Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
(Könyv: Kettős elnyomásban)
19. dokumentum – 1987. január 7.
Kedves Barátaink!
A Charta ’77 polgárjogi nyilatkozat keletkezésének, és a hatására kialakult nemhivatalos polgárjogi aktivitás fennállásának tízéves évfordulója nem csupán a kételkedőkkel és a független társadalmi cselekvést elutasítókkal szemben bizonyíték, hanem a hivatalos hatalmat és a hivatalos nyilvánosságot is elmarasztaló tény.
Ezt azonban jelentőségében túlszárnyalja az az erkölcsi helytállás, amelyet a mozgalom – tagjainak eltérő politikai nézete ellenére is – a hatalmi szervek jellemet törő nyomásával szemben tanúsított az emberi értékek és az emberi méltóság védelmében. Ezzel nem csupán a csehszlovák állampolgároknak mutatott példát, hanem minden hasonló hatalmi és politikai körülmények között élő politikai, nemzeti, vallási, kulturális kisebbségnek is.
Az elmúlt tíz évben kifejtett munkával felhalmozott erkölcsi tőke – véleményünk szerint – annyira szilárd, hogy értékcsökkenés veszélye nélkül is elviseli a bírálatot. Nincs szándékunkban ezt kipróbálni, azonban úgy gondoljuk, hogy kötelességünk elmondani röviden néhány észrevételünket az elemzés igénye nélkül. Az a tapasztalat késztet erre bennünket, hogy a Charta szelleme – aktív tagjainak a körülményekhez képest szinte emberfeletti teljesítménye ellenére – nincs jelen a csehszlovák társadatomban. Hiányosságnak tartjuk, hogy a Charta-mozgalom leginkább Prágára korlátozódik; hogy többet tudnak róla és többet hallani róla külföldön mint otthon; hogy az erkölcsi példamutatás mellett nem fedezhető fel a csehszlovák társadalom politikai kultúrájára tett hatása; hogy nem tükröződik a dokumentumaiban a csehszlovák társadalom összetett történelmi, politikai, társadalmi és nemzeti szerkezete; hogy az uralkodó hatalmi és politikai viszonyok bírálata mellett nem elemezte a jelen helyzethez vezető történelmi utat.
Igaz, ez nem is a Charta hiányossága, hanem általa tükröződik a Charta arculatában Csehszlovákia társadalmi és belpolitikai viszonyainak bonyolultsága. Az említett szempontok hangsúlyozása és a kérdések taglalása ugyanis a csehszlovák társadatom törékenységéről, mind a hivatalos, mind a nemhivatalos nyilvánosság toleranciájának csökkent mértékéről is lerántaná a leplet. Ezt pedig aligha élné, illetve élte volna túl a Charta körüli csoportosulás. A társadalom tektonikájának a hagyományos ellentétek szerint megújuló törés vonalai feldarabolták volna a mozgalmat. Akkor pedig a hivatalos hatalom emlékezhetne meg most e független társadalmi aktivitás felszámolásáról és nem a másként gondolkodók kozmopolita társadalma a Charta ’77 keletkezésének tízéves évfordulójáról.
Tény, hogy az elmúlt tíz évben némiképp megváltozott a hatalom gyakorlásának a módszere, és kissé megváltozott Csehszlovákia belpolitikai képe is. Ma egy fokkal kevésbé üldözik a másként gondolkodókat, mint az elmúlt tíz év folyamán. Ma bizonytalanabb ez a legitimitást nélkülöző hatalom, mint azelőtt. A hivatalos társadalom ma több hibáját beismeri mint egy-két ével ezelőtt. Ez persze nem lényegi, csupán felszíni változás és lehet, hogy csak átmeneti, de mindenképpen olyan, amelyhez hozzájárult a független társadalmi aktivitás is. Ezért úgy véljük, a jövőben több gondot kellene fordítani az egyéni polgárjogok védelmén túl a kollektív társadalmi és politikai jogok védelmezésére is. A demokrácia és a diktatúra, valamint a pluralizmus és a totalitarizmus alapvető ellentétjében ezzel támogathatnánk közösen a demokrácia elvének felülkerekedését és a pluralizmus újbóli meghonosodását.
Baráti üdvözlettel:
A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága
A kiadmány hiteléül: Duray Miklós