Kuczmann Erika levele

Tisztelt Duray Miklós!
Még diákfejjel láttam Önt a TV-ben, akkor még otthon, Magyarországon. Szorítottunk azért, hogy jobb legyen a felvidéki magyarok sorsa, örültünk a bársonyos forradalomnak. Az Ön őszinte hitvallása a magyarságért, az autonómiáért bámulatra és elismerésre méltó!

1992 ősze óta itt is itthon vagyok, magyar állampolgárként éltem át Önökkel együtt a különféle Mečiar kormányok ténykedéseit. Örülök, hogy győzött bennem a józan ész, és nem lőttem le senkit, ma már nagyrészt partvonalon kívül van, de sajnos, jönnek helyette mások, semmivel se jobb szlovák politikusok.

Azok közé tartozom, akik december 5-én hazamentek igennel szavazni, és akiknek fáj a szavazás eredménye. Akik otthon vannak, arról beszélnek, hogy a nemzet sorsát mindkét tábor pártpolitikai csatározásoknak tette ki. Nem tudom, meddig fog még ez fájni minden érző magyarnak határon innen és túl.

Magam azért tevékenykedem a zselízi Comenius Magyar Tannyelvű Gimnázium matematikatanáraként, hogy közeledjenek egymáshoz a magyarok. Harmadik éve ápolunk testvériskolai kapcsolatot szülővárosom, Mezőcsát és Zselíz gimnáziuma között, viszünk egymáshoz egy busznyi gyereket, szervezünk nekik pár napos programokat.

Az első találkozáskor megdöbbenve mesélte egy diákom, kikészítették a fogadó családban a szlovák-magyar szótárat és kikeresték neki a szlovák nyelvű TV csatornákat! Szomorú, milyen keveset tudunk mi magyarok egymásról!

Az egymás megismerését elősegíti az is, hogy megtanítom tanítványaimnak a rovásírást, nemcsak matematikaversenyekre járunk haza.

Rengeteg probléma van itt a Felvidéken, amit megfelelő politikai, emberi összefogás nélkül nem fogunk tudni megoldani. Égető szükség lenne arra, hogy iskoláinkról, templomaink papjairól magunk dönthessünk, építhessünk utakat, hidakat, munkahelyeket, hogy ne kelljen senkinek megélhetést keresni a határ másik oldalán, ahol bizony vannak még, akiknek a Szlovákiából érkezett ember csak szlovák lehet, ha magyarul beszél is. Jó lenne egy, sok fórumot összehívni, ahol megbeszélnénk, milyen iskolákat is szeretnénk. Gombamódra szaporodnak, de a gyerekek meg fogynak. Égető szükség lenne az autonómiára.

Most olvastam Esterházy Jánosról írt munkáját, szívhez szóló sorait remélem, mások is átgondolják.

Arra szeretném Önt kérni, folytassa tovább a harcot a magyarság megmaradásáért.
Hálám, tiszteletem és szeretetem jeléül kérem fogadja szeretettel pár (nem túl jó ) versemet:

Számkivetve 2005.dec.21.

Hontalanok közt
hazátlanul
ki mondja meg,
meddig fáj még szívünknek
– ideát és odaát –
december ötödike ?
Nem kell nekünk
más kenyere.
Jobb a mienk,
könnyeinktől
épp elég sós.

Államnyelvet tanulok 2006.01.03.

Az első szó, mit megtanultam,
a zselízi vasgyár hirdetőoszlopán állt,
még most is mélyen a szívembe vág:
” Madari, za Dunáj !”
Először nem értettem,
miért a néma rettegés,
ha kiejtem, a Felvidék
s a többi rész, a Nagy Haza
egyszer majd testként egyesül,
mért hallgat el körös-körül
hirtelen minden ajak,
bár szívébe mélyen róva van:
TRIANON IGAZSÁGTALAN.
Ki tudja, ki Stb-s alak ?
Sok szót tanultam gyerekektől,
kérdezgették: A „tepláky ” melegítő ?
Hogy mondjuk magyarul:
” párky s horčicou” ?
„Visli mustárral” -felelem
és rögtönzött ingyenes
nyelvórát tartunk egymásnak,
s hallok sztorit jópárat.
A csekei ” sestra ” szívemben
szüléskor újabb sebet ejtett,
nehéz volt kihevernem,
a szlovák szó hogy megaláz.
A sok hivatalnok csak ováz
rendületlen, én meg magamban
elimádkozom az anyjukat
melegebb égtájakra.
Nehéz elképzelni odaát
azt a novemberi éjszakát,
mi egyszerre fejreállít
minden régi törvényt,
az új mérce : a disznóság.
Szemembe vigyorog
a kobraképű kopasz öregúr,
a sunyi seggnyaló
s a kezét dörzsöli,
őse bejött Vereckénél, hirdeti
– de szíve a HZDS-é ! –
neve rajta a listán,
de túl korán ne örülj,
hátha a Tied is rákerül,
ki tudja, ezzel valaki
valahol hogyan manipulál…
Jobb a kétség, mint az egység,
Bugárnak és Duraynak
is igaza van.
És testvért testvérként elad,
igen, magyar magyart felad !
Megy a névtelen levél,
mert tanítani nem akarsz
” alternatívul ” – ezért,
készen várja már a kinevezés
– meglepetve ( ? ) – átveszi
a kulcsember a kulcspozíciót,
kis birodalmát berendezi,
családi vállalkozás, maffia
s ezért még jár neki egy kitüntetés.
A sok negatív motivációtól
agyam, lelkem lebénul.
Nem sokat ér a diploma,
ha hozod odaátrul ?
Kemény munka kivívni
az áhított elismerést.
Nagy a nyomás mindenhonnan.
Az inšpektorok keményen
kikérdezik a szakterminológiát.
Megtanulod megvédeni magad – szlovákul -.
Bamba Balambér tőlem félti
a Hazát, a drága anyanyelvet,
meg nem érti, határon túl
a magyar duplán bizonyít.
Úr, bán, nemes őse egy se volt,
újgazdag ő, ha nem pofázol, tán
elhiszi, véred utolsó cseppje is magyar.
Embert, tanárt sose tisztelt,
csak oda… ( dobja )
a bankjegyeket az asztalra.
Fülemben felcseng a bús nóta,
Hej, te bunkócska…
Népszavazni hazautazom.
Apám mosolyogva fogad,
megtéveszti a propaganda
őt is. Nincs egyedül. Kiben bízzak ?
A szülőváros visszaölel
kebelére , a sok ismerős el
nem mulasztja bizonygatni:
ő is igent mondott
Erdélyre, a Felvidékre,
a Kárpátok bérceire,
a vert Vajdaságra.
Sovány vigasz, de jólesik.
Érted szavuk: nekik is fáj, mi Neked.
Hazám, ölelj magdhoz
minket, nem látod,
sok fiad hogy jajong ?
Ki nem e kenyéren él,
meg nem értheti, mit érez e nép :
a határ másik oldalán finomabb a lég…
Miért, fel nem foghatod,
a Himnusz a templomba szorul,
a templomban tót a pap
és csak szlovákul prédikál,
csak meg ne öld magad,
mert szlovákul lesz az utolsó kenet.
Lelkedbe ég Máraitól a Halotti beszéd…
Gürcölsz, míg erőd marad,
de egy fecske nem csinál nyarat,
több kellene, a sok csónakos
nem egy emberként evez…
Lassan elfogyunk.
Erős az asszimiláció.
” Szlovák iskolában ha tanul,
bárkiből miniszter lehet „,
mekkora baklövés ez, tévhit,
de egyre több szamár elhiszi.
Ma már ovátlaníthatsz,
ki régen reszlovakizált,
visszanyerheti nemzettudatát,
de egyre kevesebb a magyar diák.
Itt az UNIÓ, mehetünk a hídon haza,
elég a kis szig-em. Aki akarja,
kap magyarigazolványt.
Kiváltja az öreg szomszéd
is, csak mert keresztje szép…
De odaát a felvidéki munkás
nem más: csak ” parazita szlovák „.
Még nem született meg
a magyar Ján Palách,
ki tiltakozásul mindezért
fáklyaként égetné magát.
Összefogni ? Eh, mivégre ?
Milyen veszedelmes, ha az ember
még az édes Hazájába is csak
reménytelenül lehet szerelmes.
Hazám, nem mások,
őrültként magad ásod
a saját szent sírodat,
de majd lesz, ki koporsód felett
elmond egy imát gúnyosan,
s a sok hontalan majd
így nyer szép, új hazát:
Felzeng az „Otče nas” … Miatyánk…

Mi volna jó ? 2006.01.04.

Ha fáj a fény,
nem látni volna jó,
ha bánt a szó,
nem írni volna jó,
ha ég a könny,
nem sírni volna jó,
ha hajt a tűz,
nem égni volna jó,
ha szent az ügy,
érte halni volna jó.
Ha nincs remény
is élni kell ma még.

Istennek 2006.01.07.

Építsünk, emberek,
– mint téglákból –
katedrálist mosolyokból,
alapja legyen a bizalom,
kezdetnek elég egy jó szó,
egy ölelés vagy egy kézfogás,
erős falai : a megbocsátás,
teteje a lelki tisztaság.
Ha belépsz a szeretet ajtaján,
belül vár egy egészen más világ,
melegség és nagy világosság,
mert a napfény utat tör
a hit rózsaablakán.

Ima a nemzetért 2006.02.21.

Isten, áldd meg a magyart,
ne küldj ránk több agyart,
jókedvvel légy irántunk,
bőséggel mérd áldásod,
nyújts feléje békejobbot,
terjeszd ki a védőkart
a Kárpátok bérceire,
ha elvérezte összes harcát,
de még küzd önmagával,
testvérrel és jóbaráttal,
már nem az ellenséggel
sújt minket a Balsors,
Bánat, akit régen tép,
Hozz reá víg esztendőt,
Megbűnhődte minden vétkét
már e nép a múltat is félig elfeledte,
de hadd lásson szép jövendőt !

* * *

Türelmét, figyelmét hálásan köszönöm.
Ha Gimnáziumunk címére elküldené valamelyik könyvének egy dedikált példányát, azt boldogan vinnénk el ajándékba mezőcsáti testvériskolánk diákkönyvtárának! Címünk:Comenius Magyar Tanítsi nyelvű Gimnázium 93701 Zselíz, Komenského 1

Munkájához további sok sikert, kitartást, erőt, valamint sok boldogságot és jó egészséget kívánok!

Tisztelettel és szeretettel:Kuczmann Erika, Lekér