Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
(Könyv: Kettős elnyomásban)
48. dokumentum – 1988. március 3.
Tisztelt Elnökség!
Jogvédő Bizottságunk 1987. november 30-án kiadott jelentésében rámutatott, hogy a Csemadok Alapszabályzata, amelyet 1987. október 1-én hagyott jóvá Szlovákia Belügyminisztériuma, jogilag nem érvényes. Az 1987 október közepén brossóraként megjelentetett Alapszabályzat III. cikkelyének 4. bekezdése különbözik a közgyűlésen elfogadott megszövegezéstől.
Mostani észrevételünkre az adott okot, hogy 1988 januárjában a Csemadok képes hetilapja, a Hét 2., 3., és 4. számában ismét közzétette az új Alapszabályzatot. Az újrapublikált szöveg azonban a kifogásolt szakaszban értelmileg eltér az októberben kinyomtatott brossóra szövegétől, nem beszélve a rengeteg értelemzavaró sajtóhibáról.
Továbbá Szlovákia Belügyminisztériumából 1988. január 21-i póstabélyegzővel ellátott, de iktató szám nélküli levél érkezett Duray Miklós címére, amelyben a minisztérium a Jogvédő Bizottság 1987. november 30-án kelt dokumentumára válaszol. Íme a levél teljes szövege:
„A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége Alapszabályzata jóváhagyásának ügyében írt levelére az alábbiakról értesítjük:
A Szlovák Szocialista Köztársaság Belügyminisztériuma 1987. X. 1-én a VVS/-38/1987-es számú határozatával jóváhagyta a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének Alapszabályzatát. Az alapszabályzat az illetékes érdekelt szervek és szervezetek véleményének a kikérése után lett jóváhagyva. Az alapszabályzat-tervezet a véleményezések és a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége felelős képviselőivel való megtárgyalása után lett előterjesztve a szövetség közgyűlésének további eljárás végett. Ennek során több megjegyzés lett kiértékelve és beledogozva az új alapszabályzatba. Amennyiben kifogásolja a beadványban az alapszabályzat III. cikk 4. bek. szövegének helyességét arra mutatunk rá, hogy az Ön által feltüntetett szöveg a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyar nemzetiségű állampolgárai kultúrájának fejfödését illetően nem azonos az alapszabályzat említett részében található megfogalmazással.
Az alapszabályzat III. cikk. 4. bek. szövege így hangzik:
„szem előtt tartja, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyar nemzetiségű polgárai kultúrájának fejlődése a nemzeti kultúra és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetei és nemzetiségei kultúrájának fejlődésével összefüggésben történik”. A szövegnek ez a megfogalmazása helyes és visszatükrözi a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyar nemzetiségű polgárai kultúrájának sajátos fejlődését.
Kételkedünk abban, hogy jogosult-e a jóváhagyott alapszabályzattal kapcsolatos szubjektív nézeteit kifejezni a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága nevében. Tekintettel arra, hogy beadványának másolatát megküldte a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottságának is feltételezzük, hogy az majd állást foglal ezzel kapcsolatban.
Végezetül értesítjük, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság Belügyminisztériuma az önkéntes szervezetekről és egyesületekről 1951ben kiadott 68-as törvénye értelmében hagyta jóvá az új alapszabályzatot.
Dr. Štefan Kusý
az általános belügyi igazgatás szakosztályának vezetője”
A levélből az következik, hogy a szervezetnek immár négy különböző alapszabályzata van. A II1. cikk 4. bek.-ben található változatokat az áttekinthetőség kedvéért megismételjük:
A közgyűlésen elfogadott – tehát eredeti – szöveg: „szem előtt tartja azt a tényt, hogy a csehszlovákiai magyar nemzetiség kultúrájának fejlődése az egyetemes magyar kultúra részeként történik.”
Az október közepén brossúraként publikált szöveg (nyomdai engedélyszám ZT 48 7361157-87): „szem előtt tartja azt a tényt, hogy a csehszlovákiai magyar nemzetiség kultúrájának fejlődése az egyetemes nemzeti kultúra, valamint Csehszlovákia nemzeti és nemzetiségi kultúrájának szerves részeként történik.”
A Hétben 1988. január 8-án publikált változat: „szem előtt tartja azt a tényt, hogy a csehszlovákiai magyar nemzetiség kultúrájának fejlődése az egyetemes nemzeti kultúra, valamint Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei kultúrájának szerves részeként történik.
Szlovákia Belügyminisztériuma által jóváhagyott szlovák nyelvű változat hiteles magyar fordítása: „szem előtt tartja, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyar nemzetiségű polgárai kultúrájának fejlődése a nemzeti kultúra és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetei és nemzetiségei kultúrájának fejlődésével összefüggésben történik.” ‘
Az első változat az érvényes, mert azt fogadta el a közgyűlés. A második és harmadik változat között az a különbség, hogy míg a 2. változat államnemzetet és államnemzetiséget említ (Csehszlovákia nemzeti és nemzetiségi kultúrája ugyanis ezt az abszurdumot jelenti) a harmadik változat ezt a kitalált fogalmat elhagyja. A ” . . . Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségi kultúrája . . .” meghatározás közelebb áll a valósághoz. A negyedik változat azonban eltér mind a másodiktól mind a harmadiktól és ellentétes az elsővel, mert a kultúrával kapcsolatban nem tartalmazza sem az „egyetemes”, sem a nemzetet jelölő „magyar” melléknevet. Ezek a hiányzó kifejezések alkotják vitánk kulcskérdését. Továbbá az utolsó változat az előbbi kettővel szemben a felsorolt kultúrák fejlődését nem egymás szerves részének tekinti, csupán összefüggést lát fejlődésük között – a kontextus kifejezést használva. Ez utóbbi a pontosabb és a helyesebb megfogalmazás.
További kérdéseink:
Ha a Csemadok országos vezetősége el akarja hitetni a szervezet tagjaival, hogy a Belügyminisztériumban jóváhagyott szöveg az érvényes, miért nem azt a szöveget tette közzé október közepén, amelyet a Belügyminisztérium jóváhagyott? Kit akar becsapni a Csemadok KB Elnöksége: a szervezet tagjait, a Belügyminisztériumot vagy önmagát? A politikai szervek egyértelműen tudatták a közgyűlés összehívása előtt a Csemadok akkori felelős vezetőivel, akiket a közgyűlés részben újraválasztott: szó sem lehet róla, hogy a magyar kisebbség összetartozását az egyetemes magyar kultúrával és a magyar nemzettel hivatalosan elismerjék. Ha ezt akkor a közgyűlés elé tárta volna a Csemadok vezetősége, most nem kellene ilyen komolytalan bújócskát játszania.
Ideje lenne, ha a Csemadok illetékes tisztségviselői végre nyíltan állást foglalnának ebben a kérdésben. Végül is a magyar kisebbség egyetlen legális fórumának alapdokumentumáról van szó. Sőt többről. A nemzethez tartozás kritériuma nem politikai határozat, hanem az egyéni döntés és a tudat kérdése. A csehszlovákiai magyar kisebbség azóta, hogy hetven ével ezelőtt akarata ellenére el lett szakítva az egységes nemzet testétől folyamatosan a magyar nemzethez tartozónak érzi magát. Ezt legutoljára éppen 1987. április 12-én nyilvánította ki a Csemadok tagjait képviselő küldöttek által. Ezzel nem vonta kétségbe a helyzetét meghatározó politikai realitásokat. Ezért méltán elvárja, hogy mások ne akadályozzák jogos érdekének kinyilvánításában és kielégítésében. Hangsúlyozzuk: a nemzethez tartozás elidegeníthetetlen joga minden embernek, de nem átruházható jog, ezért hivatali döntéssel megvonni ezt a jogot, valamint megmásítani az ebből a jogból fakadó döntést: jogtalan. ,
A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága
A kiadmány hiteléül: Duray Miklós