A szétdarabolt nemzet ma is össze akar tartozni

Több „kényes” téma, mint például az autonómia, a beneši dekrétumok, Trianon és Malina Hedvig ügye is szóba került a magyarországi Echo TV Tabuk nélkül című műsorában, melynek 2007. június 5-én Duray Miklós volt a vendége. (A műsor teljes egészében megtekinthető a Médiatár rovatban, az alábbiakban rövidített, írásos változatát közöljük.

Az autonómiai és a Beneš-dekrétumok

„A szlovákiai magyar párt új vezetői nem vetik fel a Beneš-dékrétumok és a dél-szlovákiai magyar autonómia kérdését.” – először erről a sajtóban megjelent hírről kérdezték Duray Miklóst. „Ez szokatlanul behódoló hangnemnek tűnt nekem…” – vélte Obersovszky Péter műsorvezető-szerkesztő.

Duray: „Erre a sajtóhírre valóban sokan felfigyeltek. Ezt azonban a köztársasági elnök szóvivője nyilatkozta, és nem a köztársasági elnökkel találkozott MKP-képviselők. Nyilvánvaló, hogy a köztársasági elnök szóvivője vagy valamit félreértett, vagy tudatosan módosított a tárgyalások menetének témáján. Abban az időszakban, miután tisztújítás történt a Magyar Koalíció Pártjában, a szlovák sajtó részéről „össztüz” volt tapasztalható az autonómia és a Beneš-dekrétumok miatt. Mi akkor azt mondtuk: Az autonómiáról tárgyalnunk kell a szlovák szakemberekkel, de számunkra most az első számú kérdés a szülőföldön maradás és boldogulás kérdése.

Ami a Benes-dekrétumokat illeti: számunkra egyértelmű, a megoldás az lenne, hogy erkölcsi – és ahol lehet, anyagi – kárpótlást kapjanak az érintett magyarok és németek, illetve azok leszármazottjai.”

Trianon és a magyarság összetartozása

Duray Miklós szerint 87 év távlatából más megvilágításban jelenik meg a trianoni tragédia az emberek gondolkodásában, mint 1920-ban. “Nem valószínű, hogy ma a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a magyar államhatár nem a Kárpátok gerincén vonul. De ami ma is ugyanolyan aktuális, mint 1920-ban az a nemzetnek a szétdaraboltsága, a családok szétszakítottsága. A nemzet úgy lett szétdarabolva, hogy megtagadták tőle azt a jogot is, hogy egyáltalán véleményt mondjon a trianoni döntésről. Nem a területekről van szó, hanem a nemzetről, mely egységes lakóterületet alkot a Kárpát-medencében. Az államhatárokat pedig nem a meghirdetett nemzetek önrendelkezési jogának elve szerint húzták meg, hanem különböző másodlagos, harmadlagos szempontok szerint. Például: vasúti hálózatok, folyók medre, gazdasági érdekek és helyenként akár egyéni érdekek szerint. És ezekkel az elvekkel a mai napig nem lehet egyetérteni. Ez nem jelenti azt, hogy kétségbe vonjuk az utódállamoknak a létét, hanem egyszerűen azt a tényt vetjük fel, hogy szétdarabolták azt a nemzetet, amely a mai napig is össze akart tartozni.

És Trianont követte az 1945 után bekövetkezett tragikus helyzet. A második világháború utáni csaknem öt év a jogfosztottság korszaka,  Csehszlovákiában nemzetiségi alapon kobozták el az emberek vagyonát. A 20. században két nagy tehertétel viselte meg a szlovák-magyar viszonyt. Ezeken ugyan felül emelkedhetnénk, de ehhez nem az kell, hogy ami történt, azt elfelejtsük, hanem az, hogy rendezzük, amit lehet. Ma már Trianon jóvátételét nem revizionista szempontból kell szemlélni. Nem a revízió a lényeg, hanem a dolgoknak az emberi mederbe való terelése. A felvidéki magyarsággal több mint egymilliós nemzetrészt csatoltak Csehszlovákiához, melyet később Kárpátalja leválasztásával még két részre szakítottak. Együtt e kettő még ma is kiteszi a hétszázezret, de nem természetes fogyás következtében csökkent a lélekszámunk. Fogyasztott bennünket a második világháború, a kitelepítés, az elüldözések, az asszimiláció…

Olyan helyzetek alakultak ki folyamatosan, melyek az egyik oldalon a keserűséget, a sérelmeket növelték, míg a másik oldalon az attól való félelmet, hogy ezeket a sérelmeket majd valaki esetleg számon kéri.”

Malina Hedvig ügye

Duray Miklós úgy véli Mailina Hedvig ügye egy nagy, művileg létrehozott eset lehet. „Nem a verés, mert az megtörtént.” – mondta az Echo TV műsorában. Szerinte “nem biztos, hogy Hedvig a kulcsfigura. Ő inkább az áldozat. A kulcsfigura talán a háttérben van, az aki kitalálhatta, hogy ezzel mérgesíteni lehet a szlovák-magyar kapcsolatokat. Azóta az államközi kapcsolatok is megromlottak Szlovákia és Magyarország között. Szerintem biztos, hogy az ügy mögött tervezett cselekvés húzódik meg. (…)

Feltételezem, hogy vannak mögötte politikai érdekek és titkosszolgálati végrehajtás is. Ez ebben a térségben nem az első eset. Az 1990-es évek közepén is voltak kísérletek a magyarok és a szlovákok között feszültséget szítására. Emlékezzünk például vissza arra a budapesti szörnyű robbantásra, melyről ugyancsak kiderült, hogy mögötte is titkosszolgálati elképzelések állnak. Vagy 1998, mikor tudomásunkra jutott, hogy a szlovák titkosszolgálatnak egyik feladata az volt, hogy csökkentse Magyarország és Csehország esélyét a NATO-ba való belépésre.

Malina Hedvig esetében még nem látható tisztán, hogy a megtervezett ügy pontosan kinek az érdekét szolgálja, egyelőre csak a következményeket látjuk.”
(-on-)