Ne hagyjuk rombolni a nemzetet!

A Pátria Rádió szerkesztőjének, Polák Lászlónak a kérdéseire 2004. december ötödike után adott válaszok – a beszélgetés szerkesztett és rövidített változata. Elhangzott december 8-án, megjelent a Szabad Újságban 15-én

Duray Miklós szerint a magyarországi bal-liberális kormánykoalíció szélső­jobboldali eszközökhöz nyúlt az állampolgárságról szóló népszavazás kampá­nyában

– Ön közvetlenül a népszavazás előtt Tőkés László és Ágoston András olda­lán részt vett egy televíziós vitában, melyet Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel folytattak. Milyen érzésekkel távozott erről a beszélgetésről?

– Nehezen határozható meg ennek a tv-s szereplésnek a műfaja. Nem volt ez sem vita, sem párbeszéd. Elbeszéltünk egymás mellett. Rossz érzéssel távoztam a stúdióból, de nemcsak az ott kialakult hangulat miatt, hanem azért is, mert zűrzavar uralkodik a magyarországi politikában. Az ún. kettős állampolgárság kérdése nem pártpolitikai, hanem nemzetpolitikai, illetve stratégiai kérdés. Magyarországi belpolitikai vétség volt, hogy ebben egy­másnak feszült a kormánykoalíció és az ellenzék. Az állampolgárság ügye attól a pillanattól vált pártpolitikai vetélkedéssé, hogy a két kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége bejelentették, ők arra buzdítják a híveiket, hogy nemmel szavazzanak.

Ön miképp értékeli a népszavazás eredményét?

– A népszavazás jogilag nem érte el a kitűzött célt, mert nem vált ügy­döntővé, viszont van értékelhető eredménye. Az a tény, hogy egy csaknem 40%-os részvételi aránnyal lezajlott népszavazáson az igen szavazatok túl­súlyba kerültek, pedig a kormánypártok az összes rendelkezésükre álló esz­ közzel a nem-mel való szavazásra buzdítottak, egy demokráciában – és most tételezzük fel, hogy Magyarországon az van – nem söpörhető le az asztalról, hanem erkölcsileg kötelező a politikusok és a parlament számára.

– Gyurcsány Ferenc az eredmények ismeretessé válása után úgy nyilatkozott, hogy a népszavazás elbukott, és új nemzetpolitikára van szükség. Azt is mondta, hogy 15 millió magyar felelős miniszterelnökének tartja magát. Mi a véleménye a magyar kormányfő e kijelentéseiről?

– Gyurcsány Ferenc szájából az ilyen mondatok eléggé visszásan hang­zanak, hiszen olyan tettekre vetemedett, amilyenek az európai politikában – egy kormányfő esetében – példátlanok. Miniszterelnökként egy polgári kezdeményezésre kiírt népszavazásban a kezdeményezők szándékával sze­gült szembe és élére állt a pártja által kifejtett ellenkampánynak is. Ez meg­engedhetetlen. Ráadásként – visszaélve tisztségével – a közvéleményt úgy befolyásolta, hogy közérdekű adatokat torzítva tett közzé. Arról nem is beszélve, hogy mind a miniszterelnök, mind a kormánypártok kampányá­nak alapelve a rémhírkeltés volt. Az ilyen magatartás inkább a szélsőjobbol­dali, fasiszta jellegű pártokra jellemző, azazhogy egy kiszolgáltatott réteget úgy próbálnak megszólítani, hogy félelmet keltenek benne másokkal szem­ben, illetve gyűlöletet szítanak ellenük. Ezek után elveszíti minden hitelét egy olyan kijelentés, mely szerint ő tizenötmillió magyar miniszterelnöke lenne. Antall József vagy Orbán Viktor esetében ennek volt erkölcsi alapja, Gyurcsány Ferencnek ehhez azonban újra kellene megszületnie, de nem biz­tos, hogy neki ez elégséges lenne egy ilyen küldetés hiteles képviseletére.

Ön viszont a népszavazás eredményének ismeretében úgy nyilatkozott, hogy az negatív lélektani folyamatokat indíthat el. Kifejtené bővebben, hogy mit gondolt ezen?

– Mind Erdélyben, mind Délvidéken, mind Kárpátalján, de éppúgy a Felvidéken is óriási várakozással néztünk e népszavazás elé. Nem azt vártuk, hogy a határon túli magyarok számára pillanatok alatt megszülessen a ked­vezményesen magyar állampolgárrá válást lehetővé tevő törvény, és ezáltal rögvest magyar útlevél kerüljön a kezünkbe. Elsősorban egy gesztust vár­tunk, hogy a magyarság magyarországi része kifejezze óhaját, hogy velünk együtt akarja építeni a jövőt – közös jövőnket. Ám a létbizonytalanságban élő és az erejüket fölülmúló teljesítéstől elfáradt magyarországi állampol­gárok nem mérték fel annak a jelentőségét, hogy mit jelenthet a határokkal szétszabdalt nemzet újbóli összekötése. A magyarországi kormány magyarel­lenes propagandájának estek áldozatul. Valószínűleg a magyar az egyetlen nemzet Európában, amely képes volt ily módon belerúgni nemzettársaiba. Ennek hatása máris érezhető, számos határon túli magyarban alakult ki olyan érzés, hogy Magyarország elárulta a nemzetet. Az ebből származó kese­rűség helyenként már tettlegességgé fajult, például Párkányban magyarorszá­giakat bántalmaztak.

– A magyar valóságot ismerve, váratlannak és meglepőnek tartja a népszava­zás eredményét?

– A magyarországi kormánypártok – a trianoni államhatárokkal elszakí­tott magyarságot sértő és megalázó – propagandájukban azzal ijesztgették a magyarországi állampolgárokat, hogy pl. csökkenhet a nyugdíjuk, elveszthe­tik a munkahelyüket, mivel rájuk telepszik és kiszipolyozza őket majd a határon túli magyarság. Azok után, hogy láttuk, miképp félemlítették meg az embereket, és mennyi szenny, hazugság jutott felszínre a népszavazást megelőző kampányban, tulajdonképpen nem meglepő az eredmény.

Ön ezért a kialakult áldatlan állapotért tehát egyértelműen a kormánypár­tokat teszi felelőssé?

– Korábban is egyértelműen elmondtam, hogy nem értek egyet a nép­szavazással mint módszerrel az ún. kettős állampolgárság ügyében. Ezt a kez­deményezést a Magyarok Világszövetsége egy teljesen átgondolatlan elkép­zelés szerint indította el, és nagyon sok jóhiszemű embert meggyőzött, hogy ezt támogassa. Ez önmagában véve rendben is volna, hiszen demokratikus módszerről van szó, ám ezért vállalniuk kell a felelősséget is. De nem csak nekik, hanem legalább ennyire a magyar kormánynak is, hiszen a kormány­zatoknak mindig van elegendő eszközük arra, hogy elébe menjenek egy kez­deményezésnek. Itt most nem arra gondolok, hogy a kezdeményezést leállít­hatták, megfojthatták volna, hanem az állampolgárság ügyét megoldhatták volna még a népszavazás kiírása előtt. Ezt Magyarország kormánya nem tette meg, sőt, erre nem is törekedett. A parlament sem tett semmit az állampolgársági törvény módosításáért, illetve az ezt indítványozó képvise­lői kezdeményezést a kormánytöbbség lesöpörte az asztalról.

– Nemcsak a Magyarországgal szomszédos országokban volt nagy a csaló­dás, hanem szerte a világban, ahol magyarok élnek. A svédországi protestánsok egyik képviselője kijelentette, hogy arra buzdítja majd a hívőket, hogy a svédor­szági magyar istentiszteletek után ne énekeljék el a magyar Himnuszt. Helyesnek tartja ezt?

– Nem tartom annak, viszont ez a példa is jól mutatja, milyen mélységes kiábrándultság töltötte el az elszakított és a szórványmagyarságot. Jó, ha tudatosítjuk, jogilag csupán annyi történt, hogy a népszavazás nem köte­lezte a parlamentet arra, hogy törvényt alkosson a kedvezményes honosítás­ról. Ez még nem jelenti azt, hogy „vége a világnak”. Helytelennek tartok minden olyan ellenállási kezdeményezést, amely arra irányul, hogy a nemze­tet tovább rombolja. Hiszen éppen az volt a nem szavazatokra buzdítók célja: rombolni a nemzetet! Ezért ne hagyjuk magunkat ismét félrevezetni, hanem cselekedjünk eleget közös jövőnkért!