Szlovákiában a demokrácia – nyolc év után – ismét veszélybe került

(Duray Miklós állásfoglalása 2006. júniusi szlovákiai parlamenti választások után kialakult helyzettel kapcsolatban:)

A megalakult új kormány két kisebb pártja – a Vladimír Mečiar által vezetett Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom-Néppárt és a Ján Slota által vezérelt Szlovák Nemzeti Párt – a rendszerváltozás óta már kétszer kormányoztak együtt.

Első közös szereplésük a közép-európai egyensúly veszélyeztetésével Csehszlovákia felbomlásához, a második az önálló Szlovákia nemzetközi elszigetelődéséhez, az európai együttműködéstől való eltávolodáshoz és az országban a polgári és a nemzetiségi békétlenség fellángolásához, idegengyűlölethez – elsősorban magyar- és cigány ellenességhez — valamint a szomszéd államokkal való békétlenséghez vezetett. A békétlenség szítója mindkét esetben a xenofóbiát terjesztő Szlovák Nemzeti Párt és célországa Magyarország volt.

Az új szlovákiai kormány politikai összetételében rejlő legnagyobb veszély, hogy a Szlovák Nemzeti Párt a parlamenti választás győztes pártja a SMER-Szociáldemokrácia szélsőséges szárnyának a nyomására került a kormánykoalícióba. Mindkettőre az idegengyűlölet és a magyarellenesség a jellemző. Összefogva szorították ki a 2005. évi megyei választás során a magyar képviselet egy részét Szlovákia magyarok által lakott megyéinek önkormányzatából. Ami pedig sajátos figyelmet érdemel: Szlovákia köztársasági elnökét – Ivan Gašparovičot – is ezek a politikai erők juttatták nyerő helyzetbe az elnökválasztáskor.
A szlovákiai kormánykoalícióban többségbe kerültek a magyarellenességet és a cigányellenességet gerjesztők, a másságot elutasítók. Ezért Szlovákiában a polgári és a nemzetiségi ellentétek fellángolásának a veszélye fenyeget ismét.

Az új kormánykoalíció veszélyezteti az országnak a nemzetközi együttműködésbe való bekapcsolódását is, főleg a nemzetközi terrorizmus elleni harcban való további részvételét és a NATO kötelezettségek teljesítését. Szlovákia NATO csatlakozásának és az Európai Unióba való belépésének ellenzői éppen a mai kormánykoalíció politikusainak és választóinak köréhez tartoztak és tartoznak.

Örömmel látjuk, hogy az európai politika figyelemmel követi a szlovákiai eseményeket. Egyetértünk az Európai Szocialista Párt és parlamenti frakciójának, valamint az Európai Néppárt és parlamenti frakciójának bíráló véleményével. Egyetértünk azzal a szemlélettel, hogy a szélsőjobb – ami sajnos létező valóság – sem egy szocialista, sem egy néppárti többségű kormánykoalíciónak nem lehet tagja. Nem szabad megengedni, hogy a hagyományos európai baloldal és jobboldal fasiszta elemekkel keveredjen.
A nemzetközi politikában azonban a legnagyobb felelősség mindig a szomszédos államokra hárul. Ez így van akkor is, amikor szolidaritást kell vállalni, de akkor is, amikor az elutasítás és a figyelmeztetés terhe hárul rájuk. Ezért érthetetlen a cseh miniszterelnök, Paroubek cinikus egyetértése a szlovák kormánykoalícióval vagy a Magyar Köztársaság kormányának kiváró magatartása. Tudatosítanunk kell, hogy egy térségben élünk, ebben kell jövőnket élhetővé tennünk. A hamis mérsékletesség mindannyiunk kárát okozhatja.

Szlovákiában 1998 és 2006 között egy sajátos kísérlet zajlott. Ennek az volt a célja, hogy egy magyar- és idegengyűlölő hangulatban létrejöjjön egy olyan kormány, amelyben részt vesznek a Versaillesben létrejött országhoz akkor odacsatolt magyarok is. Az elmúlt nyolc év sikeres volt. Szlovákia a NATO és az EU tagja lett, szalonképessé vált a nemzetközi politikában, számtalan reform – ha nem is mindig szerencsésen – indult útjára az országban, megteremtődött a polgári és a nemzetiségi béke. Szlovákiában a magyarok pártja lett a legkiszámíthatóbb párt, az európai együttműködésben a „legeurópaibb” szlovákiai párt.
Úgy látszik, nem tartott sokáig ez az állapot. Ebből azonban le lehet vonni néhány tanulságot. Ezek közül a legegyszerűbb, hogy az értékek állandósulása időigényes. A magyaroknak Szlovákiában azonban csaknem kilencvenéves politikai tapasztalatuk van, aminek legfontosabb ismérve, hogy a politika kilengései ellen nem védi semmilyen törvény, semmilyen közigazgatási hatalom.

Ezért annak a véleményemnek adok hangot, hogy mostantól a Magyar Koalíció Pártjának egy ilyen – a szlovákiai magyarok körében egyre inkább igényelt – védelemnek a megteremtéséért kell küzdenie, és ehhez kell segítségül hívnia a nemzetközi politikának azokat a szervezeteit, amelyek érdekeltek az európai egyensúly és az európai együttműködés megőrzésében.

2006. július 8-án, Pozsonyban