A szórvány a nemzet határa

Fotó: Szalai Erika

November 19-én a Civil Összefogás Fórum, a Szövetség a Közös Célokért, a Felvidék.ma, az Új Egység Mozgalom és a Köz-Ért Polgári Körök szervezésében, a Civil Akadémia programjaként egy rendhagyó előadás valósult meg, melynek témájául a szórványjelenséggel kapcsolatos fontos tudnivalók és ismeretek szolgáltak, nem mellőzve a nemzetébresztő gondolatiságot sem. Az esemény a Gútai Városi Művelődési Központban zajlott, a meghívott előadók Duray Miklós, a SZAKC elnöke és Bodó Barna, Sapienta EMTE docense voltak.

Az esemény kezdetén Samu István, a rendezvény egyik főszervezője üdvözölte az előadókat és a megjelent nézőket. Örömmel állapította meg, hogy egy újabb polgári este szerveződhetett, és hogy egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az ilyen és ehhez hasonló események.

Elsőként Duray Miklós lépett az egybegyűltek elé, aki bemutatta előadótársát, majd a nemzeti és civil összefogás jelentőségéről osztott meg néhány gondolatot, amelynek a modern időkben sokkal nagyobb jelentősége van, mint eleddig bármikor. A közös nemzeti gyökerek megléte és a nemzeti alapon nyugvó életforma elengedhetetlen egy nép megmaradásához. A közös együttgondolkodás nagyon fontos a globalista, főként nyugatról érkezett újféle törekvések időszakában. Bár egyfajta szétszóródottság van a nagyvilágban, és ez alól nem kivétel a magyar nemzet sem, ennek ellenére nagyon sokan őrzik nemzeti mivoltukat, és nem szakadtak el teljesen a kultúrájuktól.

Duray Miklós, a SZAKC elnöke (Fotó: Szalai Erika)

Néhány élményét és tapasztalatát is megosztotta a hallgatósággal, többek között azt, hogy amikor az Amerikai Egyesült Államokban élt, belebotlott olyanokba, akik máshonnan települtek be, és régi nyelvüket nem beszélték tökéletesen, ennek ellenére senkinek sem jutott eszébe megkérdőjelezni a hovatartozásukat. A Kárpát-medencében élő magyarság megmaradásában az arra való hajlam és a közös akarat összetartó erővel bír, és mindenképpen törekedni kell arra, hogy mindez ne porladjon el, és ehhez a közös civil összefogás szolgálhat segítségül.

Ezt követően Bodó Barna erdélyi docens előadása következett, aki mindenekelőtt megköszönte a meghívást és a szíves fogadtatást. A tanár úr előadásával kísérletet tett arra, hogy gyarapítsa a szórványhelyzettel kapcsolatos ismereteket, és erősítse a jelenlévők nemzeti öntudatát. Mindezt egy prezentációval és a hallgatók kommunikációba történő bevonásával próbálta meg elérni. A szakmai kérdések mellett igyekezett élvezetes, gyakorlatias előadást nyújtani, a való életből vett tapasztalatokat sem mellőzve.

Mint mondta, napjainkban egyre nagyobb szerep jut a szórványjelenségnek és a nemzeti kérdéseknek a médiában, de még mindig nem elég. Folyamatosan törekedni kell arra, hogy felkeltsük a figyelmet a nemzetet érintő fontos kérdések és fogalmak iránt, mert ennek hiányában nemcsak mások, hanem a magyar nemzet tagjai sem lesznek tisztában azzal, kik is ők valójában.

Bodó Barna (Fotó: Szalai Erika)

Az egyénnek ugyanis meg kell tudnia határoznia önmagát. Meg kell tanulnia kialakítani a saját identitást, és ennek már korán el kell kezdődnie, hiszen a magyarságot nem csak a génjeinkben hordozzuk, a közösségi kultúra hatására lesz az egyén azzá, amivé. Természetesen vannak olyan kísérletek, amelyek az egészséges nemzeti tudatot megpróbálják összezavarni, példának okáért a politikában is vannak olyan jelenségek, amelyek a társdalomra negatív hatással vannak, ilyen a nemzetállami paradigmának az esete is. A nyelv ugyanis nem az államé, hanem a közösségé. A kettős identitás sem egy követendő példa, sokkal inkább a többszörös kötődés az, amely a határon túli közösségekre pozitív hatással van.

Bodó úr rávilágított arra is, hogy különbséget kell tenni a diaszpóra és a szórvány fogalma között is, ugyanis sokan keverik a kettőt. Míg a diaszpórában élő személy elmegy, addig a szórványban élő marad, és mindennapi döntéshelyzetek sokaságának van kitéve, amelyeknek olykor kemény súlya és ára van.

Olykor a határon túli egyén abban a váratlan helyzetben találja magát, hogy az asszimiláció káros hatásai befolyásolják az életét. Ugyanis nem mindegy az, hogy milyen területen él, olyan helyen, ahol a többségi nemzet tagjai vannak többen, vagy pedig az övéi. A vegyes házasságok többsége is ebből alakul ki, ami a jövő nemzedék lélekszámára károsan hat. Ugyanakkor a határon túli létnek előnyei is vannak, hiszen két kultúra válik alaposan megismerhetővé, többféle perspektivikus látásmód is kialakul a világról, és az a helyzet is előállhat, hogy a többségi nemzet tagjai jobban megismerhetőek egy szórványban élő szemszögéből.

A magyarságnak törekednie kell arra, hogy bármilyen helyzetben, bármilyen szórványterületre is vesse a sors, ragaszkodjon a saját kultúrájához, és ne feledje azt az utódainak is átadni. Kell egy fogódzó, ami megtartó ereje lehet a határon túli magyar közösségeknek, így a felvidéki magyarságnak is. Az iskolák és az egyházak mellett nagy-nagy segítséget jelentenek a civil szervezetek is, melyek a közösségi szerveződés erejével képesek arra, hogy biztos pontjai legyenek a szórványban élőknek.

Bodó Barna előadása Komáromban, a Selye János Egyetemen

A tizenötödik jubileumát ünneplő komáromi Selye János Egyetem az idén elindította tantermi előadás-sorozatát, melynek célja, hogy felsőoktatási intézményhez méltóan tudományos műhelyként is szolgálja a szlovákiai magyar közösséget.

Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma

A”15″ elnevezésű tudományos-ismeretterjesztő előadások keretében november 20-án a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense, Bodó Barna tartott előadást az egyetem Tanárképző Karán A nemzet határa a szórvány címmel. A Szövetség a Közös Célokért meghívására Felvidékre érkező szórványkutató társadalomtudós a határon túli magyar közösségek talán legégetőbb gondjáról, a szórványosodásról szóló előadásában rámutatott: a folyamat a teljes asszimilációhoz vezet.

Forrás: Varga Dávid, Felvidék.ma