Bohák Béla: Párhuzamok

A 2010-es választások előtt beszélgettem egy frissen diplomázott barátommal. Beszélgettünk a politikáról, az MKP és a  Most-Híd esélyeiről, hogy bejutnak-e a parlamentbe. Szóba került Duray Miklós neve is.

Barátom ellenszenvesen nyilatkozott Durayról és az MKP-ról. Durayt sovinisztának,  az MKP-t pedig radikálisnak tartotta, mert nem tud és nem akar együttműködni egyetlen szlovákiai párttal sem.
Az értelmező szótár szerint a sovinizmus a más népek elleni gyűlöletet szító, a nemzeti felsőbbrendűséget, a fajelméletet hirdető politikai irányzat.

Akkor vizsgáljuk meg Duray Miklós sovinizmusát!

Duray Miklós politikai érzékenységét  már alapiskolában megmutatta, mikor minden előítélettől mentesen egyedül ő volt hajlandó cigány gyerek mellé leülni az iskolapadba. A főleg őáltala megszervezett MKP-ban most is sok romaszármazású polgár és politikus van.
Annak idején csak a Szlovák Nemzeti Párt programjában volt található, hogy Szlovákia váljon ki Csehszlovákiából és alakuljon meg az önálló Szlovákia. 1993 január elsején kikiáltották az önálló Szlovákiát. Duray Miklós volt az első politikus, aki gratulált az akkori SNS vezetőségének, mondván, hogy egy négymilliós nemzet megérdemel egy országot.
Majd´ húsz évre rá 2012. februárjában Düsseldorfban volt egy kisebbségi konferencia, ahová ő is hivatalos volt, de egészségi okok miatt nem tudott részt venni rajta. Írt egy levelet, amit Gubík László, a Via Nova  ICS   elnöke olvasott fel. Idézek egy mondatot a levélből:  „Szlovákia van! A nemzetközi jog szerint  is. Adja Isten, hogy a jövőben is legyen. A szlovák nemzet ezt történelmileg megérdemli.“ Húsz év eltével sem változott a véleménye Szlovákiáról és a szlovák nemzetről. Soha nem gyalázta a szlovák nemzetet, és nem vonta kétségbe Szlovákia határait. Viszont határozottan kiállt és kiáll a Szlovákia területén kisebbségben élő nemzetek jogaiért. Az 1980-as évek elején kétszer is vállalta a börtönt, hogy felhívja a világ közvéleményét arra, hogy Csehszlovákiában meg akarják szüntetni a magyar iskolákat. A világ közvéleményének hatására Csehszlovákia meghátrált, kiengedték a börtönből az el nem ítélt Durayt és megmaradtak a magyar iskolák is. A rendszerváltás óta Európa-szerte sok elismerést és díjat kapott munkásságáért. Ilyen díjakat és elismeréseket sovinisztának nem adományoznak. Politikai magatartását A szabadság ára című filmben is megtekinthetjük.

Szóljunk pár szót  arról, mennyire igazak az MKP-t elmarasztaló szólamok.

1998-ban a választások előtt alakult meg az MKP  /Magyar Koalíció Pártja/  három elődjének,  az Együttélésnek, a Magyar Kerszténydemokrata Mozgalomnak, és a Magyar Polgári Pártnak a fúziójával.
Az 1998-as parlamenti választásoknál bekerült az első Dzurinda-kormányba, majd 1992-ben a második Dzurinda-kormányba is. A szlovákiai magyarokat tömörítő MKP nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Szlovákia NATO és Európa-uniós tag lett. Nyolc év kormányzás és négy év ellenzékben töltött idő alatt minden demokratikus jogszabályt  megszavazott, ami Szlovákia számára hasznos. Fico első kormányzása alatt ellenzékben politizált az MKP. Ez idő alatt került sor a Lisszaboni Egyezmény ratifikálására, a kormánypártoknak nem volt annyi szavazata, hogy sikeres legyen a szavazás. Az MKP ellenzékből kisegítette Fico kormányát, mert a ratifikáció fontos volt Szlovákia részére. Az MKP tehát helyi, megyei, országos szinten és az Európai  Parlamentben is együttműködik minden demokratikus párttal.
A 2012-es előrehozott parlamenti választások előestéjén egy értelmiségi fiatal nő fiatalok társaságában azt hangoztatta, hogy Bugár Bélára és a MOST-HÍD pártra kel szavazni, mert csak ők képesek együtt a szlovák politikusok segítségével Szlovákiában kivívni a magyarok jogait.

Lássuk a tényeket!

A MOST-HÍD logó nélküli óriásplakátján szereplő Kusý professzor nem így látja. Először még 1986-ban egy ellenzéki megbeszélésen azt mondta  a magyar ellenzéki politikusoknak:  ha majd eljön a rendszerváltás, a magyarok csak magukra számíthatnak, mert a szlovák demokraták még évtizedekig el lesznek foglalva saját maguk megszervezésével, a magyaroknak csak annyi joguk lesz, amennyit kiharcolnak maguknak. Ismétlem, ezt még 1986-ban mondta először. Huszonhat év után 2012.  február 4-énKusý professzor egy interjúban mondja: óriási hibának tartja, hogy a szlovákiai magyar politikai elit szétesett, és hogy két politikai párt alakult. Nem jó, ha a kisebbséget olyan valaki képviseli, aki nem kisebbségből való. A továbbiakban megerősíti a huszonhat évvel ezelőtti állítását.  „A magyarok is csak annyi privilégiumot, jogot kapnak Szlovákiában, amennyit kiharcolnak maguknak. Nem támaszkodhatnak arra, hogy jön majd a szlovák politikusoknak egy olyan generációja, amelyik tálcán nyújtja mindezt nekünk. Ez nem így működik semmilyen kategóriában sem.“
Ebben a szellemben alakult meg 1990 elején az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom. Mindkét politikai mozgalom etnikai alapon politizált, és a 2002-es választásokon problémamentesen bejutottak a parlamentbe. A rendszerváltás másnapján 1989. november 18-án alakult FMK /Független Magyar Kezdeményezés/ megpróbált közösen politizálni a Nyilvánosság az erőszak ellen politikai mozgalommal. Az 1992-es választásoknál még a parlamentbe se jutottak be, pedig politikusaik azt állították, hogy együtt a szlovák demokratákkal egy-két éven belül megteremtik a demokráciát Szlovákiában és ezzel a kisebbségi dolgok automatikusan megoldódnak .
Az FMK,  mint Magyar Polgári Párt,  végül is csak az 1994-es parlamenti választásoknál jutott be a parlamentbe, amikor koalícióra lépett az Együttéléssel és az MKDM-mel  és etnikai alapon kezdett politizálni. 1998-ban a három párt fúziójával magalakult az MKP /Magyar Koalíció Pártja/. Az MKP a szlovákiai magyarságot képviselte a szlovák parlamentben 2009-ig, mikor tudatosan vagy tudattalanul szétszakították a pártot. Ennek felmérhetetlen következményei lehetnek.
A szlovákiai magyarság húsz év alatt százhúszezerrel csökkent. Sokak szerint az autonómia valamilyen formája állíthatja meg ezt a negatív folyamatot, még Kusý professzor szerint is. Az utóbbi időben sokszor hallhatjuk, hogy ezt a negatív folyamatot területi autonómiával lehet megállítani és visszafordítani. A területi autonómiát csak békésen a szlovák nemzettel karöltve lehet megvalósítani. Ehhez a részünkről sok türelemre és tisztességes győzködésre , szlovák részről jószándékú megértésre lenne szükség.

E probléma terén kicsit  tekintsünk a múltba.

Az 1992-es év Csehszlovákiában főleg arról szólt, hogy kiváljon-e  Szlovákia Csehszlovákiából . 1992. május 11-én Bugár Béla Prágában  a várban újságírók előtt kifejtette véleményét, hogy ha Szlovákia kiválik Csehszlovákiából, akkor a magyar pártok fogják követelni a területi autonómiát. 1993.  január elsejével  megalakult a Szlovák Köztársaság. 1994. január 8-án főleg az Együttélés Politikai Mozgalom  szervezésében sor került  a komáromi nagygyűlésre. A nagygyűlés célja az lett volna, hogy meghatározza a szlovákia magyarság jövőbeni feladatait. A végső határozat megfogalmazásánál Bugár Béláék megakadályozták , hogy az autonómiára való törekvés bekerüljön a határozatba. Két év sem került bele, és Bugár Béla, ki tudja, mi okból,  megváltoztatta véleményét!
A szlovákiai magyarság identitástudata egyre gyengül. Szlovákia kényelmesen halad a rég megálmodott nemzetállam felé, az itt élő magyarság egy része pedig aszisztál hozzá.
 Felhívjuk a civilszervezetek, a polgári társulatok, a Csemadok, az egyházak  és  a politikai pártok  figyelmét, hogy  tegyék  meg  a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy szülőföldünkön megmaradhassunk magyarnak.  Ehhez az is szükséges, hogy a MOST-HÍD együttműködés pártja  Vörös Péter példájára felülvizsgálja  politizálását és a területi autonómia érdekében működjön együtt a jószándékú szlováksággal. Az MKP is erre törekszik. Így aztán negyven-ötven év múltán is lehetnek magyar iskolák, magyar egyetemek, magyar igehirdetőink.  

Bohák Béla