Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
Forrás: Kassai Figyelő
Rimaszombatban április végén bonyolították le a XVI. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyt. A rendezvény Közép-Európa egyik legnagyobb, többezres tömeget megmozgató fesztiválja, amelynek előselejtezői már az alapiskolákban megkezdődnek, s amíg a legjobb 200-250 versenyző eljut Rimaszombatig, többszáz iskolai, járási és megyei fordulót bonyolítanak le.
(Kép: Duray Miklós dedikálja Csillagszilánk és tövistörek című mesekönyvét)
Amíg évekig arról cikkeztek, sokszor nem is oktalanul, hogy Rimaszombat talán nem a megfelelő helyszín kellő infrastruktúra nélkül, ma már más gondokkal kell a szervezőknek szembesülniük, a verseny egyre inkább duzzad, az idén új kategóriával is bővült, s örvendetesen feltámadt az V. kategória is.
Soha ennyien nem jöttek még el Rimaszombatba, mint most. Csak a zsűri létszáma csappant meg az elmúlt évekhez képest, s bizony a versenyzők tömege keményen megviselte a hét-hét tagú zsűri szellemi kapacitását, s bár elmondhatták, hogy végre az összes versenyzőt láthatták, nem tudom, hogy egy-két nap múltával emlékeznek-e még a többség produkciójára. Még kiszolgáltatottabb helyzetbe került a civil néző, aki csak kapkodta a fejét, hogy egy-egy adott pillanatban hová is rohanjon.
Egyfordulós döntő
A szervezők átalakították a lebonyolítási rendszert, megszüntették az elődöntőket, s így egyszeriben mindenki a döntő résztvevője lett. Ugyan két produkcióval kellett készülni, de a zsúfolt program és az igen magas létszám miatt az egy-egy vers illetve próza meghallgatására is alig jutott idő. A zsűri az egyes kategóriák lebonyolítása után névre szóló, személyes értékelést is mondott. Mind a vers, Kiss Péntek József, mind a próza zsűrielnöke, Czajlik József véleménye szerint igen magas színvonalú volt a verseny, s főleg a IV-V. kategóriákban akadtak kiemelkedő egyéni teljesítmények. Czajlik József szerint generációváltás észlelhető a felkészítő tanárok között, s ez a művek kiválasztásában is tükröződött. A tavalyi legjobbak többnyire az idén is eljöttek, s az élmezőnyben végeztek. Soha ennyien nem versenyeztek még az ötödik kategóriában, s a végre megjelenő egyetemisták mellett az idősebb generáció tagjai (Michalák Ténai Júlia, Trevalecz László) is képviseltették magukat.
Mivel csak a gálaműsort volt alkalmam látni (szerencsésen nyúltak a szervezők a gála struktúrájának megváltoztatásához, s így a gála első részében az összes versenyző és felkészítő pedagógus a színpadra léphetett), így csak a legjobbakról szólnék pár szót. A negyedik kategóriában a versmondók között Bárdos Judit győzött Gágyor Péter Koptok c. versével. Bárdos nemzedéke egyik legtehetségesebb képviselője, de még nem tanulta meg hangjával betölteni a teret, így előadása többnyire élvezhetetlen maradt. Pedig ez egyáltalán nem korfüggő, példa erre az első kategóriában versenyzett, s különdíjat kapott Vágó Ádám, akinek impozáns szövegmondását a hatalmas terem utolsó sorában is élvezni lehetett. A negyedik kategória prózamondói között esélyt sem adott a többieknek az idén kategóriát váltott komáromi Ölveczky András, aki mi mással is indulhatott volna, mint Karinthyval. Tökéletes az összhang kettejük között. Az ötödik kategóriában sok-sok régebben látott arc tűnt fel újra, ami felettébb örvendetes. Prózában Motyka Ildikó nemcsak vetélytársra, hanem legyőzőre is akadt, Rakottyay Katalin személyében, aki Molnár Xénia után szabadon Parti Nagy Ibusárjának főhősnőjét álmodta újra színpadra nem elvetve a palócságát sem. De megelőzte Motykát a sídi Mihály Gyula is, aki a már tőle megszokott Mikszáth után garaczi Lászlóval merészkedett elő. A versmondók között Culka Ottó nem hagyott kétséget afelől, hogy színésznek született, Karinthy Frigyes Prológus egy cirkuszi filmhez c., kevésbé ismert versét igen nagy elánnal, rendkívül pontosan felépítve adta elő.
Új kategória – versszínpadok a fókuszban
A hatodik kategória is tartja hosszú évek óta az igen magas színvonalat, s nem csökken a kategória versenyzőinek a száma sem. A komáromi Indusztria duó (Grassl Ferdinánd és Ilka Adrián) Amade László és Ady Endre költeménye mellett saját verssel is készült, s a kéttagú csapat tavaly már önálló cédével is jelentkezett. Egy hellyel előrébb lépett a losonci Kelemen trió is, akik a költészet humorosabb szegmensét hozták színpadra. A legnagyobb sikert viszont a szepsi Mikó Tibor aratta, aki mandolinjával, erotikus zengeményével és egyéni előadásmódjával sok-sok női szívet meghódított a három nap alatt.
Az idén hirdették meg a szervezők első alkalommal a lírai versszínpadok versenyét, amelybe két csapat nevezett be. A füleki Apropó párizsi kávéházak hangulatát idézte meg, Ady Endre, Verlaine, Apollinaiere, József Attila és Faludy György, no meg rengeteg kellék segítségével. Huszonhat fiatal él és alkot a színpadon, s alig huszonöt perc alatt megvalósul a csoda, s igen nehéz visszavánszorognunk Párizs szellemi magasságaiból. Ahogy az alsóbodoki MÖSZ Diákszínpad is izgalmas előadással áll elő. Ők Radnóti Miklós segítségével szabadságharcunkat hozzák a színpadra. Gágyor Péter szerint a szép szó végső menekvés és remény a jóra. Ahogy ő, mi is bízunk abban, hogy ez a kategória további iskolákat és fiatalokat mozgat meg.
Az idén több roma fiatal is eljutott az országos döntőbe, s a második kategória prózamondói között a rimaszécsi Váradi Krisztián és a balogfalvai Oláh Balog Lívia is dobogóra került. Többen is érdeklődtek a Rimaszécsen évekig nagy sikerrel megrendezett Nyújtsd a kezed roma szvalóverseny iránt, ami az iskola új vezetésének érdektelensége miatt sajnálatos módon megszűnt.
Babakiállítás, Tücsök és gömöri mesemondók
Az idén is számtalan kísérőrendezvény frissítette a zsúfolt verseny okozta fáradalmakat. De az is lehet, hogy inkább még jobban fárasztotta mind a versenyzőt, mind a felkészítő pedagógust, mind az érdeklődőket a zsúfolt program. A szokásos koszorúzást több kiállítás megnyitója követte (babakiállítás, a Tücsök c. gyereklap képzőművészeti kiállítása), de volt kézművesfoglalkozás, könyvvásár, szabadtéri koncert és nem hiányozhattak a könyvbemutatók illetve színházi előadások sem. Juhász Katalin és Szászi Zoltán arról beszélgettek, hogy hogyan születik a vers illetve segíti-e a költőt az újságírói gürizés, ahol felmérések szerint kb. négyszáz szót használ a zsurnaliszta. Szászi előállt egy igazi „nagyeposszal” is, amely egy nemrégi, irodalmi berkekben elhíresült affért dolgozott fel. A két költő beszélgetésére számtalan szakmabéli is kíváncsi volt. Másnap a legkisebbek is íróemberekkel találkozhattak. Egy remek bevezető játék után (Szabó Csilla és Várady Kornélia) három, gyereklelkekben jártas férfiú (Duray Miklós, Vaskői Károly, Kövesdi Károly) szórakoztatta és okította a szép számú érdeklődőt, s a szerencsések könyveket és cédét is nyerhettek. A műsort Balla Igor zenéje és Kiss Szilvia valamint Tóth Rita vers- és prózamondása tette teljessé. Őket követte a SZEVASZ Színház, akik Mátyás király világába vittek vissza bennünket nagyon egyszerű eszközökkel, mégis varázslatos hangulatot létrehozva. A péntek esti főműsort a budapesti Hólyagcirkusz Társulat Csődcsicsergő c. előadása képezte, utólag a fesztivál legnagyobb vitáját is kiváltva. Az alternatív előadás, amely egy különös hangszereken játszó társaság mindennapi életébe nyújt betekintést, obszcenitásával és frivol történetével nem igazán illeszkedett a fesztivál programjába, sőt nagyon sok nézőt megbotránykoztatott. Az előadás egyébként a Magyar Kulturális Intézet ajándékaként érkezett, s a szervezők hiába próbáltak alkudozni annak igazgatójával, az hajthatatlan maradt, s nem óhajtott a szervezők által kért Halász Judit esetleges fellépéséről még tárgyalni sem. A késő éjszakai órákban láthatták az érdeklődők Jevgenyij Griskovec Hogyan ettem kutyát c. monodrámáját Gál Tamás előadásában, Czajlik József rendezésében. A darab egy orosz fiatalembernek a csendes óceáni flottánál eltöltött sorkatonai szolgálatát meséli el megrendítő erővel.
Gáspár Tibor és Bodnár Mária Kulcsár-díja
A hagyományokhoz hűen az idén is átadták a Kulcsár Tibor-díjat, amit a kuratórium tagjai ezúttal megosztottak. A nagykaposi Bodnár Mária mellett a komáromi Gáspár Tibor kapta e megtisztelő elismerést. Mindketten nagyon sok diákot készítettek fel az elmúlt évtizedekben, Gáspár tanár úr az amatőr színjátszás területén is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az ő tanítványa volt Kiss Péntek József és az a Kaszás Attila is, akire a nyitóműsor végén emlékeztek a szervezők.
Ne feledkezzünk meg a tavalyi verseny legjobb előadásait tartalmazó dupla cédéről sem, amelyet az összes versenyző megkapott. S az idén is megjelent a fesztivál lapja, a Rikkancs is, de lejuthattak az érdeklődők Tompa Mihály sírjához, Hanvára is, ahol még Igo Aladár fafaragóval is találkozhattak. Többen hiányolták a fesztiválklubot, bár a programot elnézve és végigélve, nekem nem különösebben hiányzott.
Sajnálatos volt viszont, hogy a versennyel egy időben két további magyar érdekeltségű országos versenyt is rendeztek (Simonyi Zsigmond Helyesírási Verseny szlovákiai döntője, Szép magyar beszéd), ami megmagyarázhatatlan, mi több felháborító.
De mindezt leszámítva, csodálatos három napot tölthettünk Rimaszombatban, ahol Tompa Mihály szellemisége mintha soha nem látott fényében ragyogott volna fel, s a szervezők és a versenyzők jóvoltából beteljesült a tompai gondolat: „És zeng apáink drága nyelve!// zeng és mi élünk”.
Juhász Dósa János