Rostás-Farkas György író, költő, újságíró levele Duray Miklóshoz

Kedves Testvérem!
Elnyeltek Pest fényei, vágtatnak veled az almásderes paripáid.
Most útban vagy oda, ahová 1832 decemberében Széchenyi, Wesselényi, meg Kölcsey mentek, a Pozsonyi Országgyűlésbe.
Jó, hogy ez a film elkészült. Üzen a mának, a jövőnek, a fiatalságnak és mindenkinek.

Még mindig a hatása alatt vagyok.
Amikor a te imádott, drága édesanyádnak kicsordultak könnyei, küszködnöm kellett a könnyeimmel nekem is.
Valami a rendszerben meghibásodott.
Te biztosan tudod, hogy hol követtük el, …vagy lehet hogy összeesküdtek ellenünk?
Milyen színészkirály volt Latinovits, szépen szavalta, hogy Góg és Magóg fia vagyok…
Képzeld el Miklós, hogy én még ráadásul cigány is vagyok.
Mi lesz akkor, ha királyság lesz? Ki lesz Hunyadi?
Minden autóra oda kell figyelni, nemcsak azért, mert kecsesek, mint a lovak, vagy mint a szép madonnák, hercegnők, hanem mert lehet, hogy az ellenségeink…
MOST JUTOTT ESZEMBE TESTVÉREM, HOGY NEM KIFELÉ HALADOK AZ ERDŐBŐL, HANEM BEFELE!
Nem látom az erdőtől a fát.
Ha csontkovács lennék, meggyógyítanám a térdedet, hogy ne fájjon. De így csak imádkozni tudok…
Mindenben igazad van, szegény II. Rákóczi Ferenc, most ő is olyan hontalan lenne, mint én. Nem fogadná be se az ország, se a haza.
Azon a gyönyörűséges csúcsokon, amiket te megmásztál, nekem is jó lenne egyszer barangolnom, hogy én is lenézhessek egyszer a városomra, ha egyáltalán van nekem olyan.
Na de haladjál csak Pozsonyba menet, széles utat kívánok neked, szerencsés megérkezést.
Mihamarabb lássuk egymást, találkozzunk. A filmhez még egyszer gratulálok.

Szeretettel ölel testvéred: Rostás- Farkas György

 

Megszakítás