(Könyv: Kettős elnyomásban)
52. dokumentum – 1988. június 20.
A Szlovák Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa 1988. május 18-án hozott 132. sz. határozatával a kormány egyes tanácsadó szerveinek, bizottságainak a feloszlatásáról rendelkezett. Az intézkedés állítólag összefügg az államigazgatási szervek létszámának csökkentésével. Mint megtudtuk a 21 megszüntetett tanácsadó, koordináló és kisegítő szerv egyike a kormány Nemzetiségi Tanácsa. Ez az intézkedés annál meglepőbb, mivel a Cseh Szocialista Köztársaságban, ahol a nemzetiségi politika szűkebb néprétegeket érint, erre nem került sor, s így a határozat újabb bizonyítéka a szlovák állami vezetés töretlen kisebbségellenes politikájának.
A Nemzetiségi Tanács utolsó maradványa volt annak az eléggé hiányos intézmény-rendszernek, amelyet még 1969-ben hívtak létre Szlovákiában a kisebbségek ügyeinek intézésére, s azóta fokozatosan felszámoltak. A Nemzetiségi Tanács, a szlovák kormány tanácsadó szerveként, utolsó láncszeme volt a nemzeti kisebbségek állami intézmény-rendszerének. Megszüntetése súlyos hibát jelent, ami sem gazdaságossági, sem ésszerűsítési szempontokkal nem indokolható. Olyan egyedi szervről van szó ugyanis, amely mással nem helyettesíthető. Célzatosnak tartjuk, hogy a kezdődő „átépítés” áldozatául éppen olyan szerv esett, amelyet nem megszüntetni kellett volna, hanem pont ellenkezőleg: növelni hatáskörét és önállóságát,
Nem látszik megnyugtatónak az intézkedés második fele sem, amely szerint a Nemzeti Bizottságok Tanácsát és a Nemzetiségi Tanácsot, valamint a hozzájuk tartozó titkárságot összevonják egy testületbe. A kormány üléséről kiadott, eléggé ködösen fogalmazott közleményből (Pravda, Új Szó, 1988. május 19.) ugyanis nem derül ki pontosan, mit jelent ez az összevonás. Korábbi tapasztalatokból azonban tudjuk, hogy a nemzetiségi probléma az összevonás esetén teljesen mellékvágányra kerül, ami feltehetőleg a szlovák kormány legfőbb szándéka. Ezért ezt az intézkedést kisebbségellenesnek, rosszindulatúnak és a csehszlovákiai magyarság közérzetét rombolónak tartjuk. Erősíti ezt a meggyőződésünket az a hiteles forrásokból szerzett értesülésünk, miszerint szlovák kormánykörökben nagyon pozitívan fogadták a román államfő – minden normálisan gondolkodó ember által elítélt – intézkedését az erdélyi és a bánáti 8000 magyar, német és szerb település felszámolásáról. „A románok tudják, hogyan kell bánni a magyarokkal . . .” — hangzott a cinikus vélemény. Hasonlóan felháborítónak tartjuk Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága új első titkárának, Ignác Janóknak a félhivatalos pártkörökben elhangzott véleményét a magyar kisebbséggel szemben érvényesítendő nemzetiségi politikáról. Elhangzott véleménye szerint a magyarokat nem üldözni kell, hanem csendesen fojtogatni.
A megszüntetésre ítélt Nemzetiségi Tanács sohasem volt kisebbségpárti szerv, mégis, a kislétszámú aparátusával együtt, bizonyos súlyt kölcsönzött a nemzetiségi ügyeknek és természetesen magának a kisebbségnek is. Olyan szerv volt, ahol csaknem minden nemzetiségi probléma összefutott, ágazatra való tekintet nélkül. Megszüntetésével ilyen központi hivatala a kisebbségeknek már nem lesz. Ez magával vonja a kisebbség társadalmi lefokozását is. S ez mind társadalom-lélektanilag, mind alkotmányjogilag mélyen sérti a csehszlovákiai magyar kisebbséget. A Nemzetiségi Tanács megszüntetését a készülő új csehszlovák alkotmány szempontjából is rossz előjelnek tekintjük: ebből az intézkedésből ugyanis előre sejlik az új alkotmány jellege.
Meg kell továbbá állapítanunk, hogy a szlovák kormány intézkedése csak folytatása a magyar kisebbséggel szemben foganatosított negatív intézkedések sorának. A magyar iskolák fokozatos felszámolása; az iskolák magyar oktatási nyelvének leépítésére előkészített, de időben meghiúsított intézkedések; a Magyarországra való utazás korlátozása; a magyar sajtótermékek aránytalanul magas ára valamint nehéz hozzáférhetőségük egyaránt rossz érzést vált ki az itteni magyarság köreiben.
Követeljük, vizsgálják felül a kisebbségi politikát Szlovákiában és korrigálják a szlovák kormány túlkapásait!
Követeljük mind a Nemzetiségi Tanács, mind a Nemzetiségi Titkárság visszaállítását, korábbi jogkörének növelését és a nemzetiségi minisztérium visszaállítását!
A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága
A kiadmány hiteléül: Duray Miklós
Megküldve: Szlovák Nemzeti Tanács, Pozsony Szlovákia Kormányhivatala, Pozsony
A Magyar Népköztársaság Főkonzulátusa, Pozsony