Köszönöm a jussot

(Az 1992. évi „Jus Humana” díjat a Hungarian American Alumni Association nevében Dr. Forgách Péter (Buffalo, N.Y.) és Dr. Prágay A. Dezső (München) javaslatára adományozta Duray Miklósnak a díj kuratóriuma)

Nagy megtiszteltetésben részesítettek, midőn engem választottak az Önök által alapított „Jus Humana” díj egyik jutalmazottjává. Amint levelükben írják, az emberi jogok védelmében kifejtett munka elismerésén túl díjuknak az is küldetése, hogy emlékeztessenek: az ember jogának, az ember jussának a védelme milyen fontos tevékenység.

Amikor úgy döntöttek, hogy én is részesülhetek díjukból, talán nem is gondolták, hogy Közép-Európában az emberi jogok védelme ma, a kommunista rendszer bukása után három évvel is, mennyire időszerű feladat. A bolsevista gondolkodásmód, értékrend, cselekvési mechanizmusok továbbra is itt élnek közöttünk, működnek bennünk, hatnak ránk, befolyásolják életünket, és fertőzik a légkörünket. Csaknem olyan mértékben, mint a totalitarizmus virágkorában. Itt élnek közöttünk volt besúgóink, akik már csak hagyományból is hívek a korábbi rendszer módszereihez – készek bármikor szolgáltatásaikat nyújtani azoknak az új hatalmon levőknek, akik ugyan szavaik szerint a mában, de szellemiségük révén a múltban élnek. Itt élünk azok között, akik korábban segédkeztek sérelmezőinknek a sérelmezésünkben, ebből valamilyen hasznot húztak, vagy csupán azért tették ezt, mert a nyugalmukat zavartuk azzal, hogy az ellen küzdöttünk, amit ők beletörődve elfogadtak. Ezek már puszta önigazolásból hűek korábbi viselkedésükhöz, és készek bármikor visszatérni életük régi kerékvágásába, a lét új feltételeinek megfelelően.

Az emberi jogokat ma mifelénk nem a korábbi totalista institúciók fenyegetik, azok már átalakultak. A rákfeneként szétágazott lelki gyökereik, szellemi maradványaik és a politikai totalitarizmus a veszélyes. Ennek az aktív maradványnak szegődött el hű szövetségesévé a türelmetlen nacionalizmus, a nemzeti kizárólagosság és a naciopál bolsevizmus.

Díjat kapni nem csupán kellemes érzés, nem csupán büszkeséget kiváltó esemény, hanem új feladat is a jövő számára, mert a jövőben is meg kell felelni a díj feltételeinek – egyébként visszamenőleg is méltatlanná válik az ember a díjra.

A kommunista rendszerben már az is elégségesnek bizonyult a bátorsághoz, a példamutatáshoz és a jogok őrzéséhez, ha az ember merészelt mindazoktól eltérően hangosan gondolkozni, akik befészkelték magukat a hatalmi szerkezetbe. Ma, amikor kialakulóban van a többpárti rendszer, ez a magatartás már nem elégséges. Mert a kommunista rendszerből átörökölt fertőzöttségünk miatt ma már demokratikus erőszakkal is lehet korlátozni az emberi jogokat, sőt durván meg lehet sérteni mind a polgárjogokat, mind a politikai jogokat, mind a tulajdonosi jogokat. Bele lehet gázolni az ember lelkületébe, rágalmazni lehet, és lehet róla hazugságokat terjeszteni. De jogorvoslást kapni nem lehet vagy csak rendkívül nehezen. Ismét és továbbra is veszélyben vannak az ember jogai, tehát továbbra is védelmezni kell őket.

Köszönöm Önöknek, Kedves Barátaim, hogy a „Jus Humana” díj odaítélésével felhívták erre a figyelmemet és arra kényszerítenek, hogy mindezt végiggondoljam.

Baráti tisztelettel: Duray Miklós
1992 karácsonyán