Érett felnőttkorba lépett a Bécsi Napló

Ha nem tudnám, hogy a Bécsi Napló egy újság, akkor a cím hallatán azt gondolnám, hogy a Mária Terézia körül nyüzsgő magyar testőrírók-költők élményeinek és tapasztalatainak az otthoniak számára okulásként leírtak gyűjteményéről van szó. De mivel a lap negyven évvel ezelőtti alakulásáról frissiben értesültem a Szabad Európa Rádió híreiből, ezért az előbbi mondatom inkább egy hirtelen benyomásról szól, de csak részben, mert a lap címének üzenetértéke van.

Bécs sok évszázadon át térségünk nyugati tájékozódásának legközelebbi kapuja volt, függetlenül attól, hogy a Német-római Birodalom vagy a Habsburg Birodalom területén volt-e. Természetesen, más volt a szerepe a 16. századig és más a 18. század elejétől, majd megint más, sőt teljesen más, küldetésszerű szerepe lett 1945 után, a Kárpát-medencéből kiáramló magyar emigráció, az 1956-os forradalom leverése után elindult menekültáradat, majd a későbbi politikai menekültek és a kommunizmus bukását követő években szerencsét próbáló magyarok esetében. A lényeg azonban az, hogy Bécs két valós világ határán fekszik, ahová, ha kelet felől megérkezünk még majdnem otthon vagyunk, de visszatekintve, a helyi civakodásokon felülemelkedve láthatjuk saját valóságunkat. És ugyanilyen szabadon viszonyulhatunk, viszonyulhatnak a Nyugat eseményeihez is az ott, vagy onnan gondolkodók, hiszen ott abba sem kellett belebonyolódnunk.

A Bécsi Napló első számának megjelenésekor 1980 tavaszán az alapítókat még emigránsoknak nevezték és ez volt az egyetlen olyan, Kárpát-medencén kívül megjelenő sajtótermék, amely földrajzi értelemben legközelebb volt a nemzet törzsterületéhez. A rálátás az otthoni-itthoni viszonyokra ezért lehetett alapos és naprakész. A körbetekintést és a véleményalkotás tárgyilagosságát pedig a lap szerkesztői fémjelezték – mind a mai napig. A Napló kezdettől fogva kiemelt figyelmet szentelt a Kárpát-medencei magyar közösségi életnek, az akkoron a hivatalostól eltérő másként gondolkodóknak, majd a kommunizmus bukásától kezdve a szülőföldi magyar közösség összetartozásának, közösségi szerveződéseinek és az európai integrációnak, felülemelkedve a pártpolitikán.

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a Bécsi Napló alapításától kezdve nem volt jellemzően az emigráció lapja, hanem a nemzeti polgári gondolkodás műhelyeként jelent meg, ami akkor, természetszerűen a Kárpát-medencében uralkodó politikai-hatalmi rendszer szempontjából ellenzékiséget jelentett. Még szerencse, hogy ilyen volt és nem az emigrációt megosztó ellentéteket fésülgette, ezért válhatott már akkor a jövőben gondolkodók fórumává, most pedig a nemzetnek elkötelezett, kiegyensúlyozott fejlődést követők sajtójává.

A Bécsi Napló nem eszmeiséget, azaz ideológiát képviselő lap, hanem szellemiséget, azaz gondolkodásmódot megjelenítő újság. Ez annyit jelent, hogy a hagyományos nemzeti liberális és az értékteremtő konzervatív gondolkodás területét öleli fel, szabadon hagyva a kitekintés lehetőségét. Ha térképen akarnánk ábrázolni a lap tájékoztatási és tájékozódási területét, akkor világos, hogy a világpolitikából elsősorban az észak-atlanti térséggel, Ukrajnával és Oroszországgal foglalkozik, az európai politika esetében az Európai Unióban történő eseményekre fókuszál, különös tekintettel a magállamok és a közép-európai államok közötti felfogásbéli különbségekre, az utóbbi tíz évben a Visegrádi 4-ek előtérbe helyezésével. A nemzetpolitikában elsősorban az elcsatolt területeken élő magyarokra és Magyarországra összpontosít, azonos arányban figyelve a különbségekre. Nem esünk túlzásba, ha kijelentjük: ez az egyetlen magyar nyelven megjelenő sajtótermék, amelyet ilyen egyensúly kereséssel lehet jellemezni.

Már tíz évvel ezelőtt, a Bécsi Napló harmincadik születésnapján a főszerkesztő és a laptulajdonos is azt vetette fel, hogy a lap megmaradásával kapcsolatos legsúlyosabb gondot a lapterjesztés és a kiadási költségek előteremtése jelentik. Más sajtótermék vonatkozásában is többnyire ezek a fő gondok. Nyilvánvaló, hogy egy kéthavonta megjelenő lap esetében, főleg, ha az a nemzet természetszerű lakóterületén kívül jelenik meg, a terjesztés a legnehezebben megoldható feladat. A lap negyvenéves töretlen megjelenése és vázolt értékközpontúsága azonban nagyobb közös odafigyelést érdemelne. Még mindig úgy él tudatunkban, hogy a Bécsi Napló a magyar világszórvány (diaszpóra) lapja, pedig valójában sohasem volt az, mert mindig a nemzet lapja volt, már akkor is, amikor még az emigráció lapjaként jelent meg. Igaz, hogy a hivatalos bejegyzése szerint az ausztriai magyarok lapja, ami vitathatatlan, de mégis minden magyarok lapja.

Az lenne jó, ha a Bécsi Napló továbbra is az ausztriai magyarok lapja és ennek következtében a valamikori nyugati magyar emigráció, illetve a Lajtától nyugatra, beleértve az Atlanti-óceán keleti partjától nyugatra és a Földközi-tengertől délre, valamint az ázsiai térség magyarságának és nem utolsósorban a nemzet Kárpát-medencében élő tömbjének a sajtója maradna. Vannak kételkedők, akik azt mondják, hogy ezt a kiterjedt területet csak a világhálóval lehet lefedni. Ez csak akkor lenne megvalósítható, ha a Bécsi Napló hírportállá válna. Ez lehetséges annyiban, hogy kivonatolja a terjedelmesebb írásokat, mert az okfejtéseket a képernyőn senki sem olvassa el. De éppen ezek az elmélkedések hordozzák azt az üzenetet, hogy a hír igaz volta ne váljon hamis következtetéssé. Egy ilyen, mondjuk ötezer betűs eszmefuttatást azonban kézbe fogva, azaz kinyomtatva lehet odafigyelve elolvasni, a képernyőn aligha.

Ünnepelhetjük megjelenésének negyvenedik évfordulóján a Bécsi Naplót, van miért. Ugyanakkor mondjuk ki, hogy ez az egyetlen olyan magyar, magyar nyelven megjelenő klasszikus sajtótermék, amely az egész nemzetet megszólítja, tekintet nélkül pártállásra.

Remélem, örvendezhetünk ennek egy évtized múltán is.

Megjelent 2020. februárjában a Bécsi Naplóban

Megszakítás