Koltay Gergely: Cérna Géza – írói álnevén: Duray Miklós (könyvbemutató)

2006-12-18 mások

Néhány részlet a könyvből itt olvasható.

2006. december 15-én a Magyar Kultúra Alapítvány székházában mutatták be Duray Miklós második, átdolgozott kiadásban megjelent mesekönyvét, a Cérna Géza meséit tartalmazó Csillagszilánk és tövistöreket. A könyv kiadója a somorjai Méry Ratio, Szabó Ottó felvidéki képzőművész illusztrációival. Koltay Gergely zeneszerző (Kormorán) is jelen volt az eseményen, aki a következőképpen méltatta Duray mesekönyvét:

Mesét írni talán a legnehezebb dolog a világon. Olyan mesét, mely szívhez szóló, mely tanulságos, melyben magunkra ismerhetünk, nos ilyen mese megírásához igazi talentum szükséges. Nem vagyok szakértője e témának, nekem csupán gondolataim és érzéseim vannak.

Talán valamikor nagyon régen kezdődhetett, amikor a magyarok táltosai nemzetségük történeteit elevenítették fel ébren tartva mindvégig a múlt, az összetartozás, a dicsőség könnyen elmúló pillanatait. A táltosok hét dolga közül ez csupán az egyik feladat volt, hiszen ők lélekgyógyászok is voltak, nélkülük beteg, feledékeny nemzetségek születtek volna a világra. ők tették a dolgukat.

Isten tudja mikor és mi módon, de a táltosok hagyományát átvették az írók, a tollforgatók. Egy másik szálon maga a nép a szájhagyomány közvetítette azt a jelentős szükségletet, mely megőrzi és újra meg újra felmutatja a nagy tettek, a nagy tanulságok, az örök igazságok lélekemelő erejét. Talán így keletkezhettek a népmesék, melyek a táltosok mondáival karöltve nem hagyták elveszni népünk önbecsülését, büszkeségét, tartását és dicső tetteit. Telt múlt az idő és születtek csodás mesék Göröghonban, a germán világban és mi is kezünkbe vehettük Benedek Elek apó különleges történeteit.

Az igazi mese gyerekeknek készül, de a felnőttekről, a felnőtteknek szól. Igaz mesét csak kiválasztott emberek tudnak írni, akik egyben álmodozó emberek, s akik megtanultak olvasni társaik lelkében. Duray Miklós kiválasztott ember. Ismeri a emberi kapcsolatok mélységeit, tudja, hogy az emberek közössége, a nép segítsége, találékonysága nélkül nem lesz jövőnk. Megkerülhetetlen kapocs a most és a múlt között. Tudja, hogy évszázados hagyományaink, nyelvünk, szóhasználatunk elvész a világ emésztő tengerében, ha nem emelünk az út szélén keresztfákat, ha nem rakunk az világ végtelen országútja mellé útjelző köveket. Olyan köveket, melyeket nem sodor el egy nyári vihar, melyeket nem takar be az őszi avar, melyekre nem lehet plázákat, logisztikai komplexumokat építeni.

Van közöttünk egy ember, aki érzékeli a szívet a legvastagabb posztókabát alatt is, aki megtalálja – magányos indián harcosként – a szeretet legkisebb ösvényét is. Aki képes lemondani a hatalomról, hogy játékos jókedvéből megfoltozza a felettünk egyre halványabban tündöklő Napot is. Duray Miklós természet közeli ember, aki felfedezi és felmutatja a magyarok – a palócok – segítő készségét, mindenkor kézzelfogható furfangját. De meséiben találkozhatunk álnoksággal, hamissággal, hazugsággal, árulással. Ezek a történetek mai világunkról szólnak. És itt válik ez a könyv különösen érdekessé. Itt érezhetjük leginkább, hogy bár az írott szöveg néprajzi ihletettségű, sőt népköltészeti magasságokba emelkedik, de véresen, komolyan a máról szól. A gyerekek talán csak az egyszerű, bár annál fontosabb tanulságokat olvassák ki a sorokból, de a felnőttek mélyen érzik és tudják, valami visszafordíthatatlan bűntetlen galádság áldozatai vagyunk mindannyian. Mert az idegenek által befolyásolt és megtévesztett tömeg megmentője ellen fordul.

Duray Miklóst sokszor megfeszítették és mégis képes megtalálni a szavakat, megtalálja a szíveket, megtalálja maradék magyarságunkat. Tudjuk a hajdan volt Aranykert nincs többé, de lelkünk legmélyén mégis van egy kicsinyke láda, mely ugyan lakattal van zárva, de benne van az örök álom: az a bizonyos Aranykert a miénk volt és egyszer újra a miénk lesz. Valahol így fogalmaz: Most mindenki mást cselekszik, de véletlenül sem azt, amihez ért. Duray Miklós nem esik a kevélység bűnébe, hiszen pontosan tudja mi az arany és mi az, ami csak fénylik, tudja mikor és hova kell kihelyezni a madárijesztőket. Tanít minket, hogy a pénz helyett a szellem gazdagságát válasszuk, tanít minket az ősi, népi bölcsességre: egyedül senki sem boldogul. Különösek ezek a történetek az elmúlt hónapok történéseinek árnyékában. Különös olvasni egy mesében, hogy a nép még mindig nem veszi észre, hogy a helytartó meztelen. Cérna Géza történetei igaz emberekhez, igaz emberséggel szólnak. Egy elembertelenedő, agresszív világban van valaki, aki kimondja, mosolygós emberekhez szeretnék hazatérni, nem pedig egy lelkileg megnyomorított nemzethez.

Duray Miklós hazulról hazafelé indul. Credója – mikor a palócok segítségét kérik – így szól:

Tudom bajban van a nép, elfogyott ereje –
Vissza kell hozni a mosolyt az emberek arcára –
Újra kell tanítani az embereket a szeretetre –
Meg kell lelni az éjszakai álmok nyugalmát –
Vissza kell állítani a szavak hitelét –
Meg kell újítani a munka becsületét –
Az akarat szabadságát kell újra megteremteni –
Népünk emlékezetét és méltóságát kell megmenteni.

Mikor a köd elhomályosítja a betlehemi csillagot, az emlékezet fáját elvakított társai vágják ki. Saját emberei sújtják agyon Cérna Gézát. De Cérna Géza még holtában is segíti népét, hiszen nyelve alá rejti a legszebb bükkmagot, amiből új, még gyönyörűbb csemete sarjad.

Cérna Gézáról sokan azt hitték, hogy valóban egy távoli csillagról költözött a földre, mert senkit sem szeretett jobban a másiknál és ellenséget sem bántott soha. Nagy volt az ő bizodalma az emberekben, s ettől olyan gazdag lett, hogy lyukas zsebbel járhatta be a világot. Ma olyan időket élünk, hogy a bűnösökből lesznek a bírák, s az igazak, a jók pusztulnak a máglyán.

Köszönöm a Teremtőnek, hogy találkozhattam a palóc Cérna Gézával. Köszönöm a Teremtőnek, hogy ismerhetem a szabómestert, akit valójában úgy hívnak: Duray Miklós.

—

A könyvbemutatón még egy kötet „terítékre” került. Megjelent a Kairosz Kiadó Magyarnak lenni könyvsorozatának újabb része, amelyben Benkei Ildikónak Duray Miklóssal készített beszélgetése jelent meg. A címe: Összefonódó ujjak. Duray Miklós a hetvenes években meséket is írt, Csillagszilánk és tövistörek, Cérna Géza meséi címmel.

A bemutatón Közreműködött Koltay Gergely zeneszerző, és Karkó Henrietta, a Felvidéki Rockszínház vezetője. A könyvbemutatót a Magyar Kultúra Alapítvány is támogatta.

***

A könyvvel kapcsolatos további cikkek: