Esterházy a huszadik század Közép-Európájának egyik legtisztességesebb politikusa

dm172Esterházy Jánosra, a 60 éve elhunyt 20. századi felvidéki mártírsorsú politikusra emlékeztek március 25-én azon a konferencián, amelyet Szombathelyen, a megyeháza dísztermében rendezett meg a Vas Megyei Önkormányzat és a Rákóczi Szövetség Vas Megyei Szervezete.

(…) A konferencia első előadását Duray Miklós felvidéki közíró tartotta Esterházy János elítélésének jogi és politikai körülményeiről. Duray előadása elején idézte Karl Schwarzenberg, a Cseh Parlament Külügyi Bizottságának jelenlegi elnökének március 5-én Prágában kifejtett gondolatait: Őszinte meggyőződéssel mondta Esterházy Jánosról, hogy a huszadik század Közép-Európájának egyik legtisztességesebb politikusa volt. Esterházy János becsületének és jó hírének visszaállítása az őt elítélők és szemléleti utódjaik részéről mára megkerülhetetlenné vált, mondta Duray, aki szerint azonban nem biztos, hogy elvárható tőlük a válasz arra a kérdésre, miért tartják Esterházyt mindmáig bűnösnek, noha nem az.

Duray hangsúlyozta, Esterházyt az 1943-tól Edvard Beneš által fokozatosan felépített bosszúállás politikája és az egyéb nemzeti-politikai fondorlat vetette börtönbe, hurcoltatta el a Szovjetunióba, ítéltette halálra. Mint mondta, Esterházy jogi rehabilitációja Szlovákiában akkor jöhetne számításba, ha az Esterházy bűnösségét eddig elfogadó gondolkodás, politikai felfogás nyomdokain járók arra a belátásra jutnának, hogy Esterházy ártatlan. „Azok a jogszabályoknak tekintett rendeletek ugyanis, amelyek 1945-ben az államrend helyreállítását a bosszú és a megtorlás jegyében rendszerszerű állami terrorrá minősítették, politikai döntés révén születtek meg, és semmi közük nem volt az 1918 és 1938 közötti csehszlovák államrendhez. Ezért az ilyen alapon meghozott ítéleteket semmissé nyilvánítani is csak egy politikai döntés következményeként megfogalmazott jogszabály alapján lehetne” – mondta Duray hozzáfűzve, ha ebben a kérdésben nem történik politikai elmozdulás, nincs esély arra, hogy Szlovákia törvényhozása vagy legfelsőbb bírósága meghozzon egy ilyen döntést.

Előadásában továbbá felvázolta azt a politikai hátteret is, amelyre az újraalakított Csehszlovákiában a jogviszonyokat alapozták. Esterházy letartóztatása, Szovjetunióba való elhurcoltatása, a népbíróságokról szóló rendelet alapján a fölötte kimondott halálos ítélet, majd annak életfogytiglanira való enyhítése és a börtönhalála mind ezzel függ össze. De ismertette a népbíróságokról szóló két csehszlovákiai jogszabály azon rendelkezéseit is, amelyeket Esterházyval, illetve a magyarokkal szemben érvényesítettek, miközben kiemelte: Esterházyt az elnöki rendelet alapján létrehozott rendkívüli népbíróságok nem ítélhették volna halálra, sőt el sem ítélhették volna. Hogy ez mégis megtörténhetett, az a történelemhamisításnak köszönhető. Vagy ahogyan Karl Schwarzenberg mondta: „Esterházyt a második világháború után azért kellett elítélni, mert tanúja volt olyan személyiségek korábbi politikai cselekedeteinek, akik a háború után fontos posztokat töltöttek be. Esterházy az ő rossz lelkiismeretük volt” – idézte Duray a cseh politikust.

A teljes cikk a Felvidék.ma portálon olvasható