A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának tiltakozása Nicolae Ceausescu csehszlovákiai látogatása ellen

(Könyv: Kettős elnyomásban)
63. dokumentum – 1989. május 13.

Az elmúlt év folyamán a csehszlovákiai magyar közvélemény (írók, pedagógusok, munkások, földművesek, diákok stb.) több ízben elítélte a román vezetés ember- és nemzetiségellenes politikáját, azt a „szisztematizációs programnak” nevezett tervet, amely gyakorlatilag az utolsó emberi kötelékek felszámolását vette célba Romániában. Ezen tiltakozásokhoz sok-sok szlovák és cseh polgártársunk is csatlakozott, s kimondatlanul is figyelmeztette a csehszlovák vezetést, hogy sürgetően szükséges a Romániával szemben folytatott csehszlovák politika átértékelése.

A csehszlovák vezetés szóra sem méltatta ezeket a tiltakozásokat, sőt, a párt- és állami vezetők nem sokkal ezután hivatalos látogatást tettek Romániában. Nyíltan együttműködésükről biztosították a románvezetést, s a legmagasabb állami kitüntetés odaítélésével a román vezetőnek még meg is pecsételték, ami csak egyértelművé tette, hogy a csehszlovák vezetés sem állampolgárai akaratának, sem nemzetközi megítélésének érdekében nem hajlandó változtatni eddigi politikáján.

Mindezek ellenére mégis váratlanul jött a hír, hogy Csehszlovákia szinte az egyedüli államként Európában – még fogadni is kész a legfelsőbb román vezetőt. A csehszlovák vezetés ezzel nyíltan vállalja, hogy kész politikai partnerként Románia oldalán részt venni abban az ember- és kisebbségellenes politikában, amelyet ma a román legfelsőbb vezetés minden civilizációs elvet és nemzetközi egyezségokmányt semmibe véve folytat.

Ezt támasztja alá a találkozóról kiadott közös közlemény is, melynek egyik bekezdése egyértelműen a román vezetés politikai gyakorlatát támogatja az emberi jogok területén. A tárgyaló felek „hangsúlyozták, hogy az országok közötti kapcsolatokban érvényesíteni kell azt az elvet, hogy szigorúan tiszteletben tartják az országok nemzeti függetlenségét és szuverenitását, teljes egyenjogúságát, a határok sérthetetlenségét, a kölcsönös előnyösséget, a belügyekbe való be nem avatkozást, valamint azt, hogy egymással szemben nem lépnek fel erővel vagy ezzel való fenyegetéssel”.

A felsorolt elveket kiemelten hangsúlyozzák, pajzsként használják, ugyanakkor a helsinki folyamat egyezségokmányaiban rögzített további elveket, amelyek az előbbiekkel megbonthatatlan egységet alkotnak (mint az emberi és kisebbségi jogok), lábbal tiporják.

Továbbá „leszögezték, hogy megfelelő választ kell adni a revansizmus, sovinizmus és nacionalizmus mindennemű megnyilvánulásaira, a nemzetek közötti ellenségeskedés szításának bármilyen formájára s az országok egységének megbontására tett kísérletekre”. Ez a megfogalmazás a politikailag gondolkodó emberek számára csaknem egyértelmű, mégis hiányérzetünk támad, mert a közlemény nem nevezi meg a címzettet. Vajon kinek készülnek „megfelelő választ” adni? Melyek szerintük a revansizmus, sovinizmus és nacionalizmus megnyilvánulásai? Ki az, aki a nemzetek közötti ellenségeskedésre és az országok egységének megbontására kísérletet tesz? Talán azok, akik a nyelvétől, kultúrájától, őseitől, iskoláitól és templomaitól megfosztott romániai magyarok és más nemzetiségek jogai mellett szót emelnek? Ha ez így van, akkor a román és a csehszlovák vezetés a demokratikusan gondolkodó emberek millióival s az európai államok többségével találja magát szemben.

Bármit is szögeznek le közleményükben, nem lehet elkendőzni mindazt, ami ma Romániában a diktatórikus modell továbbélését jelenti. Annak az országnak a vezetői, melynek polgárai emberi méltóságuk és nemzeti identitásuk megtartása érdekében tömegesen hazájuk elhagyására kényszerülnek, az otthon maradottak pedig az éhség nyomorával, nélkülözéssel küszködnek, csak a diktátorok cinizmusával állíthatják magukról, hogy politikájukat „néppel a népért” folytatják.

Mint csehszlovák állampolgárok és mint kisebbségben élő magyarok ezúton tiltakozunk a legfelső román vezető csehszlovákiai látogatása ellen, amely a csehszlovák vezetés részéről egyértelmű elkötelezettséget jelent az emberi jogokat lábbal tipró román politika mellett.

A két ország vezetése saját diktatórikus hatalmának megőrzése érdekében demagóg módon, a tolerancia és a demokrácia elveinek hangoztatásával igyekszik megtéveszteni saját állampolgárait és a világot.

A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága

Megszakítás