Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
Čaplovič szerint azóta, hogy a magyarok bejöttek a Kárpát-medencébe, vagyis a 10. század eleje óta. Duray ezt nem vitatta, viszont rámutatott, hogy ha szlovák-magyar kapcsolatokról beszélünk, külön kell választani az államközi kapcsolatokat, illetve a nemzetek közötti kapcsolatokat. Ez utóbbiakat a 17-18. századtól figyelhetjük meg, amióta nemzeti csopotulások, szervezkedések voltak.
Szükség volt a találkozóra
Visszatérve a mához, Čaplovič szerint a magyar-szlovák kapcsolatok megfelelnek a nemzetközi standardnak, ami a szomszédos országok közötti kapcsolattartást illeti. Ennek az alapját a két ország közötti 1995-ös alapszerződés rögzíti. Duray Miklós szerint a jó kapcsolattartáshoz az önmagában nem elegendő.
Čaplovič ekkor lendült első „támadásába”. Szerinte a magyar-szlovák kapcsolatok éppen akkor szakadtak meg, amikor a magyar Koalíció pártja volt kormányon, 2001 óta most volt először kormányfői szintű szlovák-magyar csúcstalálkozó. Ők – mármint a jelenlegi kormány – konkrét cselekedetekkel kívánják megszakítani ezt a rossz sorozatot, mint például hidak építésével. Duray Miklós rámutatott, hogy az MKP kormánykoalíciós tagsága idején is épült híd, mégpedig Esztergom és Párkány között.
Duray Miklós szerint is szükség volt már a magyar-szlovák miniszterelnöki csúcstalálkozóra, de nem elsősorban azért, mert már régen volt. Főleg azért, hogy megmutassák, az EU-tagság keretei között is képesek a dialógusra. Ugyanis több olyan beruházásra lesz szükség az elkövetkező években, ami a az egész régió számára szükséges, és a rossz államközi kapcsolatok ennek nagyon ártanának. Ettől függetlenül a gazdasági élet akkor is működhet, ha az államközi kapcsolatok akadoznak. Duray erre előhozta példának az 1905-ös japán-orosz háborút, ami alatt a két hadban álló ország között az üzleti élet nem szakadt meg.
Beavatkozás egymás belügyeibe?
Čaplovič hozakodott elő először a két ország kormánypolitikájának összehasonlításával. „A mi kormányfőnk soha nem avatkozott be Magyarország belügyeibe” – mondta, megjegyezve, hogy a magyar félről ez nem mondható el. Duray szerint Magyarország és Szlovákia azonos időponttól számított EU-tagsága óta nem lehet kizárólagos belügyekről beszélni a két ország viszonylatában.
A közös történelem más-más értelmezése
A műsorvezető az egykor rendkívül feszült francia-német viszony megoldásának példájával hozott elő. Ők már közös történelem-tankönyvet is kiadtak, vajon mikor teszi meg ezt közösen a magyar és a szlovák fél?
Čaplovič erre a közeli években nem lát sok lehetőséget, mivel nagy különbségek vannak a történelmi események értelmezései között.
Duray Čaplovič e nézetével nem értett egyet, a „tények azok mindig tények maradnak” – szögezte le, más kérdés, hogy azok értelmezése különbözik. De akár ezt a különböző nézőpontot is be lehetne szerinte ültetni atankönyvekbe. Mint mondta, a felvidéki magyar politika erre már régen törekszik, még Csehszlovákia idején Václav Havelnek is javasolták ezt.
Čaplovič erre megkérdezte, hogy vajon mikor lesz Ján Kollárnak emléktáblája Budapesten? Nem olyan egyszerű dolgok ezek, hiszen azt is elképzelhetetlennek tartja, hogy Bach vagy Metternich szobrot kapjon Budapesten.
„Szulejmán viszont már kapott” – mondta Duray.
„Ő igen, de azért mert együttműködött a rebellis magyar erőkkel” – magyarázta Čaplovič.
Mi lesz Schengen után?
Čaplovič szerint kár, hogy a magyarok még mindig Trianont és Beneš elnök dekrétumait emlegetik, hiszen a határok fizikailag már nincsenek is, csak a politikusok lelkeiben élnek. A kormány alelnöke szerint akkor javulhat a szlovák-maygar viszony, ha a múlt terheit le tudja végre rázni magáról a két ország lakossága.
Duray Miklós a határokra a schengeni csatlakozás után mint adminisztratív választóvonalakra tekint. Elsősorban a természetes régiók zavartalan fejlődését szeretné látni.
(Az itt leírt beszégetés videofelvételen is megtekinthető a MÉDIATÁR-blokkban)
—
Politológusok folytatták
Öllős érthetőnek tartotta, hogy Gyurcsány legutóbb (tavaly Visegrádon) kikerülte a Ficóval való négyszemközi megbeszélést. „Nem engedhette meg magának, hogy találkozzon vele. Nagy gondjai lettek volna belőle odahaza” – mondta. Mint ismeretes, ez rövidedl azután volt, hogy Szlovákiában megalakult az új kormány – a Szlovák nemzeti Párttal. Öllős szerint az EU-tagság okan sem azonban nem lehetett tartani ezt az állapotot. „De ki tudja, hogy mi is volt valóban Gyurcsány és Fico között négyszemközt?” – tette fel a kérdést.
Samuel Abrahám szerint az a gond, hogy még ma is a 19. század béklyóiban élünk. Pedig már 1000 éve él egymás mellett a magyar és a szlovák nemzet, és a nyelvüket leszámítva nincs köztük nagy különbség sem mentalitásukat, sem életstílusukat illetően. Viszont a múlt még ma is kísér, érdekes volt szerinte azt is megfigyelni, hogy azért az MKP-t is magába foglaló leköszönt kormány szlovák pártjai azért ügyeltek arra, hogy ne legyen túl jó a kapcsolatuk a magyarokkal, mert azzal veszíthetnének a népszerűségükből.
Öllős szerint a magyar és a szlovák történészek képesek volnának „kiegyezni” egymással, viszont itt is érezni lehet a félelmet a politikától. És ezt a politikusok ki is használják, és ebből a mély gyökerekre nyúló bizalmatlanságon nehéz változtatni. Viszont nem törvényszerű, hogy ez így legyen, csak hát sokan úgy tekintenek a nemzeti identitásra, mint valami agresszivitásra. Holott a nyugati példa – ahol például a gazdasági modernizáció vonalán jelenik meg a nemzeti identitástudat – is mutatja, van megoldás.
Abrahám úgy vélte, a visegrádi országok kapcsolatait kéne elsősorban felhasználni arra, hogy javuljanak a bennük élő nemzetek kapcsolatai. A mindennapos példák is mutatják, hogy lehetséges ez. Ő látta például Krakkóban, hogy a lengyel, cseh, szlovák, magyar diákok milyen jól meg tudják érteni egymást. A helyzet javulásához nincs másra szükség, mint gyakori és sok kommunikációra a nemzetek tagjai között. (on)