Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
(Könyv: Kettős elnyomásban)
35. dokumentum – 1987. június 30.
A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának levele a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Központi Bizottsága előkének, (Prága 1, Nové Mìsto, Na poříčí 12) valamint a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága elnökének,Pozsony, Junácka 6, a nagyszombati (Trnava) labdarúgó szurkolók szélsőséges soviniszta megnyilvánulásai kapcsolatban.
Tisztelt Elnök Úr.
Ez év május 18-án a futballrajongók és az újságolvasók meglepő hírt olvashattak a csehszlovák napilapokban. A csehszlovák NB I 25. fordulójában a Spartak Trnava és a DAC Dunaszerdahely (Dunajská Streda) találkozója a vendégek 3:2-es vereségével végződött, annak ellenére, hogy a 82. percben még 0:2-re vezettek és a labdarúgás szakembereinek véleménye szerint mindvégig jobb teljesítményt nyújtottak mint a hazaiak. Igaz, a futballszurkolóknak már eddig is lehetett részük hasonló meglepetésben és valószínűleg ezután sem lesznek híjával az ilyennek. Akik nem voltak jelen a mérkőzésen, május 20-án olvashattak egy rövid hírt a pozsonyi Pravdában arról, hogy a nagyszombati stadionban harcias hangulat uralkodott. Olyannyira, hogy például az egyik dunaszerdahelyi nézőnek a mérkőzés második felében testével kellett védelmeznie kislányát a nagyszombati szurkolók lelátójáról dobált tárgyak ellen. („Ráznejšie proti násiliu na tribúnach” – Határozottabban a lelátókon uralkodó erőszak ellen, Pravda, 1987. 5. 20.) Csakhogy ez a hír sem volt rendhagyó, hiszen az utóbbi időben már megszoktuk, hogy egyre gyakoribbak az erőszakos cselekedetek a labdarúgó mérkőzéseken. Csupán május – 305
27-én egy Pravda cikkből értesülhettünk arról, hogy ezúttal nem csupán a túlzásba vitt szurkolói indulatok törtek fel („Koho prit’ahujú nasršené tribúny” – Kit vonzanak a feldühödött lelátók). A cikkíró (Anton Zerer) idéz egy nagyszombati szurkolót, aki már nem jár csapata mérkőzéseire, mert elviselhetetlen számára a nagyszombati nézők elvakultsága és sovinizmusa. Ebből a cikkből értesülhettünk először arról, hogy a mérkőzésen sértegették a dunaszerdahelyi szurkolókat. A nagyszombati egyesület vezetősége – az idézett cikkben, többek között – nyilvánosan bocsánatot kért némely dunaszerdahelyi nézőtől.
De mi történt valójában 1987. május 17-én Nagyszombatban a labdarúgómérkőzésen? Az említett tettlegességeken kívül a hazai közönség egy része a náci jellegű jelszó
„magyarok és zsidók a Duna túloldalára” („Maďari a Židia za Dunaj”)
skandálásába kezdett, ami más szóval azt jelenti, hogy: magyarok és zsidók takarodjatok Szlovákiából. A furcsa azonban az, hogy a konfliktusnak erről a leglényegesebb részéről nem számolt be a Pravda. Az is furcsa, hogy a többi szlovákiai újság nem is jelezte a történteket. Még az Új Szó, az egyetlen csehszlovákiai magyar napilap sem, pedig a dunaszerdahelyi szurkolók túlnyomó többsége az olvasótáborába tartozik. Az viszont figyelemre méltó, hogy a Pravda legalább megemlítette. Ez pedig azt jelenti, hogy mégsem lehetett teljesen elhallgatni a történteket.
Azt nem tudjuk pontosan, mivel magyarázható közvetlenül a közönség ilyen magatartása. A háttere azonban részben felfedhető. A dunaszerdahelyi DAC a szlovák szurkolók tudatában magyar csapatként szerepel. Általánosan ismertek a csapatbejutásának a nehézségei az I. ligába. Csak harmadszorra sikerült továbbjutniuk, amikor a tabellán már nem volt favorizált csapat a közelükben. Épp most zárult a csapat I. ligás pályafutásának második évfolyama. Pillanatnyilag a legsikeresebb szlovákiai csapat. Megnyerte mind a Szlovák Kupát, mind a Csehszlovák Kupát. A szlovák kupadöntőt áprilisban játszották éppen a nagyszombati pályán. A dunszerdahelyiek szurkolói magyarul biztatják csapatukat, némely lelkes drukker pedig a magyar nemzeti színeket is lobogtatja. És ez eléggé érthető, hiszen a DAC szurkolótábora szinte kizárólag a magyar kisebbség köréből toborzódik. A hagyományos magyar trikolór pedig mind a hivatalosan, mind a nemhivatalosan elnyomott nemzeti önazonosságuk kifejezője. A DAC táborát azonban nem csupán dunaszerdahelyiek alkotják, hanem Dél-Szlovákia egyéb tájain élő magyarok is.
A Pravdában megjelent cikkek után méltán várhattuk, hogy a sajtóban részletesebben is fogják elemezni a nagyszombati szurkolók „sportrajongásának” ezt a példátlan esetét. Vártuk a hivatalos állásfoglalást és a kiszabott büntetések nyilvánosságra hozatalát. Azonban hiába.
Tudatosítani kell, hogy
- a magyarok és a zsidók kitakarodását követelő nagyszombati szurkolók alaposan túllépték a klubsovinizmus határát;
- ilyen jellegű jelszavakat és ilyen nagy nyilvánosság előtt kiáltozni Szlovákiában 1968 óta ugyan nem hallottunk, de az utóbbi időben mind gyakrabban hangzanak el ilyen szavak szlovák fiatalok szájából;
- az ilyen megnyilvánulásokat minősíteni lehet az érvényben lévő Csehszlovák Büntetőtörvény szerint is;
- nem elégséges, hogy a nagyszombati együttes vezetősége csak úgy többek között kérjen bocsánatot nyilvánosan némely dunaszerdahelyi szurkolótól, hanem konkrétan és a sajtó nyilvánossága előtt kellene bocsánatot kérnie. Nem csupán a magyaroktól és a zsidóktól, hanem mindenkitől, akit sértenek az ilyen jelszavak és az ilyen magatartás.
Június végéig vártuk az intézkedések nyilvánosságra hozatalát, amelyeknek törvényszerűen kellett volna követniük egy ilyen incidenst. Csakhogy a közönséget nem tájékoztatták semmiről. Ezért kérjük, hogy hivatalosan és nyilvánosan foglaljanak állást az eseményekkel kapcsolatban.
A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága
A kiadmány hiteléül: Duray Miklós