Sokszínű vagy különböző

Örökség a jövőnek <Heritage for the Future> konferencia a magyar Országgyűlés Felsőházi termében. 2010. november 25-én. (A konferenciáról tudósítás ITT olvasható). Az örökölt kulturális sokszínűség megőrzésének lehetőségei Európában – szekcióülés bevezető előadását Duray Miklós tartotta:

Amikor a kulturális sokszínűségről még szó sem esett, már akkor sem tudtam eldönteni, hogy Európára a kulturális sokszínűség, vagy az együtt élő különbözőségek a jellemzők.

A másságok (a természetes szerteágazások) miatt vagyunk-e különbözők vagy a helyenkénti mozaik-szerűség miatt sokszínűek? A foltvarrás (patchwork), akár össze nem illő szövet darabokból sokszínű, izgalmas felületet hozhat létre, ugyanakkor a hímzett, kézimunkával díszített kelmék mindegyike egyedi, különbözik a másiktól, ezért jelenségszerű. Amikor a rét virágba borul, sokszínű, a kultúrnövények veteményei pedig különböznek egymástól. A rétet a szél esetlegessége műveli, a kultúrnövényeket az emberi tudatosság neveli. Európa – szerintem – ez utóbbinak a példája.

Ennek az emberi tudatosságnak azonban áldozatul esett a valamikori rurális, vagy rusztikus társadalom rendezett sokszínűsége (mozaikszerű különbözősége). Ha nem is az egész, de nagy része. Ezt nem tudjuk helyreállítani. De ami létezik, ami megmaradt, azt esélyünk van megóvni, sőt fejleszteni.

A sokszínűség vagy különbözőség értékként való értelmezésére idézzük Szent (I) István, Árpád-házi magyar király mintegy ezer, a mai naphoz számítva 997 évvel ezelőtt megfogalmazott, fiához intézett intelmeinek (Libellus de institutione morum) ide illő részét:
„… Mert a vendégek, minthogy különféle tájakról és országokból jönnek, ennek megfelelően különféle nyelveket, különféle ismereteket és fegyveres erőt hoznak magukkal, s mindezek díszére válnak az országoknak, emelik az udvar tekintélyét, és elriasztják a külföldiek pökhendiségét. Mert az egy nyelvű és egy szokás szerint élő királyság gyenge és törékeny…”

Ez az idézet, egy középkori magyar királytól, arról tanúskodik, hogy már ezer évvel ezelőtt, az elődeink is szembesültek a sokszínűség és a rendezett különbözőség kérdésével.
Mi a különbség a két állapot között? A sokszínűség adottság, a rendezett különbözőség pedig helyzet, vagy állapot. Az adottság természetes módon keletkezik, mondhatnánk: megterem; a helyzet többnyire emberi tevékenység következménye. A XX. és a XXI. század Európájában a sokszínűség emberileg szervezett különbözőség. De ez így volt korábban is.

Egy példáért ismét vissza kell nyúlnunk a magyar középkorba.

A Magyar Királyság területére, éppen az előbb idézett Intelmek szellemében a XII. század végétől vendéglakosokat hívtak letelepülni. Ezek főleg valamelyik német nyelvterületről származó beköltözöttek, „vendégek” (hospesek) voltak. Mivel a helyi lakosságtól eltérő kultúrájú legnagyobb letelepedés a Magyar Királyság területén először Erdélyben valósult meg, ezért 1224-ben II. András magyar király kiadta az „Andreanum” néven ismert bulláját a Terra Saxonum, azaz a Szászföld különleges jogállását biztosítandó. Ez volt az akkori Európa első olyan királyi rendelete, mai nyelvhasználatban sarkalatos, azaz alkotmányerejű törvénye, ami a különbözőség védelmére adatott ki. Mondhatnánk úgy is: ez volt Európa első autonómia törvénye. Mint ahogy Európa első környezetvédelmi rendelete Angliában született a széntüzelés betiltásáról a királyi rezindencia körletében. De milyen különbség?!. A Magyar Királyságban a XIII. század elején egy kisebbség számára hoztak védelmi törvényt.

A kulturális sokszínűség védelmének és megőrzésének szempontjából ez az 1224-ben kiadott magyar királyi bulla azért történelmi jelentőségű, mert egyértelművé teszi, hogy a különbözőséget törvénnyel kell védeni. A logikus következménye ennek az, hogy a sokszínűséget pedig hagyni kell szabadon létezni, akár burjánzani.

Eszerint érthetőbbé válik a különbözőség és a sokszínűség közötti választóvonal is. Mert a különbözőség a kulturális másságra utal, a sokszínűség pedig az ezen belül jelentkező (néprajzi) tarkaságra. Mind a kettő védendő – az egyik közigazgatási jogszabályokkal is, a másik főleg a civil társadalom eszközeivel és kormányzati jóakarattal. De ha a kulturális, nyelvi vagy a történelmileg kialakult különbözőség, másság nem kap védelmet, akkor a néprajzi tarkaság, sokszínűség, a kulturális diverzitás csupán népművészeti ünnepségek színpadi jeleneteivé torzul, múzeumi jelenséggé válik.

Ma Európában, de világviszonylatban is a kulturális sokszínűség megóvásáról, megmentéséről beszélünk. Nem eléggé tudatosítjuk, hogy éppen az egyes európai kultúrákhoz tartozó népek, hatalmi eszközöknek a birtokában pusztították el a hódítások, sőt a népvándorlás korától számítva a kulturálisan sokszínű világunk jelentős részét. Nem csak az amerikai vagy az afrikai kontinensen, hanem itt Európában is.

Nem beszélünk arról, hogy a sokszínűség megóvása jegyében érvényesülő, nemzetek önrendelkezési jogának az eszközével mit pusztítottunk el, mennyivel lett szegényebb, szürkébb és új feszültségekkel teli az eredendően sokszínű világunk.

Nem csupán azt kell tudatosítanunk, hogy mi a különbség a sokszínűség és a különbözőség között, de azt is, hogy amit meg akarunk őrizni, meg akarunk menteni a jövő számára, hogyan őrizzük meg, hogyan mentsük meg.

Ebben a vonatkozásban a Kárpát-medence, – mint történelmileg és kulturálisan kialakult nagy régió – kínálkozik a megoldások keresésére, tervezésére. A térség a XX. század elejéig egy multietnikus állam területét alkotta. Értelemszerűen és természetszerűen az államon belül egymással érintkező etnikumok között szoros kapcsolat alakult ki. Az első világháború után azonban a régió új államhatárokkal lett felosztva, emiatt egymással ellentétes államhatalmi, nemzeti-hatalmi érdekek jelentek meg. Már kilencven éve, ebben a nagy régióban, nemzethatalmi küzdelmek zajlanak, aminek nem csak a kultúra, a civilizáció, a gazdaság látja kárát, hanem az ember és a hozzá kapcsolódó csoportos különbözőség, sokszínűség és ennek a megőrizhetősége. Ugyanis az új államhatárok nem az etnikumok közötti érintkezési vonalak földrajzi vetülete szerint lettek meghúzva, hanem az etnikumokat, elsősorban a magyart, a kialakított államhatárokkal politikailag szétszabdalták

Az etnikumok közötti kapcsolat lehetősége ennek ellenére nem változott, csupán a kialakult ellentétek, feszültségek és időnkénti egymás elleni erőszak miatt rosszul működik. Pedig történelmileg és földrajzilag is együttélésre ítéltettek ezek az etnikumok a Kárpát-medencében. A magyar etnikumnak azok a részei, amelyek a szomszédos etnikum többsége által lakott államhoz kerültek, halmazelméleti példával élve, két halmaz metszési zónájában találtatnak. Ez a helyzet eszményi alapot teremt a két szomszédos etnikum társnemzeti kapcsolatrendszerének a kialakítására, az egy időben és helyileg létező különbözőségek és sokszínűség védelme érdekében. A kérdésnek a szerkezeti, intézményi és közigazgatási vonatkozásait kell végig gondolni.

Ne legyünk szemérmesek, mondjuk ki: a kulturális sokszínűséget csak akkor tudjuk megóvni a jövő nemzedékei számára, ha tudjuk biztosítani a különbözőség fennmaradásához szükséges szerkezeti, és területileg is működő közigazgatási elemeit.

* * *

Az Európai Unió dokumentumai a „kulturális sokszínűség” kifejezést angolul ”cultural diversity” (kulturális különbözőség, különféleség)-ként használják. A francia nyelvű szövegekben „diversité culturelle”, az angollal azonos jelentésű szókapcsolatként jelenik meg. A németül közreadott dokumentumokban „kulturelle vielfalt” szókapcsolat jelenik meg, noha a német nyelv ugyancsak használja  a „Diverse”, „Diversifikation” kifejezést, aminek az értelme  kissé eltér az angoltól és a franciától, mert a német nyelvben a „Diverse”: különféle, vegyes; a „Diversifikation”: változatosság, sokszínűség értelemben jelenik meg. A „die vielfalt” ugyancsak sokféleséget jelent, melléknévként (vielfältig) pedig változatost jelent. Az EU dokumentumok szlovák fordításaiban a „kultúrna rozmanitosť” (kulturális sokféleség, változatosság) kifejezést használják. A ”cultural diversity”, azaz diverzifikáció magyar fordítás-értelmezése eltér az eredeti angoltól. Laza fogalomként jelenik meg, ami a kifejezés eredeti értelmét gyökeresen módosítja. Sőt szemléletileg változtatja meg. A különbözőséget sokszínűsségként értelmezni olyan, mint a nemek közötti különbséget szexuális orientációvá átminősíteni, vagy az anyaságot szereppé változtatni.
A magyar nyelvben egyértelmű különbség van a sokszínű és a különböző között. A sokszínű jelentése „változatos”, „sokoldalú”, „eltérő színekben mutatkozó”, „tarka”, de vonatkozhat a jellegtelenségre, szélsőséges értelmezésben a jellemtelenségre is. A „különböző”, „különféle”, egyértelműen azt jelenti, hogy a kettő (vagy több) nem azonos, hanem más-más, tehát határozottan eltér, különbözik egymástól.
A multikulturális, multikulturalizmus olyan kultúrálisan kevert sokszínűségre (kulturális mozaikszerűségre) vonatkozik, amely állapotban a különbségek összemosása, eltörlése a cél, a „melting pot”-ban, az olvasztótégelyben való elegyedésük.
A multietnikus-nak szó szerinti és tartalmi értelmezése is a soknemzetiségű. De nem vegyes nemzetiségű. A vegyes-, ebben a vonatkozásban a multikultúrálissal lenne azonosítható. A multietnikus nem tévesztendő össze a multinacionálissal, ami több országra kiterjedő (esetleg több országból származó tulajdonosok kezében lévő) intézmények esetében használatos.