Forradalom, most?!

Wittner Máriának igaza van: forradalom zajlik Magyarországon, most 2006. szeptember vége felé.

Kérdés: győz-e vagy elvetél?

Néhány közméltóság hangosan elhatárolódott ´56 egyik hősének ettől a véleményétől. Ezért sarkalatos a kérdés: mi a forradalom?

A revolúció, a magyar kifejezés idegen eredetű megfelelője újjáéledést, megújulást jelent, azaz: kezdődik minden elölről, de nem újrakezdést, nem a  dolmány újragombolását jelenti. Ebben az értelemben a születés is revolúció, noha egy nagy evolúciós folyamatnak egyetlen kicsi állomása. A nyugati nyelveknek a logikája azonban cinikus, mert üzenetében az is rejlik: aki megvívta a harcot, félre kell állítani, és be kell rendezni egy új hatalmi szerkezetet, amely ellen egyszer ismét fel lehet, vagy fel kell lázadni. A lázadók vállán hatalomra jutottak ezért többek között azzal foglalkoznak, hogy megszervezzék az erős és képzett rendőrséget, amely majd leveri a törvényszerűen bekövetkező lázadást. Az új lázadást pedig azért kell elfojtani, hogy ne legyen ismét forradalom, de az előbb vagy utóbb mégis bekövetkezik, egyébként nem jönne világra az újszülött.

Minden forradalom lázadással kezdődik, a létező keretek elutasításával. Ez teremti meg a soron következő események kristályosító pontját. Ebből fakad a revolúció magyar elnevezése: a forradalom, ezt nevezhetnénk akár egy új vegyület létrejöttét eredményező folyamatnak vagy új, időállóbb szerkezet kialakítására tett kísérletnek. A természetben ez mindig így zajlik. A forradalom tehát – a természeti és a társadalmi összefüggésekben – a rossz, a nem megfelelő, az ingatag, a bomló vagy romlott, a feslett, az erkölcstelen, a hazug állapotok megváltoztatására, tehát avégett tett cselekmény vagy esemény, hogy legyen jobb, megfelelőbb, állandóbb, feszesebb, erkölcsösebb, igazabb állapot. A forradalmat a hazugság, az elnyomás, a terror elsöprésének óhaja, vágya szüli meg. A forradalom a romlandónak vagy a romlottnak a felszámolására tett kísérlet. Így lesz a mustból bor – ez az ősz küszöbén fölöttébb időszerű esemény.

Wittner Máriának van tehát igaza, mert mi, magyarok a forradalmat a magyar nyelv logikája szerint értelmezzük. De annyiban kiigazítanám kijelentését, hogy ha most forradalmi állapot van Magyarországon, akkor nem egy új forradalom zajlik, hanem folytatódik az, aminek ötven évvel ezelőtt ő volt az egyik hőse. Mert 2006-ban elérkeztünk a magyar nemzet történelmében ahhoz a sorsfordulóhoz, amikor végre változtatni kell azokon a politikai- és közviszonyokon, melyeket a rendszerváltozás sem tudott megváltoztatni.

Gondoljuk végig: volt egy forradalmunk 1848-ban a magyar nemzet, az állam és az ország megújításáért. Sikeres volt, de vérbe fojtották, mert nem tudtunk megszabadulni az idegenek uralmától. Ugyanilyen kísérletre több mint száz év múlva került sor, 1956-ban. A forradalom sikeres volt, de vérbe fojtották, mert nem tudtunk megszabadulni az idegen hatalom és az idegenül gondolkodók terrorjától. A rendszerváltozáskor, 1990-ben, azért nem válhatott forradalmivá a helyzet, mert még ugyanazok a hatalmi viszonyok uralkodtak, mint ´56-ban.

És mi van most? Most nincs idegen hatalom, de vannak fölöttünk hatalommal bíró idegenül gondolkodók, akik hatalmi csoportba szerveződvén szellemi, közigazgatási és gazdasági terrorjukat a kormánynak hazugsággal  való birtokbavétele, az általuk irányított közszolgálati televízió, a rádióadók egy része és a sajtó nagy hányada révén gyakorolják rajtunk. Nemcsak Magyarország népén, hanem az egész nemzeten.

Remélem, most ezektől akarunk megszabadulni, hiszen 1990-ben a rendszerváltozáskor ez nem sikerült.
Ha ezt akarjuk, akkor Wittner Máriának van igaza. Most nem állnak velünk szemben sem a császári, sem a cári, sem a szovjet csapatok, csak ezek a hitvány gazemberek, akik a mi gyengeségünktől látszanak erősnek.

Mária, ´56 közelgő ötvenedik évfordulója legyen az akkor elkezdett, de nem befejezett forradalomnak a sikeres vége. Ha ez sikerül, akkor teljesül kiscserkészi álmom is: megszűnik a nemzet megosztottsága, és csak egy oldal lesz: a nemzeti. Ezen majd nyugodtan vívhatja harcát elvi síkon a jobboldal és a baloldal, mert a nemzet közös ügyeiben megegyeznek, úgy, mint másutt.

Így legyen!

D.M.