Autonómia-programra van szükségünk

A Pravda szlovák napilap 2007.03.21-i száma Autonómia-programra van szükségünk címmel interjút közöl Duray Miklóssal, melyben szó esik az MKP közelgő tisztújító közgyűléséről, de a magyar-magyar kapcsolatokról és személyi kérdésekről is. Az következőkben az interjú magyar fordítását közöljük.

A magyar Koalíció Pártjának alelnöke nem tervezi, hogy bármikor jelöltetné magát pártelnöknek. A pártvezetésben akar azonban maradni, és dolgozni a párt programján, aminek alapját a magyar kisebbség autonómiája adná.

Bugár Béla nem titkolja, hogy ki akarja önt nyomni a pártvezetésből. Elmagyarázta önnek, hogy miért?
– Személyesen nekem ezt soha nem mondta, csak kijelentette, hogy nem tartja szükségesnek a Magyar Koalíció Pártjában az ügyvezetői alelnöki tisztséget. Állítása szerint ez kétpólusossághoz vezet. Én úgy gondolom, hogy a végrehajtásban a határskört meg kell osztani.

Elfogadja azt a nézetet, hogy nem a tisztség, hanem a személyes ellentét okozza a problémát?
-Sajnálom, hogy Bugár úr a velem szembeni kifogásairól sohasem beszélt nyíltan velem. A mai napig nem tudom, mit is ró fel nekem. Én, ellentétben néhány más személytől, naponta dolgozom a pártban.

Most nem ön áll ki Bugárral szemben, hanem Csáky Pál. Nyíltan támogatja majd őt?
– Egészségtelennek tartom, ha az országos elnöki tisztségre csak egy jelölt van. A versenyt támogatom. Csáky Pált abban támogatom, hogy elnökjelölt legyen.

És hogy győzzön?
– Erről titkos szavazás dönt. Nem tudom, megállapítja-e valaki, hogyan szavaztam.

Az ön tisztségéről Csáky is úgy nyilatkozott, hogy nem tartja azt szükségesnek. Csalódott emiatt?
– Nem, a tisztség és annak megnevezése csupán formalitás. Számomra a lényeg az, hogy milyen feladatokkal bíz meg engem a közgyűlés, illetve a párt elnöke. Szeretném folytatni a politikai programmal kapcsolatos munkát. Sajnálom, hogy Bugár elnök munkámat, tanulmányaimat nem fogadta el, hanem elutasító volt velük szemben.

Csáky Pállal az is közös önökben, hogy gyakran utaznak Budapestre. Szolgálati útra.
– Nem olyan gyakran, de tény, nem csak Szlovákiára, hanem az egész Kárpát-medencére összpontosítom a figyelmemet. Az MKP regionális párt, együtt kell dolgoznia más nemzetiségekkel és régiókkal.

Az ön számlájára gyakran felrótták a nemzeti radikalizmust, mely többek szerint rontja a pártról alkotott képet.
– Nem tudom, mit értenek nemzeti radikalizmus alatt. Minden értelmiségi embernek radikálisnak, következetesnek kell lennie nézeteiben, és azok érvényesítése terén. Radikálisnak a nézetekben és liberálisnak a toleranciában. A radikalizmus nem jelent extrémizmust. Az már korlátoltság.

Ön a közelmúltban a trianoni szerződés alkotóit a 20. század háborús bűnöseinek nevezte. Ezt komolyan gondolta?
– Közismert, hogy a versailles-i rendszer, melynek része a trianoni szerződés, rossz. Nem békéhez, hanem újabb háborúhoz vezetett, melyben az emberek nem csak harcokban pusztultak el, hanem koncentrációs táborokban is. Európa háború utáni elrendezése szerencsétlen volt.

Ön a trianoni trauma kiváltójaként a nemzetközi zsidó összeesküvést is megnevezte. Ezt hogyan értette?
– Elnézést, el kell határolódnom, de ez így nem igaz. Én arról beszéltem, hogy 1915-ben Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia győztese volt a háborúnak – mivel az ő területükön nem folytak harcok. A változás 1916-ban következett be, mikor az Egyesült Államok úgy döntött, hogy belép a háborúba. Döntésük mögött nemzetközi sionista lobbi állt, melynek célja az volt, hogy szétverjék az oszmán birodalmat, és ezzel területet biztosítsanak Izrael állam létrejöttéhez. A valóságban nem zsidó összeesküvés állt a háttérben, hanem a zsidóság legitim törekvése az államalkotásra vonatkozóan. A sionisták azért akarták 1915 után a háború folytatását, hogy abból Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és az oszmán Törökország ne kerüljenek ki győztesen.

Ezzel eléggé leegyszerűsíti az egész problémát…
– Természetesen ez csak egy volt az események alakulását befolyásoló tényezők közül. De jelentős volt.

Ön azon revizionisták közé tartozik, aki át akarják értékeltetni a háború utáni rendezést?
– Nem. A beteg ember kétféle módon szabadulhat meg a betegségétől: halállal és gyógyulással. Én a második lehetőség mellett vagyok.

Elfogadja a határok változtathatatlanságát?
– A valóságot fogadom el. A határok változtathatatlanságáról a történelmi tapasztalatok után nehéz beszélni. Nem igaz, hogy a határok változtathatatlanok. Viszont a valóságból indulok ki, jelen időben nincs semmi értelme a határok változásáról beszélni.

Hogyan képzeli el Magyarország és a magyarság kapcsolatát?
– Nem kell a status quo megváltozására törekedni. Új kapcsolatokat kell kiépíteni. A magyarság egyharmada Magyarország határain kívül, kisebbségi sorsban él. Ezek a magyar közösségek a halmazelmélet szabályai szerint metszetet alkotnak. Ezzel lehetőség kínálkozik a  szomszédos nemzetekkel való újfajta szövetségre. És valódi társnemzeti kapcsolatok megteremtésére.

Ezen kisebbségek számára területi autonómiát igényel?
– Nem szükségszerű az autonómiáról úgy beszélnünk, mint egy speciális területről speciális jogállással. Szóba jöhet a területi önrendelkezés szimmetrikus alapon is. Például Komárom megyének Szlovákia területén egy bizonyos jogállása lenne, mint például Zsolna megyénekl. A regionális önrendelkezés modelljét kellene az MKP-nak kidolgoznia és végrehajtania, úgy mint saját politikai programját.

Miért tér ki a területi autonómia fogalmának használatától?
– Nem térek ki. Az önrendelkezés és az autonómia kifejezések ponttosan ugyanazt jelentik, szinonimák. Az autonómia kifejezéshez azonban különböző előítéletek kapcsolódnak. Mégha értem is, hogy ennek szintén oka, eredete a történelemben van. A szlovákok történelmi tapasztalatai szerint az autonómiának mindig önállósághoz kellett volna vezetnie.

A Magyarországgal szomszédos nemzetállamok attól tartanak, hogy magyar autonómia-kormányok lánckapcsolata jöhet létre Budapesttel, és ez politikai konfliktusokhoz, problémákhoz vezetne.
– Tudom, hogy vannak ilyen aggodalmak. Ezek azonban megalapozatlanok. Főleg most, mikor már ezek az országok, amelyeket említett, az Európai Unió tagjaivá lettek. Az MKP mindig a regiók együttműködését és nem a szeparatizmust fogja támogatni. Az autonómia nem az állam szétverésének az eszköze.

Egyszer azt is mondta, hogy a nemzeti célokért harcolni kell, mert anélkül semmit nem adnak önöknek. Milyen harcra kell felkészülnünk?
– Politikai harcot értek alatta. Ilyen a valóság, érvényes ez minden nemzetre és a politikai pártokban szerveződött csoportosulásokra is.

Önnel az a gond, hogy másképp nyilatkozik a magyar, és másképp a szlovák közvélemény előtt, és ezzel eltussolja a valódi céljait…
– Én nem hiszem, hogy másképp nyilatkozom. Mindig csak azt mondom, amiről meg vagyok győződve, és közben igyekszem nyílt és őszinte lenni.

Területi autonómiát akarnak, politikai jogokkal, önmeghatározással?
– A nemzetek önmeghatározásának két fajtáját ismerjük: nemzetközit és belsőt. A belső önrendelkezést elfogadom. Többet igényelni öngyilkosság lenne.

Nem fenyeget tehát a koszovói modell?
– Nem, Koszovó összehasonlíthatatlan a magyar nemzeti kisebbségek önrendelkezési törekvéseivel. A Balkán válságait konfliktusokkal, új nemzetállamok létrehozásával oldották meg – horvátok, szlovének, makedónok … -. Ugyanezt a jogot akarják a koszovói albánok is kivívni. A nemzetközi jogrendszerrel összhangban.

Amikor az MKP elnöksége jóváhagyta a kormányba való lépést a Smerrel és a HZDS-szel, ön milyen álláspontot képviselt?
Mellette voltam. Ez volt választópolgáraink igénye, akik nem akarták a Szlovák Nemzeti Pártot a kormányban látni.

Vannak barátai a szlovák politikusok között?
Kevés a valódi barátom. Ha azokról a szlovák politikusokról beszélünk, akiket tisztelek, akkor megemlíthetem például Kukan, Mikloško, Čarnogursý urakat.

Mely szlovák pártokat tartja a legközelebbi szövetségeseknek?
Mindazokat, amelyekkel meg tudunk egyezni a kormányzás közös elvein. Elképzelhetőnek tartok egy megállapodást a Smerrel, esetleg a HZDS-szel is, mely ma már másképp néz ki, mint 1994-ben.

És a magyar pártok közül?
Az egyetlen párt, mellyel ez nehezen menne, az Gyurcsány Ferenc Magyar Szocialista Pártja. Ő egy olyan ember, akivel nem lehet együttműködni.

Milyen értelemben?
Az az ember, aki ilyen hazugságokra képes, idővel autokrata módjára kezd viselkedni. Autokratákkal pedig nem lehet együttműködni.

Orbán is hajlik a nemzeti radikalizmus és az autoritás felé.
Sok politikusban van hajlam az autoritásra. Amennyiben ez a program megvalósítása érdekében van így, tolerálható. Ha csak a hatalom megszerzése miatt, akkor nem.

Orbán radikális?
Igen, radikális politikus, de a következetesség értelmében.