Jelképünk: Esterházy János

(Esterházy János emléktáblájának avatása, Budapest, Szép utca, 1992. október 4.)

Tisztelt Emlékező Közönség, Kedves Család!

Esterházy János emléke előtt tisztelgünk, polgári életének egyik színhelyén, miközben hamvai számunkra ismeretlen helyen nyugszanak, talán jeltelen sírban, vagy az állam bűnei által őrzött raktárban, valahol Csehszlovákiában.

Először adatik alkalom arra, hogy emlékét jellel örökítsük meg. A még létező Csehszlovákiában ezt a mai napig nem tehettük. Hamvait elveszettnek nyilvánították, életét tabunak, halálát titoknak.

Élete, politikai magatartása mindig szemben állt az emberi megaláztatással, a megkülönböztetéssel, a hazugsággal. Talán ezért ítélte halálra őt annak az államnak az ördögi bírósága, amelyben politikusként élt. Ma már mindenki tudja, hogy Esterházy János volt az egyetlen antifasiszta, antináci politikus a második világháború alatti Szlovákiában. Talán ezért ítélték őt halálra a csehszlovák állam politikusainak a sugallatára a bírák – hogy ne kelljen szembesülniük vele.

Esterházy János emberi és politikusi magatartása példa értékű. Pártpolitikusként, pártelnökként és parlamenti képviselőként egyaránt a gyakorlati, építkező politikát vállalta. A magyar nemzet kisebbségi sorssal sújtott részének teljes társadalmi kibontakozása megteremtésére vállalt kötelezettséget. Ugyanakkor elvi kérdésekben soha nem kötött értékcsökkentő kompromisszumokat. A politikában és a politizálás részleteiben nem a politikai érvényesülést segítő árucikket látta, hanem a vörös fonálhoz igazodott: népe iránti szeretete és mély keresztény erkölcsisége, igazságérzete szerint. Börtönlakóként mások lelki támasza tudott lenni.

Engedtessék meg nekem, hogy Esterházy Jánoshoz elsősorban politikusként viszonyuljak, hiszen erényei is ez által sokszorozódnak. Ő volt az első és csaknem az egyetlen, akire fel lehetett nézni. A második világháború után Fábry Zoltán számára sem maradt más választás, noha évekig az ellentáborában állt. Számára is Esterházy János vált jelképpé a nonkompromisszum vállalásával, annak ellenére, hogy ezt a szociomorális kategóriát Fábry fogalmazta meg, de Esterházy lett a megtestesítője.

Számunkra is ő az egyetlen, akit példaképül és követendőként állíthatunk. Nem a politikai tudományok bölcseként, hanem teljes értékű, töretlen és repedésmentes politikusi és emberi magatartása és programja miatt. Őt választottuk példaképül, amikor fogalmaztuk politikai programunkat, amikor kialakítottuk a politikai, ideológiai és nemzeti türelmességen, valamint az elvi kérdéseket érintő kompromisszumok elutasításán alapuló programunk fő vonásait. És lám, ma bennünket ugyanúgy támadnak a buta középszerűek és a gyűlölködők, mint őt akkor.

Egy évvel ezelőtt esélyt láttunk arra Csehszlovákiában, abban az államban, ahol őt halálra ítélték, majd az ítéletet életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták, hogy nyilvánosan és az állam politikusai által is hitelesítve helyre lehessen állítani Esterházy János politikusi értékét. A köztársasági elnök a parlament jóváhagyásával Masaryk Díjat alapított, amiben azok részesülhetnek, akik különleges emberi értékeket képviseltek és hozzájárultak a társadalom építéséhez. Esterházy Jánost javasoltuk erre a kitüntetésre, mindannyian, a Csehszlovákiában élő összes magyar. A köztársaság elnöke azonban tanácsadói és kancellárja véleménye alapján elutasította javaslatunkat. Ugyanakkor kitüntetett olyanokat, akik kezéhez ember elleni, magyarok ellen elkövetett bűnök tapadtak. Mi, akkor, egyetértésben az Esterházy családdal, azt válaszoltuk a köztársasági elnöknek, hogy a díjazottak között szerepelni sértő lett volna Esterházy János számára. Sőt. Eldöntöttük, hogy erre a kitüntetésre nemcsak többé nem javasoljuk Esterházy Jánost, hanem senkit sem a sorainkból, mert alapvető értékeinkkel fordulnánk szembe.

Egy elégtétellel azonban még kísérletezünk, az Esterházy János ellen meghozott bírósági ítélet megsemmisítésével és teljes jogi rehabilitálásával. És áll előttünk még egy feladat: meg kell teremtenünk egy emlékhelyet, amely Esterházy jeltelen sírja helyett emlékeztet majd bennünket evilági életére.

Ő marad a jelképünk!