Tárgyszerű és egyben vágyszerű is az első magyar nemzeti fejlesztési program

(Megjelent a Felvidék.ma hírportálon – Hangfelvétel is!) Korszakalkotó kísérlet a magyar nemzetstratégia megfogalmazására a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) 2014 májusában született , Kárpát-medencei kitekintéssel szerkesztett nemzeti fejlesztési munkaterv-javaslata, véli Duray Miklós, aki a napokban véleményezte a dokumentumot.

Szülőföldön maradás, nemzeti reintegráció

A felvidéki politikus, író rámutat: Az első világháború végétől számított csaknem százévnyi időben most látott napvilágot az első ilyen elképzelés. „Ennek egyik önálló része az Európai Unió 2014–2020 közötti hétéves tervezési időszakára szabott nemzetegyesítési fejlesztési tervezet, másik része a 2030-ig, tehát egy tizenöt éves távlattal bíró Kárpát-haza fejlesztési koncepció” – tájékoztatta a Felvidék.ma-t Duray Miklós, aki tényszerű és tárgyszerű, egyben vágyszerű elképzelésnek tartja a tervezetet. Sajnálatosnak véli, hogy a rendszerváltozás kezdetétől is több évnek kellett eltelnie, hogy néhány alapkérdésben megszülethessen a szétdarabolt „magyar” Kárpát-medencében a nemzeti egyetértés. Elmondása szerint az első összhang a történelmileg első magyar–magyar csúcsértekezleten alakult ki 1996 júliusában. Az ott jelenlévő magyarországi és a többi Kárpát-medencei magyar „csúcspolitikus” kivétel nélkül egyetértett abban, hogy a nemzet megtartása szempontjából legfontosabb a szülőföldön való boldogulás és a szülőföldön maradás – a szülőföld eltartó és megtartó ereje. „Másfél hónappal később, a Csoóri Sándor által vezetett Magyarok Világszövetsége rendezésében létrejött Magyarok IV. Világtalálkozója nemzetstratégiai tanácskozásán kimondtuk: a magyar nemzet szétfejlődésének mérséklésére, a folyamat visszafordítására elkerülhetetlen a nemzet határokon átívelő újraegységesítése (reintegrációja), amit az európai integrációs folyamat mentén kell megvalósítani” – fogalmazott a politikus. Ám felhívja a figyelmet, hogy további tizenöt év múlt el a fejünk fölött anélkül, hogy a megvalósításuk sorra került volna. Az NSKI idén májusban tette le az asztalra ennek a hiányzó tervnek az első változatát. „Nyilvánvaló, hogy az ilyen távlatú tervezetek, ráadásul egy több államhatárt átívelő térre és több választási időszakra vonatkoztatva nem nélkülözhetik a költői túlzásokat, a felhőjárást, esetenként a ködevést sem, de az efféle, szinte törvényszerűen felbukkanó gyengeségektől eltekintve korszakalkotó kísérlet ez a magyar nemzetstratégia megfogalmazására” – nyilatkozta Duray. Fontosnak tartja leszögezni, hogy az NSKI nemzeti fejlesztési programjának tervezete valóban a nemzetről szól. „Nem a mindenkori államról, nem az éppen időszerű országról, nem az állampolgárokról, hanem a magyar nemzetről, elsősorban itt a Kárpát-medencében.” A program számot vet a nemzet emberi erőforrásának anyagi/biológiai fogyatkozásával, ezt veszi kiindulási alapul. A tervezet leszögezi: „a szülőföldön való boldogulást kell a magyar kultúrkörhöz tartozó emberek számára biztosítani”. De nemcsak ehhez az 1996-ban megfogalmazott elképzeléshez nyúl vissza, hanem a nemzet reintegrálásának akkor megfogalmazott alapelvéhez is, miszerint mindezt az európai integráció mentén kell megtennünk. Ezért fontos Duray szerint az a megállapítás, hogy „a Magyarország rendelkezésére álló uniós fejlesztési források határokon átívelő felhasználása nem erőforrás-csökkenés, hanem… erőforrás- bővülés…”. A tervezet tehát világosan kimondja, vagy megismétli a közel húsz évvel korábban más szavakkal megfogalmazott óhajt: a politikai és gazdasági integrációk után a 21. században eljött az ideje az új nemzeti integrációnak. „A magyar nemzetstratégiai gondolkodás nehezen, de eljutott ehhez a fordulóponthoz, ami a hálózatépítés fontosságának a felismerését, ismételt felismerését is jelenti. A hálózatépítés az 1990-es évek végén került a nemzetpolitika célkeresztjébe, de onnan gyorsan el is tűnt. A státustörvény alkotása során vált egyértelművé, hogy a rendszer a magyarigazolványok révén csak hálózatban és a gócpontokban kialakítandó alközpontok által, másodlagos közigazgatási rendszerként működhet eredményesen” – véli a politikus.

 

A Kárpát-medence mint egységes gazdasági tér

A 2010-es magyarországi kormányváltás után a gazdaságpolitikai stratégiában jelent meg ismét a hálózatépítés eszméje, elsősorban a Matolcsy György által vezetett Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságpolitikai stratégiájában. „Fontos az állam, az ország és a nemzet számára, hogy a Wekerle Terv a Kárpát-medencét egységes gazdasági térként határozza meg. Az ebbe az irányba tartó gondolatokat ugyan 1995-ben a székesfehérvári paradigma-konferencia már érintette, de a jövő és a megvalósíthatóság szempontjából lényeges, hogy ide zárkózik fel az NSKI tervezete” – szögezi le Duray, hozzátéve, hogy talán azt az elképzelést kellene újragondolni, hogy a 2010 óta hivatalosan megjelenő paradigmaváltás ne az ország-politikát, sem az állampolitikát minősítse nemzetpolitikává, hanem az ország-politikát, az állampolitikát és a nemzetpolitikát tegye egyenrangúvá. Szerinte meghatározó lehet a magyar politikai gondolkodásban, hogy az NSKI tervezete a nemzetpolitikát önálló szakpolitikaként értelmezi. „Amennyiben ez elfogadottá válik, akkor szakszerűen lesz tagolható mind a magyar politika, mind a magyarországi politikai élet pártpolitikára, kormánypolitikára, állampolitikára, ország politikára, nemzetpolitikára.”

Duray Miklós úgy látja, az NSKI által megfogalmazott két tervezet lényege röviden összefoglalva azon alapul, hogyan lehet beépíteni a magyar nemzeti integrációt az Európai Unió által felállított integrációs elképzelésekbe, hogyan lehet az Európai Unió gazdasági mechanizmusait alkalmazni a magyar nemzeti integrációban. „Ennek nyilvánvalóan egyik vagy egyetlen módja, ha elfelejtjük az államot nemzetállamként értelmező gondolkodásmódot, helyette a nemzetre és az országra összpontosítunk és függetlenítjük tőle az államérdeket. A nemzet és az állam összekapcsolása, ha nem természetesen adott – mint pl. a magyar középkorban, hanem politikai indíttatású – mint pl. az abszolutizmus idején, vagy a huszadik század vészkorszakaiban – veszélyes ösvényekre terelheti a közügyeket. Reméljük, túljutottunk ezeken az értelmezéseken és a térségünket a valóság tényszerűségeként látjuk” – fogalmazott a politikus. Az ő értelmezésében a nemzeti integráció mindnyájukra kiterjed, és kell, hogy kiterjedjen mindnyájunkra a nemzeti hálózatépítés is. Hangsúlyozza azonban: a térségi nemzeti integrációt a Kárpát-medencében csak a gazdasági integrációval összekapcsolva lehet megtervezni és megvalósítani. Erre nyit rálátást és esélyt az NSKI tervezete.

 

BA, Felvidék.ma

 

* * *

Duray Miklós: A helyi energiák mozgósítására van szükség (elhangzott a Patria Radióban 2014. augusztus 30-án. A hangfelvétel az alábbi lejátszó indítógombjára kattintva hallgatható meg.)

A magyar Nemzetstratégiai Kutatóintézet közvitára bocsátotta a Kárpát-medencei kitekintéssel szerkesztett nemzeti fejlesztési programtervezetét, amely nem kerüli meg azt az alaptézist, hogy a nemzet megtartása szempontjából mennyire fontos a szülőföldön való boldogulás. Duray Miklós, politikus, író, aki véleményezte a készülő koncepciót, szintén hangsúlyozza  a szülőföld eltartó és megtartó erejének megteremtését.

Most szembesülünk ismét azzzal, hogy ha a szülőföld eltartó ereje meggyengül, akkor az ambíciózusabb emberek elmennek a nagyvilágba, fejtette ki a a Felvidék.ma-nak a politikus, s történik mindez  hasonlóképpen, mint a 19. század végén, a 20. század elején vagy a 20-as évek végén, a nagy válság idején, amikor milliók vándoroltak el ebből a térségből, Nyugat irányában, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokba, a megélhetésük érdekében. Persze, azzal a szándékkal, hogy majd visszajönnek, de a többségük soha nem tért  vissza. „Akkor a nincstelen, de elsősorban vállalkozó kedvű emberek távoztak, most is elsősorban azok, akik nem tudnak megélni a szülőföldön, de ma már ez a szellemi energia kiáramlását is jelenti, nemcsak a fizikai lét áthelyezését” – mondta el Duray Miklós, utalva arra, hogy rengeteg nagy műveltségű, magasan képzett szakember vándorol el, hogy nyugaton kétszer vagy háromszor annyit keressen, mint itthon. S ez nemcsak a szülőföld eltartó ereje képességének csökkenésével függ össze, nemcsak az anyagiakkal, hanem  a gondolkodás megváltozásával is, ami a politikus szerint nem biztos, hogy pozitív. „Kiveszett a családközpontúság, a család mint érték társadalmi súlya csökkent, és az európai civilizáltságban megjelenő elnéptelenedés is húzza magával ezeket az embereket. Egy emberelszívási folyamat tanúi lehetünk” – fogalmazott Duray.  Tehát ezért kell gazdasági, társadalmi és szellemi összefüggésekben újragondolni a nemzet újraegyesítését, megtartását,  amit nem kell  más nemzet ellen megnyilvánuló elképzelésként kezelni. „Ezt minden nemzetnek meg kell lépnie a Kárpát-medencében, a szlovákoknak, románoknak, horvátoknak, szerbeknek egyaránt,  mert mindegyik ugyanezzel a problémával küzd. Nem egymás ellen kell tennünk, hanem eltűrve, elviselve egymást és elfogadva a kulturális különbözőségeket” – véli, hozzátéve, hogy civilizációs különbségek ma már amúgy sincsenek közöttünk, illetve  annyira elhanyagolhatóak, hogy csak a helyi szokásokkal függnek össze.
A magyarság szempontjából Duray a legégetőbb teendőkről beszélve,  fontossági és időrendi szempontból is három egyenrangú tételt sorolt fel. Az egyik az elmúlt évtizedek szellemi képzésének újragondolása  (ezzel kapcsolatban személyes tapasztalatai vannak az egyetemi oktatás területéről), a másik a szerves régiók feltámasztása (épp ezek háttérbe szorulása okozza a szülőföldről való elvándorlás gondját), a  harmadik pedig az, miként lehet az előbbi két tételhez forrásokat találni, azaz, hogyan lehet a helyi adottságokat úgy megtámogatni, hogy az tőkeképző erővé váljék. „Ne mondjuk azt, hogy majd valahonnan jön a működő tőke, és zöldmezős beruházásokat valósít meg, bár ez sem elhanyagolható, de gondolkodjunk abban, hogyan tudjuk a helyi adottságokat ismét  érdekessé tenni, akár természet adta lehetőségekről, akár szellemi hagyományról van szó, hogy abból megélhetés legyen. Mert, ha a helyi energiáinkból nem tudunk megélhetési energiákat alakítani, akkor hiába akarunk egy újrainduló helyzetet létrehozni, mert az nem sikerülhet. Tehát a helyi energiák mozgósítására van  szükség” – szögezte le Duray Miklós.

 

BA, Felvidék.ma