A stratégiai tanács nem pártcélokat követ

Forrás: (a bumm.sk interjúja) – A stratégiai tanács másként működik, mint a többi szakmai tanács. A különbség olyan, mint a taktika és a stratégia között. A stratégiai tanácsnak ugyanis nem a napi politikához kell irányt mutatni, hanem az egész felvidéki magyarság számára kell megfogalmazni olyan stratégiai célokat, amelyeknek egy részét taktikára váltva tudja követni az MKP is.

Pénteken első alkalommal összeült a stratégiai tanács Duray Miklós vezetésével. A tanács munkájáról, terveiről és menetrendjéről kérdeztük az MKP stratégiai alelnökét, Duray Miklóst.

Pénteken megalakult az MKP stratégiai tanácsa. Mit lehet tudni a tanácsról, mennyiben különbözik a többi tanácstól?

A stratégiai tanács másként működik, mint a többi szakmai tanács. A különbség olyan, mint a taktika és a stratégia között. A stratégiai tanácsnak ugyanis nem a napi politikához kell irányt mutatni, hanem az egész felvidéki magyarság számára kell megfogalmazni olyan stratégiai célokat, amelyeknek egy részét taktikára váltva tudja követni az MKP is. Igaz, hogy a stratégiai tanács az MKP-n belül működik, de akkor fog jól működni, ha nem kimondottan pártcélokat követ. Ez az egyik legfontosabb szempont, amit tudatosítanunk kell. A stratégiai tanács összetétele is ezt tükrözi: 19 személyt az MKP járási elnökségei javasoltak, további 40-et a saját belátásomból hívtam meg, abból a jogkörömből kifolyólag, hogy én vagyok a stratégiai alelnöke a pártnak.

Ez a negyven ember milyen társadalmi csoportokat képvisel?

Talán inkább szellemi áramlatokat képviselnek. Annak alapján lettek összeválogatva, hogy eddig milyen munkát végeztek, mit bizonyítottak. Vannak közöttük fiatalok is, akikről ez még természetszeűen nem mondható el, de szükséges, hogy olyanok is dolgozhassanak a tanácsban, akiknek van szellemi kapacitásuk, műveltségük, de tapasztalatuk egyelőre nincs elég. Lehet, hogy a tapasztalatok hiánya segít bizonyos meglátások kibontásában, és pont a tapasztalat az, ami gátol. Tehát fontosnak tartom a fiatalok részvételét… A stratégiai tanácsban létrejönnek majd a szakmai műhelyek, és vezetőik belátásuk szerint, illetve közös megegyezés alapján további szakembereket is bevonnak majd a munkába – akár egy alkalomra, akár hosszabb távra. A tanács összetételét nem szabad lezártnak tekinteni. Azt azonban hozzáteszem, hogy akik nem vették a fáradtságot arra, hogy legalább elutasító válaszra méltassák meghívásunkat, azokat nem fogjuk többet felkérni.

Voltak ilyenek is?

Igen, a járási elnökségek jelöltjeiből hárman, de voltak az általam meghívottak között is. Ez a tanács a bizalomra, az együttműködésre is épül, tehát ha valakit meghívót kapott, annak válaszolnia illik.

Általában a stratégia valamiből elindul. Ugyanakkor a mi közösségünkben nagyon kevés tanulmány készült, amire épülhetne ilyen stratégia. Miből lehet táplálkozni, mi alapján lehet kidolgozni egy hosszabb távú stratégiát?

Minden stratégiát valamilyen alapismeretekből kiindulva kell kidolgozni. Nem elegendőek az elméleti ismeretek, tapasztalatok is szükségesek, empíria is kell hozzá. Két empirikus forrás áll rendelkezésünkre: az egyik a saját tapasztalatunk, azoké, akik most már évtizedek óta napi kapcsolatban vannak a felvidéki magyarokkal, másrészről a különböző társadalomkutatási felmérések is rendelekzésünkre állnak. Tulajdonképpen a felvidéki magyarságról 1990-ig nem készült felmérés, hacsak nem tekintjük ilyennek a  Csehszlovák Tudományos Akadémia szociológiai intézetének 1968/69-es felmérését, amely a csehszlovákiai lakosság társadalmi státuszáról szólt, és a különböző nemzetiségeket is vizsgálta. Ez már régen volt. 1990 után készült néhány, a felvidéki magyarságról készült tanulmány is, köztük akad olyan, amely csak néhány hónapos. Ezek az újabb felmérések bizonyos vonatkozásokban összecsengnek az 1968-ban készülttel, főleg ami felvidéki magyarság szociális helyzetét illeti. Ez nagyon fontos ismeretanyag, mert egy állandósult állapotról van szó. Ezekből teljesen világossá válik, hogy a társadalmi státusz szempontjából a felvidéki magyar társadalom továbbra is sereghatjó a szlovákiai polgárok között… A felmérések alapján meg lehet kongatni a vészharangot. Főleg akkor, ha azt is tudjuk, hogy a szociálisan rosszabb helyzetben lévők hajlamosabbak az asszimilációra. Ha csak ennyit ismernénk, az is elegendő lenne ahhoz, hogy tudjuk, milyen irányban kell elindulnunk.

A tanács mire koncentrál inkább: hogy mit, vagy hogy hogyan kéne tenni?

Elsősorban a célokat kell megfogalmazni, a végrehajtás módjára csak alapelveket fogalmazhat meg a tanács, mert az már a taktika kérdése. Nem lenne jó, ha a stratégiai bizottság a napi megvalósíthatóság szempontjából kezdené vizsgálni a témaköröket, mert az korlátozólag hatna a munkára. Volt egy felszólalás az alakuló ülésen, miszerint meg kell keresni azokat az ún. támadási pontokat, amelyeken keresztül a leghatékonybban lehet az erőt érvényesíteni. Ez valóban így van, de ahhoz, hogy ezt megtaláljuk, nagyon sok pontot kell meghatároznunk, hogy ezek közül válogathassunk fontossági, sürgősségi sorrendben. Mi az amire még van időnk, mi az, amit el lehet hanyagolni, mert esetleg veszélyeztetné a fontosabb célokat.

Korábban felmerült egy kulcsfontosságú kérdés, amely talán az egész stratégiát befolyásolja. Az MKP egy regionális, vagy egy kisebbségi párt szeretne lenni?

Nem vonható kétségbe, hogy az ideológiai – tehát a keresztény-néppárti – irányultság mellett az etnikai irányultság a döntő, de nem kizárólagos. Az MKP-nak azokban a régiókban kell megfogalmaznia tevékenységét, illetve ott kell kiépíteni az önérvényesítési csatornákat, ahol a magyarok és szlovákok, a magyarok és a cigányok, esetleg a magyarok és a ruszinok élnek együtt. A régiókra kell összpontosítani, és ha tetszik ha nem, itt együtt élnek a nemzetiségek. Ha ezt az MKP elhanyagolja, akkor az etnikai jellegű problémákat sem fogja tudni megvalósítani. Tehát a régiókban kell gondolkozni.

Lezajlott a stratégiai tanács alakuló ülése. Mi lesz a további menetrend, illetve mikorra várhatók az első eredmények?

Következő lépésünk az, hogy az egyes szakmai műhelyek vezetői tanácskozásán megvitatjuk azt az alapvetést, amely szerint már ma is elkezdtük a munkát. Ez még nem a közös gondolkodás nyomán alakult ki, tehát ezeket még ki kell bővítenünk, átalakítanunk. Ezeket az alapvetéseket aztán megkapják a stratégiai tanács tagjai, és közösen újra eszmét cserélünk róluk a következő ülésen, amely valószínűleg szeptember végén lesz. Ekkor véglegesítjük a szakmai műhelyek személyi kérdéseit, mivel egyelőre nem mindegyiknek van vezetője – néhányan gondolkodási időt kértek, mások nem fogadták el felkérésünket… Ezután megkezdődhet a műhelymunka… Nekem az az érzésem, hogy az első összejövetel reményekre jogosít fel bennünket, ugyanis kis kivételtől eltekintve a résztvevők megértették, hogy nekünk nem a napi problematikákkal kell foglalkozni, hanem egy olyan építkezési pályának a megrajzolásával, amelyből egyrészt az egész felvidéki magyarság hasznot húzhat, másrészt az MKP ennek alapján meg tudja fogalmazni a rövidtávú, mondjuk négyéves programját.