A déli határ sérti a magyarokat

Forrás: a Hospodárske noviny interjúja Duray Miklóssal
Az MKP élén új elnök áll, holott a média egyértelműen Bugár Béla mellett tette le a voksot. Vajon mi segített Csáky Pál győzelméhez?
– Nemcsak a szlovák média, de az Új Szó című szlovákiai magyar napilap is 70 százalékos győzelmi esélyt adott Bugár Bélának. Az az érzésem, hogy a média nem igazodik ki az MKP-ban uralkodó valóságos állapotokon.

Mivel fügött össze az előző vezetéssel kapcsolatos elégedetlenség?
– 2002-ben az erős bástyáinknak számító területeinken is azt tapasztaltuk, hogy csökkent a pártra szavazók száma. Körülbelül 14.000 fővel kevesebben szavaztak ránk. 2005-ben a megyei önkormányzati választásoknál a dunaszerdahelyi járásban volt a legalacsonyabb a részvétel. Ugyanakkor ebből a járásból származik a legtöbb vezető MKP-s politikus. Személyesen is vizsgáltam, hogy mi lehetett ennek az alacsony részvételnek az oka, és arra a következtetésre jutottam, hogy minél közelebb van az adott térség Pozsonyhoz, vagyis az MKP központjához, annál inkább jellemző az emberekre a kiábrándultság a párt tevékenységével kapcsolatosan.

Milyen konkrétumokra gondol?
– Az egyik fő ok az a nézet volt, miszerint léteznek bizonyos összefonódások a párt és azon gazdasági körök között, melyek akadályozzák a pártot abban, hogy visszatükrözze a választói akaratot. Voltak bizonyos kifogások az általunk delegált mezőgazdasági miniszter (Simon Zsolt – a szerk.megj.) ellen is. A kisgazdák és a földművesek középső rétege is úgy érezték, hogy meg vannak rövidítve. Ugyanakkor senki sem volt képes arra, hogy ezeket a negatív benyomásokat megcáfolja.

Kevéssel az elnökválasztó kongresszus előtt leginkább Világi Oszkár nevét ragozták ilyen vagy olyan formában. Milyen pozíciót töltött be ezidáig a párton belül?
– Ez után a kongresszus után már nem kellene Világi úrral foglalkoznunk. Pontot kell tenni végre a múlt után és nem folyton visszatérni oda.

Nem lenne azért ildomos ezeket a dolgokat megvilágítani, megmagyarázni?
– Mostanra kijelenthetjük, hogy már nincs hatása a pártra. Nekünk nyitva az ajtónk Világi úr számára is, de csak abban az esetben, ha kész a nyitott párbeszédre.

A Bugár Béla és Világi Oszkár közt állítólag meglévő összefonódás volt az a fő érv, melynek döntő jelentősége volt az új elnök megválasztásánál.
– A mai nappal végérvényesen lezártam ezt a fejezetet.

Most úgy néz ki, nincs bizonyíték arra, hogy Világi befolyással lett volna Bugárra…
– Mélyebb felméréseket, belső vizsgálatokat tervezünk a párton belül. A pártvezetés tagjaként sem volt hozzáférésem azokhoz a nevekhez, melyek a párt közvetítésével jutottak el különféle helyekre a közigazgatási és az ellenőrző tanácsokban. Ezt szigorúan őrizték bizonyos emberek. Bizonyos dolgokról mi magunk sem tudunk, némely dologról pedig – természetesen – van tudomásunk. Nem érdekünk, hogy kiteregessük a szennyest, annak ellenére, hogy van ilyen. Viszont mindenképpen van itt néhány olyan eset, melyek nagyon ártottak a pártnak.

Mi például?
– Például az, ahogy a párt 2001 és 2005 között a Nyitrai kerületben viselkedett. Párttagjaink kerületi önkormányzatban való tevékenységéről már folytattunk párbeszédet a párton belül. Nem jutottunk a megoldáshoz, egyetlen esetet leszámítva, mely már tarthatatlan volt, mivel ezek az emberek a vezetőség állandó védelme alatt álltak. Jelenleg viszont ezek közül az emberek közül egy sem tagja a párt központi vezetésének.

Ön azt állítja, hogy ama bizonyos „kétes és zavaros épületek” Világi úr megrendelésére készültek?
– Bizonyos esetekben tudjuk, hogy a háttérben ő is ott volt.

Mint alelnök, a párt stratégiájáért lesz felelős. Miben látja az MKP politikájának alappiléreit?
-Számunkra a legfontosabb kérdés a szociális politika, mely szorosan összefügg az emberek szülőföldön való boldogulásával.

A kongresszus előtt arról is szó volt, hogy Ön semmilyen funkciót nem fog kapni?
– Bugár úr szűk nyilvánosság előtt kijelentette, hogy úgy kidob a pártból, hogy végül az utolsó helyen se leszek.

Általánosan ismert, hogy Ön nincs közeli barátságban Bugár Bélával. Csáky Pál győzelmére netán úgy is tekint, mint személyes jóvátételre?
– Nem. Szükség volt a változtatásra, mégpedig a párt érdekében.

És az emberi tényező?
– Már mondtam, nem örülök annak, hogy törölni akarják az én funkciómat, de szükségesnek tartom, hogy a feladatok megmaradjanak. Nem az a fontos, hogy létezik funkcionárius, hanem az, hogy legyenek feladatok. Nem számít, hogy erre vagy arra a funkcióra választottak.

Igaz, hogy Csáky győzelme mögött olyan emberek állnak, akik azt akarták, hogy Ön a pártvezetésben maradjon?
– Ezt nem tudom, de azért, hogy a vezetőségben maradjak, 211 küldött szavazott. Ezt nagy sikernek tartom a személyemet ért támadások után.

Volt valamilyen Önnek ígért funkció Csáky támogatásának fejében?
– Fél perccel azelőtt, hogy a kongresszus elé lépett az alelnökök névsorával, megkérdezett engem, hogy elvállalom-e.

Fel lehet ezt fogni az ő részéről, mint köszönetet?
– Ha ez köszönet lett volna, akkor minden bizonnyal már előbb is felajánlotta volna.

Ezt viszont már üzletnek kellene neveznünk…
– Nem tudom, kérdezze meg őt.

Mi Bugár Béla jelenlegi pozíciója? Hasonlítható Ján Čarnogurskýéhoz a Kereszténydemokrata Mozgalmon belül? Ő is egyszerű párttag volt, de befolyással bírt a politikára.
– Bugár befolyása  a párt vezetésére a nullával egyenlő. Čarnogurský úr sose rágalmazta vagy szidta a saját kollégáit vagy a párton belüli viszonyokat.

Bugár tehát kiesett a körből?
– Lehetősége van a munkában való részvételre, de a visszatérése nehéz lenne.

Tehát már nem ismétlődik meg Csáky Pál azon felajánlása, miszerint legyen tiszteletbeli elnök?
– Emberi okokból kifolyólag ezt nehezen tudom elképzelni.

Hogyan jellemezné az Ön és Bugár közti viszonyt?
– Mindig is korrekt kapcsolatra törekedtem vele. Néhányszor felajánlottam neki a segítségemet is, de sose fogadta el.

Ön már régóta beszél bizonyos igazságtalanságokról a magyarokkal szemben. Nem csupán Szlovákiára gondolok, hanem úgy egészében Közép-Európára. Mikor kezdődött az egész probléma?
– Ez főleg az első világháborút követő következményekkel van összefüggésben, de kapcsolódik a második világégés előtti és utáni történésekhez is. Ide tartozik az 1945 és 1948 közötti és az ezt követő kommunista időszak is. Úgyszintén ide sorolhatók azok a viszonyok, melyek a totalitárius rendszer bukása után alakultak ki.

15 milliós magyar nemzetről beszél. Mi ennek a nemzetnek a hazája?
– Ez teljesen az egyéntől függ – mindenki mást ért alatta. A haza szoros összefüggésben van a polgári és a kollektív jogokkal, az érzelmi kötődésből indul ki, de a történelemhez és a jelenhez is sok köze van, meg még ahhoz, hogy milyen a politikai élet az adott országban.

Személy szerint mi az Ön számára a haza?
– Nekem nincs hazám.

Európai?
– Úgy igen. Nem fűz azonban a hazafiasság érzése egyetlen országhoz se.

Időről időre szóba kerül a magyarok és a szlovákok kölcsönös bocsánatkérése.  Mi a megoldás?
– Ma is több olyan család él, amelyik a második világháború után mindenét elvesztette csupán csak azért, mert magyarok vagy németek voltak. A leszármazottaik máig is élnek. A kommunizmus bukása után egyértelműen látható volt, hogy a restitúció alapján, amikor a magyarok vagyonát az új lakosoknak adták… Ez egy bizonyos hátrányos helyzet.

A szlovákok is kárt szenvedtek Dél-Szlovákiában akkor, amikor jött a magyar hadsereg…
– Az egy teljesen más helyzet volt. Főleg azok mentek el, akik az ott élő lakosság kárára kaptak vagyont. A helyzet nem olyan volt, mint ahogyan azt manapság lefestik. Az emberi kapcsolatok nem szenvedtek kárt. Példának okáért elmondom, hogy néhányan az ingóságaikat hátrahagyták, ill. az ott élő magyarokra bízták, hogy addig vigyázzanak rá, amíg nem lesz lehetőség a visszatérésre. Bizonytalan időszak volt ez számukra, nem csodálkozom, hogy elvándoroltak.

Beszélni valamiféle harmóniáról talán nem egészen pontos…
– Én idősebb vagyok Önnél és ismerem a korabelieket. Menjen csak el Durenda (Čierny Balog) községbe. Ez egy teljesen szlovák falu, mely 1922 után keletkezett. Ők nem mentek el, és semmi bántódásuk sem esett.

Tehát  a kölcsönös bocsánatkérésnek nincs alapja?
– A problémát jelentő időszak az 1945 és 1948 közötti. A magyarokat megfosztották összes állampolgári joguktól és bűnösöknek nyilvánították őket csak azért, mert magyarok. Ezt kell megoldani, ez jelenti a problémát. Nem kell bocsánatot kérni, de a sérelmeket ki kell küszöbölni és jóvá kell tenni.

Milyen módon?
– Azokat, akiket sérelem ért, kárpótolni kell. Ha nem is azzal a vagyonnal, amit elvettek tőlük, de legalább anyagilag. Ha kárpótolni lehetett azokat, akik az árjásítás áldozatai lettek, akkor miért tagadnák ezt meg azoktól, akik a reszlovakizáció áldozatául estek?

A második világháború utáni békeszerződések  részei azok a szerződések is, melyek az államhatárok megváltoztathatatlanságával függnek össze.
– A határoknak semmilyen jelentőségük sincs. Problémát az jelent, ahogy az emberek az adott területen élnek. Ha az államhatárok azért vannak ott, ahol vannak, hogy ártsanak az embereknek, akkor az egy másik probléma.

Olyan érzése van, hogy az államhatárok azért jöttek létre, hogy sértsék a magyarokat?
– Igen. Viszont most más a helyzet. A valóságból indulunk ki, abból, ami adott.

Az új vezetőséggel kapcsolatban gyakran szóban kerül az autonómia kifejezés. Viszont sose magyarázták el, hogy mi tis értenek alatta…
– Az autonómia és az önkormányzat egymás szinonímái. Az MKP jelenleg nem beszél az autonómiáról – az első és legfontosabb tevékenységi körünket azon régiók szociális gondjai jelentik, ahol a válsztóink élnek.

Beszélnek iskolai, kulturális, politikai és területi autonómiáról. Ezek közül – Ön szerint – melyek jöhetnek szóba?
– Nem ismerem az iskolai vagy a politikai autonómia fogalmát. Három fajtáját ismerem: személyi, szűkebben vett kulturális és területi.

Mely ezek közül az Ön számára a célkitűzés, melyiket szeretné Szlovákiában megvalósítani?
– Jelenleg egyiket sem.

Nemsokára a Schengeni Övezet részei leszünk, az államhatárok szimbolikussá válnak. Ez után is lesz még értelme a területi autonómiáról beszélni?
– Az autonómia esetében az államhatároknak nincs jelentősége. Nincs is velük összefüggésben. A célkitűzés nem az autonómia, hanem a jó eredmények elérése a következő választásokon.

Az autonómia hívei saját parlament szükségességéről is beszélnek…
– Erről még nem hallottam. Ehhez elkülönített terület szükségeltetik, mint pl. Dél-Tirol.

Érzett valaha is valamilyen nyomást külföldről az autonómia érvényre juttatása érdekében?
– Soha.

Miként értékeli Szlovákiát magyarországi látogatásai alkalmával?
– Soha senki nem kérdezett még engem ezzel kapcsolatban.

Ki az Ön kedvenc szlovák írója, filozófusa, államférfija?
– Dominik Tatarka író. Az utóbbi időszak legnagyszerűbb emberei közé Szlovákiában Miroslav Kusý filozófust sorolnám, bár őt sokan manapság politológusnak tartják. És a legjobb szlovák államférfi szerintem Milan Hodža, mivel ő látta a legösszetettebben Közép-Európa problémáját.

Slávka Habrmanová, Marek Tettinger (sylovákból magyarra fordította: Tátyi Tibor)