Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
(A Magyar Külügyminisztérium által kidolgozott javaslatok összehasonlítása az érvényes státustörvénnyel és az MKP elvárásaival, 2003. május 19.)
A státustörvény, azaz a Magyar Köztársaság 2001. évi LXII. törvénye a szomszédos államokban élő magyarokról arra a célra készült, hogy segítse a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyar nemzetrészek boldogulását a szülőföldjén, nemzeti azonosságtudatuk megtartását és erősítését, kultúrájuk művelését, anyanyelvű oktatásukat, a kor igényeinek megfelelő értelmiségük nevelését, nemzeti intézményeik működését, a szülőföld megtartó erejét és a Trianon óta kialakult hátrányos helyzetük javítását. E célok érdekében a törvény az egyének és a szervezetek támogatását helyezi kilátásba pályázatok útján. A szülőföldön megszerezhető egyéni támogatás igénylésének alapfeltétele, hogy a jogosult személy (a törvény hatálya alá tartozó személy) a törvény 19. 4 meghatározott Magyar Igazolvánnyal rendelkezzen.
A törvény emellett olyan, Magyarországon igénybe vehető kedvezményeket fogalmaz meg, amelyek révén a meghatározott lehetőségeket a szomszédos államokban élő magyarok (és nem magyar nemzetiségű hozzátartozóik) a magyarországi állampolgárokkal azonos mértékben alanyi jogon vehetik igénybe. Ezeket a lehetőségeket elsősorban a kultúra területén fogalmazza meg a törvény, részben az oktatási intézményekben, a tudományos életben, de érinti a díjakat és kitüntetéseket, a gyermekek és a nyugdíjasok utazási kedvezményeit, a diákok, a pedagógusok és az oktatók kedvezményeit. A kedvezmények magyarországi igénybevételének alapfeltétele a törvény 19. 4 meghatározott Magyar Igazolvány és Magyar Hozzátartozói Igazolvány. A Magyarországon megszerezhető kedvezmények kimondatlan üzenete: a szülőföldjével más állam területéhez került magyar ne legyen idegen Magyarországon.
A Velencei Bizottság véleménye
A törvénnyel kapcsolatban 2001 novemberében az Európa Tanács által létrehívott Velencei Bizottság nyilvánosságra hozta véleményét, ami főleg a törvény végrehajtásával kapcsolatban tartalmazott fenntartásokat. Elsősorban kifogásolta, hogy az igazolványok iránti kérelmeiket az igénylők a szomszédos államokban működő ajánló szervezetek révén nyújthatnák be. Amennyiben ezek a szervezetek ajánlásokat fogalmaznának meg, megengedhetetlen közjogi kapcsolat alakulna ki a magyarországi közigazgatás és a más állam területén működő szervezet között. Ezt a fenntartást azonnal rendezte a MK Belügyminisztériumának végrehajtó rendelete, amely szerint a kérelmeket kezelő szervezetek csupán felvilágosító tevékenységet folytatnak, és tevékenységük kizárólag a kérelmek begyűjtésére, és azoknak az illető államban működő magyar konzuli hivatalhoz való továbbítására korlátozódik.
A törvény szándéka egy esetben, az oktatási támogatások terén ütközött a Velencei Bizottság álláspontjával, miszerint nem fogadható el, hogy egy romániai vagy egy szlovákiai magyar nemzetiségű egyetemista, ha például atomfizikát tanul, csak azért kapjon támogatást Magyarországról, mert van Magyar Igazolványa. (A hatályos törvény 14. 4, 4. bekezdése.)
A Velencei Bizottság többi fenntartása csak feltételes megállapítás, mivel a törvény tartalmilag és a végrehajtás szempontjából nem került ellentétbe a bizottság véleményével.
Román és szlovák kifogások
A Velencei Bizottság véleményét megelőzően, de azzal párhuzamosan és azt követően is a román és a szlovák kormány politikusai megfogalmaztak- igaz nem azonos, de egymást kiegészítő – fenntartásokat a törvénnyel kapcsolatban. A románok egyszerűen fogalmaztak: a törvényt nem utasították el, de elfogadhatatlannak nyilvánították, hogy román nemzetiségűek kapjanak hozzátartozói igazolványt, és hogy a munkavállalási jog csak a Magyar Igazolvány vagy a Magyar Hozzátartozói Igazolvány birtokosaira vonatkozzon. E két fenntartásra adott választ az Orbán-Nastase megállapodás 2001 karácsonya előtt, miszerint a magyar Fél elfogadta a román kifogásokat, és a törvény végrehajtását már ebből kiindulva fogalmazta meg.
A szlovák kifogások kevésbé voltak olvashatók. Azt sérelmezték, hogy a törvény diszkriminatív, területen kívüli hatálya van, és sérti Szlovákia joghatóságát (jurisdictio). A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 2002. február 7-én nyilatkozatot fogadott el a státustörvény ellen. A szlovák parlament egyes képviselői rendőri feljelentést tettek, valamint a belügyminisztérium utasítására a nyitrai kerületi hivatal bírósági eljárást kezdeményezett az igazolványok iránti kérelmeket továbbító információs irodákat működtető társulás ellen (Szövetség a Közös Célokért), amelynek során bebizonyosodott, hogy e tevékenység nem ütközik a szlovák jogrenddel. A státustörvény Szlovákiában hasonlóképpen kiállta a próbát a személyes adatok kezelésének védelmét illetően is, hiszen az SZKC 2002. augusztus 26-án többszöri gáncsoskodás után végül is megkapta a Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatalától azt a határozatot, amely rögzítette a társulás bejegyzését a személyes adatokat jogszerűen kezelő szlovákiai intézmények jegyzékében. Szlovákia miniszterelnöke valamint külügyminisztere mindezek ellenére ellenlépésekkel fenyegetőzött arra az esetre, ha működni kezd a szülőföldön igényelhető támogatások rendszere. A szlovák fél részéről ugyanis a szülőföldön igényelhető oktatási-nevelési és tanszertámogatás volt az egyetlen konkrét kifogás a státustörvénnyel szemben, noha az ilyen jellegű és eredetű támogatást nem tiltja Szlovákia jogrendje. Nagyrészt ezeknek a problémáknak a mentén folytak a szlovák-magyar tárgyalások kisebb-nagyobb megszakításokkal 2001 őszétől, melyek azonban nem hoztak semmilyen eredményt.
A törvény módosítása elkezdődik
A felsorolt kifogások (Velencei Bizottság, Orbán-Nastase megállapodás) okának elhárítására még a leköszönő Orbán-kormány első olvasatban elfogadott 2002 májusában egy törvénymódosítási javaslatot, amelyet azonban a hivatalba lépő Medgyessy-kormány nem akceptált, és 2002. október 19-én új javaslatot terjesztett elő, amellyel egy új törvénymódosítási folyamatot indított el. Ennek alapelveiről 2002. november 17-én a MÁÉRT ülésén, a Velencei Bizottság véleményét tükröző megállapodás született.
E megállapodás lényege, hogy a törvény eredeti céljainak megtartásával, módosul a szülőföldön igénybe vehető oktatási-nevelési és taneszköz-támogatás oly módon, hogy – eleget téve a szlovák követelménynek – ne csak egyének részesülhessenek a támogatásban, hanem a címzettje lehessen a nevelési, oktatási intézmény mellett működő szülői vagy pedagógusszervezet is. Másrészt bővülne a támogatottak köre, úgy, hogy már az egy gyermekes családok is részesülhessenek a támogatásban. A megegyezés arra is vonatkozott, hogy kerüljön ki a törvényből a munkavállalási jog és az ehhez kapcsolódó társadalmi és egészségügyi biztosítás is.
A 2002. novemberi MÁÉRT-en született megállapodás után november 19-i dátummal vált ismertté egy újabb törvénymódosító javaslat, amely azonban nem tartalmazta a november 11-ei, a MÁÉRT-ülést előkészítő szakmai értekezlet megállapításait, de a MÁÉRT ülésen kötött megegyezést sem követte híven. Néhány nappal később Magyarország külügyminisztere bukaresti sajtótájékoztatóján újabb súlyos problémaként vetette fel, hogy Magyarország belépése után az Európai Unióba érvényét veszíti a státustörvény. Ezt a kérdéskört a törvényben a 27. 4 2. bekezdés érinti.
A Magyar Koalíció Pártja szorgalmazza a törvény eredeti szellemének megőrzését
Az MKP Országos Tanácsa 2003. január 25-én megfogalmazta a státustörvény módosításával kapcsolatos álláspontját:
Az MKP OT nyugtalanírónak tartja a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény módosításával kapcsolatos hosszadalmas és nem áttekinthető módosítási folyamatot. Ez árt a határon túli magyarok érdekeinek, zavart okoz a két- és sokoldalú kapcsolatok fejlődésében.
Szem előtt tartva a szlovákiai magyarság érdekeit, a Magyar Igazolvány iránti folyamatos érdeklődést, az MKP továbbra is kitart amellett, hogy a törvény az elfogadandó módosítások után is őrizze meg eredeti szellemét és küldetését. Továbbra is meggyőződésünk, hogy ez összhangban van a magyar alkotmánnyal és a nemzetközi joggal. Az MKP a tervezett módosításoknak csak azt a változatát támogatja, amelyek nem lépik túl a Velencei Bizottság ajánlásainak keretét és nem csorbítják az eredeti törvény adta lehetőségeket. A törvénymódosítások végső változatának mielőbbi elfogadása érdekében az MKP OT szorgalmazza a Magyar Állandó Értekezlet belátható időn belüli összehívását.
A külügyminisztérium veszi át a módosítási folyamat irányítását
A Magyar Köztársaság Külügyminisztériumában 2003 februárjában egy újabb – a korábbitól jelentősen eltérő – módosító javaslat született, azt követően, hogy január 31-én Szatmárnémetiben az RMDSZ kongresszusán a törvény ügyében egyeztetésre került sor Markó Béla (RMDSZ), Bugát Béla (MKP), Kasza József (VMSZ) és Kovács László, Magyarország külügyminisztere részvételével. Ezen új javaslattal kapcsolatban az MKP Országos Elnöksége 2003. február 14-én, az OT határozatával összhangban megfogalmazta álláspontját:
1. A törvény eredeti célkitűzései ne módosuljanak.
2. A törvény preambuluma továbbra is tartalmazza az egységes magyar nemzethez tartozás eszméjét.
3. A törvénymódosító javaslat 27 §-a 2. bekezdésében szereplő új hivatkozás arra vonatkozóan, hogy „e törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződés kihirdetésének időpontjáról az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 12. cikkével összhangban kell alkalmazni”, kerüljön a törvény preambulumába oly módon, hogy a törvény eleve tekintetbe veszi az EU jogszabályának ezt a követelményét.
Indokok:
– A törvény eredeti megállapítása, („A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásának időpontjától e törvény rendelkezéseit a csatlakozási szerződéssel, és az Európai Közösségek jogával összhangban kell alkalmazni.”), azonos számozás alatt arra utal, hogy a törvény azon meghatározásai, melyek az EU tagságtól számítva ütköznek az EU belső normáival, nem alkalmazhatók. Ez azt jelenti, hogy míg a munkavállalási jog az EU tagországai felé csak a közösségi jog alapján működhet, a nem tagországokkal szemben viszont a státustörvény értelmében. Az Orbán-kormány által 2002 májusában első olvasatban elfogadott módosító indítvány azonban kihagyásra javasolta a törvénynek mindazon részét, mely ütközött az Európai Közösségi Joggal.
– A 2003 februárjában kelt módosító javaslat a 27. §, 2. bekezdésében azonban közvetve azt állítja, hogy a módosított törvény sem lesz összhangban a Nizzai Szerződés 12. cikkével. („Jelen szerződés alkalmazási területein – és az abban foglalt különleges rendelkezések sérelme nélkül – tilos az állampolgárságon alapuló bármilyen hátrányos megkülönböztetés.”) A taggá válás után tehát végrehajtó rendelettel kell közvetetten módosítani a jogszabályt (vagy azt felfüggeszteni). A módosító indítványnak azonban ez az üzenete hamis. A valóság ennek pont az ellentettje: a jogszabály a munkavállalási jog kivételével eredetileg is összhangban volt a közösségi (EU) joggal. A módosítási javaslat tehát hibás. A 2002. januártól érvényben lévő törvény 27.4-a 2. bekezdésében található megfogalmazás ezért teljesebb és körültekintőbb, mert nem csupán a Nizzai Szerződésre utal.
– Amennyiben az eredeti törvény szövege valamilyen okból nem elfogadható a módosítás indítványozóinak, és az sem, hogy az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződésre való hivatkozás megállapításként átkerüljön a preambulumba, akkor az idézett szerződés 12. cikke mellett hivatkozni kell az Európai Bizottság 2000/43/EC direktívájára is, amely az etnikai és a faji alapú megkülönböztetéssel foglalkozik. Ennek 5. cikke egyértelműen azon pozitív megkülönböztetésre utal (positive action), amelyet az államok a hátrányos helyzetűek támogatására alkalmazhatnak. (Az 5. cikk így szól: „Tekintettel a teljes egyenlőség gyakorlati megteremtésére, az egyenlő elbánás elvének alkalmazása nem akadályozhat egyetlen tagállamot sem abban, hogy megtartsa azon különleges rendelkezéseit, vagy elfogadjon külön rendelkezéseket, amelyek a hátrányos helyzet kialakulásának megakadályozását illetve a faji vagy etnikai eredetből származó hátrányok miatt kialakult helyzet kompenzálását szolgálják.”). Érdemes megjegyezni, hogy ez az amerikai jogban régen ismert támogató vagy megerősítő intézkedésként (affirmative action) jelenik meg.
4. A módosító javaslatban megjelenik egy új meghatározás, ,.a magyar kultúra tárgya”, és a magvar nyelven való tanulás és tanítás is külön értelmet kap, ami az igazolványra jogosultak számára nyújtható kedvezmények és támogatások körét szűkíti. Ugyanakkor kiterjeszti a törvény hatályát azokra is, akik nem jogosultak igazolványra. Az MKP álláspontja szerint ezt az új meghatározást önálló bekezdésben kell kifejteni. „A magvar kultúra tárgya” meghatározás a törvény egy más rendelkezéséhez kapcsolva (27. § 3. 4. bekezdés) lehetőséget teremt kedvezmények és támogatások elnyerésére Magyar Igazolvány nélkül.
5. A módosító javaslatban megjelenő további új elem arra vonatkozik, hogy a szomszédos államban lakóhellyel rendelkező magyar nemzetiségű személyen, és nem magvar hozzátartozóján kívül még ki a jogosult a törvényben meghatározott támogatásokra és kedvezményekre. Ezen új elem hivatkozási alapja egy valamilyen létező vagy megkötendő nemzetközi szerződés. Ennek alapján a 10., 11., 12., és 14. § szerint nyújtandó támogatásokat és kedvezményeket azokra is vonatkoztatni kell, akik nem esnek az 1. § 1. és 2. bekezdésében meghatározott jogosult személyek körébe, de a magyar kultúra tárgyában tevékenykednek vagy tanulnak. Az MKP javaslata szerint a lehetséges jogosultaknak ezt az új körét a záró rendelkezések között kellene meghatározni az alábbi módon: „Minden tanuló, diák, hallgató, aki a magyar kultúra tárgyában folytatja tanulmányait, valamint a magyar kultúra tárgyában oktató pedagógus, továbbá felsőoktatási intézményben a magyar kultúra tárgyában oktató személy, aki a törvény értelmében nem jogosult Magyar Igazolvány vagy Magyar Hozzátartozói Igazolvány kiváltására, nemzetközi szerződések alapján kaphat támogatást.”
Indokok a 4-5. ponthoz:
– „A magyar kultúra tárgyában” meghatározás a törvény eredi céljaival összefüggésben értelmezhetetlen, mivel maga törvény is a nemzet kulturális összetartozásáról szól. Elfogadható azonban az érvelés, hogy – a törvény kulturális vonatkozását kiemelendő – azok is részesüljenek támogatásban, akik terjesztik vagy éppen tanulják a magyar kultúrát, de a törvény értelmében nem jogosultak támogatások és kedvezmények igénybevételére. Ezért meg lehet határozni, hogy a törvény általános jelentésén túl mit értünk a magyar kultúra tárgyán. Az azonban elfogadhatatlan, hogy a kultúra terjesztésével kapcsolatos nemes elképzelés megbontsa a törvény eredeti keretét. Emiatt született az MKP azon javaslata, hogy azok jogosultsága a támogatásra, akik egyébként nem tartoznak a törvény által meghatározott jogosult személyek közé, nemzetközi szerződések alapján legyen megítélve. Ez így nem bontja meg az eredeti törvény koherenciáját, és nem teszi megkerülhetővé a Magyar Igazolványok által kialakított rendszert.
6. A törvény értelmében az egyének által igényelhető támogatásokra és kedvezményekre mind a szülőföldön, mind Magyarországon továbbra is a Magyar Igazolvány vagy a Magyar Hozzátartozói Igazolvány teremtsen jogosultságot.
7. A módosító indítvány korlátozni kívánja a törvény 4. §-ában meghatározott eredeti szándékot a művelődés, a kultúra és a tudomány területén. Ezzel kapcsolatban az MKP álláspontja az, hogy ezeken a területeken – elsősorban a kultúra területén – Magyarországon a magyar állampolgárokkal azonos jogok illessék meg a törvény 1.9-ának 1. és 2. bekezdésében meghatározott jogosult személyeket.
8. A törvény 10-12. §-a a diákkedvezményekkel és a pedagógus- illetve oktatói kedvezményekkel foglalkozik. Ezekkel kapcsolatban csak úgy, mint a kulturális kedvezményekkel kapcsolatban megengedhetetlen, hogy megváltozzon a törvény eredeti szándéka, ami az volt, hogy a nemzet államhatárokkal elválasztott egyes részei a kultúra területén váljanak egyenjogúvá. Ezért az MKP-nak az a határozott álláspontja, hogy a Magyar Igazolvány vagy Magyar Hozzátartozói Igazolvány mellékleteként kiváltott diákigazolvány, pedagógusigazolvány és oktatói kártya felmutatásával igénybe vehető kedvezmények ne különbözzenek a magyarországi állampolgárok által igényelhető kedvezményekről.
9. A szülőföldön nyújtható oktatási támogatás (14.4) a módosító javaslat szerint a szomszédos országokban nyújtható oktatási támogatásra változna. A terminológiai változással ezen a helyen nem kíván vitatkozni az MKP viszont egyetért azzal, sőt kívánatosnak tartja, hogy a támogatások jogosultjai elsősorban az egyének legyenek. Ugyanakkor figyelembe véve mind a szlovák politikusok ellenvetéseit, mind a legutóbbi MÁÉRT-megállapodást, meg kell határozni az oktatási intézmény mellett működő társadalmi szervezet ezzel kapcsolatos szerepét is.
Az MKP a 14.4 meghatározását a következőképpen javasolja módosítani:
1. § 1. és 2. bekezdésének hatálya alá tartozó
a) a szomszédos államban a nevelést vagy az oktatást magyar nyelven végző alap- és középfokú oktatási intézmény tanulója, illetve diákja a lakóhelye szerinti szomszédos államban élő magyarok által létrehozott társadalmi szervezettől pályázat útján nevelési-oktatási támogatásban, valamint taneszköz-támogatásban részesülhet,
b) a szomszédos államban a nevelést vagy oktatást magvar tannyelven végző alap- és középfokú oktatási intézmény tanulója illetve diákja után az intézmény mellett működő szülői vagy pedagógus szervezet a lakóhelye szerinti szomszédos államban élő magyarok által létrehozott társadalmi szervezettől pályázat útján nevelési vagy oktatási támogatásban, valamint taneszköz-támogatásban részesülhet.
(Az aláhúzott szövegrész „élő magyarok által létrehozott” meghatározás helyébe kerülhet esetleg „a támogatás céljaival megegyező célú” meghatározás.)
A törvény illetve a törvénymódosítás ezen részével kapcsolatban elfogadható az MKP számára egy másik megoldás is. Miszerint a 14. 4 1. bekezdése a 2002. november 17-i MÁÉRT-en kötött megállapodás szerint (kedvezmények kibővítése az egy gyermekes családokra) követné a törvény eredeti szövegét. A 2. bekezdése azonos lenne a törvény eredeti szövegével. A 3. bekezdés pedig az alábbiak szerint módosulna: az I. és a 2. bekezdés szerinti támogatások akkor folyósíthatók a szomszédos államban a nevelést vagy az oktatást magyar nyelven végző intézmény mellett működő szülői vagy pedagógus-szervezetnek, amennyiben erre vonatkozóan létezik érvényes kétoldalú megegyezés a szomszédos állam kormányával.
Az MKP határozottan kiáll amellett, hogy a szülőföldön igényelhető oktatási-nevelési valamint taneszköz-támogatás ne terjedjen túl a törvény 1. 4-ának 1. és 2. bekezdésében meghatározott jogosult személyek körén.
10. Az MKP elutasítja a 2003 februárjában született módosító javaslatnak azt a szándékát, hogy a Magyar Igazolvány és a Magyar Hozzátartozói Igazolvány csak a Magyar Köztársaság területén legyen érvényesíthető. Ezzel összefüggésben azt javasolja, hogy a februári módosító javaslat 19. 4 első bekezdéséből töröljék a „Magvar Köztársaság területén igénybe vehető egyes…” meghatározást, amely arra utal, hogy a támogatásokat és a kedvezményeket az igazolványok alapján csak a Magyar Köztársaság területén lehet igénybe venni.
A törvénymódosító javaslat újabb változata
A Magvar Köztársaság Külügyminisztériuma ezt követően 2003 márciusában készített egy újabb módosító indítványt, amelynek megtárgyalására a MÁÉRT szakértői értekezletén 2003. április 17-én került sor. Az értekezletre a Magyar Országgyűlés pártjai nem kaptak meghívást. A kormányt a HTMH és KüM szakértői képviselték.
Vessük össze ezt a módosító indítványt az MKP fenti álláspontjával:
a) A Magyar Igazolványok érvényesíthetősége
– Az új módosító indítvány nem helyezi vissza az igazolványt a törvény 2. § 1. bekezdésébe, mint a jogosultságok igényelhetőségének alapfeltételét, hanem csak néhány kedvezményhez kapcsolva említi meg: 4. § 4. bekezdés, 8. § 5. bekezdés, 10. §, 12. §. Hiányzik az igazolvány említése a 9., 11., 14. §-okból. (Április 17-én az MK külügyminisztériumának képviselői az értekezlet résztvevőivel közölték, hogy nem minden jogosultság alapfeltétele az igazolvány; és a szülőföldön igényelhető támogatások igazolvány nélkül vehetők igénybe.)
– A művelődés, kultúra, tudomány területén az új módosító indítvány elfogadja az igazolványt a jogosultság alapfeltételeként, kizárólag Magyarország területén. Az utazási kedvezmények esetében az igazolvány ugyan alapfeltétel, de csak a kulturális és oktatási célú kedvezmények igénybevételével kapcsolatos utazások esetében ismeri el.
-Az oktatási kedvezményekre az igazolvány már nem feltétel.
– A diákkedvezményeket, a pedagógusok és az oktatók támogatását a javaslat az igazolványok birtoklásához köti, ugyanakkor kivételt ad azoknak az igazolvány tulajdonlása alól, akik a magyar kultúra tárgyában működnek. Ez a kivétel azt jelenti, hogy az a személy, aki a törvény 1. §-ának 1. és 2. bekezdése értelmében jogosult, akkor is részesülhet támogatásban és kedvezményben, ha nincs igazolványa.
– Az igazolványok megkerülhetőségére a 27. § 3. és 4. bekezdése ad jogalapot, mivel mindenki számára, aki magyar nyelven vagy a magyar kultúra tárgyában tanulmányokat folytat (3. bekezdés), vagy oktat (4. bekezdés), ugyanazok a kedvezmények és támogatások biztosítandók, mint az igazolványok tulajdonosainak.
– A diákigazolványok tulajdonlását nem teszi lehetővé azon jogosultak számára, akik a szomszédos államban tanulmányaikat nem a magyar kultúra tárgyában, vagy nem magyar nyelven folytatják. Ez a korlátozás főleg a főiskolai és egyetemi hallgatók kedvezményeit szűkíti.
– Az egyetemi és főiskolai oktatók jelentős részét kizárja az oktatói kártyára való jogosultságból.
b) a jogosultak azonos elbírálása a Magyar Köztársaság állampolgáraival
A 2003. márciusában kelt módosító indítvány nem teszi lehetővé, hogy a Magyar Igazolvány és a Magyar Hozzátartozói Igazolvány tulajdonosai a törvény eredeti céljainak megfelelően a magyar kultúra területén a diákigazolványok, a pedagógusigazolványok és az oktatói kártyák birtokában azonos kedvezményekben részesülhessenek, mint a Magyar Köztársaság azon állampolgárai, akik rendelkeznek ilyen okmányokkal.
c) a jogosultságok összemosódása
A törvény a kultúra és a szülőföldön igényelhető támogatások terén azonos jogokat ad az igazolványok tulajdonosainak és mindazoknak, akik ugyan nem rendelkeznek igazolvánnyal, de a magvar kultúra tárgyában folytatnak tevékenységet. Ennél fogva a módosító indítvány szerint jogosultak hatéves kortól az egyetemista kor végéig, illetve azon túl oktatóként és pedagógusként nem érdekeltek abban, hogy legyen igazolványuk. Emiatt a törvény eredeti célkitűzése, hogy a jogosultság és az igazolvány tulajdonlása összefüggjön, gyengül.
d) Az egyéni jogosultság feloldása
A 2003 márciusában kelt módosító indítvány a szülőföldön igényelhető támogatások esetében megszünteti mind az egyéni jogosultságot, mind a jogosultság igazolvány általi bizonyítását. Ezen kívül nem csupán az oktatási intézmények mellett működő társadalmi szervezetet jelöli meg a támogatás jogosultjaként, hanem az iskolaszéket is, amely közigazgatási testület. A felsőoktatási intézmények esetében az intézményt is a támogatásra jogosultak közé emeli (14. § 2. bekezdés), anélkül, hogy differenciáltan kezelné annak kötődését az adott magyar közösséghez. e) A „magyar” meghatározás gyengítése
A módosító indítvány preambuluma figyelmen kívül hagyja, hogy a törvény egyik eredendő küldetése az egységes magyar nemzet megtartása. Ugyanígy kiiktatja a szóhasználatból a ,.szülőföld” és a „magyar szervezet” kifejezést. Az MKP javaslatát a módosítás előterjesztői arra vonatkozóan elfogadták, hogy a törvény eredeti hatálya alá nem tartozó személvek, de amennyiben a magvar kultúra tárgyában tevékenykednek, akkor a rájuk vonatkozó meghatározás csak a záró rendelkezésben szerepeljen (27. § 3. és 4. bekezdés), de a törvénymódosítási indítvány nem a feltételes módot használja, mint az MKP javaslata, hanem kijelentő módot, ami megbontja a törvény eredeti szellemiségét, és lehetővé teszi a Magyar Igazolvány megkerülhetőségét, valamint azok jogosultságát a kedvezményekre és támogatásokra, akik nem tartoznak a törvény 1. pának 1. és 2. bekezdése szerint a jogosultak közé.
f) Varázsszó: az Európai Unió
A módosító indítvány 2003. márciusi változata az említett szempontok szerint megváltoztatja a törvény eredeti célkitűzését. Az MK külügyminisztériumának képviselői április 17-én ezt a tényt azzal indokolták, hogy a törvénymódosítás kidolgozásakor az Európai Unió szakértőinek véleményét vették figyelembe.
Nemzetstratégiai problémák a preambulumban
Az említett felveréseken kívül egy további a törvény módosított preambulumához kötődik, amelynek egyik, a nemzetpolitika szempontjából fontos bekezdése így szól: „A szomszédos államokban élő magyarságnak a szülőföldjén való boldogulásának, az anyaországgal való kapcsolatai fenntartásának, magyar nemzeti azonosságtudata biztosításának, valamint a magyar kulturális örökséghez való kötődésének, mint a magyar nemzethez való tartozása kifejezésre juttatásának érdekében…”
Azon túl, hogy a szöveg megfogalmazása magyartalan és ortopéd, három eszmeileg illetve tárgyilag kifogásolható része is van. Az egyik a „magyarság” kifejezés. Ez a kifejezés az egész nemzetre vonatkoztatva használatos a magvar nyelvben, és nem a nemzet valamely részére, esetünkben a határon túli magvar nemzetrészre. A másik az „anyaország” kifejezés, a harmadik pedig az „egységes” magvar nemzethez tartozás hiánya.
Egy törvény preambuluma ugyan nem a normaszöveg része, de meghatározza a törvény eszmeiségét. Tanúskodik a törvényalkotó ideológiájától és alapállásáról.
Magyarországról a szomszédos államokban élő magvarokkal kapcsolatban, mint anyaországról tenni említést történelmi és szemantikai téved- Az anyaország ugyan magyar viszonylatban, a publicisztikában elfogadott kifejezés, de tényszerűen. A magyar nyelv szerint anyaország kibocsátó országot jelent, a trianoni Magyarországgal kapcsolatban ez tévedés, ellentmond a történelmi valóságnak. Az elcsatolás nem kibocsátás, mint ahogyan az utódállam meghatározás sem volt pontos, ugyanis a trianoni Magyarországgal szomszédos országok csak részben voltak a
történelmi Magyarország utódai. Egyesek az angol kényszer-szókapcsolatot, a kin-state fogalmat fordítják anyaországként, de ez sem helyes, mivel az angol kifejezés rokonállamot jelent. Az angol nyelvben az anyaország fogalomra több kifejezés is használatos (motherland, homeland, home-country, parentstate), amelyek a szövegkörnyezettől függően más-más valóságra vonatkoznak. A preambulumban ezért az „anyaország” kifejezést „Magyarországgal” kell helyettesíteni, mert az minden történelmi korban ugyanazt jelenti, a létező magyar államot, és ez viseli a felelősséget az egész nemzet iránt.
Ami az egységes magyar nemzethez tartozás gondolatának megkerülését illeti a preambulumban, nem jelent mást, mint a nemzet megosztására irányuló törekvések előtti kapitulációt. Ez ugyanis azonosítható azzal az elképzeléssel, amit a kommunista hatalmi rendszerben Romániában úgy fogalmaztak meg, hogy magyarul beszélő románok, Csehszlovákiában a szocialista csehszlovák nemzet magyarul beszélő részeként, a Szovjetunióban szovjet polgárként, Jugoszláviában jugoszláv nemzetiségként stb. emlegettek. Jelenleg mind az Európa Tanács háza ráján (lásd Erik Jürgens jelenrése) is jelentkeznek hasonló törekvések, amelyek szerint a magyaroknak két csoportját különböztetik meg: a „hungarians”, azaz a magyarországi magyarok, és a „magyars”, azaz a többi magyar csoportját. Ha ezt a törekvést elfogadnánk, akkor önként lemondanánk az egységes magyar nemzethez tartozásról. Ellenvethető ugyan, hogy a nemzet nem egységes, mert pártpolitikailag is és államhatárokkal is megosztott. Viszont nem kérdéses, hogy a magyar nemzet kulturális szempontból egységes. Ez alól csak azok a magyarok jelentenek kivételt, akik magukat származásilag magyarnak tartják, de nincsenek birtokában a magyar nemzethez való tartozás egyéb atribútumának.
A státustörvény 2003. márciusi keltezésű módosító indítványát 2003. április 17-én vitatta meg a MÁÉRT határon túli tagjainak szakértői értekezlete. Az itt elfogadott néhány módosító javaslat beépítése után május elején ezt a szöveget első olvasatban elfogadta a Medgyessy-kormány, amelyet a MÁÉRT 2003. május 24-ére összehívott ülése elé terjeszt.
A törvénymódosítási indítvány 2003. májusi változatának összevetése az MKP Országos Tanácsa 2003. január 25-i állásfoglalásával és az MKP Országos Elnökségének február 14-én elfogadott javaslataival
1. A preambulum továbbra sem tartalmazza az egységes magyar nemzethez tartozás gondolatát. Ezt a magyar kulturális örökséghez való kötődésnek, mint „a magyar nemzethez tartozás kifejezőjének” kapcsolattal helyettesíti. A módosító indítvány ebben a kérdésben eltér a törvény eredeti szellemétől, mert a magyar nemzethez tartozást a múlt vetületében fogalmazza meg. A kulturális örökség ugyanis a múltra utal és nem a jelenre, még kevésbé a jövőre. A kulturális örökség angol jelentése (cultural heritage) pedig főleg a hagyományápolásra vonatkozik. A preambulum ugyanezen bekezdésében megjelenik az „anyaország” kifejezés is; Az MKP javasolja ezt a „.Magyarország” kifejezéssel helyettesíteni.
2. A módosító indítvány továbbra sem ismeri el a Magyar Igazolványt é5 a Magyar Hozzátartozói Igazolványt az összes kedvezmény és támogatás jogosultságára felhatalmazó okmányként. Az MKP azt javasolja, hogy szűnjön meg az igazolványra való szelektív hivatkozása 4., 8., 10. és 12. §-ban. Ehelyett a 19. §-ban az igazolványok ne csak a kedvezményekkel, hanem a támogatásokkal összefüggésben is legyenek érvényesek. Így a 19. §-ban található hivatkozás az igazolványokra, összefüggésben az 1. § 1. és 2. bekezdése által meghatározott jogosult személyekkel, együttesen megkerülhetetlenné teszi az igazolványok szükségességét az összes kedvezmény és támogatás vonatkozásában.
3. A törvény 4. és 5. §-ában a művelődés, kultúra, tudomány c. részben a javaslattevők a támogatásra és kedvezményre való jogosultságot ugyan ismét az igazolvány birtoklásától teszik függővé, de nem tesznek eleget annak a követelménynek, hogy a megnevezett három területen (művelődés, kultúra, tudomány) az igazolvány birtokosai a magyarországi állampolgárokkal azonos jogokat élvezzenek Magyarország területén. A módosítás ebben eltér a törvény eredeti szellemétől, és az MKP álláspontjától. Amennyiben a módosítás indítványozója (külügyminisztérium) politikai indíttatásból akarja elkerülni annak említését, hogy a Magyar Igazolványok tulajdonosait Magyarország területén a magyar állampolgárokkal azonos jogok illetik meg, akkor ezt más módon is meg lehet oldani, például a 4. § 3. bekezdésének a következők szerinti kibővítésével: Az 1. és 2. bekezdésben említett területeken az 1. § 1. és 2. bekezdésének hatálya alá tartozó személyek a Magyarországon érvényben lévő jogszabályok szerint érvényesíthetik igényüket.
4. Az utazási kedvezmények esetében (8. §) a javaslattevők a jogosultságot újra az igazolvány birtoklásától teszik függővé, ugyanakkor továbbra is elfogadhatatlan a kedvezményes utazás céljának meghatározása. Ez a javaslat eltér a törvény eredeti céljától. Ezért az MKP javasolja: „a Magyar Köztársaság területén nyújtott kulturális és oktatási célú kedvezmények igénybe vételéhez” meghatározást „a Magyar Köztársaság területén a törvény céljaival összhangban” meghatározással helyettesíteni.
5. A diákkedvezmények a hatályos törvényhez képest szűkülnének azzal, hogy a diákkedvezményeket csak a magyar nyelven vagy a magvar kultúra tárgyában tanuló diákok kaphatnák. Ez eltér ez eredeti törvény célkitűzésétől és az MKP álláspontjától. A magyar, de nem magyar nyelven tanuló egyetemi és főiskolai hallgatók nem részesülhetnének ezekben a kedvezményekben, ami jelentősen csökkentené a törvénynek azon küldetését, hogy erősítse a magyar kulturális kötődést. A problémát megoldandó javasolja az MKP, hogy „a magvar nyelven vagy a magyar kultúra, így különösen a magyar nyelv és irodalom, történelem, vagy művelődéstörténet tárgyában” meghatározás a következőképpen módosuljon: „az 1. § 1. és 2. bekezdésének hatálya alá tartozó személyek, vagy a magyar nyelven illetve a magyar kultúra tárgyában tanulmányokat folytató személvek…” A törvény ezen cikkének tartalmaznia kell a 4. §-sal kapcsolatban megfogalmazott javaslatot (lásd a fenti 3. pontot), hogy ezek a jogosultságok azonosak legyenek a magyarországi állampolgárok jogosultságával.
6. A pedagógusok és oktatók támogatása (12. §) a módosítási javaslat szerint csak a magyar nyelven vagy a magyar kultúra tárgyában tanító pedagógusokra és oktatókra terjedne ki. Ez eltér a törvény eredeti célkitűzéseitől, és az MKP álláspontjától, mert kizárja a 12. § hatályából mindazon magyar oktatókat, akik nem magyarul oktatnak, ugyanakkor a magyar szellemi elit képviselői, és a magyar kulturális örökség hordozói.
Az MKP javasolja, hogy a jogosultság az alábbi módon legyen meghatározva: „a törvény 1. §-a 1. és 2. bekezdésének hatálya alá tartozó oktatók vagy a magyar nyelven vagy a magyar kultúra tárgyában tanító pedagógusok, oktatói illetve pedagógus kedvezményekben részesülnek.”
A 12. § utolsó mondatának helyébe kerüljön a következő meghatározás: „a kedvezmények és azok igénybevétele megegyezik a magyarországi oktatók és pedagógusok számára nyújtott kedvezményekkel és azok igénybevételének módjával.”
7. A szomszédos államokban (szülőföldön) nyújtható oktatási támogatás (14. §).
Le kell szögezni, hogy ez a módosító javaslat alapjában tér el a törvény eredeti céljától, mert felszámolja az egyéni jogosultságot, illetve a jogosultság igazolására nem teszi lehetővé az igazolvány használatát, noha a támogatás csak azok révén nyerhető el a szervezet által, akik a törvény I. -a 1. és 2. bekezdésének hatálya alá tartoznak. Ugyanis a módosító indítvány szerint „a szomszédos államban létrehozott társadalmi szervezet…” a törvény hatálya alá tartozó kiskorúak és hallgatók nevelésére és oktatására valamint tanulmányaira fordítható támogatásban részesül. Az MKP egyetért azzal, hogy az oktatási-nevelési és tanszertámogatással kapcsolatban a törvény vonatkozzon mind az egyének, mind az oktatási intézmény mellett működő társadalmi szervezet támogatási jogosultságára. Erre megoldást jelenthet az MKP korábban megfogalmazott javaslata:
1. § 1. és 2. bekezdésének hatálya alá tartozó
a) a szomszédos államban a nevelést vagy az oktatást magyar nyelven végző alap- és középfokú oktatási intézmény tanulója, illetve diákja a lakóhelye szerinti szomszédos államban élő magyarok által létrehozott társadalmi szervezettől pályázat útján nevelési- oktatási támogatásban, valamint taneszköz-támogatásban részesülhet,
b) a szomszédos államban a nevelést vagy oktatást magyar tannyelven végző alap- és középfokú oktatási intézmény tanulója illetve diákja után az intézmény mellett működő szülői vagy pedagógus-szervezet a lakóhelye szerinti szomszédos államban élő magyarok által létrehozott társadalmi szervezettől pályázat útján nevelési vagy oktatási támogatásban, valamint taneszköz-támogatásban részesülhet.
(Az aláhúzott szövegrész „élő magyarok által létrehozott” meghatározás helyébe kerülhet esetleg „a támogatás céljaival megegyező célú” meghatározás.)
A törvény, illetve a törvénymódosítás ezen részével kapcsolatban elfogadható az MKP számára egy másik megoldás is. Miszerint a 14. § 1. bekezdése a 2002. november 17-i MÁÉRT-en kötött megállapodás szerint (kedvezmények kibővítése az egy gyermekes családokra) követné a törvény eredeti szövegét. A 2. bekezdés azonos lenne a törvény eredeti szövegével. A 3. bekezdés pedig az alábbiak szerint módosulna: az 1. és a 2. bekezdés szerinti támogatások akkor folyósíthatók a szomszédos államban a nevelést vagy az oktatást magyar nyelven végző intézmény mellett működő szülői vagy pedagógus-szervezetnek, amennyiben erre vonatkozóan létezik érvényes kétoldalú megegyezés a szomszédos állam kormányával.
8. A záró rendelkezések 27.§-ának 2. bekezdése szól arról, hogy „a törvény rendelkezéseit… a Magyar Köztársaságnak az EU-hoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésétől az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 12. cikkével összhangban kell alkalmazni”. Ez a meghatározás azt sugallja, hogy a törvény módosított változatának alkalmazása teremthet olyan helyzetet, amely ütközik a szerződés 12. cikkével, azaz állampolgárságon alapuló diszkriminációt idézhet elő. Ez a sugallt feltételezés egy olyan politikailag motivált nyomást válthat ki, amely lehetetlenné teheti a törvény működését. Az MKP álláspontja szerint a törvény nem eredményezhet állampolgársági alapú diszkriminációt, ezért 2003. februárjában azt javasolta, hogy a szerződés 12. cikkére való hivatkozás, mint megállapító kijelentés kerüljön a törvény preambulumába. Az MKP indítványát nem fogadták el a módosítási javaslat kidolgozói. Emiatt ajánlatos lenne visszatérni a hatályos törvény 27. §-ának 2. bekezdésében szereplő meghatározáshoz, vagy a szerződés 12. cikke mellett hivatkozni a 2000/43/EC direktívára, főleg annak 5. cikkére.
9. A 27. 4 3. és 4. bekezdése kapcsán tisztázni kell, hogy a 10., 11., 12. és 14. § szerint nyújtható támogatásokkal kapcsolatban milyen nemzetközi szerződésre utal a törvénymódosítás. Amennyiben ez megbontja a törvény által nyújtható támogatások rendszerének kapcsolódását a Magyar Igazolványhoz, megoldást jelentene az MKP 2003. februárjában megfogalmazott módosító indítványa: „Minden tanuló, diák, hallgató, aki a magyar kultúra tárgyában folytatja tanulmányait valamint a magyar kultúra tárgyában oktató pedagógus, továbbá a Felsőoktatási intézményben a magyar kultúra tárgyában oktató személy, aki a törvény értelmében nem jogosult Magyar Igazolvány vagy Magyar Hozzátartozói Igazolvány kiváltására, nemzetközi szerződés alapján kaphat támogatás.”
Az MKP május 19-én elfogadott javaslata ennek egyszerűsített változatát tartalmazza: „Nemzetközi szerződés alapján a 10., 11., 12. és 14. §okba foglalt kedvezményeket alkalmazni kell arra a személyre is, aki az 1. § 1. és 2. bekezdése, valamint a 19. § 1. bekezdése értelmében nem jogosult kedvezményekre és támogatásokra.”
10. A módosító indítvány bizonytalanná teszi az információs irodák működésének rendszerét, és ezzel megnehezíti, csaknem lehetetlenné teszi az érdeklődők számára az igazolványokhoz való hozzájutást. A törvénymódosítás 19. §-ának 3. bekezdése meghatározza a Magyar Igazolvány kérelmezéséhez szükséges feltételeket. Az alapfeltétel, hogy a kérelmező magyar nyelven nyilvánítsa ki, hogy ő a magyar nemzethez tartozónak vallja magát. A törvény értelmében, ebben az esetben nem kell semmilyen bizonylat a jogosultság igazolására (19. § 3. bekezdés a. pont). Ha ez a feltétel nem teljesül (a magyar nyelv ismerete), viszont az illető személy magát magyarnak vallja, akkor ezt meg kell erősítenie valamilyen igazolással (19. § 3. bekezdés b. pont). Erre három lehetőséget jelöl meg a törvény(módosítás). Ehhez kapcsolódik a törvénymódosítás 20. §-ának 4. bekezdése, amely kimondja: „Ha a 19. § 3. bekezdésének b) pontjában foglalt feltétel fennállásának okirattal történő igazolása akadályba ütközik, a magyar diplomáciai és konzuli képviselet a Feltétel fennállásáról tájékoztatást kérhet a szomszédos államban élő magyar nemzeti közösség által létrehozott társadalmi szervezettől.” A törvénymódosításnak ez a megfogalmazása jelentheti a buktatót. A kérelmezők túlnyomó többsége a kérelmének jogosultságát magyar nyelven tudja indokolni. Erre a törvénymódosítás 19. 3. bekezdés a) pontja vonatkozik. A diplomáciai vagy konzuli képviseletet azonban csak akkor jogosítaná fel a törvény, hogy tájékoztatást kérjen „a szomszédos államban élő magyar nemzeti közösség által létrehozott társadalmi szervezetről”, ha az illető nem beszél magyarul.
Ennek a megfogalmazásnak a rosszhiszemű értelmezése esetén a törvény végrehajtása következtében elsorvadhat a tájékoztató irodahálózat, ami azt eredményezheti, hogy a jogosult személyek számára hozzáférhetetlenné válnak az igazolványok és a törvény által nyújtott lehetőségekről való tájékoztatás. Ezt a veszélyt csak akkor lehet elhárítani, ha a törvény egyértelművé teszi „a szomszédos államban élő magyar nemzeti közösség által létrehozott társadalmi szervezet” és a magyar külképviselet közötti kapcsolatot, a 2002. november 17-i MÁÉRT-ülés után november 19-i dátummal keltezett javaslatban megfogalmazott módon.