Duray Miklós, a Haza embere

A Százak Tanácsának ülése, az első sorban Andrásfalvy Bertalan, Duray Miklós, Bíró Zoltán, Kisidai Elek (Fotó: Szinek János/Felvidék.ma)
A Százak Tanácsának ülése, az első sorban Andrásfalvy Bertalan, Duray Miklós, Bíró Zoltán, Kisidai Elek (Fotó: Szinek János/Felvidék.ma)

A Százak Tanácsának ülésén 2018. február 1-jén a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum vörös szalonjában került sor A Haza Embere kitüntetések átadására, amelyet ebben az évben Bíró Zoltánnak és Duray Miklósnak ítéltek oda a Százak Tanácsa tagjai.

Alább Bakos István laudációját közöljük, amellyel Duray Miklóst méltatta:

Tisztelt Százak Tanácsa! Kedves Barátaim!

Mindkét kitüntetettünk, Bíró Zoltán és Duray Miklós is, a nemzedéktársam. Régóta tisztelem, becsülöm őket, mert tudásukkal, munkájukkal, hazaszeretetükkel, erkölcsi helytállásukkal kivívták sokunk elismerését, és szellemi útmutatást, segítő példát, erőt adtak a túléléshez. Megtisztelő, hogy felvidéki tagtársunkat én méltathatom.

Duray Miklós és Bíró Zoltán (Fotó: Szinek János/Felvidék.ma)
Egyetemi diákvezető

Duray Miklós 1945. július 18-án született Losoncon, ahol magyar tannyelvű alapiskolába, majd Füleken középiskolába járt. 1963 és 1971 között a pozsonyi Comenius Egyetemen tanult és általános geológusi diplomát szerzett. 1965-től, több mint 50 éve aktívan politizál. Először 1967. október végén találkoztunk, mikor az Eötvös Kollégium ifjúsága Pozsonyba látogathatott. Diákbizottsági titkári beszámolómban, lelkesen írtam róla: “Sok nehézséget kellett elhárítani, még az utolsó pillanatban is gördültek elénk akadályok, végül mégis nagyszerűen sikerült a kirándulás… Jó barátságok és ismeretségek kötődtek a pozsonyi diákokkal, meg a Csemadok munkatársaival…”, s fölidézem a legendás pozsonyi József Attila Ifjúsági Klubban folytatott eszmecserénket Duray Miklóssal és társaival, akik a jövőjüket tervezték.

Miklós egyetemi diákvezetőként 1968-ban meghatározó szerepet játszott a magyar érdekek érvényesítésében és a csehszlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetség létrehozásában, ezért egyetemi tanulmányait a Prágai Tavasz eseményei közepette megszakította. Miután a “testvéri tankok” augusztus 21-én bevonultak az országba és eltiporták az “emberarcú szocializmust”, az ortodox szlovákiai moszkoviták 1969-ben betiltották a MISZ-t, elfojtották a Csemadok progresszív törekvéseit, támadták Durayt, aki 1969 végén lemondott a Csemadokban viselt tisztségeiről. A következő évben a szervezetből is kizárták, megtiltották számára a politizálást és a publikálást. Hosszú szünet következett. Ezalatt geológusi diplomát szerzett, 1973 és 1977 között a Szlovák Tudományos Akadémia Geológiai Intézetének ösztöndíjasa lett, doktorált, majd tizenkét évig a Doprastav híd- és közút építő állami vállalatnál dolgozott geológusként.

Kisebbségi jogvédő

Duray Miklós az elmúlt fél évszázad egyik ismert magyar személyisége, akinek közéleti szerepvállalását, börtönig menő szabadságharcát, szenvedélyes jogvédő küzdelmét világszerte rokonszenv kísérte. A honi és külhoni magyarok tiltakozó szolidaritási akciókat szerveztek mellette, amikor bebörtönözték, mert 1978-ban megalapította a magyar iskolák tervezett felszámolása ellen tiltakozó Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, (amelynek 1989 végéig a szóvivője volt), majd részt vett a Bibó-emlékkönyv megírásában; kapcsolatba lépett a Charta 77-tel, aláírta a polgárjogi nyilatkozatot.

A rendszerváltó magyar rebellisek felvidéki képviselője, a nemzeti ellenállás hőse lett. Híveivel együtt próbára tette a csehszlovák, magyar, román és szovjet kommunista erőszakszervek működését, akik “a múltat végképp eltörölni!” jelszó jegyében, az emberek tudatából is ki akarták irtani Kárpát-medencei hazánkat, emlékjeleinket. Az ifjú politikus első, Amerikában kiadott “Kutyaszorító” c. könyvét (Püski, 1982) ajánló Csoóri Sándort pl. a “Kapaszkodás a megmaradásért” c. előszaváért otromba sajtótámadással, szilenciummal büntették. A Magyar Írószövetségben is vihart kavart Duray ügye. A pozsonyi bírósági tárgyalásán részt vett Cseres Tibor, Csurka István és Mészöly Miklós, valamint Éva Mária Barki bécsi ügyvéd. Tiltakozott fogva tartása ellen a Charta 77 polgárjogi mozgalom is. A pert külföldi nyomásra felfüggesztették, Miklóst 1983. február 22-én szabadlábra helyezték. Amikor 1984. május 10-én az államrend felforgatása, a szocialista rendszer és a Szovjetunió, valamint szövetségesei ellen kifejtett tevékenység vádjával ismét letartóztatták, fogva tartása ellen még nagyobb nemzetközi tiltakozás indult: az Amnesty International és a PEN Club amerikai tagozata, többek között Norman Mailer, Arthur Miller, Kurt Vonnegut is tiltakozott, Budapesten pedig megalakult a Duray Bizottság. 1985. május 8-án Ottawában mintegy 3000 amerikai magyar részvételével tüntettek az ellene folytatott pere megszüntetéséért és fogva tartása ellen. Közel másfél évig ült börtönben ítélet nélkül, majd egy amnesztiarendeletre hivatkozva szabadon engedték. Folytatja tevékenységét a jogvédő Bizottságban, részt vesz a Charta akcióiban, amiért Prágából kitiltják. Csatlakozik a “demokratikus ellenzék” Szabad Kezdeményezések Hálózatához Budapesten, szamizdatban publikál, előadást tart az MDF szervezte tanácskozáson a Jurta Színházban. Külföldi nyomásra 1988 augusztusában feleségével együtt utazhat az USA-ba, az Indiana Egyetemre, ahol egy évig ösztöndíjas, politológiával foglalkozik, ír, olvas, tanul és tanít; kb. száz előadást tartott Észak-Amerikában.

Andrásfalvy Bertalan átadta Duray Miklósnak az oklevelet (fotó: Szinek János/Felvidák.ma)
Bethlen Gábor-díj kitüntetettje

A végnapok közeledtével a szovjet-kommunista pártállamok korifeusai az emberi létet, a lélek és a gondolat minden megnyilvánulását fenyegették. E gyanakvással teli félelmes világban – a “szabadság kis köreiben”egymást bátorítva –, bújtattuk emberi kapcsolatainkat, törekedtünk a magyar nemzetrészek támogatására. A Bethlen Gábor Alapítványt a magyar szolidaritás jegyében, 38 éve így és ezért hozta létre a népi írók köréhez tartozók közössége. Ellenszélben, öt évi létharc után, a nyugati emigráció támogatása is hozzájárult, hogy segítsük, ösztönözzük a megmaradást szolgáló személyeket, szervezeteket. 1988-ban Duray Miklóst – Janics Kálmánnal, Újszászy Kálmánnal és a világhírű cseh Bohumil Hrabal íróval együtt – Bethlen Gábor-díjjal tüntették ki magyarságszolgálatáért. Méltatását Csengey Dénes oly átéléssel mondta, hogy a tüntetéssel fölérő díjátadó ünnepség közönségén túl, ország-világ hallhatta: a geológus Duray “Világosan látta és fájdalmasan átérezte, hogy a huszadik századi történelem tektonikus mozgásai szakadékokat nyitottak meg a magyar nemzettestben, megrázták az anyaországot és gyorsan kövesedő lávaréteg alá temették a nemzeti kisebbségeket, köztük a szlovákiai magyar kisebbséget… A zsarnokság valóságából a demokrácia eszmekörébe nyíló átjárójaként szolgáló íráshoz vezette útja; börtönt vállalva talpon maradt és lát a reménytelenség éjszakájában is… Kevesek társaságában, megfélemlített és elnémított sokak nevében és érdekében… az igazi Magyarországnak mindig is kitüntetettje volt, mindig is kitüntetettje lesz Duray Miklós, a jellem e szerény hérosza” – zárta laudációját. A kitüntetett nem hallhatta e méltatást, egyedül ő nem vehette át akkor a Bethlen-díját – hazatérését Amerikából, a csehszlovák titkosszolgálat késleltette. Mikor végre visszatérhetett, a rendszerváltó hevület magával ragadta. Nagy lendülettel, hozzáértéssel vett részt a csehszlovákiai politikai harcokban, ill. a szlovákiai és a magyarországi közéletben.

Az Együttélés alapítása, más közéleti szerepvállalása

1990. február 7-én megalapítja a csehszlovákiai népcsoportok politikai szervezetét az Együttélés politikai mozgalmat, amelynek 1998-ig – a Magyar Koalíció Pártjának megalakulásáig – elnöke.

Részt vett a rendszerváltoztató Magyarok Világszövetsége megújításában is. 1991-ben a tisztújító küldöttgyűlés fölkérésére ő értesítette a döntésről Csoóri Sándort, akit távollétében választottak meg az MVSZ elnökének.

Duray Miklós 1990. január 31-től a csehszlovákiai Szövetségi Gyűlés képviselője. Az első demokratikus parlamenti választáson 1990 májusában, szlovákiai viszonylatban a második legnagyobb támogatottságot élvező politikus, akit 1992-ben újra választanak képviselőnek.

Megfogalmazója annak a magyar képviselői indítványnak, amelynek elfogadása biztosította volna Csehszlovákia átalakítását egy többrétű, három (cseh-, morva-, szlovák-) szövetségi köztársaságból és kisebbségi autonómiákból álló állammá. A Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának utolsó ülésén Csehszlovákia megszűnéséről magyarul és szlovákul mondott beszédet, amelyben sérelmezte, hogy a döntéshozók az állam megalakulásakor és megszűnésekor sem kérték ki az érintettek véleményét. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában is képviselő (újra választva 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban), ahol elfogadtatja, hogy a szlovákiai magyarság a magyar nemzet Szlovákiában élő közössége – azaz nem kisebbség. Az 1994. január 8-án Révkomáromban tartott országos nagygyűlés kezdeményezője, amelyen a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a magyar közösség önkormányzati jogainak törvényesítését követelik az európai önkormányzati charta szellemében. Egyre több támadás érte a szlovákok részéről. Sebeket ejtett és kapott a Felvidék magyarjaitól is, ám rendületlenül hű maradt gyermekkori fogadalmához: “Életemet a csehszlovákiai magyarságnak akarom szentelni.”

Munkakapcsolatunk a nemzetépítő Magyarok Világszövetségében, 1994-től az ezredfordulóig vált szorosabbá. 1995. július 25-én az MVSZ Nagygyűlést szervezett a veszélyeztetett erdélyi, felvidéki és délvidéki magyar iskolákért, a magyar nyelv egyenrangúságáért, a nemzeti közösségek jogegyenlőségéért a Debreceni Nagytemplomban. A Duna TV által élőben közvetített “Tiltakozás a Nyelvháború ellen” című demonstráción részt vettek a környező országok küldöttségei; számosan jöttek hazai, s határon túli diákok, szülők, tanárok és egyházak hívei is, akik Memorandumot fogadtak el.
1996-tól a Duray vezette Nemzetstratégiai Bizottság – többek között Borbély Imre, Hódi Sándor, Pozsgay Imre, Marácz László, Szíjártó István közreműködésével – erős szellemi hátteret adott az MVSZ politikai érdekképviseletéhez, nemzetvédelmi feladataihoz. A MÁÉRT létrehozásának, a státustörvénynek és a Magyar Igazolvány rendszerének egyik kezdeményezője volt. Csoóri Sándor mandátumának lejártakor, 2000-ben, az MVSZ esélyes elnökjelöltjeként tartották számon, de a Világszövetségben uralkodó belviszályok miatt visszalépett a jelöltségtől.

A magyar megmaradás küzdelmét felmutató életművéért, tevékenységéért 2000 márciusában Magyar Örökség – díjban részesült és a Magyar Érdemrend Nagykeresztjével is kitüntették.

2010-ben felhagyott az aktív pártpolitizálással, ezután címzetes egyetemi docensként oktatott nagy elhivatottsággal a Nyugat-magyarországi Egyetemen és másutt. A felvidéki civil szervezeteket összefogó Szövetség a Közös Célokért társulás elnökeként tevékenykedik.

Az elnökség is gratulált (Fotó: Szinek János/Felvidék.ma)
A Magyarok Nagyasszonya szoborbizottság fővédnöke

Tavaly, amikor a királyfiakarcsai Magyarok Nagyasszonya Szoborbizottság fővédnökének kértem föl, szívesen vállalta. Mint írta: “Úgy érzem, hogy ez a feladat túllép minden felekezeti, vagy hitbéli meggyőződésen, mert az ebben való részvétel olyan magyar nemzeti ügy, ami több mint ezer éves európai típusú államiságunk alapja. Nagy dolog, hogy a szoborállításra éppen László királyunknak szentelt évben kerül sor. A kettő egybeesése erősíti az üzenetet: hittel és elszántsággal lehet megalapozni a jövőt.” Rieger Tibor csallóközi szoborajándékának fölállításában fővédnökünk, az általa vezetett Szövetség a Közös Célokért társulás, és régi, hűséges munkatársa Pogány Erzsébet meghatározó szerepet játszottak…

A RETÖRKI könyvsorozatában most jelent meg “Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015” c. kétkötetes életműve. Válogatott írásai, politikai elemzései, beszédei. A hetvenéves nemzetépítő politikus “számadása” ez, akit Bíró Zoltán: “Duray Miklós hosszú háborúja” c. érző, értékelő, szép előszavában így jellemez. Idézem: “Kevés az olyan személyiség szerte a Kárpát-medencében, aki olyan logikával, kitartással és elszántsággal képviselné a magyarság ügyét egy életen át, mint Duray Miklós. Nem is várhatjuk, hogy sokan legyenek, mert egyénenként túlságosan nagy áldozatot kell vállalni így. Talán azt várhatnánk inkább, hogy sokkal kevesebben legyenek a könnyen megalkuvók, az egyéni érvényesülést mindenek elé helyezők, a törtetők.”
Időtálló mondatok, a “Haza embere”- it hitelesítik. Isten éltesse sokáig mindkettőjüket!

Elhangzott 2018. február 1-én, Budapesten A Haza Embere kitüntetések átadásán.

Forrás: Felvidék.ma