Nemzetpolitikai kérdések (és válaszok) a Martosi Szabadegyetemen

Izgalmas nemzetpolitikai kérdések (és válaszok) kerültek terítékre azon a panelbeszélgetésen, melynek alapját a Tamási Áron kutatási program legfontosabb eredményeinek elemzése képezte. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet által végzett felmérés eredményeiről elsőként a Martosi Szabadegyetem hallgatósága kaphatott áttekintést.

dm174

A beszélgetést Bali János, az NSKI kutatási, stratégiai és koordinációs igazgatója vezette, beszélgetőpartnerei Duray Miklós felvidéki politikus, valamint Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke voltak.

A kutatási program nem véletlenül kapta Tamási Áronról a nevét – jegyezte meg a beszélgetés elején Bali János –, hiszen Tamási egy személyben jelképezte és jelképezi ma is a nemzeti összetartozást. A reprezentatív felmérés keretében 1800 főt kérdeztek meg a nemzeti összetartozásról és annak megítéléséről az anyaországban. Véleményformálókat is meginterjúvoltak, köztük Duray Miklóst, a SZAKC elnökét, aki ily módon a külhoni magyarokat képviselte a programban – mondta Bali János.

Az egyik első kérdés mindjárt arra vonatkozott, hogy mit tartanak a magyar történelem legtragikusabb eseményének. A toronymagas “győztes” Trianon, legnagyobb nemzeti tragédiánk. Érdekes, s a belpolitikai lövészárokharc közepette talán meglepő eredmény született arra kérdésre, hogy a megkérdezettek szerint melyik kormány tette a legtöbbet a nemzeti összetartozásért. E tekintetben a harmadik Orbán-kormány teljesítményét értékelték a legjobbra, melyet sorrendben a második, majd az első Orbán-kormány követ. A legrosszabb minősítést Gyurcsány Ferenc kormánya kapta.

Szász Jenő felidézte a magyar miniszterelnök 2004-ben elhangzott szavait, melyekkel a kettős állampolgárságról szóló, érvénytelen népszavazás eredményváróján bocsátotta útjára híveit: az igenek győztek! Ekkor merült fel benne az ötlet, hogy tiszteletbeli székely címet adományozzanak azoknak, akik ezt kérik. A kezdeményezés igazi sikertörténet lett, hiszen ma több ezer tiszteletbeli székely nagykövete van a Székelyföldnek.

A beszélgetés során szó esett a „határon túli magyar“ megnevezés helyességéről is. Duray Miklós szerint a határon túli kifejezést Budapesten fogalmazták meg, a maradék Magyarország határán kívül élő magyarokra alkalmazva. Ez azonban nem pontos, hiszen attól függ, honnan tekintjük a határt. Az elszakított magyar talán pontosabb lenne – fejtette ki Duray – már csak azért is, mert mi ezt pontosan így éljük meg: elszakításként.

A külhoni magyarság megnevezés mindenképpen problémás, hiszen külhoni az, akinek idegenben van a hazája – ezt pedig nyilvánvalóan nem fogadhatjuk el.

A kutatási programból további kérdéseket is felidéztek a beszélgetés résztvevői. Így megtudhattuk, hogy a diaszpóra magyarságát az anyaországi válaszadók több mint 83 százaléka tekinti a magyar nemzet részének, vagy épp azt, hogy az anyaországiak alapvetően kedvező színben látják az elszakított magyarságot: összetartóbbnak, becsületesebbnek, kevésbé önteltnek és segítőkésznek tartanak minket. Bali János szerint az összkép mindenképpen pozitív.

Az elszakított nemzetrészek közül egyébként a székelyeket tartják a legszimpatikusabbnak a megkérdezettek, amire Duray Miklós tréfásan megjegyezte: persze, mert a székely az 105 százalék magyar…

Nem kevésbé érdekes eredményt hozott az a kérdés, hogy kit tartanak a nemzeti összetartozásért végzett munka legkiemelkedőbb személyiségének. Az első helyen ugyanis Orbán Viktor miniszterelnök áll, megelőzve Kossuthot, Széchenyit és Petőfit. Mint Bali János elmondta, most mérték első ízben a miniszterelnök szimpátiáját történelmi keretbe ágyazva, s ez igencsak pozitív eredményt hozott. (szd)

A teljes cikk a Felvidék.ma portálon