Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
Elhangzott a Szabad Európa Rádióban 1984. március 22-én
A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának dokumentumai, valamint Duray Miklós ellen a múlt évben elkezdett, majd felfüggesztett bírósági eljárás alapján ismeretes, hogy 1978-tól folyamatosan és fokozottan szerepel a csehszlovák hivatalos politika napirendjén a szlovákiai magyar iskolák részleges, majd pedig teljes felszámolására irányuló törekvés. Azonban minden jel arra mutat, hogy 1984 márciusában érte el a csúcspontját a hatalmi szerveknek ezen ügyben kifejtett igyekezete.
Igaz, a múlt év novemberében még olyan hírek szivárogtak ki a szlovák kormány november 25-én tartott üléséről, hogy a beterjesztett iskolaügyi törvényjavaslatot, mely megnyitotta volna az utat a nemzeti kisebbségek iskoláinak akár a teljes felszámolásához is, nem fogadta el a minisztertanács. Azonban január vége felé ismertté vált a kormány november végi üléséről kiadott jegyzőkönyv, melyből kiderült, hogy a kormány az említett ülésen hozott 345. sz. határozatában elfogadta az iskolaügyi törvényjavaslat 32a cikkelyének módosított változatát, mely szabályozná a nemzetiségi iskolák oktatási nyelvét, fenntartva azt a jogot, hogy miniszteri engedéllyel vagy rendelettel megváltoztassa az oktatás nyelvét a nemzeti kisebbség iskoláiban.
Időközben fény derült a kormány üléséről kiszivárogtatott hamis tájékoztatás okára. Egy olyan hír jutott a politikai rendőrség birtokába, hogy tiltakozási akció készül a törvényjavaslat ellen. És éppen decemberben és januárban tartották a Csemadok helyi szervezetei évzáró taggyűléseiket, mely jó alkalom lett volna a tömeges tiltakozásra. A kiszivárogtatott hamis hír miatt ekkor nem is indult be a tiltakozási hullám.
<> Ez év januárjában, midőn kiderült, hogy a kormány szabad utat engedett a törvényjavaslatnak, az időközben megalakult Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja, mely a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságától vette át az iskolák védelmének feladatát, kb. 600 példányban körlevelet intézett a magyar pedagógusokhoz, szülőkhöz és Csemadok tagokhoz, melyben felkérte őket, hogy éljenek törvényadta jogukkal, és tiltakozzanak ezen alkotmányba ütköző törvényjavaslat ellen. A csoport.körlevele február 10 és 12 táján került a címzettekhez. Február 12-én küldte el Duray Miklós is a köztársasági elnökhöz, a szövetségi kormányhoz, a nemzetgyűléshez, a Szlovák Nemzeti Tanácshoz, a szlovák kormányhoz és egyéb központi állami és pártszerveknek címzett levelét, mely a SZER hullámhosszán vált közismertté. Ezt követően eddig soha nem tapasztalt méretű tiltakozás indult el az egész magyar kisebbség körében. Március közepéig a tiltakozók száma megközelítette a tízezret. Sokan azzal is kifejezték tiltakozásukat, hogy megváltoztatták korábbi döntésüket, és szlovák iskola helyett magyar iskolába íratták gyermeküket, így Rimaszombatban az 1984/85-ös iskolaévre 130 elsős elemistát Írattak be a magyar iskolába, mely példátlanul nagy szám. A Pozsonyhoz közeli Zonctorony kisközségben a falu egész lakossága aláírta a tiltakozást. Pedagógusok, iskolaigazgatók tiltakoztak, sőt sok olyan szülő is, aki szlovák iskolába irattá a gyermekét. A pozsonyi Madách könyvkiadó párttagjai az üzemi pártcsoport gyűlésén jegyzőkönyveztették tiltakozásukat. Azonban a Szlovák írószövetség magyar szekciója és ezáltal a szlovákiai magyar írók zöme néma maradt.
A tiltakozási hullám elérte a Csemadok Központi Bizottságát is, mely a szervezet megalakulásának 35. évfordulója alkalmából március 2-án tartotta ünnepi ülését. Az ülésen hárman szólaltak fel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Fuksz Sándor mérnök ismertette a jelenlevőkkel a Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportjának levelét, mely nyíltan alkotmányellenesnek nevezte a törvényjavaslatot, valamint felvetette a Központi Bizottság testületi tiltakozásának lehetőségét. Gál Sándor költő felszólalásában kijelentette: „én továbbra is olyan iskolába akarom járatni gyermekeimet, amelyben magyar nyelven folyik a tanítás.” Krocsány Dezső, a Szlovák Nemzeti Tanács egyik alelnöke is felszólalt és hangot adott annak a reményének, hogy a törvényhozó testület nem fogadja el a törvényt a javasolt formában, Krocsány optimista hangvételű felszólalása azonban nem volt meggyőző, mivel az ő általa vezetett képviselői szakbizottság egy héttel korábban változtatás nélkül fogadta el a törvényjavaslat szövegét. Krocsány felszólalásával kapcsolatban olyan vélemény alakult ki, hogy az optimista hangvétel hasonlóan a közvélemény manipulálását és elaltatását hivatott szolgálni, mint a novemberi minisztertanács üléséről kiszivárogtatott hamis hír.
A Csemadok Központi Bizottsága határozatban kötelezte a Csemadok országos elnökét, hogy a pártcsoport által tegyen lépéseket a párt központi bizottságánál a törvényjavaslat említett részének visszavonására.
A Csemadok KB pártcsoportját a Szlovákja Kommunista Párt- jának Központi Bizottsága március 9-re hívta össze tárgyalásra, ahol a Csemadok KB 71 tagú pártcsoportjából 68 tag megjelent, és tizenketten szólaltak fel a törvényjavaslat ellen. Ez is eddig példátlan esemény, hogy ennyien merjék felemelni a szavukat a párt akarata ellen. A párt és a kormány részéről jelen voltak: Bu�a iskolaügyi miniszter, valamint helyettese, Vlačichová, aki a magyar iskolák leépítésének egyik szellemi vezére, Fodor Zoltán minisztérumi osztályvezető, akit a Duray Miklós ellen 1983 elején folytatott perben a vád egyik koronatanújaként akartak felhasználni, Nagy Kázmér népjóléti miniszter és Jurík, a párt KB titkárságának főosztályvezetője. A Csemadok részéről jelenlévő párttagokat a párt és a kormány képviselőinek nem sikerült megnyugtatni, mert nem a törvényjavaslat átalakítását helyezték kilátásba, hanem a végrehajtási utasításokkal igyekeztek őket meggyőzni a javaslat helyes és átgondolt voltáról. Például kilátásba helyezték – lévén a Csemadok KB jelenlévő képviselői között sok pedagógus -, hogy az a magyar tanító, aki önként vállalja szlovák nyelven tanítani a magyar diákokat, tantárgyanként 800 korona fizetéskiegészítést kap. Ez pedig egy pedagógus számára a jelenlegi csehszlovák gazdasági válság idején talán csábítóbb összeg, mint a harminc ezüstpénz. A Csemadok párttagjait az az érv sem nyugtatta meg, hogy a Szovjetunióban is hasonló iskolatörvényt készítenek elő, hiszen tudott dolog, hogy Csernyenko, a szovjet párt mostani vezetője 1983 júniusában, Andropovnak a Legfelsőbb Szovjet elnökévé történt választása alkalmával elmondott beszédében türelmetlenül sürgette a nem orosz iskolák intenzív oroszosítását.
Mindenképpen figyelemre, méltó az a tény, hogy a Csemadok 1968 óta ilyen határozottan most lépett fel első alkalommal politikai tényezőként és érdekvédelmi funkcióban, és kitört a rákényszerített tisztán kulturális keretek közül.
A hatalom azonban párhuzamosan azzal, hogy tárgyalásra kényszerült a magyar kisebbség képviselőivel, minden eszközt megragad, hogy kihúzza a kisebbség lába alól a talajt.
Az egész magyar kisebbséget, mint társadalmi entitást az amatőr színjátszás és néptáncmozgalom szintjére igyekszik visszaszorítani. Ugyanis a Csemadoknak csak ezt a szervező funkciót engedélyezi. Azonban ennek a tevékenységnek is nagyon szűk keretet biztosít, hiszen a magyar amatör mozgalom legfontosabb szakmai irányitóját, a Népművelési intézet nemzetiségi osztályát 1983 március elején, két éves huzavona után, megszüntették. A hatalom a Csemadok társadalmi és politikai súlytalanságát azzal is kifejezésre juttatja, hogy 1972 óta, amikor a szervezetet kizárták a Nemzeti Frontból és a kultuszminisztérium igazgatására bízták, bürokratikus módszerekkel gátolják a működését. Az 515 alapszervezetben tömörülő, több mint 70,000 tagot számláló Csemadokot kiszolgáltatják a minisztérium szűk látókörű és magyarellenes hivatalnokainak, akik egy tollvonással megváltoztatják a Csemadok választott szerveinek és tagságának a körülményekhez képest demokratikus módon hozott határozatait. A Csemadok elbagatellizálása a hatalmi szervek részéről most március 2-án is mutatkozott, a Központi Bizottság ünnepi ülésén, ahol a párt KB referensi szinten, a kultuszminisztérium pedig főosztályvezetői szinten képviseltette magát, holott a pártot a kulturális ügyek főosztályvezetőjének, a minisztériumot pedig a miniszterhelyettesnek kellett volna képviselnie. Ezáltal következett be az a helyzet, hogy Kovács Béla, a prágai magyar nagykövet, noha megérkezett az ünnepi ülésre, nem vehetett részt azon, mert nem volt jelen a szlovák kormány részéről a protokoll szerinti partnere, és emiatt nem nyújthatta át nyilvánosan Köpeczi Béla magyar művelődésügyi miniszter üdvözlő levelét. Persze a szlovák kormány részéről nem ez az első eset, mikor tudatosan nem veszik figyelembe a diplomáciai protokollt. Ez történt a közelmúltban a komáromi Magyar Területi Színház ünnepi előadásán, de már 1976-ban a Rákóczi évfordulón is, amikor a Rákóczi-kegyhelyeket meglátogató magyar kormányküldöttség fogadását megtagadta a szlovák kormány. Figyelemre méltó, hogy a kultuszminiszter helyettese a Csemadokkal szembeni protokoll kötelességének tudatos elmulasztását követően március 5-én hivatalosan részt vett a Népművelési Intézet igazgatójának negyvenedik születésnapján, amely viszont nem volt protokoll kötelesség.
A hatalmi szervek jellemzően reagáltak az iskolaügyi törvényjavaslat ellen kialakult tiltakozásokra és egyéb ellenvéleményekre. A Csemadok országos elnökének, Sidó Zoltánnak a szlovák párt ideológiai titkára, Pezlár tiltotta meg, hogy felszólaljon a Nemzetgyűlésben a törvényjavaslat ellen. A politikai rendőrség parancsára pedig a Csemadok KB titkársága körlevélben utasította a Csemadok tagjait, hogy szolgáltassák be a politikai rendőrségnek a Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja által kibocsájtott levelet, melyben tiltakozásra szólították fel a magyar kisebbséget.
A politikai rendőrség tömegesen hallgatta ki a tiltakozókat, az iskolaügyet irányító hivatalok pedig a magyar tanfelügyelőket, iskolaigazgatókat és tanítókat dorgálásban részesítették, és fegyelmi eljárásokat helyeztek kilátásba, mely a tanítók elbocsájtását vonhatná maga után.
Március 5-én a Központi Bizottság az Új Szó szerkesztőségét arra utasította, hogy a készülő iskolaügyi törvényt támogassa.
Ugyanebben az időben a Szlovák Sajtó- és Tájékoztatási Iroda február közepén először az Új Szó, egy héttel később pedig a többi magyar újság szerkesztőségét utasította a helységnevek írásával kapcsolatban. Az új rendelet szerint a csehszlovák rádió és a televízió magyar adásában tilos a helységnevek magyar nyelvű említése, a sajtóban pedig első helyen szlovákul kötelező a helységnevek írása, utána lehet említeni zárójelben a magyar elnevezést, ez azonban nem vonatkozik azokra a helységekre, amelyek mostani szlovák neve új névadás és nem fordítás által keletkezett, így a tilalom 144 tisztán vagy túlnyomóan magyar lakosú helység nevére vonatkozik.
Jól informált magyar kisebbségi körökben híre terjedt egy a köztársasági elnök és pártfőtitkár által Szlovákia vezetőihez irt titkos levélnek, melyben számonkéri tőlük az egységes szlovák nemzetiségű Szlovákia megteremtésében való késlekedésüket.
A csehszlovák nemzetiségi politikának magyarellenes éle a fent említett megnyilvánulásaival sokban kiegészíti a Csehszlovákia és Magyarország közötti viszony fokozatos romlását, melyet nem csupán a két ország gazdasági politikája közötti eltérések, a magyarországi liberálisabb politikai viszonyok, a marxista-leninista ideológia kevésbé dogmatikus értelmezése okoz, hanem az a törekvés is, hogy mindinkább leválasszák a magyar kisebbséget az anyaországról. Ezt szolgálja részben az is, hogy 1981 november végén csehszlovák részről korlátozták a magyarországi utazásokat is. Ezzel kapcsolatos a kelet-szlovákiai pártbizottság területén ez év februárjában elhangzott kijelentés is: ha már magyar nyelvű műsort sugároz a Csehszlovák Televízió (hetente 30 percet), akkor zavarni kellene a budapesti televízió vételi lehetőségeit Szlovákia területén.
Az iskolaügyi törvényjavaslat ellen kibontakozott tiltakozási hullám nyomán a politikai rendőrség nyomására elrendelték Duray Miklós részleges házifogságát. Reggel 7 óra és délután fél négy között nem hagyhatja el munkahelyének épületét, annak ellenére, hogy már harmadik hónapja tart a foglalkoztatási tilalma. Minden nap rendszeresen bejár munkahelyére, ahol azonban nem kap munkát a munkaadójától. A részleges házifogság ellenére Durayt március 15-én a politikai rendőrség parancsára el kellett távolítani Pozsonyból. Hajnalban el kellett utaznia Besztercebányára, hogy ne vehessen részt március 15-én a ligetfalui Petőfi szobornál hagyományosan megrendezett emlékünnepélyen, ahol ez alkalommal kb. 800-an gyűltek össze, főleg fiatalok, hogy elhelyezzék az emlékezés koszorúit.
Bizalmas értesülések szerint várható, hogy mégsem terjesztik a törvényjavaslatot a Szlovák Nemzeti Tanács elé elfogadásra. A törvényhozó testület ülését pedig a korábban meghirdetett március 12-i dátumról március 27-re halasztották. A közvélemény azonban már minden optimistán hangzó híreszteléssel szemben szkeptikus, mert több ízben tudatos ferdítésen kapta rajta az államhatalom és a párt legfelsőbb szerveit. Ezért a magyar kisebbség Csehszlovákiában állandó feszült figyelemmel és gyanakvással kíséri az állam vezetésének minden lépését.
1984. március
Dr. Duray Miklós
A Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja