata önmagában is elfogadhatatlan az Ön számára?
1998-ig egy olyan pártnak voltam az elnöke, melynek tagbázisa különböző nemzetiségekből állt össze. Akkor arra a megállapításra jutottam, hogy ez csak úgy működhet, ha meg tudunk egyezni a közös célokban. Az Együttélésen belül a szövetségi köztársaság idején még ezt el tudtuk érni a csehországi lengyelekkel, de Szlovákiában ez már nem működött sem a németekkel, sem az ukránokkal, sem pedig a ruszinokkal.

Lehetséges volt egyáltalán egy ilyen megállapodás, hisz az Együttélés egész vezetősége magyar nemzetiségű volt?
Ez nem igaz. Az első parlamentben ukrán nemzetiségű képviselt bennünket, a Szövetségi Gyűlésben pedig lengyel nemzetiségű. A kelet-szlovákiai kerületben az első helyen egyszer egy német nemzetiségű állt. Sajnos, nem került be a parlamentbe, a mi választóink ezt egészen nem tudták elfogadni.

Még egyszer, a magyar-szlovák együttműködés eszméje egyetlen párton belül az Ön számára illúzió?
Nem illúzió, de ez csak regionális alapon, vagy kimondottan gazdasági érdek alapján működhet csupán.

Mit ért ez alatt?
A regionális érdek világos, a gazdasági pedig azt jelenti, hogy egy ilyen pártot csupán a vezetőinek közös gazdasági érdekei tartanának egyben. Nos, ez a Híd párt.

És miből gondolja azt, hogy például a liberálisan gondolkodó magyarok nem lehetnének egy pártban a hasonlóan gondolkodó szlovákokkal?
Vajon hány liberális él ebben az országban? Ez nem lehet elég egy olyan párthoz, mely be tudna jutni a parlamentbe.

Egyébként Ön mely ideológia mellett áll?
Sokáig meg voltam győződve arról, hogy liberális vagyok. Sőt, a kommunizmus idején ezt a jelzőt aggatták rám. Később azonban megállapítottam, hogy azok, akik liberálisnak tartják magukat, vagy anarchisták, vagy pedig jakobinus módon viselkednek. Így aztán átdolgoztam magam a konzervativizmushoz, az értékek és a tradíciók megtartásának szellemében.

Ebben közösek Orbán Viktorral és a Fidesszel, akik szintén hasonló utat jártak be…
De ez nálam tőlük függetlenül történt.

Mit jelentene a Szlovákiában élő magyar kisebbség számára az, ha 1990 óta először nem kerülne be képviselője a parlamentbe?
Politikailag valószínűleg szétforgácsolódna.

Nem vezetne ez egy újbóli egyesüléshez?
Lehetséges egy ilyen forgatókönyv is, de ebben az esetben mindkét oldalon hatalmas változásoknak kellene bekövetkezniük. A jelenlegi helyzet mellett ez a két párt nem tud egyesülni.

A mindkét párt élén történő változásokra gondol?
Igen.

Elképzelhető az Ön számára az, hogy aktív szereplője lenne ennek a változásnak, és aztán távozna a politikából?
Van bizonyos elképzelésem arról, hogy miként lehetne ezt a két pártot egyesíteni, de az én aktív életem ehhez túl rövid.

El tudja képzelni azt, hogy a Híddal együtt egy kormánykoalícióban legyenek?
Igen, személy szerint nekem ezzel nem lenne gondom.

Miként reagál az MKP egy, a Smer felől érkező esetleges felkérésre a kormányban való részvételre?
Az én fejemben ez nagyon egyszerűen néz ki. Amikor azt mondtuk, hogy az együttműködést egyedül a nemzeti párttal nem tudjuk elképzelni, akkor ez azt jelenti, hogy minden más párttal el tudjuk képzelni az együttműködést.

Négy évvel ezelőtt meglepődtünk azon, hogy összességében véve probléma nélkül hajlandóak lettek volna a Smer, a HZDS és az MKP alkotta koalíció megkötéséhez. Ha egy ilyen ajánlatot kapnának az elkövetkező választások után is, akkor ez újból elfogadható lenne az Önök számára?
A 2006-os választások előtt bizonyos ideig még reménykedtünk a jobboldali kormánykoalíció felújításában. Minél jobban közeledtek a választások, annál inkább tudatosodott bennünk, hogy erre nem kerül sor. Annak idején érdekes volt figyelemmel kísérni választóink véleményének formálódását. A ´90-es években azt sugalltuk nekik, hogy a HZDS mozgalommal elképzelhetetlen egy közös kormányzás. Talán egy hónappal a választások előtt olyan hangok érkeztek választóink felől, hogy a HZDS-szel is elképzelhető a kormányzás, csak ne legyen ott az SNS. Ez mindenképpen a gondolkodás megváltozását jelentette.

Az Ön gondolkodása is megváltozott?
Én soha nem utasítottam el egyértelműen a HZDS-szel való koalíció lehetőségét. A politikában csak a szélsőséges dolgokat lehet egyértelműen elutasítani.

Mečiar az Ön gondolkodásában nem szélsőség?
Néha valóban úgy nyilvánul meg, de már régóta ismerem őt, és tudom, hogy képes nagy pragmatikusként is viselkedni. Ha érdekében áll, hogy kiélezze a helyzetet, akkor ezt megteszi, de ha nem, akkor pontosan az ellenkezőjét fogja megtenni. Ő egyébként, véleményem szerint, a legérdekesebb szlovákiai politikus.

A legérdekesebb politikus? Mostanság már inkább egy nevetséges figura csupán…
Egy bizonyos idő után mindannyian nevetséges figurákká válunk.(nevetés)

De vajon mitől érdekes Mečiar?
Minden egyes alkalommal, amikor valamivel előrukkol, úgy tűnik, hogy sziklaszilárdan meg van győződve a saját igaza felől. Még akkor is, ha mondjuk két órával azelőtt hasonló vehemenciával éppen a dolog ellenkezőjét állította.

És emiatt érdekes?
A többi politikusnál kaméleoni magatartást érzek, de nála mindig meggyőző a dolog.

A parlamentben szokott vele beszélgetni is?
Igen, néha váltunk pár szót. Még akkor is, amikor ő miniszterelnök volt, és teljesen ellentétes nézeteket vallottunk, őszintén el tudtunk beszélgetni egymással.

Szóba elegyedett már valaha Ján Slotával is?
Nem, soha. Csak egyszer vetettünk oda egymásnak három-négy mondatot, de akkor olyan részeg volt, hogy nem ismert meg.

Akkor bizonyára egészen kedves volt Önnel, ugye?
(nevetés) Valamit kérdezni kezdett, de láttam rajta, hogy egyáltalán nem tudja, kivel beszél.

Magyarországon áprilisban választások lesznek, és szinte bizonyosra vehető, hogy a Fidesz nyer majd. Milyen hatással lesz ez a kölcsönös kapcsolatokra?
Az 1998 és 2002 közti időszakban, amikor Orbán Viktor volt a magyar miniszterelnök, a kapcsolatok nagyon jók voltak. Véleményem szerint ezek azon a napon romlottak meg, amikor megnyitották a Párkány és Esztergom közti hidat. Orbán ugyanis akkor nagyobb tapsot kapott ott, mint Dzurinda. Akkor romlott meg a kapcsolat a két politikus közt, és ez hatással volt a két ország közti kapcsolatokra is.

Ezt komolyan gondolja?
Igen.

Ezt Orbán mondta Önnek?
Ezt én észrevettem, ugyanis figyeltem az arcukat.

De hisz egy szinte teljesen magyar közegben Dzurinda nem is számíthatott túl nagy tapsra.
Véleményem szerint ez egy eléggé meghatározó nap volt, bizonyos érzelmi törés, ami aztán később fokozatosan kifejezésre jutott.

Rendben, térjünk vissza ahhoz, hogy mi történhet a mostani választások után…
Ha Robert Fico marad a kormányfő, akkor a kapcsolatok továbbra is kiélezettek maradnak, tekintet nélkül arra, hogy ki lesz a magyar miniszterelnök. Nyolc évig Orbán ellenzékben volt, a kapcsolatok pedig kiéleződtek, úgyhogy valószínűleg nehezen lesz változás a kölcsönös kapcsolatokban attól, hogy ő kormányfő lesz. A kapcsolatok akkor sem voltak jók, amikor Medgyessy, Gyurcsány vagy Bajnai állt a kormány élén.

Csakhogy jön a Jobbik is, amely a Dunán keresztül fog Slotával üvöltözni…
De a Jobbik nem lesz kormányon. Arra nem lehet hatással lenni, hogy egy szélsőséges párt ne kerüljön be a parlamentbe, de politikailag már nagyon is oda lehet hatni, hogy ne váljon kormánytényezővé.

Talán az SNS sem lesz ott a következő szlovák kormányban.
Ez pozitív hatással lehetne a kölcsönös kapcsolatokra.

Szlovákia játszik majd valamilyen szerepet a Fidesz kampányának retorikájában, mely esetleg hatással lehetne a szlovákiai választásokra is?
Különböző nézetek vannak ezzel kapcsolatban. Teljes egészében valószínűleg nem lehet kizárni a kampányból, tudatosan bevenni viszont értelmetlen dolog lenne. Az MKP megkérte a jelenlegi magyar parlamenti pártokat, hogy a szlovák kártyát, illetve a Szlovákiában élő magyarokra vonatkozó témát mellőzzék a kampány során. Személyes, egyenként történt találkozó keretében kértük meg őket erre, írásos dokumentum is létezik erről.

A másik oldalon viszont Önöknek jól jöhetne a kampány nacionalizálása, mert ezzel mozgósíthatnák a választóikat…
Elméletileg talán ez így is van, de a gyakorlatban ez nem így működik. Ismerem a választóinkat. Ők nem szeretik azokat a konfliktusokat, melyekre valamilyen védekező reakció kellene, hogy legyen a válasz. Az egyértelműséget szeretik, és nem a helyzet kiéleződését.

Ön régebben személyes támogatásáról biztosította a Fideszt a kampány idején. Most is készül erre?
Nem.

Azért, nehogy visszaélés történjen?
Igen.

Néhány nappal a szlovákiai választások előtt lesz Trianon 90. évfordulója, és szinte elképzelhetetlen, hogy a magyar oldalon ne hangozzanak el valamilyen radikális szavak…
De Trianonról teljesen józan módon is beszélni lehet, anélkül, hogy ez sértené a szlovákokat. Hiszen ez egy történelmi esemény, mely, természetesen, hatással van a jelenlegi politikára is.

De józan módon biztosan nem fog megnyilatkozni a Jobbik, mely valószínűleg parlamenti párttá válik.
Igen, de mit lehet tenni? A szélsőségesség betiltása totalitarizmushoz vezetne. Minden országban van valamiféle befogadóképesség a szélsőséges eszmék iránt.

Ha a Fidesz kevesebb mint 50 százalékot szerez és koalíciós partnerre lesz szüksége, akkor vajon a Jobbikot vagy a szocialistákat választja?
Elképzelni sem tudom, hogy a Fidesz egy ilyen választás elé kerüljön.

De ha mégis?
Ismerem a magyarországi hangulatot, és nem tudom elképzelni, hogy a Fidesz erre rákényszerüljön. Végső soron még a ´90-es évek elején sem, amikor megdőlt a kommunizmus, akkor sem volt ilyen nagy igény a választások utáni változásra, mint most.

Ha összehasonlítja a Jobbikot az SNS-szel, melyik tűnik az Ön szemében a társadalomra nézve veszélyesebbnek?
(Csend) Ezen még nem gondolkodtam.

Mindenképpen, az SNS-nek egyelőre nincs gárdája…
Már Magyarországon sem működik a gárda, nekem úgy tűnik, hogy ez csak amolyan átmeneti időszak volt. De, az igazat megvallva, nem tudom, hogy az a veszélyesebb, amelyik ezt primitívebb módon csinálja, vagy az, amelyik intelligensebb módon…

És melyik csinálja intelligensebb módon?
A Jobbik. Náluk is jelen van az idegengyűlölet, de nem használnak olyan vulgáris nyelvezetet, mint az SNS.

De a romaellenes retorikájuk elég erős, nem?
Az SNS-től eltérően ugyanakkor nem sértő.

Orbán és Fico is egy nagyon tehetséges politikus, mindketten tömegeket tudnak megszólítani. Mivel Önhöz sokkal közelebb áll Orbán, mi az, ami Ficoval összehasonlítva nem mellette szól?
Nézze, minden politikusnak bizonyos pillanatokban populistának kell lennie, de ez még nem elég arra, hogy jó politikus legyen. Orbán soha nem kötötte magát össze a szélsőségességgel, Fico viszont ezt megtette. Végső soron pedig a szélsőséges tábor választóit is meg szeretné kaparintani…

De ugyanerre törekszik Orbán is…
Viszont nem úgy, hogy a szélsőségesek elemeit használja fel, ugyanakkor Fico átveszi az SNS eszköztárát.

Viszont sokkal intelligensebb módon teszi, mint az SNS, amiben hasonlít Orbánra.
Orbán soha nem kötötte magát össze a szélsőségesekkel.

Mivel sem oka, sem pedig alkalma nem volt rá, ellentétben Ficoval.
De lehetett volna.

Arra gondol, hogy a ´90-es években Csurka Istvánnal koalícióra léphetett volna, de nem tette?
Csurka István önmagában véve nem szélsőséges, sőt, ő nem is politikus, hanem drámaíró. (nevetés) Az ő pártját akkoriban szélsőjobboldalinak mondták, Orbán nem lépett velük koalícióra, hanem inkább a kisgazdákat választotta, akik kevésbé voltak megbízhatóak mint Csurkáék.

Ha azt mondja, hogy Orbán más, mint Fico, akkor vajon milyen módon szeretné megszólítani a Jobbik választóinak egy részét?
Fico a nyelvtörvényt ragadta meg, mely az SNS hatásköre. Orbán, a Jobbiktól eltérően, nem beszél cigánybűnözésről, hanem arról, hogy miként lehetne megoldani a romák helyzetét.

De az európai parlamenti választások után, amikor a Fidesz megijedt a Jobbik nagyarányú sikerétől, szintén beszélni kezdett a romaproblémáról…
Csakhogy Közép-Európában a romaproblémához már nem lehet úgy hozzáállni, mint a múltban, mert ez egy valódi probléma. Nem lehet ugyanis, hogy egy csoport kizárólag segélyekből éljen. Amerikában ezen a módon teljesen tönkretettek egy kétgenerációs néger populációt.

Bár az Önök választói olyan területeken élnek, ahol problémák vannak a romákkal való együttéléssel, az MKP erről a témáról egyáltalán nem beszél. Miért?
Amikor az Együttélés elnöke voltam, a sorainkban más nemzetiségek képviselői is helyet kaptak. A magyar pártok egyesülése után az MKP nem óhajtotta folytatni ezt a politikát.

Miért?
(Csend) Elutasító volt az álláspont ezzel kapcsolatban.

Miért?
Nem elégszik meg az előző válasszal?

Nem.
(Csend)

Megint Bugár volt a bűnös?
Nem szeretném ezt elemezni.

Ön az MKP második embere, vajon miért nem foglalkoztak ezzel a legutolsó években sem?
Belső problémákat kell megoldanunk.

Szemükre vetik a választóik, hogy miért nem beszélnek erről?
Igen, főleg a gömöri régióban nagy probléma ez.

Vajon szalonpárt az MKP?
Azok az emberek, akik csak az íróasztal mögött ülnek, nem érzik annak a szükségét, hogy nyitottabb párt legyünk. Azok viszont, akik a terepen dolgoznak, úgy érzik, hogy ha nem fogunk foglalkozni ezzel a témával, akkor az MKP ezen csak veszíthet.

Hogyan képzeli el a romákkal való együttélés problémájának megoldását? Inkább az elfojtás pártján áll?
Az elfojtást biztosan nem tartom célravezetőnek. Gömörben ugyanis nemcsak a romák élnek szegénységben, hanem a magyarok is, hasonló az életérzésük.

Milyen megoldást javasol tehát?
A szociális segélyek csak átmeneti megoldást jelentenek, mivel nem adnak perspektívát. Olyan rendszer kell, hogy a romák a segélyeket csak a megélhetésükre fordíthassák. Úgyszintén nem kell félni az úgynevezett cigányiskolák megnyitásától. Mivel ha a különböző módon szocializálódott gyermekek egy közös csoportba kerülnek, és amíg megszokják egymást, nagy valószínűség szerint szétesik az egész. Ezt mondja az iskolai tapasztalat. Én nem a szegregációt javaslom, hanem átmeneti megoldást az olyan területeken, ahol teljesen másképp szocializálódtak a magyarok mint a romák. Ezért szükséges a speciális nevelés a roma gyermekek számára, hogy kitörhessenek a nyomorból, melyben élnek. Másképp ugyanis itt húsz év múlva nem jön létre az új roma generáció. Amíg ezt nem értjük meg, addig ez a probléma nem fog megoldódni.

Magyarországon ez a téma szó szerint kirobbant. Milyen megoldásokkal próbálkoznak ott?
Kellemesen meglepődtem, hogy egy észak-magyarországi község polgármestere úgynevezett szociális kártyát hozott létre. A szociális segélyek egy része erre a kártyára megy, és csak ezzel tud fizetni a segélyezett a boltokban.

Ebben az évben ünnepli 65. születésnapját. Mit szeretne még bebizonyítani a politikában?
Ha lehet egyáltalán valamit is bebizonyítani a politikában…

Sikerült valamit elérnie a politikában?
(Csend) Voltak bizonyos sikereim a kommunizmus időszakában, amit az is bizonyít, hogy bebörtönöztek. Az az érzésem, hogy hozzájárultam a politikai kultúra javításához, és örülnék annak, ha a távozásom után maradna utánam valamilyen politikai program.

Vannak az MKP-n belül valamilyen eszmei követői?
Semmilyen iskolám nincs. (nevetés)

Ön egy érdekes képviselő, a parlamentben passzív módon viselkedik, egyáltalán nem szólal föl…
Nem tartom szükségesnek. A parlamenti rendszer ugyanis, amilyen módon Szlovákiában működik, zsákutcába jutott.

Miként gondolja ezt?
A parlamentben nem annak alapján születnek a döntések, hogy ki mit mond a mikrofonba, mivel a döntések máshol születnek. Volt néhány kellemes élményem a Szövetségi Gyűlés idejéből, amikor a kisebbség is el tudta fogadtatni a saját javaslatait. A kétkamarás parlament ezt lehetővé tette, a mi parlamentünk viszont csak amolyan beszélőterem. Persze, a törvényhozásban felállhatok, és mondhatok csak úgy valamit. De én ebben már nem lelem a kedvem, mert egyszerűen nincs értelme. Sokkal hasznosabb dolgozni a szakmai feladatokon, és meggyőzni a kollégákat.

Indulni fog képviselőként ezeken a választásokon?
Igen, utoljára.

Mit fog csinálni Duray Miklós 2014 után?
Nem tudom, az egészségi állapotomtól függ majd.

Ha nem lesz vele gond, mit kívánjunk?
Továbbra is dolgozni fogok, de már nem a parlamentben.

Vagyis marad a politikában?
A szakmai részen.

A politikából valószínűleg nem lehet önként távozni…
Teljesen valóban nem lehet, de lehetséges a szélén maradni.

Mi az, ami Önt az elmúlt 20 évben a politikában úgymond elbűvölte?
Az, hogy csak formális demokráciában élünk, ami engem nagyon bánt. A kommunizmus bukása után ezt másképp képzeltem el.

Týždeň, fordítás: Felvidék Ma, tt