A földhöz és a néphez való hűség szimbóluma – emlékkötet Duray Miklósról

Kis híján egy éve már, hogy nincs köztünk Duray Miklós, aki soha, senkivel és semmivel nem alkudott meg, a halálos betegséggel sem, mellyel szemben kitartóan és méltósággal harcolt – tavaly december 30-án azonban alulmaradt. Nincs mit szépíteni: kutya nehéz év volt ez nélküle: a mester, a bölcs, a vezető, a mesélő, a kérdező, a minden nyűgünkre derűvel és bölcsességgel válaszoló, az érdeklődő, az életében korunk Esterházyjának nevezett, mégis csodálatosan egyszerű és közvetlen, szeretetre méltó ember nélkül. És egyáltalán nem mellesleg: jajj, de nagy szükségünk lett volna rá éppen az elmúlt év közéleti megmérettetései során, rá, akinél jobban senki nem tudta, milyen lépésekre és áldozatokra van szükség a működőképes egység létrehozásához.

Mikor itthagyott minket, ezt írtuk róla: „Aki ismerte őt, tudja, nem túlzás azt mondani: az a típusú ember volt, aki egy nap alatt legalább kettőt élt. Ritkán lehetett őt otthon találni, tétlenül pedig soha. Ismerősei, s azok, akiket barátságával tüntetett ki, számíthattak a néha egészen képtelen időpontokban érkező telefonhívásokra, melyek mindig izgalmas és tanulságos beszélgetést jelentettek, kezdve a kőkemény aktuálpolitikától a nemzetpolitikán-nemzetstratégián át a világ ügyes-bajos dolgaiig. Beszélt, írt, tanított, rendszert váltott, az élen állt, amikor ez akár életveszélyes is lehetett, de tudott háttérbe is vonulni, ha ezt kívánta meg tőle a közösség érdeke.”

Noha fizikai valójában már közel egy éve nincs velünk Duray Miklós, szellemi öröksége, iránymutatása annál inkább.

E hagyatékot jóformán még felbecsülni sem lehetett ennyi idő alatt, a feldolgozása pedig ránk váró feladat és szent kötelesség.
Az ehhez való nagyon szerény, de talán tiszteletteljes hozzájárulás az az emlékkötet, amely a Felvidék.ma szerkesztésében, annak kiadója, a korábban Duray Miklós által vezetett Szövetség a Közös Célokért társulás gondozásában jelent meg.

A korabeli felvételekkel gazdagon illusztrált emlékkötetben felvillantjuk Duray Miklós életútjának, hatalmas munkásságának legfontosabb állomásait, fordulópontjait a kezdetektől egészen a Szövetség a Közös Célokért társulás elnöki tisztségéről való lemondásáig. Ami persze egyáltalán nem jelentette, hogy befejezte volna közéleti tevékenységét, a szervezet tiszteletbeli elnökeként, közíróként továbbra is jelen volt.

A kötetben áttekintést nyújtunk publikációiról: az általa írott és szerkesztett könyvekről, a legfontosabb tanulmányokról és egyéb publikációkról, a neki adományozott díjakról és kitüntetésekről – melyeknek csak a felsorolása közel két oldalt tesz ki… E díjakhoz kapcsolódóan válogatunk azokból a méltatásokból, melyeket e díjak átadásakor mondtak.

Mádl Ferenc volt köztársasági elnök foglalta össze talán a legtömörebben és legtalálóbban, hogy kicsoda is valójában Duray Miklós, midőn a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét adományozta neki: „a földhöz és a néphez való hűség szimbóluma”.
A kötet második felében a róla szóló megemlékezéseket gyűjtöttük egybe. Ezekből nem az derül ki, ki volt Duray Miklós – erről a könyv első fele szól – hanem sokkal inkább az, hogy mit gondol róla a Kárpát-medencei magyar közélet színe-java, milyennek láttuk-látjuk őt, mit értettünk és mit nem értettünk meg belőle. Ez talán a legfontosabb. Emlékkötetünket egy több mint tíz oldalas, válogatott fotógyűjteménnyel zárjuk.

Forrás: Szűcs Dániel, Felvidék.ma

Megszakítás