A társnemzeti viszony

(Duray Miklós előadása a Lévai Értelmiségi Fórumon, 1993. február 20., Léva.)

Az elnyomott kisebbségből legyen társnemzet” című politikai memorandumunkban azt a célt követtük, hogy az eddigi sikertelen elképzelésektől eltérő, újszerű, egységes logikai rendszerre épülő tervezetet dolgozzunk ki a kisebbségi helyzetben élő népcsoportok, nemzeti közösségek jogállásának meghatározására és egyenrangúsítására. A memorandum nyomtatásban megjelent a Szabad Újság ez évi február 6-i számának mellékleteként.

Újszerűsége miatt a memorandum fogadtatása nem egyértelmű. Főleg azok körében nem, akik helyzetünk megoldását csak a régi sémák szerint tudják elképzelni. Az elmúlt negyven év alatt ahhoz szoktunk hozzá, hogy lehetőleg a rendszer hatalmasaival nem szembekerülve próbáljunk kikönyökölni posztokat és pozíciókat. Ettől a gondolkodásmódtól és magatartási formától nehéz megszabadulni.

Ma azt keli tudatosítanunk, hogy az elmúlt évtizedek megalkuvásokkal teli próbálkozásai a kisebbségi jogok biztosítására nem vezettek sikerre. Az utóbbi három év hasonló, kompromisszumok elérésére tett erőfeszítései a többpártrendszeri feltételek között ugyancsak eredménytelennek mondhatók. Sorsunk alakulása a többségiek jó, vagy rossz szándékától függ.

Az új helyzetben, amikor a szlovák nemzet élni tudott önrendelkezési jogával, az eddigi törekvésektől eltérő és a kölcsönösségen alapuló megoldás elfogadtatását kell célul kitűznünk: meg kell teremtenünk az intézményesített egyenrangúságunkat a többségi nemzettel.

A Memorandumban megfogalmazott politikai cél az együttélő nemzetek, nemzetrészek, nemzeti közösségek közötti egyenrangú, partneri viszony kialakítása. Ezt a kapcsolatot társnemzeti viszonyként határoztuk meg.

Hogyan kell értelmezni a társnemzeti viszonyt?

Ha egy nemzet vagy egy nemzetrész politikailag, illetve’jogilag meghatározható keretek között egyenrangú, partneri közösségben él egy másik nemzettel vagy nemzetrésszel, társnemzeti viszony alakul ki közöttük. Ez egyúttal nem kérdőjelezi meg a nemzetrészt az anyanemzettel hagyományosan összekötő kulturális kapcsolatokat és a történelem összetartó erejét sem. A nemzet államhatároktól függetlenül egyetemes.

A társnemzet fogalmát közelítsük meg most általános megfogalmazásban.

Ha a történelmileg és kulturálisan egyetemes nemzet nem csak egy ország területén él őslakosként, az anyaországon kívül élő része nemzeti közösséget alkotó nemzetrésznek tekinthető. Főleg abban az esetben, ha van saját településszerkezete, önálló társadalmi és politikai struktúrája. E nemzeti közösség a saját településein többnyire számbeli többséget alkot De abban az esetben is érvényes ez, ha időközben kisebbségbe szorult, de őrzi több évszázados településszerkezetét, vagy több évszázadra visszanyúló eredetét E nemzeti közösség településeinek egyik jellemzője, hogy az a lakosság, amely az ország területén a nemzeti többséget alkotja, a kisebbségi közösség lakóterületén többnyire számbeli kisebbséget alkot, és sok esetben az utóbbi évtizedekben települt oda.

A nemzetek és a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek települései olyan nemzeti érintkezési övezetet alkotnak, amely a két nemzet metszési zónájának tekinthető. E metszési zónában kialakulhat több övezet Az egyik ilyen Övezet az, ahol az ország többségi lakossága él kisebbségben.

A többségi lakossággal együtt élő más eredetű nemzeti közösségnek vannak történelmileg kialakult sajátosságai:

  • őslakos (őshonos);
  • egységes településszerkezetben él;
  • saját társadalmi és politikai struktúrája van;
  • nemzeti azonosságtudata fejlett;
  • regionális méretben számbeli többséget alkot

 

* * *

A társnemzet kérdésköréhez két további politikai, illetve politológiai probléma is kapcsolódik: a kisebbség és a nemzetállam kérdése.

A kisebbség kifejezés használatát pontosítani kell. Ez főleg a „nemzetiségí kisebbség” kifejezés használatára vonatkozik, mely nem csupán értelmileg zavaros, de nem fordítható le a nyugat-európai nyelvekre sem.

A kisebbség kifejezésnek kizárólag mennyiségi tartalmat kell adni. Minden olyan sugalmazás, amely minőségi értékítéletet rejt magában, helytelen és sértő, sőt megbélyegző is. Főleg, amikor ezt a kifejezést ott is használják, ahol a nemzeti közösség őslakos, a más ország területén élő anyanemzettel összefüggő, de államhatárral elválasztott területen lakik, illetve a saját lakóterületén számbelileg többségi közösséget alkot A nemzeti közösségre vonatkoztatva a kisebbség kifejezést gyakran a politikai pluralizmus működési elve szerint értelmezik: a kisebbség köteles elfogadni a többség akaratát Ez az értelmezés a nemzeti közösségek esetében a másodrendű állampolgári státushoz vezet A kisebbség kifejezésnek az ilyen értelmezése olyan másságot határoz meg, ami eleve korlátozott jogokat jelent.

A nemzeti közösségek esetében tehát a kisebbség kifejezésnek csak mennyiségi tartalma lehet Minőséget jelző kifejezésként megfelelőbb a társnemzet meghatározás alkalmazása.

Az egy nemzetre épülő politikai hatalomként értelmezett nemzetállam a 20. század végén Európában eléggé szalonképtelen kategória. Ezzel ellentétben az egy nemzet által kialakított történelmi államalakulat viszont tény és ma is létező politikai formáció. Az európai országok zöme ilyen nemzetállam. Amelyek nem ilyenek, azokban még ma sem fejeződött be az államalkotás jogi folyamata.

A nemzetállamok létezését tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor azt is tudatosítanunk kell, hogy a 20. században keletkezett kelet-közép-európai államok (román, szerb, szlovák stb.) az egy nemzetre épülő államhatalmi kizárólagosság jegyében születtek. Emiatt — akár tetszik, akár nem — ezzel a nemzetállam-eszmével is számolni kell. Nem lehet azonban alternatívaként szembeállítani vele az individualista szemlélet által teremtett polgári elvet A polgári társadalom ugyanis ennek a nemzetinek nem alternetívája, hanem ellentétje.

A polgári elvet Közép-Európában ezért kissé módosítani kell. Nem kizárólag az egyéni jogokra alapozó társadalomépítés elveként kell értelmezni, hanem az egyén jogtudatának, önálló cselekvőképességének, a kisközösségek önkormányzata, az azonos identitású közösségek normatív kapcsolatrendszere rendező elveként kell értelmezni.

Ily módon nem sértjük meg a nemzetek érzelmi világában kialakult nemzetállam eszméjét, egyúttal lehetőséget teremtünk arra, hogy a nemzeti érték sértetlenül épülhessen be a polgári társadalom értékrendjébe. A polgári értékrendnek ez az értelmezése egyúttal védelmet nyújt azon nemzeti közösségek számára, amelyek ki vannak téve az egy nemzetre épülő politikai hatalom nyomásának.

A társnemzeti viszony normatív kialakítása a nemzeti kizárólagosságot ellensúlyozza. Tagadja az egynemzeti szupremációt, de nem vonja kétségbe a nemzet államalkotói tényét Ugyanakkor szabadon érvényesülhet a polgári elv, hiszen szigorúan az önkormányzati elven alapul.

* * *

A fentiek jobban értelmezhetőek, ha egy ismert példán keresztül közelítjük meg.

Az egyetemes magyar nemzet 1918-ig gyakorlatilag egy állam területén élt Azóta az új államhatárok megvonásával politikailag több részre szakadt, ugyanakkor nem változott a lakóterülete. Többsége ezért továbbra is az 1918 előtt létezett Magyarország területén él, csak más-más állam keretei között Ma a magyarság kétharmada a Magyar Köztársaság állampolgára, egyharmada pedig a Magyar Köztársaság határain kívül, különböző országok területén él. Ez utóbbiak nagy része a magyar nemzet Magyarországon élő tömbjével földrajzilag összefüggően, de a tömbtől államhatárokkal elválasztva lakik.

A Magyar Köztársaságot körülvevő országok területén élő magyarság számbeli kisebbségben él a többségi nemzetekhez viszonyítva. Együttélése ezekkel a nemzetekkel már több évszázada tart.

A magyar nemzet ezen kisebbségben élő része őslakos (őshonos) nép, mely folyamatosan él a lakóhelyén legkevesebb egy évezrede, ahol sok esetben számszerinti többséget alkot A magyarságnak a Magyar Köztársaság területén élő részével együtt alkotnak egy nemzetet.

A magyarságnak Magyarországon kívül élő részei ezen összetartozásuk miatt, de politikai különállóságuk következtében sajátos helyzetben vannak. Helyzetük olyan nemzeti közösségként jellemezhető, amelyben a nemzeti azonosságtudat és az állampolgári hovatartozás nem fedik egymást.

A magyar nemzet Szlovákiában lakó része a szlovák nemzettel szoros kapcsolatban élő közössége a magyar nemzetnek. Ez a magyar nemzeti közösség a szlovákokkal együtt társnemzetként alkothatná Szlovákiát, de a szlovák nemzet a magyar nemzeti közösséget politikailag és jogilag nem tekinti magával azonos rangúnak az államalkotásban.

A társnemzetiség történelmileg kialakult tény. A társnemzeti státus hiánya pedig politikai valóság. Ezt a politikai helyzetet kell megváltoztatni, és jogi normákkal megteremteni az egyenrangúság állapotát.