Hatvannégy perc

Vita, párbeszéd vagy „világolás” a magyarországi közszolgálati tv-ben: Ágoston, Duray, Tőkés versus Gyurcsány az MTV-1, a Duna Televízió, az InfoRádió és a Klubrádió adásában, 2004. december 3.

Baló György: Órák múlva kampánycsend. Jó estét kívánok a Magyar Televízió és a Duna Televízió nézőinek, határokon innen és túl is, az InfoRádió és a Klubrádió hallgatóinak, a most következő vita résztvevői­nek. Jó estét kívánok, érezzék jól magukat. Baló György vagyok.

Tegnap magyar pártvezetők vitatkoztak vasárnapi kérdéseinkről, ma este a határokon túli magyarok képviselői vitatkoznak a magyar miniszterel­nökkel. Egy szavazólap itt a kezemben, íme. A kérdés és a ma esti téma ez, idézem: „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvez­ményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az, a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi 62. törvény 19. §-a szerinti magyar igazol­vánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?”

A népszavazásnak érvényességi feltétele nincs, eredményes akkoron, ha a kérdésre valamivel több mint kétmillió szavazó azonos módon válaszol.

A mai vitát Tőkés László püspök úr – jó estét kívánok önnek még egyszer…

Tőkés László: Jó estét kívánok.

Baló György: … az Erdélyi Nemzeti Tanács elnöke kezdeményezte azzal, hogy Duray Miklóssal, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető al­elnökével – jó estét kívánok…

Duray Miklós: Jó estét kívánok.

Baló György: … és Ágoston Andrással, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökével – jó estét kívánok…

Baló György: Köszönöm. Miniszterelnök úr, feltételezem, az urak nem azért kérték ezt a beszélgetést, hogy elragadtatásukat fejezzék ki az ön állás­pontjával kapcsolatban. Ön miért vállalta ezt a beszélgetést?

Gyurcsány Ferenc: Hát nézze, először is az ember azzal tud párbeszédet folytatni, és azzal tud vitát lefolytatni, aki erre hajlandó, és nagyon köszö­nöm püspök úrnak, elnök uraknak, hogy ők erre hajlandóak. És ezt a meg­beszélést vagy vitát annak ellenére szívesen fogadtam, hogy mindig vilá­gossá tettem, hogy a határon túli magyarság képviselőiként leghitelesebb­nek és legerősebbnek, e tekintetben a magyar kormány partnerének (kiol­vassa a jegyzeteiből) Markó Bélát, Bugár Bélát és Kasza Józsefet tekintem. De annál fontosabb ez a konzultáció így, mert úgy tudom, hogy a püspök úr és az elnök urak az elmúlt években és ezekben a hónapokban is lényegében azt az álláspontot képviselik, amit a legnagyobb ellenzéki párt, illetve annak veze­tője képvisel, így személyükben vagy személyükön keresztül hát ezt a vitát is, ezt a megbeszélést is, legalább részben, lefolytathatjuk.

Azt szeretném elmondani ebben a vitában, azt szeretném megmutatni önöknek és a magyar nemzetnek, hogy lehet felelősen és bölcsen dönteni úgy, hogy az ember nem mond igent erre a népszavazási kérdésre. És hogy akkor járunk el helyesen, hogyha hazafiságunk bizonyítékául ezt a rosszul feltett kérdést, rossz időben feltett kérdést nem fogadjuk el. Azt gondolom, amit Széchenyi gondol egy helyen, és Széchenyi ír egy helyen. Azt mondja: „Csak az a valóságos bölcs hazafi, ki lehetőt kíván, s jól tudván, hogy az ember gyenge léte miatt se boldog, se határtalanul boldog nem lehet, a közép­úton jár”. Hazafi szeretnék lenni, méltó a nemzet képviseletére, és ezért a középúton kívánok járni, amelyet lehetségesnek, felelősnek, a magyar nem­zet érdekében állónak tartok.

Baló György: Uraim, az a kérésem, hogy próbáljuk meg legelőször tisz­tázni azt, hogy mi az igen és mi a nem. Egyszerűen azért, mert még mindig nagyon sokan vannak, Magyarországon legalábbis, akik úgy gondolják, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy mit jelent, mit foglal magában az igen, és mivel jár a nem. Ezért szeretném, ha megtennék, hogy egyenként elmondják itt most, hogy mit tartalmaz az igenlő válasz, mire mond valaki igent, milyen következményeit látják önök az igen szónak. (Durayhoz) Alelnök úr.

Duray Miklós: Ha szabad csatlakoznom Tőkés László püspök úrhoz, itt valóban egy eszmecseréről van szó, eszmecserét kell folytatnunk, és nem kihívók vagyunk vitára, hanem meghívók. Meghívtuk a miniszterelnök urat egy eszmecserére. Azért hangsúlyozom azt, hogy ez eszmecsere legyen, mert egyáltalán nem kell, hogy hasonlítson, sőt, nagyon nagy baj lenne, hogyha hasonlítana a pártoknak a vitájára. Ugyanis azt kell tudatosítanunk, hogy ez a kérdés, amely fel van téve a népszavazásban, a népszavazási kér­désben, ez nem pártpolitikai kérdés, ez nemzetpolitikai kérdés. És hogyha már a nemzetpolitikáról beszélünk, akkor engedje meg, miniszterelnök úr, én is hoztam önnek valamit a névnapjára, de nemcsak úgy mint Ferencnek, hanem mivel pár nap múlva lesz Miklós napja, Mikulás, és én Miklós vagyok, ezért engedje meg, hogy mikulási ajándékként Ferenc napra ezt a könyvet átnyújtsam önnek. (Odamegy Gyurcsány pulpitusához, az is tesz néhány lépést előre, és az ajándék átnyújtása közben kezet fognak.)

Gyurcsány Ferenc: Nagyon szépen köszönöm.

Duray Miklós: Ebben a könyvben minden le van írva, amit gondolok a nemzetről.

Gyurcsány Ferenc: Köszönöm szépen.

Baló György: (kissé türelmetlenül) Alelnök úr, azért szeretném, ha meg­mondaná, mit jelent az IGEN, és milyen következményei vannak.

Duray Miklós: Igen. Nos arról van szó, hogy nem csak azért kell igennel szavazni, mert így szeretnék a határon túli magyarok és a magyarországi magyarságnak egy jelentős része, hanem megítélésünk szerint azért kell igennel szavazni, mert az IGEN szavazás az a jövőre mond igent, és a nem­mel pedig nem lehet építeni nemzetet. Tehát ezért szükséges az igennel sza­vazás, mert az igenben benne van a nemzetnek a közös jövője, nem csak az Európai Unión belül, hanem az európai jövője, amely nem ugyanaz, mint az Európai Unió.

Baló György: Bocsásson meg, én ma este általában arra fogok töre­kedni, hogy minél több gyakorlati válasz vagy mondat elhangozzon. Az igen az ön számára mit jelent? Ha történetesen az igen győz ezen a népsza­vazáson, ez önnek automatikusan a magyar állampolgárságot jelenti min­denkinek, aki kéri?

Duray Miklós: Nem. Az igen azt jelenti, hogy este, mikor lefeküdtem, a fiam odajön hozzám, és megcsókol elbúcsúzáskor, hogy ő is lefeküdjön. A nem pedig azt jelenti, mintha ezt a szándékát egy pofonnal viszonoznám.

Baló György: Tőkés elnök úr.

Tőkés László: Széchenyi István azt is mondta volt, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. Elképzelhetetlen számunkra, hogy Magyarország… a magyar nemzet jövője elképzelhetetlen számunkra a határok feletti békés nemzetegyesítés megvalósítása nélkül. Ennek volt egyik állomása a státus­törvény, amelyet azonban utóbb megcsonkítottak. A kezdetnek… ennek a kezdetnek egyenes folytatását jelentheti a kettős állampolgárság ügyében bekövetkező népszavazás, amely megnyitja a lehetőséget arra, hogy a nép­felség elve alapján, a szavazók megbízatásából a magyar országgyűlés kéthar­mados többséggel megalkossa a 15 milliónyi magyart magába foglaló egysé­ges állampolgári törvényt. Ez viszont már a miniszterelnökön múlik, a párt­ján, a parlamenti pártokon; mi valamennyi pártot megkértünk erre, ebben a tekintetben nem is teszünk kivételt a pártok között.

Baló György: Tehát, ha jól értem önt, elnök úr, az ön számára ezt jelen­tené az igen: plusz ötmillió állampolgár.

Tőkés László: Azt jelentené, és a tétje a nemzet jövője. Kockázata az igennek az minimális. Nem értjük a riogatás alapjául szolgáló félelmeket, a nyeresége pedig óriási lehet. A nemzetstratégia… egy olyan nemzetstratégia kialakítása, amelynek révén Európában nem egy tízmilliós csonka nemzet, hanem egy tizennégy-tizenötmilliós nemzet kerül be. Hát nézzék meg, itt van a pénz. Egyesek ledegradálják, lealacsonyítják a kérdést pénzügyekre, de éppen három olyan címletet választottam ki: Mátyás királyt mutatja, Bethlen Gábort, II. Rákóczi Ferencet. Ennek a pénznek nemcsak anyagi értéke van, nem csak 3500 forintot érünk, hogyha összeadjuk, hanem ennek egy óriási eszmei értéke van. Ceausescu annak idején eladta a néme­teket és a zsidókat Németországnak és Izraelnek. Az asszociáció jogos. Ben­nünket áron mérnek, vagy az értékünkön mérnek? Nos, mi Bethlen Gábor és II. Rákóczi Ferenc kései utódai vagyunk. Ők harcoltak a magyarságért, a magyar haza egyesítéséért, a magyar szabadságért, és akkor még ők döntöt­tek, még a nemzet döntött sorsáról. Mi pedig oda jutottunk, hogy még egy ilyen szelíd szándékot sem tudunk kifejezni, hogy együvé akarunk tartozni.

1920-ban a wilsoni elveket nem tudtuk alkalmazni, nem tudtunk dönteni, az önrendelkezés elvét nem tudtuk alkalmazni. Ideje volna, hogy végre most, legalább ilyen szelídített formában ezt megtegyük, és ezért kérem a nézőket, a hallgatókat, hogy segítsenek be bennünket Európába, és segítse­nek a nemzet közösségébe bejutni.

Baló György: Ágoston elnök úr, köszönöm a türelmét. Parancsoljon.

Ágoston András: Én nagyon örülök annak, hogy egy ilyen fontos, az egész nemzet szempontjából fontos kérdésben ilyen szinten cserélhetünk eszmét. Ugyanakkor biztos voltam abban, hogy ha megkérdezem a környe­zetemet, kapok olyan ötleteket, olyan véleményeket, amelyekre nekem nem terjedt ki a figyelmem, vagy annak a pártnak a figyelme, amelyiket vezetek. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy én itt úgy mutatkozok be, mint egy az ötvenezer aláíró közül, azok közül a vajdasági magyarok közül, akik elindították a kettős állampolgársággal kapcsolatos politikai akciókat. Meg kell mondanom, hogy én személyesen és jó néhányan 1997-től tartjuk idő­szerűnek ennek a kérdésnek a megvitatását és a kettős állampolgárság meg­adását, de nagyon örülünk, hogy most sor került rá. Az egyik jelentkező – nagyon rövid volt az idő, 65 villámpostán érkezett üzenetet kaptam – arra utasít, de kemény hangon, hogy ne azt mondjam, amit a pártunk közlemé­nyeiben leírunk, mert az érthetetlen a számukra is. Azt mondjam meg, hogy hogyan élünk. Azt mondjam meg, hogy hogyan élünk ott mi. Ez egy temerini üzenet volt. Azt kell mondanom, hogy nekünk a kettős állampol­gárság – (Balóhoz) ezt kérdezte, szerkesztő úr – azt jelentené, hogy nyugod­tak, nyugodtabbak lehetünk. Meg kell mondanom, annak ellenére, hogy kemény atrocitások érik a vajdasági magyarságot, Temerint különösen, mert ott vagyunk valahol a tűzfészek közelében. Ennek ellenére egyenes derékkal viseljük, próbáljuk viselni mindazt, ami ránk méretett. Ugyanak­kor – nemcsak én, mások is – szeretnénk megkapni a magyar útlevelet. Nem azért, hogy idejöjjünk. Én személyesen azért, hogy (a zakója felső zsebének a szegélyét mutatja) egy ennyi legyen ki belőle, és a temerini piacon megjelen­hessek ezzel az útlevéllel. Azt kell mondanom, hogy amióta a horvátok meg­adták a kettős állampolgárságot a vajdasági horvátoknak, nincsenek atroci­tások a két nép között, jóllehet öt évvel ezelőtt ölték egymást. Hogy miért van ez a helyzet a vajdasági magyarokkal szemben, nehéz… illetve van, aki azt mondja, hogy könnyű megmagyarázni. Én azt hiszem, hogy eléggé összetett az oka. Tény az, hogy védteleneknek látnak bennünket, s ha nem is, védtelenekké akarnak bennünket tenni.

Baló György: Elnök úr, megbocsát nekem, nem ez az első (helyesen való­színűleg: egyetlen) alkalom, hogy ön megszólalhat ma este, még fog beszélni.

Ágoston András: Reméljük.

Baló György: Tegye meg, hogy… Ágoston András: Szívesen.

Baló György: Ne haragudjon.

Miniszterelnök úr. Az igen következményei után – majd önnel fogom kezdeni a nemet –, tehát ha IGEN győz a népszavazáson, milyen kötelezett­ségeket ró ez a parlamentre, tehát az Országgyűlésre, a kormányra, és milyen határidőkkel.

Gyurcsány Ferenc: Ugye azt tudjuk, hogy Magyarországon ma létezik kettős állampolgárság. Ez 1992–93 óta étezik, tehát nem az a kérdés, hogy van-e Magyarországon kettős állampolgárság, hanem az a kérdés, hogy a második magyar állampolgárság megszerzésének van-e bármilyenfajta felté­tele, vagy csak egy van, az, ami a népszavazásra feltett kérdésben szerepel, hogy valaki valamilyen módon bizonyítsa a magyar nemzethez való tartozá­sát. Semmilyen más kérdést ebben az ügyben nem szabad vizsgálni, azaz, ha a népszavazás igen, akkor nem állja meg a helyét az az állítás és az a várako­zás, hogy le lehet majd ülni megbeszélni, mert nem lehet mit megbeszélni, automatikusan a kérelmezők igényére, tehát tömegesen állampolgárságot kell adni. Azt jelenti, hogy a magyar országgyűlés elkezd egy vitát egy olyan törvényjavaslaton, amely törvényjavaslatot vagy a kormány… a kormány nyilvánvalóan egy ilyennek a kidolgozását elkezdi, vagy valamelyik parla­menti párt benyújt, és megpróbálnak a pártok, a pártok frakcióbeli képvise­lői a parlamentben megállapodni kettőharmados többségben. De amiről nem szólhat a vita, hogy további feltételhez köti bárki is az állampolgárság megadását, hiszen csak egyfajta feltétel van: kérelmezze valaki, aki önmagát magyarnak tartja. Minden más feltétel, vagy esetleg egy másikfajta állam­polgárság megkonstruálása – ’97 európai állampolgársági egyezmény Európa Tanácsban – tilos. Azaz nem lehet kétfajta állampolgárság, nem lehet csak útlevél, nem lehet vita; automatikus és tömeges állampolgárság lehet csak.

Hát hogy mikorra lesz ebből állampolgárság, az döntően azon múlik, hogy hogyan tudnak megállapodni a parlamenti frakciók. Amennyire látom, messze van az álláspont, de azt gondolom, hogy hát előbb-utóbb megálla­podnak.

Baló György: Ami önt személyesen érinti, miniszterelnök úr, amennyi­ben az igen győz, akkor annak ellenére, hogy ez az ön személyes, jelenleg itt kifejtett álláspontjával ellenkezik, ön mindent megtesz annak érdekében, hogy ennek a következményeit végre lehessen hajtani?

Gyurcsány Ferenc: Legtermészetesebb módon a hétfői napon arra fogom utasítani az igazságügy-miniszter urat, hogy bízza meg kollegáit egy ilyen tör­vénytervezet előkészítésével, és a lehető legsürgősebben nyújtsuk be a par­lamentnek, és folytassuk a konzultációt a Magyar Állandó Értekezlet részt­vevőivel és a magyar pártokkal. Persze, ez az alkotmányos kötelességem.

Baló György: És nincs részleges állampolgárság, ugyanolyan állampol­gárok lesznek, mint bárki, aki ma a Magyar Köztársaság területén él?

Gyurcsány Ferenc: Hát természetesen ebben még csak – hogy mondjam – meditálási lehetőségünk sincsen, ebben az uralkodó nemzetközi jog, a magyar alkotmány és az állampolgárságról szóló, nyilván az elnök urak és a püspök úr által jól ismert 1993-as törvényünk ebben nagyon világosan beszél.

Tegyünk hozzá azért valamit. Nincsen egyetlen egy olyan európai uniós tagország, egyetlen egy sem, amelyik lehetővé tenné, hogy bevándorlás nél­kül valaki állampolgárságot kapjon. Azaz a magyar javaslat abban tér el minden európai uniós gyakorlattól, hogy azt kívánja, hogy ne kelljen életvi­telszerűen Magyarországon lakni, ne kelljen itt lakhellyel és munkahellyel rendelkezni. Ez olyannyira eltér a magyar átlagos gondolkodástól, hogy az ilyenfajta állampolgárság bevezetésében egyébként kulcsszerepet játszó Magyar Demokrata Fórum 2004 nyarán, azaz idén nyáron benyújtott tör­vénymódosítási indítványával sem egyezik, mert az is legalább helyben lakást és munkahelyet igényel.

Baló György: Az a kérésem az uraktól, hogy most… Duray Miklós: Attól tartok… Baló György: erre röviden azért reagáljanak…

Duray Miklós: Attól tartok…

Baló György: …hogy a nemmel is szeretnénk foglalkozni.

Duray Miklós: Elnézést. Attól tartok, hogy egy kicsit túlmentünk azon a lehetőségen, ami számunkra ma pénteken rendelkezésünkre áll, ugyanis – igaz, hogy a miniszterelnök úr bejelentette, hogy sikeres lesz a népszavazás, mert hétfőn elkezdődik a törvényalkotási folyamat, de ahhoz, hogy a tör­vényalkotási folyamat révbe érjen, ahhoz a parlamenti pártoknak kell meg­egyezni. Tehát szerintem ne folytassuk ezt a vitát vagy beszélgetést a tör­vényalkotás módozataival vagy pedig a törvény tartalmával, mert nem me­gyünk sehova sem. Lehet, hogy meg kellett volna kérdezni az alkotmánybíróságot, hogy mi a feladata a kormánynak ebben a kérdésben, de hát úgy látszik, ez a kérdés elmaradt. Viszont inkább arra kellene össz­pontosítani…

Baló György: Alelnök úr tekintse ezt az én hibámnak. Azt gondolom, hogy a választók szeretnék pontosan tudni, hogy mivel jár az igen. Ezért fe­szegetem.

Duray Miklós: A választók nem tudják… A választók azt tudhatják, amit mi is tudunk, hogy az igen azt jelenti, hogy előírja a törvényhozás szá­mára, hogy fogalmazzon törvényt, s a törvény olyan lesz, amilyet a parla­ment kétharmados többséggel elfogad. Más nem lehet. A népszavazás nem írhatja elő, hogy mit kell megszavaznia a parlamentnek.

Tőkés László: Mádl Ferenc álláspontja komoly tudományos, szaktudo­mányos háttérrel készült el, amely világosan kimondja, hogy semmi akadá­lya nincs az Európai Unió területén annak, hogy a kettős állampolgárság megvalósítható legyen a határon túli magyarok számára.

Ágoston András: Folytatom azzal, ami hozzám érkezett, azzal az üzenet­tel, és az valóban nincs benne a magyarországi vitákban, én legalábbis nem láttam, azt mondja, mondjam el, hogy hallják a magyarországi szavazók is, hogy egy sereg országban van már kettős állampolgárság. Nem hallottunk róla, hogy a szakértők utánanéztek volna, hogyan lehetséges az, és ugyanúgy nem látjuk, illetve ott mi tudjuk, hogy azok az országok, ahol a kettős állam­polgárságot bevezették, bizony nem mentek tönkre.

Baló György: Kérem, miniszterelnök úr, hogy erre kíván-e tényleg rövi­den reagálni?

Gyurcsány Ferenc: Van egy érdemi félreértés közöttünk. Magyarorszá­gon van kettős állampolgárság, püspök úr és elnök urak. A kérdés nem arról szól, hogy legyen-e kettős állampolgárság, mert van. A kérdés arról szól, hogy az eddigiektől eltérően, ahol az állampolgárság megszerzésének van­nak feltételei, például lakóhely és munkahely, ha a népszavazás igennel ér véget, akkor fennmarad a mai kettős állampolgársági intézmény, mert van, csak nem kell hozzá itt lakni. Természetesen ilyen intézmény egyébként van Európában. Magyarországon kívüli 24 európai uniós tagországban kilenc­ben korlátozásmentesen van kettős állampolgárság, tízben korlátozásokkal van, négyben vagy ötben pedig egyáltalán nincsen. Magyarország azok közé tartozik, ahol korlátozásmentesen van. A vita arról szól, hogy automatiku­san, letelepedés nélkül, azaz tömegesen lehet-e minden más feltétel teljesí­tésétől eltekintve?

Duray Miklós: Éppen ez mutatja, hogy ne erről vitatkozzunk, mert auto­matikus állampolgárság-megadás tulajdonképpen nem létezik, nem is lehet­séges, de a lényege az…

Baló György: Alelnök úr, tisztelettel,(?) megmondja, hogy miről vitat­kozzunk. Parancsoljon.

Duray Miklós: A lényege az az egésznek, hogyha nem kell Magyarorszá­gon letelepednie az illetőnek, aki megkaphatja a magyar állampolgárságot, akkor nincs az a kényszer, hogy Magyarországra települjön az, aki magyaror­szági állampolgársághoz akar jutni. Pillanatnyilag kényszeríti a magyar állam­polgársági törvény, hogyha valaki magyar állampolgársághoz akar jutni, akkor életvitelszerűen ide kell költöznie, kitesszük őt különböző intézményi tortúráknak, és végül is elhagyja a szülőföldjét. A mi érdekünk, mindannyi­unknak az érdeke az, hogy a kárpát-medencei magyar ne hagyja el a szülő­földjét. Tudja azt, miniszterelnök úr, például, hogy 84 évvel ezelőtt, 60 évvel ezelőtt meg az elmúlt egy-két évtizedben mit tettek meg azért a kárpát-me­dencei magyarok Magyarország határain túl, hogy a szülőföldjükön marad­hassanak? És milyen kényszerek hatottak rájuk akkor, amikor el kellett jön­niük a szülőföldjükről? Hát, hogyha ezt tudjuk, gondolom, hogy tudja, miniszterelnök úr, akkor nem lehet gond annak a kérdésnek a megtárgya lása és befogadása, mert minden magyar megtette a maximálisat annak érdekében, hogy a szülőföldjén maradjon. 1920-ban azért nem váltak magyar állampolgárrá az elcsatolt területeken lévők, mert a szülőföldjükön akartak maradni. 1945-ben, 46-ban, 47-ben hogyha eltelepítették őket, kitoloncolták őket, ha lehetett, visszaszöktek a szülőföldjükre, és ott bujkál­tak mindaddig, amíg nem legalizálhatták az otthon tartózkodásukat. Akiket Magyarországra telepítettek, amikor már lehetett, visszaköltöztek a határ közelébe, hogy minél közelebb legyenek szülőföldjükhöz. Tehát a kárpát­medencei magyarok, azok a szülőföldjükhöz ragaszkodnak. Hiszen a borsodi azért nem jön el Győr megyébe dolgozni, mert ő is a szülőföldjéhez ragaszko­dik. Tehát ezt – az úgymond – össznépi óhajt és magatartást kellene az állampolgársági törvénynek kiszolgálnia, hogy ne jöhessen el, ne kellessen eljönnie a szülőföldjéről, erről szól, tehát nem 800.000 magyar fog ideköl­tözni, hanem lehet, hogy kevesebb, mint eddig, azért, mert nem lesznek rákényszerítve arra, hogy elhagyják a szülőföldjüket.

Baló György: Bocsásson meg, alelnök úr, ön ebben a kérdésben tényleg szaktekintély, és ön sokat publikál. De ha jól értettem, a miniszterelnök úr azt mondja, hogy az Európai Unióban ez, mondjuk így, hogy egyelőre nincs erre példa, anélkül, hogy valaki abba az országba elköltözne, amelynek ál­lampolgárságát kéri, valaki kapjon állampolgárságot. Mi a kiút?

Duray Miklós: Ez tévedés, hiszen vannak családegyesítési állampolgár­ságok. Vannak a gyerekek számára megadott állampolgárságok. És egyik sem jár azzal, hogy kötelezően le kell telepednie az adott országban.

Tőkés László: Például a spanyolországi külső állampolgárság. Közismert, hogy Dél-Amerikából milliószámra vannak polgárai Spanyolországnak, és tulajdonképpen teljes jogú EU-polgároknak számítanak ilyen értelemben. De csatlakozom az elnök úrhoz, hogy itt két vitáról van szó tulajdonkép­pen. Az egyik az a népszavazás vitája, a másik a törvényalkotás vitája. Mi ne kaszáljunk bele abba, azt majd bölcsen megteszik a magyarországi választók hetven valahány százalékos részvételével megválasztott parlamenti pártok. Mi a népszavazásról beszéljünk. A népszavazást a választási bizottság lehető­nek tartotta, az alkotmánybíróság nem bírálta felül, az államelnök úr kitűzte. Az igennel tulajdonképpen visszaölelhetjük a határon túli magyarokat a magyar nemzettestbe, és ebből a szempontból én egy csapatban játszónak érzem magam Gyurcsány miniszterelnök úrral. Mi (Durayra néz) kérdezzük meg, egy csapatban játszunk vagy nem, ami a nemzetpolitikai célokat illeti?

Duray Miklós: (örvendezve) Már bevallotta a miniszterelnök úr, hogy igen, hiszen azt mondta, hogy hétfőn elkezdődik a törvényalkotás, ami azt jelenti, hogy egy, ugyanannak az eredménynek szurkolunk mindannyian. Igaz, miniszterelnök úr?

Baló György: Alelnök úr, ne haragudjon, a miniszterelnök úr ezt arra mondta, amikor én többször is megkérdeztem, hogy mi történik, ha győz az IGEN, akkor milyen feladatai vannak?

Duray Miklós: Na de a miniszterelnök úr mondja meg, hogy mire gondolt.

Baló György: Kérem szépen, miniszterelnök úr, állampolgárság úgy, hogy nem költöznek ide.

Gyurcsány Ferenc: (sóhajt) Egyetértek azzal, hogy arról beszélünk, hogy hogyan lehet erősebb, hogyan lehet összetartóbb ez a nemzettest, amely Trianonban összetört. Ha összetörik egy test és a csontok összetörnek benne, akkor az a dolgunk, hogy a csontokat összeillesszük, kellő tudással, kellő odafigyeléssel, és várjuk a gyógyulást. Hogyha rosszul illesszük (sic!), hogyha nem várjuk ki, amíg a törött csont feletti gyulladás leapad, akkor a végén nagyobb a baj, mint amit meg akartunk oldani. Tehát tudom, hogy az én álláspontom ebben az ügyben sokak számára nem kellően hiteles, ezért muszáj azt mondanom önöknek, hogy ebben a kérdésben Magyarországon lényegében 2004 kora tavaszáig nem volt vita közöttünk. Nem volt vita abban, hogy a kettős állampolgárság automatikus és tömeges kiterjesztése az nem szolgálja a közös nemzeti érdeket. Németh Zsolt úr, aki idén tavasszal is még azt mondta, hogy a gyakorlatban a kettős állampolgárság ilyenfajta kiterjesztése a gyakorlatban ellentmond az autonómiatörekvéseknek, és fel­gyorsítaná a határon túli magyarság áttelepedését a magyar… az anyaor­szágba, és azt állítja, hogy a leghatékonyabb nemzetpolitika a sikeres európai integráció. Kövér László úr, aki e tekintetben semmiképpen nem mértékle­tességéről híres a magyar politikában, azt mondja 2001. február 26-án, hogy politikai értelemben is nehéz kiszámítani ennek a következményeit, jogi értelemben is nehéz kérdésről van szó, még ott is nagyon nehéz, ahol az esetleg jogilag más országgal való kapcsolatunkban megoldható lenne, nem is beszélve az Európai Unióról. Azt mondja Martonyi János, hogy a kettős állampolgárság automatikus kiterjesztése – mert hogy erről szól a népszava­zás, sajnálom, hogyha az elnök urak nem így látják – súlyos politikai veszé­lyeket jelentene, és jogilag is megvalósíthatatlan. Végül Duray úr…

Duray Miklós: Automatikusan nem is lehet kiterjeszteni!

Gyurcsány Ferenc: Végül Duray úr azt mondja 2000. november 18-án, hogy erkölcstelen a külhoni állampolgárság ügyében elindított petíció, mert a jóhiszemű magyar kormányt rá akarják kényszeríteni olyan lépésekre, amelyek akár belpolitikai válságot is eredményezhetnek, s ilyen célokat ellenséges titkos ügynökök szoktak megfogalmazni.

Elnök urak és püspök úr…

Tőkés László: Te ezt mondtad, Miklós? Duray Miklós: Nem mondtam, írtam…

(Gyurcsány és Duray egy ideig együtt beszél, majd Baló is beszáll, ezután Gyurcsány elhallgat. Hangzavar; a szöveg nagyon nehezen érthető.)

Baló György: (Duraynak) Amint befejezi a miniszterelnök úr, öné lesz a szó, megígérem.

Duray Miklós: (beszél, nem érthető)

Baló György: (Duraynak) Amint befejezi a miniszterelnök úr, öné lesz a szó.

Duray Miklós: (tovább beszél, nem érthető)

Baló György: Egy pillanat türelmét kérem, Duray úr, rögtön öné lesz a szó. (Gyurcsányhoz) Parancsoljon.

Gyurcsány Ferenc: Önök beszélgetésre hívtak engem. Azt látom, hogy lényegében 2004 tavaszáig – egyébként talán éppen a vajdasági magyarok képviselői közül egy párat kivéve, köztük Ágoston urat kivéve – a magyar politikai elit egésze és önök is elnök urak, illetve püspök úr, azon az állás­ponton voltak, hogy nem szabad pusztán a magyar nemzethez való tartozás bizonyításával a kettős állampolgárságot automatikusan megadni, mert des­tabilizál, mert fokozza a határon túliak elvándorlását, mert nem segíti a ki­tűzött célt, nem segíti az eltört csontok összeforrását, hanem éppen ellenke zőleg. Egy dolog történt azóta. Az, hogy magyar belpolitikai érdekeket kez­dett ez a cél szolgálni. Ami sajnálatos.

Baló György: (Durayhoz) Alelnök úr, öné a szó. Legelőször is… Duray Miklós: Szabad közbeszólnom? Baló György: Tessék.

Duray Miklós: Egyrészt azért, mert a miniszterelnök úr idézte egyik cik­kemnek két vagy három mondatát, ami a Magyar Nemzetben jelent meg annak idején. Hát én nem a kettős állampolgárságról beszéltem, hanem a külhoni állampolgárságról, ami gyakorlatilag nem létezik, nem is létezhet, erre gondoltam, mert természetesen… Hogyha meg tudja ön fogalmazni, miniszterelnök úr, hogy mi a külhoni állampolgárság, állok elébe, de én nem tudom megfogalmazni, mert olyan nem létezik. Tehát az egy politikai válsá­got idézett volna elő, mert nem lehetett volna megoldani. Ezt viszont, ami most van, ezt meg lehet oldani, és szeretnék figyelmeztetni mindenkit, akik nézik a televízió adását, hogy a mostani népszavazás az semmi másról nem szól, csak arról, hogy nem automatikusan, mert nem lehet automatikusan sem adni állampolgárságot. Automatikus állampolgárság-adás ez felülírását jelentené a trianoni békeszerződésnek. Miniszterelnök úr ez egy nagyon veszélyes játék, ezt senki sem akarja felülírni, és erről beszélt Martonyi János külügyminiszter úr is, és ne beszéljünk automatikus állampolgárságról, hanem beszéljünk arról, hogy egyéni kérelem alapján megkaphatja az az ember a magyar állampolgárságot úgy is, hogy nem települ Magyarországra. Mert ez az egésznek a lényege. Ugyanis a tévénézők nem is attól bizonytalanok, hogy nem tudják, hogy mit fog tartalmazni a törvény, mert senki nem tudja, hogy mit fog tartalmazni a törvény. Attól bizonytalanok, hogy elbizonytalanítot­ták a tévénézőket, mert azt mondták, hogy idejön 800.000 magyar ember, zsebében az állampolgársággal, és akkor egyszerre fognak nyugdíjat igé­nyelni, meg temetkezési támogatást, meg gyereknevelési támogatást meg egyéb szociális támogatásokat, meg ösztöndíjat, ugyanaz az ember egyszerre mindent fog igényelni, kioperáltatja a veséjét, kicserélteti a szívét, munka­nélküli segélyt is fog egyszerre kérni, mert az az 500 milliárd forint, amiről beszéltek, az ugyanis nem jöhet össze másként, csak úgy, hogyha halmazati­lag felkerekedik mondjuk egy nyugdíjas otthon, nyugdíjas társaság Csíksze­redáról, és elkezdi taposni a biciklit, mert nincsen pénzük autóra vagy autó buszra, biciklin idejönnek Budapestre, és itt fognak élősködni a magyarok nyakán. Hát ne haragudjanak, a kettős állampolgárság nem erről szól, és ez tulajdonképpen sértő is ezekre a magyar emberekre nézve, mert senki sem így gondolkozik. Ez egy hivatalnoki feltételezés volt. Nem tudom, milyen tanácsadói vannak önnek miniszterelnök úr, de ilyesmiket, akik feltételez­nek, azok sértik a nemzetet.

Baló György: Miniszterelnök úr, bocsásson meg. A miniszterelnök úr tü­relmét kérjük. Tőkés elnök úr, öné a szó azzal, hogy szeretném, ha megten­né: nem csak a miniszterelnök úrra reagálna, hanem az alelnök úr szavaira is, hogy ön ezzel egyetért-e? Ugyanis amikor ön arról beszélt, hogy 15 milliós Magyarország, ez nem azt jelentette számomra, hogy egyenként kellene kérni – tizenötmilliós nemzetre, hogy egyenként kellene kérni.

Tőkés László: Összemossa a miniszterelnök úr a Németh Zsoltot, Kövér Lászlót és bennünket. Kérem, mi még Németh Zsoltot is, még Kövér Lászlót is meggyőztük arról, hogy ebben a helyzetben… Markó Bélát meggyőztük! Pedig Markó Béla ugyanezt jelentette ki ezelőtt pár hónappal, hogy ez egy jogi nonszensz, hogy automatikusan megadjuk az állampolgárságot. Meg­győztünk mindenkit. Én csak taktikai szempontból óvakodtam volna egy népszavazás kikényszerítésétől, mert tudatában vagyok annak a szétfejlő­désnek, ami Trianon óta ver bennünket, hogy elerőtlenedett a drága magyar testvéreinknek a nemzeti öntudata, mert egy kádári rendszer amnéziás prak­tikája arra szoktatta rá, hogy a hazafiság azonos a nacionalizmussal. Hát tud­ják meg, uraim, kedves testvéreim, akik hallgatjátok, mi nem nacionalisták vagyunk. Így néz ki egy nacionalista, mint ez a délvidéki barátunk, aki ötven­ezer között egy, aki ki van téve annak, hogy minden nap megverhetik azért, mert magyarul megszólal? Mi tehát most ebben a helyzetben semmi egyebet nem kívánunk, csak azt, hogy a magyar nemzet tegyen hitet az együvé tarto­zásáról, a testvériségéről, jöjjön el szavazni, ne hagyjon cserben bennünket. Kérem a kormánypártokat, az országgyűlési pártokat. Milyen gyönyörű volt a ‘96-os összmagyar találkozón, mind egységesen az SZDSZ-től az MDF-ig, mindegyik párt felsorakozott az autonómia mellett. A státustörvény eseté­ben ‘99-ben 93%-os többség alakult ki a parlamentben. Hát kérem (nevetve), az Isten szerelmére, segítsenek rajtunk! Nem mi jövünk… nem hozunk ma­gukra rosszat, ezt elhihetik!

Ágoston András: Elnézést, még csak…

Baló György: (Gyurcsányhoz?) Még egy pici türelmét kell kérnem.

Ágoston András: Elnézést, még csak egy temerini üzenetet muszáj köz­vetíteni, mert máskülönben nem merek holnap hazamenni.

Baló György: Ezek szerint Temerinből viszonylag nagy számban kapott ön üzeneteket.

Ágoston András: Igen, hát ott vagyunk, ott a székhelyünk. Máshonnan is jött, Kanadából is például. Azt már itt nem idézném.

A kölcsönről (vsz. kölcsönösségről – T. K. A.) van szó. Mi, a vajdasági magyarok, különösen tizenöt évig mindent megtettünk annak érdekében, hogy egy pillanatra se akadályozzuk azt a nehéz munkát, amit a magyar poli­tikai elit azért fejtett ki, hogy Magyarország bejusson az Európai Unióba. Benn van. Május elsejétől egy teljesen új helyzet állt elő. Ebben az új hely­zetben kérjük azt a lehetőséget, ami különben az Európai Unióban nem egy új dolog, a kettős állampolgárságot.

Baló György: Miniszterelnök úr, ha teszi… ha megteheti, nagyon rövi­den reagáljon, hogy átmehessünk a következő kérdésre.

Gyurcsány Ferenc: Kettő percben reagálok. Baló György: Közepes méret.

Gyurcsány Ferenc: Akkor rövidebben. Két megjegyzésem van. Az egyik, hogy nagyon jó lenne elkerülni, hogy magyarságvizsgának fogjuk fel ezt a kérdést. Volt Magyarországon már magyarságvizsga. A 20-as években, majd később a 30-as években még egyszer. Nagyon szeretném, Tőkés püspök úr, ha értené, hogy nem arról van szó, hogy a mi magyarságunk, a mi nemzetért való felelősségünk az erre a kérdésre adott válaszban igazolódik vagy nem. Tizenötmillió magyar emberért vagyok felelős. A határon túlélőkért s a határon belül élőkért. A 15 millió sokfajta nyavalyával él együtt. Ebben van történelmi nyavalya és van (értsd: vannak) az elmúlt éveknek szociális, kul­turális, foglalkoztatási nyavalyái. Azt szeretném kérni a magyar nemzet valamennyi tagjától, hogy ne úgy tegye fel a kérdést, ha itt vagy ott nem segítünk annyit, amennyit ők gondolják (értsd: amennyit szerintük kellene), ha nem tárjuk teljesen ki a kapukat vagy az ablakokat, akkor az a magyarság megtagadása vagy bármely magyar társadalmi csoport megtagadása. Több méltányosság kell ebben. Mert jó magyarok vagyunk, felelős magyarok és hazafiak. A közös utat keressük, ezért nem jó a kettős… ezért nem jó így fel­tenni a kérdést, ezért nem jó népszavazásra vinni, mert én belátom, hogy egyesíteni akar, de hát látják önök is a vitát. Lehet, hogy mert nincs elég türelmük kibeszélni, hát nem összehoz bennünket, hanem még azt is szét­szakítja, ami legalább addig összetartozott.

Duray Miklós: Ne haragudjon, miniszterelnök úr… Gyurcsány Ferenc: Kettő percnél hosszabb voltam? Baló György: Nem. Egy ötven.

Duray Miklós: …ne haragudjon, miniszterelnök úr, de ha jól ismerem a magyarországi jogrendet, akkor népszavazás ügyében a kormánynak és a miniszterelnöknek nincs jogosultsága felülbírálni, azt az alkotmánybíróság teheti meg, a központi választási bizottság… az országos választási bizottság, esetleg a parlament tehet lépéseket, de a kormánynak és a kormányfőnek óvakodnia kellene a kampányba való bekapcsolódástól, és sajnos az utóbbi két-három hétben azt vesszük észre, hogy befolyásolja ön is ezt a folyamatot, noha a Magyar Állandó Értekezleten teljesen egyértelművé tette, hogy csak informálni akar. Viszont az információk félrevezetők voltak, riadalmat kel­tettek, rémhíreket keltettek a kormány részéről. Most ettől nem elbizonyta­lanodna (értsd: ne bizonytalanodna el) a magyarországi választópolgár? Hát kérdem én azt, hogy miért nem zúdult ide a felvidéki magyarság május elseje után, amikor az Európai Unió tagjává vált Szlovákia is, meg Magyarország is? Azért nem zúdult ide, mert a szülőföldön akar élni. De együtt akar, egy kötelékben akar élni a nemzettel ugyanúgy, mint ahogy a vajdasági magyar meg az erdélyi magyar, meg a kárpátaljai magyar. De ön is úgy mondta, hogy nem lehet megkülönböztetni állampolgárság szerint az embereket, tehát azt az állampolgársági kérdést csak egységesen lehet megoldani, függetlenül attól, hogy az a magyar ember az Európai Unióban vagy pedig azon kívül lakik. De még ez sem érdekes, mert az, aki – idézem Hegedűs Zsuzsa asszonyt, akivel én a hetvenes években mondjuk egy platformon voltam mint ellenzéki, és úgy látom, most is egy platformon vagyunk, mert alapvető emberi jognak tekintjük azt, hogy állampolgársága lehessen ott egy magyar embernek, ahol a nemzetnek a zöme él. És mi van például azokkal az emig ránsokkal, akik Erdélyből, a Vajdaságból, Felvidékről, netán a Szovjetunió­ból kerültek mondjuk Kanadába, az Egyesült Államokba vagy Ausztráliába? Azok a Magyarországról emigráltakkal együtt éltek egy szervezetben, de amikor eltörölte 1990-ben a magyar országgyűlés az állampolgárságtól meg­fosztó jogi normákat, abban a pillanatban a Magyarországról emigráltak per­ceken belül felújíthatták állampolgárságukat, de akikkel együtt voltak, vaj­dasági meg erdélyi emigránsokkal, vagy felvidéki emigránsokkal, azoknak ezt mutatta (mutatja) a magyar kormány, azaz fügét mutatott a magyar kor­mány, mert őket kiközösítette. Hát miért tesznek különbséget magyar és magyar között? Csak azért, mert véletlenül az egyik a Dunának a bal partján született, másik pedig a Dunának a jobb partján?

Baló György: Miniszterelnök úr… (?)

Duray Miklós: Ezek az emberek és elődeik együtt építették a Kárpát-me­dencét, együtt építették a magyar nemzet történelmét, együtt alkották a történelmét, együtt írtuk az irodalmat, a magyar irodalmat, együtt írtuk a verseket, és csak azért nem lehet az egyik magyar állampolgár, a másik lehet, mert szerencsétlen módon a határnak a másik oldalán született az elmúlt évtizedekben?

Baló György: Miniszterelnök úr.

Gyurcsány Ferenc: Elnök úr, én, miután konzultációra hívott engem, én nem szívesen vitatkozom önnel. Azt kell, hogy önnek mondjam, hogy ön nem egészen egy évvel ezelőtt, 2003. június 20-án, a Batthyány Lajos Ala­pítvány és a Pro Minoritate Alapítvány konferenciáján szó szerint a követ­kezőket mondta.

Duray Miklós: (a Gyurcsánynál levő ajándékkönyv felé mutat) Megvan a könyben is, elolvashatja ott is.

Gyurcsány Ferenc: (idéz Duray szövegéből) A kettős – nem pedig más – a kettős állampolgárságot jogilag olyannyira különböző módon kezelik, hogy az ott élő magyarok zöme számára ez a megoldás inkább kárt okozott volna – ön mondja, nem én mondom – mintsem a javunkat szolgálta volna.

Duray Miklós: Így van. Nézze, akkor én folytatom az idézetet, mert én tudom fejből, mert amit én leírok, azt mindig tudom, hogy miért írom le.

Baló György: (nevetve) Bocsánat, de…

Duray Miklós: Elnézést. Arról van szó, hogy akkor, amikor először felve­tődött a kettős állampolgárság kérdése, 1996-ban, akkor olyan jogrend volt még Romániában, hogy az, aki kettős állampolgár volt, azt hátrányos meg­különböztetésben részesítették. Ukrajnában az volt a helyzet, hogy akkor még nem lehetett úgy működtetni a kettős állampolgárságot, ahogy most. Most is törvény tiltja, de most már vannak orosz–ukrán meg román–ukrán állampolgárok. Szlovákiában pedig még teljes terjedelmében életben volt az a kétoldalú megegyezés, amelyet 1960-ban kötöttek, amely megtiltotta a kettős állampolgárságot Magyarország és Csehszlovákia, illetve Szlovákia viszonylatában. Ezeken már túl vagyunk. Már nem éri hátrányos megkülön­böztetés azt a magyar embert, aki Magyarország határán túl lakik, és kettős állampolgársággal rendelkeznek, Magyarország és az adott ország viszonyla­tában. Erről volt szó abban az idézetben.

Gyurcsány Ferenc: Én egy dolgot látok ebben, püspök úr és elnök urak. Azt látom, hogy van egy közös felelősségünk a magyar nemzet együtt-tartásá­ért. Ez a felelősség kiterjed határon kívülre és belülre. Ebben a felelősségben mind ez ideig osztoztunk, és a 90-es évek eleje óta ezt a felelősséget folyama­tosan terjesztettük ki lépésről lépésre. Majd jön egy olyan szervezet, amelyet önök is erősen vitattak, amely szervezettel kapcsolatosan rendkívül erős mondatokat használtak. A korábbi miniszterelnök azt mondta, hogy nemzet­stratégiai és nemzetpolitikai veszélyt jelent az ország számára, majd – és ez egyedül valóban a vajdasági magyarokra nem vonatkozik, mert ők másként viseltek (értsd: viselkedtek) végig – egyszer csak megfordul a magyar belpoli­tika, egyszer csak hirtelen úgy teszi fel nekünk a kérdést, hogy ez az egyetlen út, hogy bizonyítsuk magyarságunkat, és minden más ettől távol van. És én is kapok leveleket, Ágoston úr. Azokat a leveleket, amelyekben azt írják nekem, hogy miniszterelnök úr itt vagyok gyerekekkel. S tudja, mi fog történni kará­csonykor? Megpróbálunk benézni mások ablakán, hogy lássunk egyáltalán karácsonyfát. Segítsen nekünk. Nagyon sok nyavalyával vagyunk szemben, és ahogyan nagyon nem szeretném, hogyha azt mondaná nekem akár egy nyug­díjas, akár egy munkanélküli, akár egy kisgyermekes édesanya, hogyha hol­naptól nem oldom meg valamennyi problémájukat, ha nem emeljük fel a nyugdíjat, hogyha nem teremtünk tízezer új munkahelyet, hogyha nem kül­dök azonnal segélyt, akkor én nem vagyok rendes magyar ember.

Duray Miklós: De nem erről szól a kettős állampolgárság meg a népsza­vazás! Ez egészen más kérdés, miniszterelnök úr!

Gyurcsány Ferenc: Nagyon szeretném, hogyha önök sem tennék azt, sem velem, sem azokkal, akik úgy gondolják, hogy ez legalább annyi kocká­zatot rejt magába, mint amennyit megold, és ezért figyelmeztetjük az embe­reket, hogy ne szavazzanak igennel, hogy akkor nekik baj van a magyarsá­gukkal. Hazafiak vagyunk és felelősségünk…

Duray Miklós: Nem igaz, amit elmondott!

Baló György: (újból általános hangzavar; ebben most Tőkés is részt vesz; a szövegek egy ideig nem érthetők) Egy pillanat türelmüket kérem… Beszélhe­tünk itt nagyon sokat egyfolytában, valószínűleg én fogom a tovább bírni, egyszerűen azért, mert van benne gyakorlatom.

Duray Miklós: Most is riogat! Most is riogatja a magyar állampolgárokat, félrevezeti a magyar állampolgárokat, mert nem függ össze a szegény gyer­meknek a szociális állapota azzal…

Tőkés László: (nem érthető, amit mond)

Baló György: (minden bizonnyal a Tőkés szavaira reagálva) Ezt szerettem volna elérni.

Duray Miklós: …hogy valaki erdélyi vagy felvidéki magyar állampolgár­rá válik anélkül, hogy elhagyná a szülőföldjét. A kettőnek egymáshoz semmi köze.

Baló György: Kérem, engedje meg, hogy az elnök úr is beszéljen, mert ő is szeretne beszélni már hosszabb idő óta.

Ágoston András: Egyetlen mondatot…

Baló György: (mutatja) Az az elnök, Tőkés László elnök úrról beszélek. Tőkés László: Parancsoljon. (Egy kézmozdulattal átadja a beszéd jogát

Ágoston Andrásnak.)

Ágoston András: Van egy lányom, tizenhárom éves…

Baló György: Figyelmükbe ajánlom, hogy nyolc percünk van az egész műsorra, utána vége.

Ágoston András: …tizenhárom éves. Mindennap kétszer-háromszor ha az iskolába megy-jön, ha elmegy táncórára, ha valahova máshova, hozzuk, visszük, mert mi a falu végétől a következő házban lakunk. Nem mi vagyunk az egyedüliek. Ha nemet mondanak most a magyarországi választópolgárok, akkor ez a helyzet csak rosszabbodhat.

Baló György: Tőkés elnök úr.

Tőkés László: (Gyurcsányhoz, derűsen) Én is úgy érzem, hogy azt a fele­lősséget együtt viseljük, és ezért van helye ennek a párbeszédnek, máskü­lönben elbeszélnénk egymás mellett. Nekem eszembe jut Halmos Sándor, a debreceni zsidó hitközség igazgatója, aki a befogadás és a kirekesztés ellen­tétpárjában fogalmazott a napokban. Hát, drága miniszterelnök úr értse meg, hogy minden magyar úgy éli meg Erdélyben, hogy ha ön a nemre buz­dít, vagy hogyha a nem kerekedik felül, hogy zörgettünk, és nem nyittatott meg nékünk. Hogy nem vala helyük a vendégfogadó házban, utalok a kará­csonyi történetre. És itt engedjék meg, hogy egy gyönyörű népi énekünket idézzem, amely azt énekli meg, és ez a mi népünk lelke legmélyéből fakad, hogy (énekel)

Szállást keres a Szent Család,
De senki sincs, ki helyet ád,
Nincsen, aki befogadja
Őt, ki égnek és földnek Ura.

S aztán ugrok néhány szakaszt, s azzal fejeződik be, hogy (énekli)

Legalább ti, jó emberek,
Fogadjátok a kisdedet,
Házatokra szent áldás száll,
Ha betér az égi Király.

Tehát ez az örök embertestvériség, ráadásul Pál apostol(értsd: apostollal) azt mondjuk, hogy ti hitetek cselédeivel cselekedjetek jót, ne rekesszétek ki őket. Akkor én úgy érzem, hogy ebben csak egyetérthetünk.

Baló György: Elnök úr és alelnök úr, (itt talán Gyurcsányhoz fordul) önt is szeretném megkérdezni, egy csöppel menjünk tovább. Körülbelül négy és fél percünk van, annál több nincs. Ha bármilyen…

Duray Miklós: Én még szeretnék…

Baló György: Ön rögtön fogja mondani. Ha bármilyen oknál fogva… bármilyen oknál fogva, akár azért, mert eredménytelen, akár más okokból nem győz az igen, nem győz az igen ebben a kérdésben, azt önök valamilyen kapu becsukódásának vagy valamilyen új folyamat kezdetének tartják?

Duray Miklós: Ha megengedi, kedves szerkesztő úr, én csak azt szeret­ném, hogy győzzön az igen. A további változatokkal én nem foglalkozom.

Baló György: Azzal sem, hogy nem győz.

Duray Miklós: Azzal majd foglalkozik a magyarországi belpolitika. Ugyanis ennek elsősorban belpolitikai becsapódása lesz, de lesz magyarság­politikai lecsapódása is. De engedtessék meg egy idegen állampolgárnak az imájából néhány sort felidéznem. Majd megmondom, hogy ki az az idegen állampolgár. (Olvassa)

„Lágyítsd meg a hajthatatlanokat, bátorítsd meg a habozókat, tanítsd a tudatlanokat. Gyarapítsd bennünk a hitet. Gyújtsd fel a kölcsönös szeretet lángját, s újra s újra kérlek, add, hogy szereteted gyarapodjék, hogy az isteni láng eméssze föl viszálykodásainkat.”

Ez egy részlet volt II. Rákóczi Ferenc imájából, aki a jelenlegi állapotok sze­rint nem lehetne magyar állampolgár.

Baló György: Miniszterelnök úr, felajánlok önnek kettő percen belüli időt, ha lehetséges, mert (?) ön már érintette, és már többen is érintették itt ennek a népszavazásnak a belpolitikai tétjeit. Szeretném, ha erről beszélne, hogy ön ezt miben látja, és utána, miután a miniszterelnök úr ezt befejezte, valamennyiüknek kínálok egy percet arra, hogy mindazt, amit most sajnos nem tudtunk elmondani, elmondják, vagy legalább érzékeltessék. Mert (?) vége a műsoridőnek.

Gyurcsány Ferenc: Ennek a népszavazásnak a belpolitikai következménye az nem hatodikától függ. Hosszabb távú. Arról szól, hogy Magyarország egy olyan úton indul el, amely ebben a régióban eddig nem vált be. Hogy tudniil­lik politikájának középpontjába a nemzeti, a nemzetiségi kérdést teszi, és elfe­ledkezik minden másról, mert azt látom, hogy ebben a régióban ez eddig destabilizációt okozott, lehetetlenné tette a modern, nyitott, hazafias, nyuga­tias fejlődést, és azt gondolom, hogy ez a magyar politikának és Magyarország­nak nem az előre való menetelét, hanem a saját múltjába való fordulást jelenti. És azt látom, hogy az a következménye ennek, hogy bár akartuk egye­síteni a nemzetet, nem egyesíteni tudjuk, hanem elindul egy magyarságtelje­sítmény-vita, és nem egymás szemébe és lelkébe a közös felelősség megtartá­sában tudunk együttműködni, hanem lesznek jó és kevésbé jó magyarok. Ezért nem jó, ha egy kérdést így teszünk fel, és ezért nem jó, hogyha felelősség helyett – azt gondolom, hogy önös, rövid távú politikai célokat szolgálunk.

Baló György: Köszönöm. Uraim, azzal ajánlom figyelmükbe a most következő egyperces lehetőséget, hogy ez tényleg egy perc lesz. A műsoridő az ötvenről időközben hatvan percre nőtt, de csak akkor hatvan perc, ha három percen belül befejezzük, és ezt elvárják tőlem. Melyikük kezdi?

Duray Miklós: (Ágoston András felé int) Kezdje András.

Ágoston András: Egyszer most nem temerini kérdést, hanem a Vajdasági Demokrata Párt egyik állásfoglalásból (értsd: állásfoglalásából) csak egyetlen egy részt: „A Kárpát-medencében lévő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációja voltaképpen olyan folyamat, amelyből létrejöhet egy demokratikus nemzetállami modell. Helsinki óta csak egyetértéssel lehet határt módosítani. Egyetértés nincs. Háborúzni senki sem akar. Marad a kettős állampolgárság útján létrehozott új, demokratikus, mondjuk 14–15 milliós nemzetállam, melynek létrehozatalát demokratikus úton nem aka­dályozhatja meg senki.”

Hozzáteszem: még a leendő román külügyminiszter sem.

Baló György: Urak közül ki következik? Duray Miklós: (Tőkés felé int.)

Tőkés László: Ébreszd fel alvó lelked… Ébreszd fel alvó nemzeti lelke­det – mondja Berzsenyi Dániel, és nagyon sértőnek érzem, hogy a naciona­lizmus szó egyáltalán megjelenül, vagy a jugoszláviai antipélda. (nevetősen) Mi vagyunk a legbékésebb nemzetisége egész Európának, soha nem ragad­tunk fegyvert, mindig békés úton harcoltunk jogainkért. Most együtt van a MÁÉRT-ban is mindenki. Együtt vagyunk. Példát kellene vennünk, egyéb­ként a románokról leginkább, akik nemzetpolitikai kérdésekben a pártpoli­tikai szempontok fölé tudnak helyezkedni.

Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok minden nézőnek a befogadás jegyében.

Duray Miklós: Csatlakozom Tőkés püspök úrnak a jókívánságához, és azt annyival toldom meg, hogy minden magyarországi választópolgárnak kívánok szeretettel teli szívet és befogadási hajlamot azért, hogy 5-én úgy tudjon dönteni, hogy utána közösen tervezhessük a jövőnket, mert – és most önmagamat idézem abból a könyvből, amit (Gyurcsány felé) önnek adtam, miniszterelnök úr – hogyha a Kárpát-medence erősödik, akkor erő­södik és emelkedik Magyarország, és hogyha Magyarország erősödik és emelkedik, akkor ugyanez történik a Kárpát-medencével is. Ez is hozzá fog bennünket segíteni, az ötödikei népszavazásnak a sikere hozzá fog bennün­ket segíteni ehhez a közös jövőhöz.

Baló György: Miniszterelnök úr, arra számítok, hogy ön most nem fog egy új témával előállni, hanem házigazdaként röviden elbúcsúzik.

Gyurcsány Ferenc: Püspök úr, elnök urak. Magyar vagyok. Magyarnak születtem, és hazafivá lettem. A sorsom arra rendelt, hogy felelősséget visel­jek tizenötmillió magyar honfitársamért. Tizenötmillió polgárért. Ennek a felelősségnek kívánok megfelelni. Ennek a felelősségnek úgy tudok meg­felelni, hogyha együttműködést, hogyha tárgyalást, hogyha konzultációt, hogyha párbeszédet kínálunk. Ezért nem a szavazásra, nem az IGEN szava­zására, hanem az attól való távolmaradásra biztatok, hogy kezdődhessen a tárgyalás, hogy ne erőszakkal próbáljuk megoldani azt, amire – látszik a vitá­ból is, hogy – nincsen még kész a magyar nemzet. Türelmet kérek, együtt­működést egy közös, tizenötmilliós erős magyar nemzet nevében. Köszö­nöm szépen.

Baló György: Önöknek azzal köszönöm meg ezt a beszélgetést, ezt az estét, és a nézőknek-hallgatóknak a figyelmet, hogy talán szerencsés lenne, ha gyakrabban lennének nyilvános viták annyi mindenről, amiről évtizede­kig nem beszéltünk, és főleg nem vitatkoztunk. Köszönjük, hogy eljöttek, köszönjük, viszontlátásra.

Duray Miklós: Javasolni kellene, hogy máskor is találkozhassunk, és az egész nemzetet érintő témákban beszélgethessünk, eszmecserét folytas­sunk, és (Gyurcsányra vetett különös, hálásnak tetsző, de inkább gúnyos tekin­tettel) köszönjük a miniszterelnök úrnak, hogy vasárnap távol tartja magát a NEM-mel való szavazástól.

Baló György: Viszontlátásra.

A vita szövegét Tóth Károly Antal jegyezte le videofelvételről. Hálásan köszönjük neki: Duray Miklós és Maleczki József