A nemzetpolitika álcája II.

A „nemzeti felelősség” programja – úgy ahogy van – nagyotmondás a semmiről. A „program” jogilag egyértelmű, de félrevezető állampolgársági és idegenrendészeti törvénymódosítást is tartalmaz, a többi részének azonban csalóka gazdasági vonatkozása van.

 

A legnagyobb becsapás az ún. „Szülőföld Program”. A határon túliak szeme előtt meglebegtettek huszonöt milliárd forintot, ez olyan vállalkozóknak vagy vállalkozásokra adható banki kamatú hitel, akik, illetve amelyek teljesítik a – közelebbről nem ismert – feltételeket. De a mondott összegnek egyötöde biztosítási összeg, azaz a program mögött ilyen áttételben jelenik meg a kormánygarancia. A nagylelkű felkínálás legsebezhetőbb pontja, hogy Szlovákiában és Szlovéniában nem vehető igénybe, mert ezek EU-tagországok. A másik szépséghibája, hogy a magyarországi banki kamatok két

szer nagyobbak, mint p1. Romániában vagy Szlovákiában. Ha kamatmentes lenne a hitel, vagy elengednék az ötmilliárd forintos kereten belül a kamat egy részét, akkor érdekessé válna a kínálat. A program tehát elsősorban azoknak a magyarországi vállalkozóknak jelenthet segítséget vagy támogatást, akik Romániában vagy Ukrajnában vállalkoznak – ilyen MSZP-s vállalkozók bőven akadnak a párt parlamenti képviselői között is. Tény, hogy ezzel a pénzzel elsősorban magyarországi vállalkozókat, vállalatokat lehet érdekeltté tenni határon túli beruházásokban. Ez egyébként nem baj. A baj az, hogy ezt nem vallják be nyíltan, és a látszat azt mutatja, hogy micsoda egetverő összegeket kínál fel a Gyurcsány-kormány a határon túli magyaroknak – nem holmi állampolgárságot. Kérdés, hogy majd kik „nyúlják le” ezt a pénzt, mert biztos, hogy lenyúlják- és ebből ötmilliárd a magyarországi adófizetők zsebét fogja terhelni, ám aligha tudja majd bárki is, mennyi hasznot hoz ez a nemzetpolitikának.

A Szülőföld Alap sokkal komolyabb ügy. Nem is tudom, hogyan jutott eszükbe azoknak, akiknek megbízatásuk a nemzetpolitika vakvágányra futtatására szól. De lehet, hogy nem is ők találták ki, hanem a jelenlegi kormányzati és kormánypárti összleten belül azok a nehezen fellelhető vagy elenyészően kevesen levő tisztességesek, akik a nemzet összetartozásának elkötelezettjei.

Mivel a Szülőföld Alapon keresztül sokkal nehezebben lehet ellenőrizetlenül pénzhez jutni, és ezen által kellene megvalósítani a gazdasági stratégiát is, ezért ide sokkal kevesebb pénzt szántak. A törvény szerint évente egymilliárd forintot kellene elkülčiníteni az alap számára, de az már ma is biztos, hogy az alap 2005-ben és 2006-ban alig lesz működőképes – vagy egyáltalán nem. Ha a Szülőföld Alap ellenőrzése alá tartozna az ún. Szülőföld Program, stratégiailag sokkal izgalmasabb és távlatosabb tevékenységet fejthetne ki.

Ezért a Gyurcsány-kormány által művelt nemzetpolitikai cselgáncsozás szempontjából politikailag az a taktikai elem érdekes, amellyel le akarja venni a napirendről a „nemzeti felelősség programját”, hiszen azt éppen a figyelem elterelésére találta ki. Látható, hogy e garnitúra számára terhet jelent ez a kérdés, mert idegen gondolatokat kell megfogalmaznia. És mivel ezek az emberek nem mozognak otthonosan a nemzetpolitikában, ezért esetenként nagy butaságokat mondanak – gyakran maga a miniszterelnök is. Legutóbb, július 29-én p1. azt mondta, hogy „a magyarság a XX. század elején elveszített egy nagy csatát, és ennek következményeit, az abból fakadó nemzeti fájdalmat nagyon nehezen heveri ki” – aki nem tudná, a miniszterelnök Trianonra gondolt, úgy mintha az egy vesztesre sikerült választási kampány lett volna.

Tehát, hogy megszabaduljanak ettől a tehertől, kitalálták, hogy nemzetközi tanácskozást szerveznek a határon túli magyarok státusának meghatározására. Igaz, hogy a tanácskozás tárgya nem ez volt, hanem „Az állampolgárság formái és a szabad utazáshoz vaki jog Európában” címet viselte, de ez a rendezőket nem zavarta.

A konferencia rendezője – Magyarország kormánya – négy pontban fogalmazta meg kérdéseit a résztvevők számára. Ezek lényege összefoglalható egy mondatban: létezhet-e egy országban több típusú állampolgárság, ha igen, akkor a nem teljes jogú állampolgárok részére kiadható-e olyan okmány, amelyet használhatnak az Európai Unióban?

Nyilvánvaló, hogy a kétnapos tanácskozáson a kérdések képlékenyebb formát öltöttek. Ezért elhangzott az a felvetés is, hogy lehet-e adni etnikai alapon állampolgárságot; kiadható-e útlevél más állampolgárnak stb. Gondolom, senkinek sem jelent meglepetést, hogy a válaszok nemlegesek voltak. Hiszen ezekre a kérdésekre egyetlen szakember sem mondhatott igent. A Gyurcsány-kabinet tehát azt hallhatta vissza, amit kívánt: a „nem”-et. A szakértők igazolták kormányának korábbi és mostani álláspontját: állampolgárság csak annak adható, aki életvitelszerűen él és állandó lakóhelye van Magyarországon, mert „az állampolgárság … aktív cselekvő viszony a jelenben a polgár és a köztársaság (sic!) között”.

A Gyurcsány-kormány által feltett kérdésekről egy vicc jut eszembe. Két bóher – hívják az egyiket Gyurcsánynak, a másikat Orbánnak-egy-egy kérdést intéz a rabbihoz. Az egyik .- Gyurcsány -megkérdezi: Mondd, rabbi, szabad-e cigarettára gyújtani a Talmud tanulmányozása közben? A rabbi válasza: soha, ez gyalázat lenne! A másik – Orbán – is megkérdezi a rabbit: Lehet-e cigarettázás közben tanulmányozni a Talmudot? A rabbi így válaszol: persze, a Talmudot minden körülmény közepette tanulmányozni kell.

A magyarországi kormány szempontjából fontos volt a 2005. július 29-én és 30-án megrendezett tanácskozás. Ezután ugyanis ezt a Gyurcsány által feltett kérdést nemzetközileg igazoltan leveheti a napirendről. A kormány ezzel kapcsolatos magatartásának otrombaságát szinte csak távirati stílusban érdemes bírálni:

– A tanácskozás előkészítésére össze kellett volna hívnia a MÁÉRT tagszervezeteinek szakértőit, őket meg kellett volna hívni a tanácskozásra is.ű

– A tanácskozás után, már 2005 szeptemberére össze kellett volna hívni a MÁÉRT plenáris ülését, ámde a kormánymegbízott bejelentette, hogy – augusztus végétől tárgyalásokat kívánnak folytatni a határon túli magyar szervezetekkel. Ez valószínúleg a MÁÉRT elodázását is jelenti.

A Gyurcsány-kormány eddigi regnálása a nemzetpolitika szempontjából röviden tehát így jellemezhető: sikerült mindazt az értéket elkótyavetyélni, amelyet az Orbán-kormány idején – de a Horn-kormány idején is közösen gondolkodva létrehoztunk.

A magyar nemzetpolitika bérgyilkosa, fme, teljesítette megbízói parancsát.

 

2005. augusztus 20., Hídlap

Megszakítás