Helyzetjelentések

(Az Önrendelkezési kísérleteink c. könyv egyik fejezetének bevezetője)

Csehszlovákia fokozatos kettéválása J 990 áprilisától vált egyre érzékelhetőbbé. Ezt elsősorban a fokozódó agresszivitással megnyilvánuló szlovák nemzeti törekvések idézték elő, de ezt erősítette a csehszlovák színezetű cseh államnacionalizmus és a szlovák önrendelkezési szándék sorozatos ütközése is. Törvényszerűen felvetődött a kérdés: mi lesz akkor, ha Csehszlovákia szétesik, és megalakul a türelmetlen nacionalisták által vezetett független Szlovákia. Egy ilyen helyzetben újra kellene gondolni a Kárpát-medence északi részének és a környező területeknek a stabilitási tényezőit, hiszen az új államalakulás megváltoztatná mind az 1920-as trianoni, mind az 1947-es párizsi békeszerződés által teremtett viszonyokat… Két irányba erősödött a meggyőződésünk. Az egyik az volt, hogy a magyaroknak nem szabad beleszólniuk az ország bomlásába, hogy ne siettessék, de ne is akadályozzák a folyamatot. A másik meggyőződésünk azzal volt kapcsolatos, hogy az ország szétesése nyomán kialakuló új helyzetben az európai hatalmak bevonásával kell megteremteni az új stabilitást és ehhez kapcsolni a szlovákiai magyarság helyzetének a rendezését. Ám ez a meggyőződés is csak az Együttélés politikai műhelyében és választott testületeiben alakult ki. Nem jött létre a magyar konszenzus.