Az MKP-t nem veszélyezteti szakadás

Az Új Szó napilap 2008. március 29-i számában – az új vezetőségű MKP egy éves évfordulóján – interjút közölt Duray Miklóssal:

Hogyan értékeli a tisztújítás óta eltelt évet?
– Elsősorban a közhangulat és a párt belső munkamódszere változott. A szakmai tanácsok és bizottságok sokkal rendszeresebben dolgoznak, mint korábban. Nyíltabbá vált az eszmecsere a pártban. Lehet, hogy ez utóbbinak nem csak pozitív jelentése van, lehet, hogy többet beszélünk a kelleténél, de legalább megbeszéljük a problémákat. Nem látok azonban változást a párt szervezeti életében. Ugyanolyan esetleges, mint korábban.

A szervezeti életen a párt alsóbb szintű szerveinek munkáját érti?

Igen, a következő időszakban erre kellene jobban figyelni. Vannak a pártban olyan gócok, melyek az elnökváltás után alakultak ki, az eredménnyel elégedetlenek hozták létre. Sajnos, ők egy olyan belső ellenzéket alakítanak ki, mely akadályozza a folyamatos munkát.

Az egyes járási vagy megyei szervek nem megfelelő munkájáról beszél?

Úgy fogalmaznék, hogy egyes szervek munkája nem kapott új lendületet az elnökváltás után. Amikor 10 évvel ezelőtt egyesült a három párt, azonnal belehuppantunk a kormányba, és nem tudtunk foglalkozni az egyesült párt mű?köd?tetésével. Perifériára szorultak a működés problémái, és ez most jobban érezhető, mivel nem vagyunk kormányban. Ez a probléma nem elnökfüggő. Szakmai kérdés, hogyan kell működtetni a pártot. Menedzser kell hozzá – és most nem is a pártigazgatót bírálom.

A tisztújítás előtt Csáky Pál és ön is amiatt bírálta Bugár Bélát, hogy túl nagy befolyást engedett a párt hátterében műkö?dő gazdasági lobbinak. Létezik még ez a lobbi?

Tekintettel arra, hogy most az MKP nem kormánypárt, teljesen más a helyzet. A gazdasági lobbi tevékenysége akkor érezhető, ha a párttól a hatalmi pozíciójából eredően valamire számíthat. Függetlenül attól, hogy létezik-e vagy sem ez a lobbi, nem lenne érezhető a hatása. Tény, hogy egy része azoknak a gazdasági érdekeltségeknek, melyek a párt mögött felsorakoztak a kormányzás idején, eltűnt, pontosan az elnökváltás miatt.

Gazdasági háttérre azonban minden pártnak szüksége van, elkerülhetetlen, hogy bizonyos gazdasági körök támogassák. Van ilyen háttere az MKP-nak?

Az MKP-nak arra lenne szüksége, hogy egy széleskörű vállalkozói réteg magáénak tekintse a pártot. Ne a tulajdonának tartsa, hanem részben érzelmi, részben saját érdekei alapján támogassa. Ez azonban nem gazdasági lobbi. A gazdasági lobbi azt jelenti, hogy egy kormányon lévő párt olyan törvénymódosításokat vagy más kormányzati lépéseket tesz, mellyel az egyes gazdasági érdekeltségeket megpróbálja kielégíteni.

Minden vállalkozó azt szeretné, ha a gazdasági érdekeinek megfelelő törvények, kormányzati intézkedések születnének.

Igen, de egy kis- és középvállalkozói réteg teljesen másképp viselkedik, mint a fináncpolitikában érdekelt lobbi. Azt kell tudatosítani és elérni, hogy a párt jövőbeni tevékenységének nagyon fontos csapása legyen a kis- és középvállalkozói réteg megerősítése. Nem azért, hogy a párt kasszáját gyarapítsa, hanem azért, hogy adományaival meg tudja teremteni a kultúra, a civil szervezetek, a közművelődés működésének anyagi hátterét.

Térjünk vissza a tisztújításra. Említette, hogy a tavalyi közgyűlés után kialakultak bizonyos „gócok”. Azóta sikerült a megosztottságot megszüntetni?

Az a megosztottság, amely tavaly kialakult, sokkal kisebb mértékű, mint a pártegyesítés utáni.

De akkor teljesen más volt a helyzet. Három pártot kellett egyesíteni.

Az ideológiai jellegű megosztottság megszűnt, az elmúlt 10 év elmosta ezeket a különbözőségeket, és másféléket termelt ki. Kialakult a pártmunkára fogható tagok és támogatók tábora, és a párthoz érdekszerűen kapcsolódóké. Ez utóbbi megosztottság a jellemző.

A kongresszuson minimális többséggel győzött Csáky, vagyis a másik jelöltet is a küldöttek közel 50 százaléka támogatta. Ezt még lehet érezni a pártban?

Én nem tapasztalom, eltekintve egyes gócoktól. Tény, hogy a lakosság körében elég nagy Bugár Béla támogatottsága, de a legutóbbi mérések szerint – melyeket mi rendeltünk meg – a Csáky és Bugár népszerűsége közti különbség csökken.

Merre halad a párt? Sikerült az elmúlt egy évben határozott irányt szabni?

Irányváltás nem volt, való?színűleg nem is lesz, mivel azt az irányt, melyet megalapoztunk a pártok egyesítésekor, nem szeretnénk megváltoztatni, legfeljebb annyiban, hogy a napi problémák alapján máshová helyezzük a hangsúlyt. Azon biztosan nem fogunk változtatni, hogy az MKP néppárti és jobbközép párt, ami nem jelenti azt, hogy a balközép problémáit nem tudja vállalni.

Az ellenzéki oldalon már megtalálta helyét, szerepét az MKP?

Maga az ellenzék még mindig nem találta meg a helyét, látni, hogy a két ellenzéki szlovák pártban milyen nyílt ellentétek vannak. A KDH ketté is szakadt, valamilyen átalakulás fenyegeti a volt miniszterelnök pártját is. Megítélésem szerint az MKP-t szakadás nem veszélyezteti, legrosszabb esetben azok, akik kisebbségben maradtak, megunják a truccpolitikát és félreállnak.

Attól sem tart, hogy esetleg a párt parlamenti frakciója kettészakad? A 20 képviselő közül minimum 6-an inkább Bugárt támogatják.

Ettől sem tartok. Aki az MKP-frakcióból kilép, annak két lehetősége van: vagy befejezi politikai pályafutását, vagy más párthoz csatlakozik.

Időről időre felbukkannak olyan hírek is, hogy esetleg létrejön egy új magyar párt. Ezt nem tartja valós veszélynek az MKP-ra nézve?

Néhány kísérlet volt az 1990-es években, de ezek sikertelenek voltak. Pedig az egyik mögött – a harmadik Mečiar-kormány idején – komoly kormányzati támogatás volt. Egy új párt létrehozására van esély, ez nem nehéz feladat. Működtetni és sikeressé tenni már jóval nehezebb, erre nem látok esélyt.

A tisztújítás előtt ön Csáky Pált támogatta, sokak szerint ön volt a „királycsináló”. Most milyen a viszonya Csáky Pállal?

Mint volt: teljesen természetes, normális, baráti, kollegiális a viszonyunk.

Akkor mi az oka, hogy a párt elnöksége olyan programtéziseket fogadott el, melyek nem az ön stratégiai bizottságában készültek? Ezt nem tartja saját hatáskörébe való beavatkozásnak?

Ebben az ügyben nem látok ellentétet. A programtézisek ugyanis nem azonosak a stratégiai tervezéssel.

LAJOS P. JÁNOS

Skip to content