Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
(Könyv: Kettős elnyomásban)
18. dokumentum, 1984. október 10.
Kedves Barátunk!
Százötvennégy nappal ezelőtt tartóztatták le a szlovák hatóságok Duray Miklóst, a szlovákiai magyar kisebbség alkotmányos jogainak védelmezőjét. Duray 39 éves pozsonyi geológus és író 1978-ban alapította a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát.
Ezzel felvette a küzdelmet a szlovák hatóságoknak a magyar nyelvű iskolák felszámolására irányuló törekvéseivel. A hatóságok tervet készítettek a magyar oktatási nyelvű iskolák átszervezésére, amelynek értelmében az általános iskolák 5. osztályától kezdve a magyar nyelv, a földrajz és a történelem kivételével minden egyéb tantárgyat szlovák nyelven tanítottak volna. Ezt megelőzően már a hetvenes évek közepén részlegesen megszűntették a magyar nyelvű pedagógusképzést. Az iskolák körzetesítése vagyis összevonása követkentében több helyen elsorvadt a magyar nyelvű akófokú oktatás. A szlovák iskolaügyi minisztériumban pedig távlati terv készült a magyar többségű dunaszerdahelyi járás magyar nyelvű iskoláinak visszafejlesztésére. A CSMKJB, külföldön is nyilvánosságra hozott dokumentumaiban, rámutatva ezen törekvésekre, kényelmetlen helyzetbe hozta a szlovák hatóságokat. Ezért került sor 1982-ben Duray Miklós első letartóztatására, majd perbefogására. A tárgyaláson szlovákiai magyarokon kívül a nemzetközi emberi jogi szervezetek és a magyarországi értelmiség képviselői – Cseres Tibor, Csurka István, Mészöly Miklós írók – is jelen voltak. Az ügyész burzsoá nacionalizmussal vádolta Durayt, aki bátran védekezett, feltárva a magyar kisebbség elleni diszkrimináció tényeit. A magyar és a külföldi közvélemény tiltakozására, valamint a magyar kormány közbenjárására a tárgyalást a második napon, 1983. február elsején, elnapolták. A későbbiek folyamán bizonytalan időre elhalasztották, és Durayt szabadlábra helyezték. A szlovák hatóságok – Duray meghurcolásának megfélemlítő hatásában bízva – újabb akciót készítettek elő a szlovákiai magyar nyelvű iskolák ellen. A szlovák kormány 1983. november 25-i ülésén jóváhagyott egy olyan iskolaügyi törvényjavaslatot, amely lehetővé tette volna a magyar nyelvű iskolák felszámolását Szlovákiában. A javaslat szerint „az iskolaügyi minisztérium engedélyezheti, hogy a nemzetiségi oktatási nyelvű iskolákban némely tantárgyat szlovák vagy cseh nyelven tanítsanak, amennyiben az ezen iskolákban tanuló diákok szüleivel való egyetértés alapján a területileg illetékes nemzeti bizottság erre javaslatot tesz”, továbbá „az iskolaügyi minisztérium elrendelheti, hogy némely iskolában meghatározott tantárgyakat más nyelven is oktassanak, mint az iskola oktatási nyelve”.
A törvényjavaslatnak ez a két pontja szembetűnően ellentétes a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetét szabályozó 1968. október 27-i alkotmánytörvénnyel, mely biztosítja a nemzetiségeknek a saját nyelvükön való művelődés jogát, továbbá kimondja, hogy „az elnemzetlenítésre irányuló nyomás minden formája tilos”. A szlovákiai magyar nyelvű iskolák ellen tervezett lépés széleskörű tiltakozást váltott ki, melynek során közel tízezer szlovákiai magyar nemzetiségű állampolgár fordult levélben a szlovák hatóságokhoz. A törvényjavaslat kérdéses pontjaival szemben foglalt állást a CSEMADOK veretőségének számos tagja, sőt a magyar hatóságok is – ők Lubomir Štrougal 1984 márciusában tartott hivatalos budapesti látogatását használták fel álláspontjuk kifejtésére. A tiltakozások együttes hatására a szlovák kormány a törvényjavaslatnak a nemzetiségi iskolák elleni pontjait visszavonta ugyan, de Juraj Buša, szlovák oktatásügyi miniszter az 1984. március 23-án tartott sajtóértekezleten kijelentette, hogy a kihagyott két bekezdést miniszteri rendeletek útján fogják valóra váltani. Néhány héttel ezután vették őrizetbe Duray Miklóst, aki korábban Gustáv Husák köztársasági elnökhöz, a CSKP főtitkárához intézett levélben tiltakozott az iskolaügyi törvényjavaslat ellen, hangsúlyozva annak alkotmányellenességét és azt, hogy „az ilyen tartalmú törvény elszabadítaná a sovinizmus önkényét minden oldalon”. Duray újabb letartóztatására nemcsak a törvényjavaslat kudarca miatt érzett bosszúvágy késztethette a szlovák hatóságokat. Minden bizonnyal így akarják megfélemlíteni azokat, akik Szlovákiában valamilyen formában helytelenítik a magyar oktatási nyelvű nemzeti iskolák felszámolásának meg-megújuló kísérletét. Ha számításuk beválik és a Duray elleni eljárást Szlovákia-szerte néma csönd fogadja, ez csak arra fogja bátorítani a hatalmi szerveket, hogy könyörtelenül végrehajtsák a szlovákiai magyar iskolák – következésképpen az egész szlovákiai magyar kisebbség – fölmorzsolását, erőszakos asszimilációját.
A szlovákiai magyar kisebbség sorsa, mint ahogy Duray Miklós sorsa is, bizonytalan. Börtönében Duray leveleit visszatartják, feleségével eddig csak egy ízben – a foglár társaságában – találkozhatott néhány kurta percig. Vádirat egyelőre nincs. Egészségi és lelkiállapotáról főleg a hatodik hónapja tartó bizonytalanság miatt – semmi biztosat nem tudnak hozzátartozói. A szlovákiai magyarság pedig hallgat. Való igaz, Durayért szót emelni 1984 Szlovákiájában meglehetősen kockázatos. Ám kockán forog a szlovákiai magyar iskolák sorsa is. Egyén és közösség jövője így válik azonossá a szlovákiai magyarság felszámolására törekvő szlovák nacionalista politika számításaiban. Ezt az azonosságot még az sem tudja kettéválasztani, aki – talán önmaga megnyugtatására – elhiszi Janics Kálmán képtelen állítását, miszerint „Duray szovjet ügynök és provokátor”. Janicsnak – A hontalanság évei című, a szlovákiai magyarság 194548-as üldözéséről szóló, Svájcban megjelent kiváló könyv szerzőjének – ez az abszurd ötlete jellemző a kisebbségi sors „Kutyaszorító” fára és sajnos kiválóan alkalmazható a szlovákiai magyarok szembeállítására. Duray második letartóztatása után a széles körű magyarországi és nemzetközi tiltakozás (Nemzetközi PEN Klub, amerikai külügyminisztérium, nyugati hírügynökségek, magyar írók és értelmiségiek, nyugati kongresszusi képviselők, világhírű amerikai írók, ügyvédek stb.) várható volt, annál kevésbé négy szlovák értelmiséginek, Ján Èarnogurskýnak, Milan Šimeèkának, Jozef Jablonickýnek és Miroslav Kusýnak Szlovákia vezetőihez írt levelei, melyben szót emelnek Duray Miklós alkotmányellenes letartóztatása és fogvatartása ellen. „Durayval és állásfoglalásaival lehet vitatkozni, be lehet bizonyítani, hogy ebben vagy abban téved, hogy ezt vagy azt nem gondolta végig – demokratikus államban azonban nem volna szabad őt bebörtönözni. Azoknak a problémáknak az elhallgatásával, amelyekről beszél, semmi pozitív dolgot el nem érnek, mindössze a problémák maguk mélyülnek el és a kapcsolatok romolhatnak tovább. Duray bezárásával pedig végképp semmi sem oldódik meg: mindössze annyit érnek el, hogy a nálunk lévő magyar kisebbség valamennyi nyílt problémája mellé még az ügyének vértanúját is elnyeri. (…) Duray nem izgat, hanem érvel, nem az érzelmekre, hanem az észre hat, nem kiváltságokat követel, hanem igazságos megoldást” – írja Jozef Lénártnak az SZLKP első titkárának címzett levelében Miroslav Kusý közgazdász és filozófus, a Charta ’77 egyik aláírója és szóvivője. /1/ Kusý, három másik – Peter Colotkának, az SZSZK kormánya elnökének címzett – levél szerzőjével együtt a kisebbségi problémák nyilvános és demokratikus vitáját követeli a megfélemlítés és bebörtönzés helyett. Követelésükkel egyetértve valljuk, hogy a nyilvános és demokratikus vitához vezető út első lépése Duray szabadon bocsátása kell hogy legyen.
A szlovákiai magyar kisebbség és a börtönében fogva tartott Duray Miklós nevében örömünket és köszönetünket fejezzük ki magyar, szlovák és más nemzetiségű barátaink szolidaritási megnyilvánulásaiért. Szükségünk van rá és szükségünk lesz rá a jövőben is. Az ő példájuk nyomán buzdítunk minden szlovákiai magyart, hogy alkotmányos jogaival élve tiltakozzon a szlovákiai magyarságot sújtó diszkrimináció ellen és követelje Duray azonnali szabadon engedését. Duray egész eddigi életével és tevékenységével példát adott az igazságért való küzdelem következetes vállalására. De ebben a küzdelemben nem szabad őt magára hagynunk, hisz ez a küzdelem mindannyiunkért, a szlovákiai magyarok közős sorsának jobbulásáért és a jövőnkért folyik. Másoljátok, terjesszétek az általatok már ismert információkat barátaitok és ismerőseitek széles körében. Szólítsatok fel tiltakozásra minél több embert, ezzel is tanújelét adva, hogy SZOLIDARÍTÁST VÁLLALUNK DURAY MIKLÓSSAL ÉS MINDEN IGAZSÁGTALANUL ÜLDÖZÖTT POLGÁRTÁRSUNKKAL! KÖVETELJÜK A SZLOVÁKIAI MAGYAROK EGYÉNI ÉS KOLLEKTÍV JOGAINAK TISZTELETBENTARTÁSÁT ÉS BIZTOSÍTÁSÁT!
ELÍTÉLÜNK MINDEN HATALMI ÖNKÉNYT ÉS JOGTALANSÁGOT!
SZOLIDARÍTÁST ÉS SZABADSÁGOT DURAYNAK!!
A CSMKJB Információs csoportja
Szerkesztői megjegyzés:
Miroslav Kusý szlovák marxista filozófus, de nem közgazdász; aláírta a Charta ’77 polgárjogi nyilatkozatot, de nem volt a Charta szóvivője, azonban többször résztvett a szóvivők kollektívájának összejövetelén.