Elhangzott 2005. március 15-én, Buda várában
Március 15-én, az Úr 2005. esztendejében leginkább az jut eszembe, hogy 157 évvel ezelőtt akadt néhány huszonéves magyar fiatalember, akik a világról tudtak annyit: ha meg akarják változtatni, forradalmat kell „csinálni”. Erről szólt tizenkét pontjuk. Néhány nappal később, március 18-án, a Pozsonyban ülésező Országgyűlésnek a pontok egyikéről, a közteherviselésről kellett volna törvényt hoznia. De nem jutottak egyről kettőre. Mikor befagyni látszott a helyzet, felröppent a híre: itt áll Petőfi negyvenezer paraszttal, hogy bíztassa a küldötteket a törvény meghozatalára. Nem kellett több, a törvény megszületett.
Nekem erről semmi más nem jut eszembe, mint hogy egy nappal ezelőtt még itt álltak a gazdák, de mikor azt mondták, egy tapodtat sem lépnek vissza, a kormány meghátrált.
Aki hisz az igazában, az előtt meghátrál a hazug! Ez március tizenötödike tanulsága.
De legyünk résen! Lehet, hogy ismét sorba kell állítani az erőgépeket, mert aki egyszer hazudott, az megteheti többször is. 1848-ban megtapasztaltuk ezt is.
Pozsony, 2005. március 14.