Távol Európától

A Magyar Koalíció nyilatkozata a „helsinki elvek” betartásának hiányosságairól a kisebbségeket érintő jogalkotásban Csehszlovákiában, illetve Szlovákiában

(1992. december 12. Pozsony. Az alapszöveget Duray Miklós fogalmazta.)

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet a H. világháború óta legjelentősebb fóruma az európai és az észak-atlanti térségben élő nemzetek, illetve államok együttműködésének. Ez az első és mindmáig egyetlen nagy méretű kísérlet arra, hogy ideológiáktól és politikai rendszerektől függetlenül közös elvek egyesítsék e nagy térség lakosságát.

A II. világháború után 30 éwel Helsinkiben fogadták el először — ha csak hallgatólagosan is — , hogy a nemzeti, a kisebbségi kérdés nem az egyes államok kizárólagos belügye, hanem a biztonságerősítő együttműködés része.

A helsinki elvek torzítása Csehszlovákiában sajnálatos módon épp a kisebbségi kérdés vonatkozásában kezdődött el. A Záródokumentum eredeti szövege a kisebbségek jogos igényeit helyezi előtérbe az államok együttműködésében. A cseh és a szlovák nyelvű hivatalos fordítás azonban törvényes igényről szól. A hivatalos értelmezés szerint ezt mindmáig törvények által korlátozott jogként, tehát belügyi kérdésként kezelik.

A kommunizmus bukásáig nem is reménykedhettünk az eredeti elvek gyakorlati érvényesülésében. Ennek ékes bizonyítéka a Charta 77 tevékenysége. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy a „helsinki elveket” a rendszerváltozás után sem sikerült a kisebbségi jogok terén átültetni a gyakorlatba. Erre számos bizonyítékunk van:

Szlovákiában 1990. október 25-én egy olyan diszkriminatív nyelvtörvényt fogadtak el, amely a szlovák nyelvet teszi egyetlen hivatalos nyelvvé az ország egész területén. Erre a törvényre hivatkozva távolít-ják el folyamatosan a magyar nyelvű helységnév- és információs táblákat, utasítják el az anyakönyvi hivatalok a magyar keresztnevek bejegyzését stb. A kisebbségek nyelvhasználatában alapvetően csorbulnak a Koppenhágában elfogadott elvek.

A Szövetségi Gyűlés 1991. január 9-én elfogadta az alapvető jogokról és szabadságjogokról szóló alkotmánytörvényt, amely még a korábbiakhoz viszonyítva is jelentősen csökkenti a nemzeti kisebbségek jogait Ez a törvény ugyanis nem tiltja tételesen a szervezett asszimilá-lást, nem biztosítja az anyanyelvi iskolákra való jogot, az identitásuk védelmét, a velük kapcsolatos közügyek döntési folyamatában való részvételt stb.

A kárpótlási törvények és a földtörvény felújították a magyar kisebbség 1945—48 közötti vagyonjogi diszkriminációját. Ezek ugyanis nem vonatkoznak a nevezett időszakban elszenvedett jogsérelmekre. A földtörvény esetébea szembeötlő pl, hogy a magyarok, akiktől 1945—48 között kobozták el földjüket valamint egyéb ingatlanaikat, a most elfogadott törvények értelmében is egy 1948. november 17-én hozott korlátozó rendeletre hivatkozva csak 50 hektár földet kaphatnak vissza. A többi állampolgárra ez a korlátozás nem vonatkozik.

Szlovákia alkotmánya tovább fokozza a nemzeti kisebbségek hátrányos megkülönböztetését, mert

• nem biztosítja sem a saját iskolákra való jogot, sem az anyanyelvű művelődési folyamat szervezésének jogát Csupán a műveltségre való jogot adja meg;
• kizárja a hivatalos nyelvhasználatban a kétnyelvűség lehetőségét, mivel az állami hivatalnokoknak előírja, hogy csak az állam nyelvén, tehát szlovák nyelven érintkezhetnek az ügyfelekkel (26. cikkely, 5. bek.);
• nem biztosítja sem a szülőföldhöz, sem az autonómiához való jogot.

Csehszlovákia megszűnésével 1993. január l-jén létrejön az önálló Szlovákia. Természetes elvárás, hogy az Európában újonnan keletkezett államok csatlakozzanak a helsinki folyamathoz. Szükségszerűnek tartjuk, hogy ez Szlovákia esetében is megtörténjék, de ugyanakkor a demokrácia és a polgári, valamint a kisebbségek jogbiztonsága szempontjából is fontosnak tartjuk, hogy a csatlakozáskor azok az elvek, amelyeket a korábbiakban már elfogadtak a helsinki folyamatban, részét alkossák az ország jogrendjének, illetve az állam jogrendje és a helsinki folyamatban elfogadott elvek közötti alapvető ellentmondások a belépés idejére eltávolíttassanak.

Ez az elvárás Szlovákiával szemben azért is megalapozott, mert a most keletkező új állam jogi alapdokumentumát — alkotmányát — már az 1993. januárjában bekövetkezendő új helyzetre alkalmazva fogalmazták meg, ez azonban messzemenően eltér a „helsinki elvektől”.

Azzal a kéréssel fordulunk az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletben résztvevő országok képviselőihez, hogy Szlovákia felvétele előtt mérlegeljék ezen elvek érvényesülését az országban. Meggyőződésünk, hogy ezen elvek maradéktalan érvényesülése egyaránt érdeke mind a többségi szlovák nemzetnek, mind a vele együtt élő nemzeti kisebbségeknek.

Bugár Béla az MKDM elnöke

Duray Miklós az Együttélés elnöke

Popély Gyula a Magyar Néppárt elnöke