Emlékirat a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetéről

1979-05-05 DM-cikk

(Könyv: Kettős elnyomásban)
3. dokumentum – 1979. május

Bevezetés
A Bizottság 2. számú dokumentumát a Szlovákia Kormánya Nemzetiségi Tanácsának elnöke Ján Gregor mérnök (a kormány alelnöke) felolvasta a Nemzetiségi Tanács 1979. január 16-i ülésén. Az ezután kerekedett vita következménye lett, hogy a tanács nem adott semmilyen javaslatot a tervezettel kapcsolatban, de a vita értelme elutasító volt. ( 1983. február elsején Sziegl Ferenc dr., Szlovákia Kormányhivatala Nemzetiségi Titkárságának vezetője a Duray Miklós ellen folytatott bírósági tárgyaláson – ahol tanúként kihallgatták – tagadta, hogy a Nemzetiségi Titkárság, illetve a Tanács megkapta a Jogvédő Bizottság 2. dokumentumát.)

A Nemzetiségi Tanácsban lezajlott vita miatt ismét visszavonták a Szlovákia iskolaügyi minisztériumában kidolgozott tervezetet. Feltételezhető, hogy erre nem pusztán a tanács magatartása adott okot. A politikai vezetés az ott lezajlott vita mögött nyilván – és joggal – jelentősebb ellenállást sejtett. A Nemzetiségi Tanács ugyanis csupán tanácsadó testülete Szlovákia Kormányának, és ezért túl jelentéktelen szerv ahhoz, hogy véleménye miatt visszavonjanak egy, a politikai szervek által támogatott javaslatot.

A tervezet visszavonása után 1979 februárjában és márciusában szerteágazó tárgyalások folytak. Összeállítottak egy magyar és szlovák pedagógusokból álló munkacsoportot, amelynek az lett volna a feladata, hogy egy elfogadhatóbb javaslatot dolgozzon ki a szlovák nyelvű oktatás bevezetésére a magyar iskolákban. Ez sem vezetett eredményre – a munkacsoport ugyanis egyszer sem ült össze. Közben Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ideológiai titkára, ¼udovit Pezlár levelet írt a Szlovák Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete igazgatójának, Dr. Èiè-nek. Ebben arról kérte ki a véleményét, hogy a vitatott tervezet megszegte-e az 1968-ban elfogadott és a 144. sz. alatt a Törvénytárban közzétett nemzetiségi alkotmánytörvényben foglalt elveket. Az intézet igazgatójának válasza szerint nem történt alkotmánysértés, azonban az a tény, hogy az 1968. október 27-én a Nemzetgyűlés által elfogadott alkotmánytörvény nem lett törvényekkel végrehajtva, félreértésekre adhat okot. Javaslata az volt, hogy mihamarább meg kell alkotni ezeket a törvényeket.

A Bizottság 3. dokumentumának megfogalmazására tulajdonképpen ez a levélváltás adott okot, valamint az, hogy éppen 10 éve lépett életbe a nemzetiségi alkotmánytörvény.

A Jogvédő Bizottságban ebben az időben szorosabban együttműködő munkatársak már eldöntötték, hogy rendszeres jogvédelmi és helyzetfelmérő munkába kezdenek.

A 3. dokumentumot a kiadásával egyidőben a Bizottság megküldte a Charta ’77 akkori szóvivőinek is.

A dokumentum nyomtatásban először magyarul jelent meg Párizsban az Irodalmi Újság 1979 szeptember-októberi számában, az 1. 2. és a 4. oldalon; „600 000 szlovákiai magyar jogaiért” c. alatt. Most ezt a szöveget közöljük újra. A dokumentum szlovákul szintén Párizsban jelent meg a Svìdectví c. csehszlovák folyóirat 61. számában 1980-ban. A dokumentum piszkozata magyarul készült, de az eredeti példány szlovákul lett kiadva. A Svìdectví a szlovák eredeti szöveget tette közzé. Az Irodalmi Újságban közölt magyar változat szintén a bizottság által kiadott autentikus szöveg.

A dokumentum

Tíz éve lépett életbe a Csehszlovák Szocialista Köztársaság módosított alkotmánya: a 100/1960 Tt. sz. alkotmánytörvény, valamint a csehszlovák államszövetségről szóló 143/1968. Tt. sz. alkotmánytörvény és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő nemzetiségek helyzetét meghatározó 144/1968. Tt. sz. nemzetiségi alkotmánytörvény.

A 144/1968 Tt. sz. alkotmánytörvény végrehajtása azonban nem elégítette ki a nemzetiségek várakozásait, mert

1. nem biztosította a nemzetiségek társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődését, annak a lemaradásnak a behozását, amely 1945 óta a cseh és a szlovák nemzethez képest kialakult;
2. nem biztosította a nemzetiségi iskolák arányos fejlődését az oktatási rendszer különböző szintjein;
3. nem biztosította a nemzetiségek kollektív részvételét az állam politikai életében;
4. nem szüntette meg a nemzetiségek erőszakos beolvasztásának folyamatát.

Az elmúlt években sem a Szövetségi Nemzetgyűlés, sem a Szlovák Nemzeti Tanács nem alkotott olyan végrehajtási jogszabályokat, amelyek biztosítanák az alkotmánytörvényben lefektetett általános elvek megvalósulását.

A fentiek következtében az elmúlt tíz év során fokozatosan degradálódtak az alkotmánytörvényben lefektetett elvek.

Fokozatosan csökkentek a nemzetiségek önálló érvényesülésének intézményes lehetőségei. Ez a legérzékenyebben a legnagyobb létszámú nemzetiséget érintette: a magyart.

Az így kialakult helyzetben a következő, hátrányos megkülönböztetéseket lehet megállapítani:

I. az iskolaügy területén

nem alakultak magyar bölcsődék;
elégtelen a magyar óvodák hálózata;
csökkent a magyar tannyelvű iskolák száma; – csökkent ezen iskolák osztályainak száma;
csökkent a magyar tannyelvű alapiskolák tanulóinak száma kb. 31 százalékkal) a magyar nemzetiségű iskolaköteles gyermekek számához képest;
megkísérelték szlovákra változtatni a magyar tannyelvű iskolák oktatási nyelvét;
a szakközépiskolákban és a szakmunkásképző intézményekben nincs elég lehetőség magyar nyelvű szakképzésre;
gyakorlatilag felszámolták a Nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar részlegét, s ezzel megszüntették a magyar pedagógusok képzését a magyar iskolák számára;
a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egyetemein és főiskoláin alacsony a magyar nemzetiségű hallgatók létszáma;
korlátozzák a főiskolai és egyetemi végzettség, valamint a tudományos fokozatok Magyarországon történő megszerzését;
mindennek következtében elmélyül a magyar kisebbség és a szlovák többség műveltségi szintje közötti szakadék.

II. a kulturális élet területén

a magyar nemzetiségű állampolgárok kulturális igényeinek kielégítését szándékosan a műkedvelő mozgalom és a szépirodalom körére korlátozzák;
szándékosan korlátozzák a magyar nemzetiségű állampolgárok kultúrájának fejlődését a magyar közművelődési intézmények átlagon aluli anyagi támogatásával;
szándékosan bénítják a magyar nemzetiség könyvkultúrájának fejlődését az anyanyelvi publikálási lehetőségek korlátozásával (pl. a Madách Könyvkiadó kapacitásának tetemes részét lefoglalja a fordítási irodalom);
korlátozzák a magyar újságok és folyóiratok fejlődését és nem kielégítő a kisebbségi területen a magyar nyelven megjelenő sajtótermékek választéka;
csökkent a Magyar Népköztársaságból behozott könyvek száma, és nem kerülnek piacra a Romániában, Jugoszláviában, a Szovjetunióban és másutt kiadott magyar könyvek, valamint a vámhatóságok korlátozzák a könyvek magánúton történő behozatalát külföldről, főleg a dollár-övezetből, ami ellenkezik az 1975-ben Helsinkiben aláírt egyezmény szellemével;
emelték a Magyar Népköztársaságból behozott könyvek árát (kb. 53 százalékkal);
korlátozzák a magyar hivatásos színjátszás fejlődését; – korlátozzák a magyar nyelvű népművelői munkát;
nem engedélyezték a csehszlovákiai magyarság szükségleteinek megfelelő, független társadalomtudományi intézet létrehozását.

II. gazdasági területen

nem harmonikus a magyar nemzetiség által lakott terület gazdasági fejlesztése;
nem szerves módon történik e területek iparosítása, s így az iparosítás a magyar etnikum beolvasztását segíti;
nem kielégítő a távlati szakemberképzés a magyar fiatalság körében az ezen a területen létrejövő ipar szükségletei számára;
a magyar lakosság fokozott mértékben ingázik a lakóhelyét képező járásból a járás területén kívül eső munkahelyekre;
kedvezőtlen a magyar lakosság társadalmi rétegeződésének szerkezete (a nemzetiségi lakosságban jóval nagyobb az aránya a mezőgazdaságban foglalkoztatottaknak, mint a szlovákok vagy csehek között);
vontatottan halad a terület infrastruktúrájának modernizálása, ami hátráltatja a terület egész fejlődését.

IV. a politikai élet területén

nem ismerték el a magyar nemzetiség kollektív jogait;
a CSEMADOK-ot kizárták a Szlovák Nemzeti Frontból;
hátrányos a képviseleti testületek magyar nemzetiségű tagjainak társadalmi összetétele;
megszüntették a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó miniszter funkcióját a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányában;
a képviseleti testületekben és államhatalmi szervekben nem alakultak olyan intézmények, amelyek biztosítanák a nemzetiségi jogok gyakorlati megvalósítását.

A fenti alapvető hiányosságokból kiindulva fordulunk:

dr. Gustáv Husák köztársasági elnökhöz,
ing. Lubomír Štrougal szövetségi miniszterelnökhöz,
Alois Indrához, a Szövetségi Nemzetgyűlés elnökéhez,
dr. Gustáv Husákhoz, a Csehszlovák Nemzeti Front elnökéhez,
dr. Gustáv Husákhoz, a CSKP KB főtitkárához,
dr. Peter Colotkához, az SZSZK Kormányának elnökéhez,
Viliam Šalgovièhoz, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökéhez,
Benyó Mátéhoz, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökéhez, a Szlovák Nemzeti Tanács nemzeti bizottságokkal és nemzetiségekkel foglalkozó állandó bizottságának elnökéhez,
ing. Ján Gregorhoz, az SZSZK Kormányának alelnökéhez, az SZSZK Nemzetiségi ,Tanácsa elnökéhez,
ing. Krocsány Dezsőhöz, az SZSZK Kormánya munka- és közjólétügyi miniszteréhez,
Jozef Lenárthoz, a Szlovák Nemzeti Front elnökéhez és
Jozef Lenárthoz, az SZLKP KB első titkárához, valamint
a Csehszlovák Szocialista Köztársaság többi polgárához, hogy hatáskörükből és alkotmányos felelősségükből eredően szorgalmazzák a fentiekben megállapított, a nemzetiségek egyenjogú életével kapcsolatos problémák felülvizsgálását és törvényes megoldását, különös tekintettel a következőkre:

A) az iskolaügy területén, hogy a 100/1960 Tt. sz. alkotmánytörvény 2. fej. 19. cikkelyének (2) bek., a 24. cikkely és a 26. cikkely (3) bek., valamint a 144/ 1968 Tt. sz. alkotmánytörvény 3. cikkelyének ( 1 ) bek. értelmében:

az egész magyar nemzetiségű ifjúság számára feltétel nélkül biztosíttassék a teljes alapfokú anyanyelvi művelődés, kezdve a magyar nevelési nyelvű bölcsődék alapításával, a magyar nevelési nyelvű óvodák hálózatának bővítésén keresztül, egészen az általános iskolai és gimnáziumi szintig, beleértve a magyar tannyelvű szakközépiskolák és szakmunkástanuló intézetek hálózatának bővítését, mégpedig elsősorban azokon a szakokon, amelyek a magyar nemzetiség által lakott területek igényeit elégítik ki;
konkrét intézkedésekkel növelni kell a CSSZSZK főiskoláin és egyetemein tanuló magyar diákok számát, hogy az megfeleljen a magyar nemzetiség országos arányszámának (általában kb. 250 százalékkal, de az orvostudományi karon 300, a jogtudományi karokon 400, a közgazdasági főiskolákon 500 százalék körül);
a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán és a Kassai Állatorvosi Főiskolán biztosíttassék a szaktantárgyak magyarnyelvű oktatása, valamint a magyar nemzetiségű diákok számának növelése (kb. 300 százalékkal);
biztosítsák a magyarnyelvű szakszemináriumokat, gyakorlatokat, vizsgákat és szigorlatokat a pozsonyi Komenský és a kassai Šafárik Egyetem Orvostudományi, Jogtudományi és Természettudományi Karán, a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészeti Technológia, Építészmérnöki, Gépészmérnöki és Villamosmérnöki Karán, a kassai Műszaki Főiskola Gépészmérnöki és Villamosmérnöki Karán;
bővítsék a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészeti Karának Magyar Tanszékét hungarológiai és hungarisztikai tanszékké, valamint tegyék lehetővé, hogy a kar bármilyen szakkombinációban tanuló diákjai fakultatíve hallgathassák az ezen tanszékeken előadott tantárgyakat;
alapítsanak Pozsonyban magyar tannyelvű pedagógiai főiskolát a magyar tannyelvű alap- és középiskolák tanárainak képzése céljából;
biztosíttassék, hogy nem kerül sor többé olyan kísérletre, mely
szlovákra változtatná magyar tannyelvű iskolák oktatási nyelvét;
bővítsék annak lehetőségét, hogy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok egyetemi és főiskolai képesítést, valamint tudományos fokozatokat szerezhessenek a Magyar Népköztársaság egyetemein, főiskoláin és tudományos intézményeiben, mégpedig főleg társadalomtudományi szakokon, melyekre különös szükség van Szlovákia magyarlakta területein;

B) a kultúra területén, hogy a 100/1960 Tt. sz. alkotmánytörvény 2. fej. 24. cikkelyének (2) bek. és a 28. cikkely, valamint a 144/1968 Tt. sz. alkotmánytörvény 3. cikkelyének (1) bek. b/ és c/ pontjainak értelmében

ne korlátozzák a magyar nemzetiségű polgárok kulturális szükségleteinek kielégítését a műkedvelői mozgalomra és a szépirodalomra, hanem kapjanak teret a mai civilizációnak megfelelő szakmai igények is;
alapítsanak állandó magyar színházat Pozsonyban, s ezzel biztosítsák a magyar színművészet további fejlődését;
fejlesszék a magyar nyelvű hivatásos népművelői munkát, s ennek érdekében bővítsék a Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztályát Pozsonyban és létesítsenek nemzetiségi osztályokat (magyar és ukrán) a vegyeslakosságú járások népművelési otthonai mellett;
alapítsanak Magyar Központi Könyvtárat területi fiókkönyvtári hálózattal;
a csehszlovákiai magyar hivatásos népművészeti és zenei kultúra, /x1/ a szellemi és anyagi népi kultúra, valamint a naiv művészet fejlődésének intézményes előmozdítása érdekében hozzák létre a Csehszlovákiai Magyarok Kulturális Központját;
növeljék valamennyi tematikai területen a magyar nyelvű könyvkiadás kapacitását (nyomda és papír), bővítsék a tematikai csoportok körét is, s ezzel összhangban növeljék a Madách Könyv- és Lapkiadó szakmai és szerkesztői állományát;
a szépirodalmi folyóiraton kívül jelenjék meg magyar nyelven önállóan szerkesztett kulturális és társadalomtudományi folyóirat, valamint műszaki és természettudományos ismeretterjesztő lap;
jelenjék meg magyar nyelven egy önállóan szerkesztett társadalmi kérdésekkel foglalkozó hetilap;
a rendszertelenül és alacsony nyelvi és szakmai színvonalon megjelenő járási lapok helyett létesüljenek kerületi lapok kéthetes megjelenési gyakorisággal, mégpedig a nyugat-szlovákiai kerületben kettő, a közép- és kelet-szlovákiai kerületben egy-egy;
kezdje meg magyar nyelvű adását a Csehszlovák Televízió pozsonyi 1. műsora;
létesüljön független társadalomtudományi intézet a csehszlovákiai magyar nemzetiség életének és fejlődésének vizsgálatára, s az intézet állományát elsősorban magyar nemzetiségű kutatókból alakítsák ki;
legyen biztosítva azoknak a magyaroknak a megfelelő foglalkoztatása, akik társadalomtudományi szakokon felsőfokú végzettséget szereztek, hogy ne kelljen „házasság” címén kivándorolniuk a Csehszlovák Szocialista Köztársaságból;
a gazdaságosság örve alatt ne következhessen be a magyar nemzetiség kultúrájának elnyomása.

C) a gazdasági élet területén, hogy a 143/1968 Tt. sz. alkotmánytörvény 1. fej. 4. cikkelye (2.) bek. értelmében:

szüntessék meg a magyar nemzetiség által lakott területek gazdasági elmaradottságát;
az ipar fejlesztése e területeken legyen összhangban az adott természeti és társadalmi feltételekkel, létesüljön főleg a mezőgazdaságra támaszkodó élelmiszeripar;
a mezőgazdasági termelés korszerűsítése folyamán fölszabaduló munkaerő részére – a jelenlegi rejtett munkanélküliség megszüntetésére létesüljön ezeken a területeken feldolgozóipar, létesüljenek könnyűipari és gépipari üzemek, hogy csökkenjen az e területekre jellemző nemkívánatos munkaerő elvándorlás, amely a magyar nemzetiségű lakosságot sújtja elsősorban;
a terület iparának szakemberellátását elsősorban az innen származók biztosítsák;
az ipar fejlesztését előzze meg a tervekkel összhangban lévő szakképzési propaganda, és teremtsék meg a magyar tannyelvű szakközépiskolák és szakmunkástanuló intézetek megfelelő kapacitását;
legyen biztosítva a humanitárius érdekekkel összhangban lévő harmonikus mezőgazdasági és ipari fejlesztés, elsősorban
az egységes földműves szövetkezeteknek, valamint a magyar-szlovák etnikái határon fekvő községek erőszakolt összevonásának megszüntetésével;
a nagyipari mezőgazdasági termelés káros kísérőjelenségeinek megszüntetésével, mint például a Dunamenti és Kelet-Szlovákiai Síkság természeti környezetének vegyi szennyezése;
a környezet vegyipari melléktermékekkel való intenzív szennyezésének megszüntetése Dél-Szlovákia síkságain, hátságain és folyóvölgyeiben, elsősorban az egész Csallóköz területén, a Garam, az Ipoly, a Sajó és a Bodva völgyében, a karszt-fennsíkok övezetében a Laborc és a Latorca mentén, valamint a Bodrogközben;
használják ki jobban a természeti forrásokat, főleg a helyi lakosság üdültetésére és gyógykezelésére Nógrád, Gömör és Abaúj területén;
telepítsenek ipari kisüzemeket a lakosság megkötése céljából a nagykürtösi, losonci, rimaszombati, rozsnyói és Kassa-vidéki járás déli területeire, mivel ezek a területek a kilátástalan élethelyzet következtében fokozatosan elnéptelenednek és kihalnak;
a terület iparosításának és tendenciózus urbanizálásának köntösében ne következhessék be a magyar etnikum erőszakos beolvasztása;
a Duna csehszlovák szakaszán létesülő vízlépcsőrendszer építése nyomán ne legyenek megsértve a terület lakosságának – mely túlnyomó többségében magyar – gazdasági és etnikai érdekei.

D) a politikai élet területén, hogy a 143/1968 Tt. sz. alkotmánytörvény 2. fej. 37. cikkelyének (3.) bek:, a 100/1960 Tt. sz: alkotmánytörvény 1. fej. 6. cikkelye, valamint a 144/1968 Tt. sz. alkotmánytörvény 1. 2. és 3. cikkelye értelmében:

újítsák meg a CSEMADOK tagságát a Szlovák Nemzeti Frontban; legyen a SZSZK kormányában ismét nemzetiségügyi miniszteri funkció, és a nemzetiségügyi hivatal vezetésével megbízott miniszter, illetve annak helyettese a magyar, illetve az ukrán nemzetiség soraiból származzék;
az oktatásügyi, művelődésügyi, egészségügyi, mezőgazdasági és élelmezésügyi, a műszaki és fejlesztési, az iparügyi, valamint az építésügyi minisztériumokon belül nevezzenek ki nemzetiségi miniszterhelyetteseket, illetve államtitkárokat a nemzetiségek soraiból, hogy ők irányíthassák és ellenőrizhessék a nemzetiségileg vegyes lakosságú járások területén a szakminisztérium jogkörébe tartozó ügyeket;
ne a magyar nemzetiségű képviselőkkel korrigálják a választott tes tületek szociális összetételét az alacsonyabb státusú rétegek irányában;
ne tekintsék államellenes tevékenységnek, ha a képviseleti testületek
magyar nemzetiségű tagjai interpellálnak a nemzetiségi lakosság érdekében;
a nemzetiségi képviselők a nemzetiségi képviselők klubjába tömörülhessenek;
a nemzetiségi képviselők független szakemberek tanácsát kérhessék ki a nemzetiségek ügyeinek érdekében;
a nemzetiségek szakembereiből alakuljanak nemzetiségi tanácsok az SZSZK kerületi nemzeti bizottságai mellett;
a nemzetiségek oktatásügyi, művelődésügyi, munkaügyi és közjóléti, egészségügyi, valamint általános jogegyenlőségi érdekeinek érvényesítése végett alakuljanak nemzetiségi tanácsok a vegyeslakosságú járások nemzeti bizottságai mellett;
alakuljanak nemzetiségi osztályok a vegyeslakosságú járásokban a nemzeti bizottságok egyes szakosztályai mellett, így főleg az oktatás- és művelődésügyi, valamint az egészségügyi szakosztály mellett;
a nemzetiségek valóban használhassák – szóban és írásban anyanyelvüket a nemzetiségileg vegyes lakosságú járások területén, mind pedig kerületi és központi szinten az államhatalmi és a pártszervek irányában (az SZSZK területén a magyar és az ukrán nyelvet);
a vegyeslakosságú járásokban mind helyi, mind járási szinten legyen kötelező a kétnyelvűség az államigazgatási szervek, a posta és a vasút alkalmazottai számára;
nyelvpótlék fizetésével segítsék elő a kétnyelvűség bevezetését; – legyenek kétnyelven kiadott nyomtatványok;
a vegyeslakosságú járások területén legyen kötelező a kétnyelvűség mind a figyelmeztető, mind az információs közlésekben (táblákon);
uralkodjék az országban az általános tolerancia és a nemzeti türelmesség légköre, és ne okozzon félelmet a nemzetiségi lakosság számára anyanyelvének puszta használata, illetve nemzeti türelmesség légköre, és ne okozzon félelmet a nemzetiségi lakosság számára anyanyelvének puszta használata, illetve nemzetiségének bevallása;
csatolják át Bajánháza (Bajany), Hegyi (Kopèany) és Kisráska (Malé Rtaškovce) községeket a nagymihályi járásból a tőketerebesi járás területéhez, hogy a közigazgatási határ ne képezzen választófalat az összefüggő magyar etnikum és a három község területe között;
a nemzetiségeket érintő politikai kérdésekben kövessék az arányosság elvét a többértelműen magyarázható méltányosság helyett;
ismerjék el a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén élő nemzetiségek kollektív jogait;
az ország zsidó lakosságát fenyegető kényszerű asszimiláció elkerülése végett ismerjék el – függetlenül a vallási jogoktól – a zsidók jogát a kollektív önmegvalósításra;
a cigány etnikai csoport is rendelkezzék – mint kollektíva – nemzetiségi jogokkal a cigányság civilizációs fokának növelése, a társadalomból való kirekesztettség megszüntetése és a sajátos etnikai kultúra megőrzése érdekében.

E) jogi kérdésekben, hogy a 143/1968 Tt. sz. alkotmánytörvény 5. fej. 76. cikkelye (2) bek. és a 6. fej. 87. cikkelye, 89. cikkelye, 93. cikkelye (3) bek. értelmében:

vizsgálják felül a 144/1968 Tt. sz. alkotmánytörvény 1., 3., 4. és 5. cikkelyében lefektetett jogi elvek teljesítésének és tiszteletbenntartásának hiányosságait.

Ezen emlékiratunkat a 100/1960 Tt. sz. alkotmánytörvény 29. cikkelye értelmében terjesztjük elő.

A Jogvédő Bizottság levele a Charta ’77 szóvivőihez

Tisztelt Barátaink!

Megismertetjük Önöket a Csehszlovákiai Magyar Nemzetiség Jogvédő Bizottságának Emlékiratával, mely sorrendben a Bizottság harmadik dokumentuma.

A Bizottság 1978 elején jött létre a csehszlovákiai magyar kisebbség létfontosságú érdekeinek és jogainak védelmére. Ekkor jutott tudomásunkra a szlovák állami és pártvezetők azon szándéka, hogy fokozatosan fölszámolják a magyar iskolákat; első lépésben a magyar tannyelvű alapiskolák ötödik évfolyamától kezdve akarták megszüntetni a magyar nyelvű oktatást.

Ezen alapvető fontosságú intézmény megmentésére tiltakozó kampányt szerveztünk a magyar nemzetiségű lakosság körében. A külföldi közvéleményt is tájékoztattuk a sajtó útján. Így sikerült a magyar iskolák ellen irányuló támadást egyelőre megállítanunk.

Néhány hónappal később a Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága ideológiai titkárának támogatásával egy újabb, az előzővel szinte azonos tervet terjesztett elő. Ez indította a Bizottságot 1979. januárjában második tiltakozó dokumentumának kiadására; ezt a dokumentumot valamennyi magas rangú szlovák és szövetségi párt- és állami vezetőhöz eljuttattuk. Megbízható forrásból tudjuk, hogy tiltakozásunk tartalmáról tőlünk függetlenül – néhány állam csehszlovákiai követségét is tájékoztatták. A tiltakozó akció eredményeként ismét leállították a magyar iskolák elleni hadjáratot.

Azóta azonban megbizonyosodhattunk afelől, hogy a szlovák vezető személyiségek nem mondtak le álmukról, a magyar nemzetiség beolvasztásáról, csak más utakat keresnek céljaik elérésére. Főleg a politikai és a lelki nyomás eszközével igyekeznek érvénytelenné tenni azokat a minimális jogokat is, amelyeket az alkotmány biztosít a magyar kisebbségnek.

Emlékiratunkat abból a célból adjuk közre, hogy rámutassunk a nemzetiségek helyzetében mutatkozó alapvető hiányosságokra, és figyelmeztessük az állam vezetőit, valamint polgártársainkat az alkotmányos jogok továbbfejlesztésének szükségességére.

A nemzetiségek elnyomását az alapvető emberi jogok megsértésének tekintjük sőt, esetünkben az alkotmány által biztosított állampolgári jogokat is megsértik.

Reméljük, hogy a mellékelt dokumentum alapul szolgálhat a kapcsolat felvételére a Charta ’77 és a Csehszlovákiai Magyar Nemzetiség Jogvédő Bizottsága között. Válaszukat kérjük levelünk kézbesítésének útján vagy más, Önök által választott úton eljuttatni hozzánk.

1979. május
Üdvözlettel: a Bizottság

*

Szerkesztői megjegyzések és helyreigazítások

Az Irodalmi Újság szerkesztőségének előszava:

Szlovákiai magyar demokraták 1978. elején megalakították a Csehszlovákiai Magyar Nemzetiség Jogvédő Bizottságát és egy éven belül három dokumentumot készítettek, amelyekben tiltakoztak a Szlovákiában élő magyarság elnyomása, a szlovák kommunista vezetés intézkedései és beolvasztó tervei ellen és megfogalmazták kívánságaikat.

Az 1979 májusában kelt harmadik dokumentumukat eljuttatták a Charta ’77 szóvivőihez, – azokhoz, akik ma Csehszlovákiában a legbátrabb és legkövetkezetesebb védelmezői az emberi jogoknak.

Szlovákiában közel 600 000 magyar él. Az a dokumentum, amelyet az Irodalmi Újság az alábbiakban nyilvánosságra hoz, és a Charta ’77-hez intézett kísérőlevél szinte száraz szakszerűséggel mutatja meg: a magyar kisebbség helyzete súlyos, amúgyis minimális állampolgári és nemzetiségi jogai fokozódó veszélyben vannak, – s ugyanilyen alapossággal sorolja fel a magyarok követeléseit. Tekintettel a címzettekre, a dokumentumok szlovák nyelven készültek, – lapunk a fordításukat közli.

Az a tény, hogy a megkülönböztető intézkedéseknek alávetett szlovákiai magyarság a Charta ’77-nek nyújt kezet és ebbe a mozgalomba helyezi bizalmát, a magyar nemzeti érdekek védelmének szempontjából is ismételten igazolja a magyar 34-eket, akik 1977 januárjában a csehszlovák tiltakozó mozgalom irányában szolidaritásukat fejezték ki. ( 1. Irodalmi Újság, 1977. jan.-febr.)

A Csehszlovákiai Magyar Nemzetiség Jogvédő Bizottságának dokumentuma egyben sajnálatosan igazolja azt is, hogy a jelenlegi magyar rendszer – akárcsak az erdélyi magyarság esetében – nem teljesíti alapvető kötelességét a szlovákiai magyarság védelmében sem. Erre annál kevésbé van mentség, mivel a Husákrendszer – Ceausescu Romániájával ellentétben – teljességgel Moszkvától függ, s így a Moszkvahű magyar vezetésnek sokkal könnyebb volna szovjet közbenjárást elérnie.

Az Irodalmi Újságban megjelent szöveg néhány apró hibáját kijavítottuk.

x1 a követelések B pontjának 5. bekezdésében hibásan „… hivatásos népművészeti és zenei kultúra…” volt írva. Helyesen így hangzik: „…hívatásos művészeti és zenei kultúra…”