Három magyar, nemzeti népszavazás

dm 1018A kommunista hatalom 1989. évi bukása óta mi magyarok megéltünk néhány népszavazást, és mi felvidékiek el is kerültünk, legalább egyet, Csehszlovákia megszűnéséről. Ha akkor ki lett volna írva a népszavazás, akkor a hóhéreszme mellett tettük volna le a voksunkat, mert az ismeretlen jövőtől, Csehszlovákia megszűnésétől jobban féltünk, mint a szörnyű múlttól.

Összmagyar vonatkozásban azonban három olyan népszavazás zajlott le Magyarországon, amely az egész nemzetet érintette. Az egyik a négy igenes népszavazás volt, aminek áldozata Pozsgay Imre lett, noha egyike volt azoknak, akik a múló rendszer képviselői közül jövőben és nemzetben tudtak gondolkozni. A Szabad Demokraták Szövetsége miatt kellett őt a politikai máglyára vetni, mert már nem volt alárendelhető politikai érdekeknek, nem úgy, mint a bármilyen kenyérre rákenhető Árpi bácsi, azaz Göncz Árpád, az SZDSZ akkori üdvöskéje.

A másik, a nemzetet döngető népszavazás 2004. december 5-én zajlott Magyarországon. Ez ugyan egy mondvacsinált népszavazás volt, aminek hátterében a román titkosszolgálat állt, de a tárgya életbevágó volt. Lehet-e egy elszakított magyar teljes jogú állampolgára a maradék Magyarországnak? A népszavazás elbukott, mert nagyon kevesen támogatták és az akkori gyurcsányi, hivatalos Magyarország is ellenezte. Mégis azok véleménye került túlsúlyba, akik egyetértettek, hogy Magyarország állampolgárságát minden magyarra, aki kéri, ki kellene terjeszteni.

Most, 2016. október 2-án zajlott a harmadik, az egész nemzetet, a nemzet történelmi területét érintő népszavazás arról, hogy ki települhessen be erre a területre, a mi egyetértésünkkel vagy anélkül. A népszavazás nem úgy sikerült, ahogy reméltük, és ahogy a józan ész diktálta volna, mert a jogilag érintetteknek valamivel kevesebb, mint a fele vett részt. De a szavazóknak a 98 százaléka azon a véleményen volt, hogy csak az ő, vagy az általuk felhatalmazottaknak a beleegyezésével kapjanak az idegenek letelepedési engedélyt.

Erről jut eszembe, hogy Szlovákia Európai Uniós csatlakozását jóváhagyó népszavazás 2003-ban csaknem elbukott. Ennek felelőse akkor Csáky Pál, az MKP politikusa, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese volt. Az EU-csatlakozásról tartott szavazás idején, a szavazóhelyiségek lezárását követően, Szlovákia államhatárát léptem át Rajkánál (igen szavazatomat előtte való este leadtam), és az útlevélellenőr már előre vigyorgott, hogy meglátott, azt mondta, szerinte Szlovákia uniós csatlakozását sokkal kevesebben kívánták, mint amit elkönyveltek… Ezt a történetet csupán azért idéztem föl, mert azt hallom, Csáky Pál néhány órája azt mondta egy szlovák hírportálnak, hogy a betelepítésről szóló magyarországi népszavazás csupán Orbán Viktor egójáról szól.

Azt gondolom, az idegenek letelepítésével kapcsolatos magyarországi népszavazásnak minden eddiginél nagyobb a tétje egész Európa számára. Ugyanis nem csupán arról szólt, hogy csak a magyar Országgyűlés jóváhagyásával vagy Magyarország Alaptörvénye értelmében lehessen letelepíteni Magyarországon menekülteket, hanem az Európai Unióban létező kaotikus helyzet megállításáról is. Például arról, hogy ne a valamikori Német Szocialista Egységpárt fiatal aktivistája (Angela Merkel), egy bizonytalan műveltségű, kétséges érettségi bizonyítvánnyal rendelkező szocialista politikus (Martin Schultz) és egy luxemburgi alkoholista (Jean-Claude Juncker), vagy a primitív gondolkodású nyugat-európai baloldali politikusok határozzák meg az eredetében nagyreményű és az általunk fontosnak tartott Európai Unió jövőjét. A Brexit volt az első jelzés arra vonatkozólag, hogy ez így nem mehet tovább. Most jött a második jelzés, a magyarországi népszavazás. Reméljük a V-4-ek egysége, ha kitart, lesz a további jelzés. Ezért érdemes lenne akár polgári mozgalmat is elindítani.

Megjelent a Felvidék.ma portálon