Esterházy-konferencia a szombathelyi Őrvidékházban

„Sem gyűlölettel, sem erőszakkal…” – ez volt az október 28-án, Szombathelyen, az impozáns Őrvidékházban megtartott Esterházy-konferencia mottója, amelyen magyarországi, csehországi, lengyelországi és felvidéki előadókat hallgatott meg a mintegy száz érdeklődőből álló közönség.

A konferenciát Farkas Csaba, a szombathelyi Őrvidékház igazgatója nyitotta meg, és ismertette Hende Csabának, a térség országgyűlési képviselőjének levelét, amelyben üdvözölte a konferencia résztvevőit.

Hende Csaba levélében többek közt ez olvasható: „Esterházy János meggyőződéses hívő volt egy olyan korban, amikor Európa hitetlenné, cinikussá, önérdekűvé vált. Akkor tudott becsületes ember maradni, amikor becsületesen élni egyre több ember számára szinte naiv maradiságnak számított… Esterházy János szellemisége, erkölcsi magatartása, mélységes emberszeretete irányt mutatott saját korában a felvidéki magyarságnak és például szolgálhat ma is mindenki számára.”

Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere személyesen jelent meg az eseményen, örömét fejezte ki, hogy a helyi, megyei és országos intézmények kezdeményezésére éppen Szombathelyen valósul meg a nagy érdeklődést kiváltó rendezvény.

A konferencia házigazdái Csehi József, a Rákóczi Szövetség Vas Megyei Szervezetének elnöke, Kovács Jenő, a szombathelyi székhelyű Apáczai Csere János Alapítvány elnöke és Martényi Árpád, a budapesti Esterházy János Emlékbizottság elnöke volt.

Elsőként a Lengyelországból, Kielcéről érkezett történészt, a Ján Kochanowski Egyetem tanárát hallgatta a közönség arról, hogyan látja Esterházy János életét és politikusi, közéleti elkötelezettségét egy lengyel szakember. Esterházy lengyel édesanyja révén kötődött a lengyel néphez, ezért a lengyelek éppúgy magukénak vallják őt, mint a magyarok. Az utóbbi években több olyan esemény zajlott, amely ezt erősíti. Úgy véli, Esterházy Jánosnak a közép-európai párbeszédben fontos szerepe van most is, halála után közel hat évtizeddel.

Fráter Olivér történész, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese a csehszlovákiai magyar kisebbségnek a két világháború közötti helyzetét elemezte, és bemutatta, milyen nehéz időkben vállalta Esterházy János, akárcsak Széchenyi István, a hídember szerepet, s vált a felvidéki magyarság vezetőjévé.

Őt követte Molnár Imre történész előadása, aki jelenleg a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, és több évtizede Esterházy életének és munkásságának leginkább elmélyült kutatója. Kordokumentumokkal, fényképekkel illusztrálta előadását a felvidéki keresztény politikusról, a trianoni döntés után kisebbségi sorsba kényszerült csehszlovákiai magyarság szellemi-politikai vezetőjéről.

Krisztus-fej kenyérből
Jan Jankůnak, Esterházy János sorstársának a megszólalása minden bizonnyal emlékezetes marad a hallgatóság számára. Ő politikai elítélt volt az egykori szocialista Csehszlovákiában. Koncepciós per áldozataként életfogytiglani börtönre ítélték, majd 9 év letöltése után szabadult 1958-ban. Az 1989-es rendszerváltás után a Politikai Foglyok Szövetségének tevékeny tagja.
Jankůt két magas rangú, cseh és magyar állami kitüntetésben részesítették. Együtt raboskodott a mírovi börtönben Esterházy Jánossal, tanúja volt szenvedésének és halálának. Molnár Imre fordította Jan Janků mondatait, és segítette kérdéseivel előtörni a megható vallomást arról, milyen nagy hatással volt a mélyen vallásos cseh fiatalemberre Esterházy magatartása, emberfeletti küzdelme a betegségével, megtörhetetlen hite és elkötelezettsége, amivel Istenhez és a szülőföldjéhez, a felvidéki magyarsághoz hűséges maradt.
Elmesélte, hogyan készített a börtönben kapott kevéske kenyérből az egyik fiatal szobrászművész Krisztus-arcot, amelyet féltve őriz a mai napig otthonában, akárcsak más dokumentumokat, képeket, amelyek Esterházyra emlékeztetik. A közönség soraiban élénk érdeklődés mutatkozott a sok szenvedés és lemondás árán született Krisztus-fej iránt, ezért Janků bácsi megígérte, készíttet jó képet a relikviáról, amely alkalmas lehet szentkép nyomtatására is.

Molnár Imre ismertette Hetényi Józsefnek, a Celldömölkön élő magyar rabtársnak a vallomását is, aki a szibériai gulagon volt Esterházy rabtársa, és azóta is nevelőapjaként tartja őt számon, a raboskodás idején kialakult szoros kapcsolatuknak köszönhetően.
Mint megtudtuk, Jan Janků a Hanušovicétől Szombathelyig tartó hosszú utat egészen Celldömölkig folytatja útitársaival, a konferencia végén ugyanis elment meglátogatni Hetényi Józsefet otthonában.

Ladányi Lajos igazgató az általa irányított Zoboralji Kulturális és Információs Központ munkáját, Zoboralja szórvány-magyarságát mutatta be a konferencián. Paulisz Boldizsár, az Alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola alapítója pedig arról beszélt, hogyan őrzik Esterházy emlékét a szülőföldjén. Szóba került a szombathelyi testvériskolával, a Nyugat-magyarországi Egyetem Bólyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziummal kialakult sokéves kapcsolatuk, amit Király Frigyes nyugalmazott iskolaigazgató szorgalmazott kiváltképpen.

Paulisz Boldizsár képeken mutatta be, hányszor vettek részt szombathelyi diákok a nyitraújlaki és alsóbodoki Esterházy-megemlékezéseken, valamint azt, hogyan épül az alsóbodoki Kálvária és a keresztalakú kápolna.

Duray Miklós előadásában úgy mutatta be Esterházy Jánost, mint „aki a nemzet egy részének mártírja, az egész nemzet mártírja, akár több nemzet mártírja is lehet”. És aki nem politikus, hanem „a közösségéért önkéntes feladatot vállaló elkötelezett ember volt.” Elemzését úgy összegezte, hogy nem csak Esterházy szellemisége időfeletti, hanem sajnos mindazok a gondok és küzdelmek is, amelyek a felvidéki magyarokat terhelik és rabolják el az értelmes, jövőépítő munkától az időt.

Kocsis László, a csehországi Coexistentia-Együttélés politikai mozgalom magyar tagozatának vezetője és előadásában számot adott arról, mit tesz a csehországi magyarokat, lengyeleket és ruszinokat tömörítő mozgalom Esterházy János emlékének megőrzése, és becsületének helyreállítása, rehabilitálása érdekében. A szervezet valójában az 1990-ben Csehszlovákiában alakult Együttélés máig működő csehországi szárnya. Kocsis László több társával Prágában is kezdeményezte az Esterházy János Emlékbizottság megalapítását. Legutóbbi eseményük júniusban egy négy ország előadóit felsorakoztató szakmai konferencia volt, amelynek összefoglaló kötetét hamarosan megjelentetik nyomtatásban.

A konferenciát Martényi Árpád foglalta össze, Farkas Csaba pedig elköszönt a szervezők nevében a vendégektől.

Pogány Erzsébet, Felvidék.ma