Változásra van szükség az MKP-ban

Az Új Szó szlovákiai napilap Duray Miklóst is megkérdezte ay MKP szombati tisztújító közgyűlése előtt. “Rá kellene jönni, hogy az MKP nem a vállalkozók pártja, hanem vállalkozás párti politikai szervezetnek kellene lennie.” – válaszolta többek között Duray az egyik kérdésre.

Az egyik legellentmondásosabb személyiségének tartják Duray Miklóst, aki hazai és külföldi nyilatkozataival gyakran megosztja a közvéleményt. Elnöki ambíciói nincsenek, de MKP szombati kongresszusán ügyvezető alelnöki, vagy ha ez a poszt megszűnik, akkor az országos tanács elnöki posztjára pályázik. Szerinte szükség van a párt arculatának változtatására, ki nem mondott jelöltje a pártelnöki posztra Csáky Pál.” – ezek a Duray Miklóssal készített interjú bevezető sorai.

* * *

Szükségesnek tartja a váltást?
– A változásra mindenképpen szükség van. Egy párt profilja általában tisztségviselőkhöz kötődik, nem független magatartásuktól, szemléletüktől. Ha változtatásról beszélünk, akkor nyilván személyi változásokban is kell gondolkodni. Nagyon fontosnak tartanám, hogy ahelyett, hogy a háttérben, „fű alatt“ próbálunk kampányolni egyes emberek ellen, mellett, nyíltan ütköztetnénk elképzeléseinket. Az MKP-nak a legnagyobb, talán vele született betegsége az őszintétlenség, nem tárjuk egymás elé elképzeléseinket, nem próbáljuk egymást meggyőzni igazunkról. Bizalmatlanok vagyunk, nincs türelmünk, vagy valamit álcázni akarunk.

Vagyis a párton belüli nyílt vitát hiányolja?
– Igen, alig volt még nyílt vita a pártban, egyszer-kétszer én kezdeményeztem. Legutoljára arról, hogy hogyan lehetne átalakítani a párt működését egy regionális orientáltságú párttá. Az egy napos vita volt, de azóta sem beszélünk róla. Ha véletlenül kialakul a vita, akkor sem vonjuk le belőle a következtetéseket, vagyis koncepciótlanság van a pártban.

Viszont ön sem nyilatkozott egyértelműen arról, hogy Csáky Pált támogatja-e. Igaz Rimaszombatban javasolta őt, de azóta nem állt mellé.
-Ott csak arra reagáltam, hogy engem is eln jelöltek, ekkor álltam fel és mondtam, hogy rólam ne is szavazzanak ilyen ambícióim nincsenek, de ha a versenyszellemet akarják támogatni, akkor Csáky Pált jelöljék.

Ebből továbbra sem derül ki, hogy támogatja-e Csáky Pált. Ön alkalmasabbnak tartja az elnöki posztra Csáky Pált Bugár Bélánál?
– Nem arról van szó, hogy ki az alkalmasabb. Azt kell megnézni, hogy melyikük milyen arculatú pártot tud megjeleníteni. Azt már tudjuk, hogy Bugár Béla milyet, azt még nem, hogy más vezetése alatt milyen lenne a párt. Csáky leírta 15 pontban elképzeléseit, ebből tudni lehet, hogy mit szeretne. Én Csákyt jó jelöltnek tartom, de arról a küldöttek fognak dönteni, hogy melyik arculatot kívánják előnyben részesíteni.

Sokan úgy vélik, hogy Csáky Pálnak ön és az ön támogatói köre nélkül nincs esélye a győzelemre.
Nem tudom, hogy engem kik támogatnak, csak azt tudom, hogy kik azok, akik egyet szoktak velem érteni, de ebből nem lehet levonni komolyabb következtetést az eredményre vonatkozóan, mivel nincs őszinte véleménynyilvánítás a pártban.

Szinte minden párt elismeri, hogy léteznek benne irányzatok, frakciók, az MKP ez ellen mindig tiltakozik, miért?
– Mert nincsenek irányzatok, ahhoz műhelyek kellenének, meg kellene fogalmazni az irányzat tartalmát és az elképzelések mellett politikai tevékenységet kellene folytatni. Vagyis politológiai értelemben vett irányzatok nincsenek. Vannak nézetkülönbségek, de ez még önmagában nem irányzat.

Személyes érdekcsoportok léteznek?
– Ez más dolog, a párton belül valóban van egy gazdasági érdekcsoport, ennek viszont az az érdeke, hogy ne változzon a párt arculata, mert így jobban meg tudják valósítani elképzeléseiket. Ki kell mondani, hogy ezek nem közösségi, hanem gazdasági érdekek. Sajnos az elmúlt nyolc év alatt az MKP kormányzati tevékenysége idején sem tudtunk változtatni Szlovákia szociális térképén, mely a rendszerváltás után vált hangsúlyosabbá, vagyis azon, hogy a magyarok lakta vidéken a legnagyobb a munkanélküliség, a legnagyobb a szociális rászorultság, nem voltak munkahelyteremtő beruházások, ahol csökkent a munkanélküliség, ott azért, mert az emberek Magyarországra járnak dolgozni. Viszont emellett nagyon intenzív gazdasági tevékenységet fejtett ki a párt, csakhogy ennek eredménye társadalmilag nem jelent meg.

Tehát úgy véli, hogy egy gazdasági érdekcsoport irányítja a pártot?
– Sajnos ez így van. Sok olyan döntés született a pártban melyről még az elnökség sem tudott, csak ámultunk, amikor tudomásunkra jutottak. A gazdaságpolitikai tanácsban hozták ezeket a döntéseket. Tény, hogy ez a gazdasági csoport Bugár Béla mögé sorakozott fel.

Az elmúlt nyolc évben ön volt megbízva a pártépítéssel, tagja volt a vezetésnek is, tehát önt is felelősség terheli a döntésekért.
– Hogy ilyen döntések születhettek, abban nem csak nekem, hanem szinte az egész elnökségnek nincs felelőssége, mert a gazdasági érdekekkel motivált döntések tekintetében szinte az egész elnökség félre volt állítva.

Ha valóban így volt, akkor nem kellett volna felállni, és azt mondani, hogy kiszállok?
– Voltak konfliktusok emiatt az országos tanácsban és az elnökségben is, de ezek nem kerültek a nagynyilvánosság elé. Nem volt érdekünk a viszályszítás, egy kormányzási időszakban viszályt szítani egyenlő az öngyilkossággal. Úgy tapasztaltam, hogy akik értékorientáltan gondolkodnak, azok rendkívül visszafogottan politizálnak.

Tehát ön is hasznosabbnak látta kormányban maradni, és hagyni, hogy ne a választott testületek irányítsák a pártot, mint egy esetleges viszály miatt kilépni a kormányból?
– A kormányból való kilépés csak egyszer volt napirenden, sajnos ez úgy került nyilvánosságra, hogy a párt vezetése meg se vitatta. Csak a párt elnöke bejelentette, az országos tanács nem ült össze, és nem döntött a kilépésről vagy a maradásról.

Ez 2001-ben volt, nyolc megyés rendszer elfogadásakor. Később azonban az OT összeült, miért döntöttek a maradás mellett?
– Az okok nem változtak meg, de közben lecsillapodtak a kedélyek, az érdekek átalakultak, és megint a gazdasági érdekek döntöttek. Maradtunk a koalícióban. Nem használt volna a pártnak, ha megtámadják a döntést, vagy a kilépés mellett foglaltak volna állást az értékorientáltan gondolkodó OT-tagok. Elfogadtuk az új helyzetet, hogy ne legyen a párton belül konfliktus. Elfogadtuk, mert úgy vélem, hogy két és fél hónappal egy helyzet kialakulása után már nem lehetett másként dönteni.

Vagyis azért érvelt ön is a bennmaradás mellett?
– Igen, mert meg akartam akadályozni a belső feszültség kialakulását. Ha nagy késéssel lépünk ki a koalícióból sokkal nagyobb feszültséget okozott volna, mintha azonnal léptünk volna ki.

A pártépítéssel ön volt megbízva, munkáját sokan kifogásolják, bírálják. Ön tehát a program hiányával és a párt rossz politizálásával magyarázza rossz eredményeit?
– Az MKP 1998-as megalakulásakor csak arra volt idő, hogy gyorsan felkészüljünk a választásokra, és belépjünk a kormányba. A pártegyesítés nagyon gyorsan zajlott le. A kormányzati tevékenység során ugyan a három párt „összevasalódott“, de az egyesítés után nem a pártépítés, a párt konszolidációja játszotta a fő szerepet, hanem a kormányzati szerep, az egyes pozíciók elfoglalása, az érdekérvényesítés. Mivel azonban nem tudtuk hosszú távú programmal megszólítani a párt tagjait, ezért sok helyen formálisan működik a párt. A pártépítés és a párt programja, politikai tevékenysége között nagyon szoros összefüggés van. Ha megnézzük a 2005-ös megyei választásokat, akkor láthatjuk, hogy a Dunaszerdahelyi járásban volt a legrosszabb a részvétel, ott, ahol a párt ismert személyiségei élnek. Ennek következtében alakult ki egy kritikus magatartás a választókban. Ha nincs eszmei hajtóerő, akkor a párt leül. A gazdasági érdekek nem tudnak szélesebb közösséget megmozgatni.

Ezzel magyarázza a pártmunkában elkövetett hibákat?
– A pártépítést nem lehet mechanikusan végezni. Ha a párttag megkérdezi tőlem, hogy miért csak akkor jártok közénk, amikor a szavazatainkra szükség van, akkor csak azt tudom válaszolni, hogy én itt vagyok, de hol vannak a többiek?

Az MKP sok alapszervezetét szűk klikk irányítja, ez ellen tud megoldást?
– Ezt csak alapszabállyal lehet rendezni, van olyan javaslat, hogy a járási szervezet bizonyos okok miatt felfüggesztheti a helyi szervezetet.

Az egyes alapszabály-javaslatok a regionalizmus elvét akarják erősíteni a párton belül, sokan ezt azzal magyarázzák, hogy Ön akar nagyobb befolyást szerezni. Így van? – Ez szerintem nem így van, a járási konferenciákon kiderült, hogy a pártnak van 4-5 embere, akiknek nagy a regionális befolyásuk, és nagyon keményen kézben tartják az egyes vidékeket. Hasonlót tapasztaltam, csak kisebb mértékben Rozsnyón, de ott is van befolyásuk. Az mondható, hogy a Bugár Bélához kapcsolódó érdekcsoport különböző gazdasági érdekek mentén mozgatni tudja ezeket a régiókat. A többit nem. Nem hiszem, hogy a pártelnöki tisztségért folyó versengés egyértelműen megjelenik a régiókban. A régiókban a gazdasági érdekek jelennek meg, az ígérgetés és a megvásárlás eszközét használják. Rendkívül veszélyesnek tartom, hogy a párton belül nyomon követhető gazdasági érdekeknek a regionális politikában való megnyilvánulása teljesen visszaveti a párton belüli demokráciát. Ez magával vonhatja a pártszakadást vagy a párt leépülését. Azok az emberek, akikben van közösségi tudat, félre fognak vonulni. Ez már ma is tapasztalható. Azt tartanám fontosnak, hogy új alapokra helyezzük a társadalmi, a közösségi és a gazdasági érdekek közötti párbeszédet. Fontosak a gazdasági szempontok is, el van szegényedve a magyarlakta vidék. Rá kellene jönni, hogy az MKP nem a vállalkozók pártja, hanem vállalkozás párti politikai szervezetnek kellene lennie.

A programalkotás az elnökválasztás után következik, egy másik kongresszus témája.
– Ha azonban nem lesz arculatváltás, akkor a program is ezt fogja tükrözni. Azt nem engedhetjük meg, hogy a jelenlegi állapotra építsük a programot, amikor nincs párbeszéd a gazdasági és a társadalmi érdek között. A 2006-os választásokon azért veszítettünk „csak” 50 ezer szavazatot, mert az emberek megijedtek a Szlovák Nemzeti Párttól. Ha a félelemre építjük a programot, akkor még inkább háttérbe szorulnak a közösségi érdekek.

Ön milyen posztra pályázik, milyen feladatot tart magának megfelelőnek a párton belül?
– Én szívesen folytatnám az ügyvezetői feladatkört, mert én ehhez értek. Akkor sem történik semmi, ha ez nem sikerül.

Milyen a viszonya Bugár Bélával, el tudja képzelni az együttműködést?
– Az együttműködésnek az alapszabályban lefektetett játékszabályok alapján kell kialakulnia.

Az MKP ellenzékbe került, milyen programot képzel el a pártnak?
– A legfontosabbnak azt tartom, hogy a leszakadó területekkel kezdjünk el foglalkozni. Munkahelyeket kell teremteni, hogy az emberek ott maradjanak. A magyarok lakta terület fele ilyen leszakadó, fejletlen területnek számít.

Ellenzéki pártként mit lehet elérni?
– Biztosan nehezebb ezzel a kérdéssel foglalkozni ellenzékből, mint a kormányból, de így is sok lehetőségünk van. Lehet kedvezőbb körülményeket teremteni például a vállalkozások számára, de ehhez kell egy regionális gazdaságpolitikai koncepció.

Elképzelhetőnek tartja az együttműködést egyik-másik mai kormánypárttal is?
– A politikai pártnak feladata a partnerkeresés. Az, hogy ellenzékben vagyunk, nem jelenti azt, hogy ne működhetnénk együtt a kormánypártokkal. A régiókban van erre példa, például Nagyszombat megyében a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal, Kassa megyében pedig a Smerrel.

(Duray Miklós LAJOS P. JÁNOS kérdéseire válaszolt)