Fúzió vagy unió?

(Duray Miklós felszólalása a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom VIII. Országos Közgyűlésén, 1996. március 30., Galánta)

A politika sötét felhői gyülekeznek a fejünk fölött Ami ma történik Szlovákiában, az csak két korszakhoz hasonlítható; a magyarság helyzetét illetően az 1945 utáni évekhez – a jogfosztottság korszakához -, az általános politikai helyzetet illetően pedig főleg az ötvenes évekhez – a kommunista totalitarizmus korszakához.

Szlovákia az 1993. január l-jén bekövetkezett önállósulásával sokaknak okozott csalódást: Önálló államként nem tudta bizonyítani, hogy az ország a nyugat-európai országok nagy családjába akar tartozni, és a szlovák kultúra az európai kultúra és gondolkodásmód szerves része.

Szlovákiában politikailag és nemzetileg totalitárius rendszer van kialakulóban, amitől már egyre jobban félnek a polgári fejlődésnek elkötelezett szlovák nemzetiségű polgártársaink is. Az a helyzet, ami mára Szlovákiában kialakult, és ami a továbbiakban is ilyen irányba fejlődhet, minden másságnak, a másként gondolkodásnak az elnyomását, és egyetlenegy hatalomnak, a nemzeti és a politikai kizárólagosságra törő hatalomnak a megerősítését szolgálja. A szlovákiai magyarság került szembe leginkább ezzel a folyamattal, mert hasonlóan, mint a kommunista rendszerben, ma is kettős nyomás alatt vagyunk. Egyrészt ránk is nehezedik a hatalmi és politikai elnyomás, mint az európai gondolkodású szlovákokra, de bennünket különösképpen a nemzeti elnyomás veszélyeztet.

A Magyar Koalíció előtt ma egyetlenegy feladat áll: hogyan vezesse ki a szlovákiai magyarságot ebből a helyzetből és hogyan járuljon hozzá ahhoz, hogy bekövetkezzen Szlovákiában a politikai változás. Nyilvánvaló az is, hogy Szlovákiában a jogok fejlődése csak úgy képzelhető el, ha általános értelemben elmélyül a jogtudat a szlovák állampolgárokban.

Tudjuk, hogy a Szlovákiában élő magyarságra nagyon sok szlovák barátunk, kollégánk, politikustársunk és polgártársunk titkolva vagy nem is titkolva ellenségként tekint. Sokan úgy hiszik, hogy mi felhasználjuk az első alkalmat arra, hogy gátat vessünk a szlovák nép, a szlovák nemzet önálló fejlődésének, illetve gátat vessünk azon ország fejlődésének útjában, amelynek az állampolgárai vagyunk. Hiába próbáljuk meggyőzni őket, hogy a mi évszázados együttélésünk a szlovák néppel szinte kizárja azt, hogy bármelyik magyar a szlovák nép ellenségévé váljon, még akkor is, ha esetleg különböző okok miatt nem szeretjük egymást Talán önmaguk szerint ítélnek, ezért sok esetben ellenségnek tartanak és nem politikai ellenfélnek vagy ellenzéknek. Arra törekszenek, hogy a körünkben fokozatosan kibontakozó összefogásnak gátat vessenek, és éket verjenek közénk.

Sokszor mi is bizonytalankodunk és szem elől tévesztjük közös céljainkat. Sokszor engedünk a szlovák pártok ránk nehezedő nyomásának, amely arra irányul, hogy külön-külön tárgyaljunk velük. Ma is az 1994 októberében és novemberében kötött megegyezéshez kellene tartani magunkat, miszerint a három magyar párt csak együtt tárgyal a szlovák partnerekkel, mert csak így csökkenthetjük a megosztás veszélyét Bugár Béla és Csáky Pál is elmondta: az a magyar politikus, vagy az a magyar politikai erő, amely szembefordul ezzel a koalícióval, az valószínűleg politikai hullává válik. Ez erkölcsi szempontból igaz, azonban nem egészen biztos, mert lehet, hogy majd mások lehelnek bele életet Nekünk tehát arra kell törekednünk, hogy tovább mélyítsük a szlovákiai magyarság politikai egységét.

A most kialakult viszonyok között egy új helyzetre kell felkészülnünk. Nem csupán az államnyelvtörvényre és a készülő új büntetőtörvényre gondolok, hanem elsősorban a legsúlyosabb és legnehezebb törvényre, az új közigazgatási területi felosztással kapcsolatos törvényre. Ennek nyomán nem csupán új választójogi törvényt fog elfogadni a parlament egy párt hatalmának a megerősítésére, hanem – úgy érzem -, akár előrehozott választásokkal is számolhatunk. A miniszterelnök minél hamarabb szeretne megszabadulni a köztársasági elnöktől, ugyanakkor az alkotmány megváltoztatására is készül. Fel kell készülnünk arra, hogy rendszerváltozás következhet be és arra is, hogy ebben helytálljunk.

Erős meggyőződésem, hogy a magyar koalícióban a koalíciós együttműködést nem csupán elmélyíteni kell, hanem szorosabbá is kell tenni egy másfajta kötelék megteremtésével. Már 1994 tavaszán javasoltuk, hogy a Magyar Koalíció pártjai hozzanak létre uniót, vagy akár fuzionáljon a három magyar párt Csak a szervezeti egységünk megteremtése védelmezheti a kialakuló helyzetben a szlovákiai magyarságot, és csak így dönthetjük meg a velünk hasonlóan gondolkodó szlovák pártokkal együtt e fasizálódó kormány hatalmát.