Radikalizmus és szélsőségesség

(Médiafigyelő, www.deol.hu) – Duray Miklós volt a díszvendége annak a Wass Albert megemlékezésnek, melyet az író születésének 102. évfordulója alkalmából rendeztek Debrecenben. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja alelnöke ezt követően a Kollégiumi esték rendezvényén kapott szót.

A Debreceniek az igaz Magyarországért (DIO) Egyesület – mely a Kossuth téri tüntetőkből alakult – és a Gróf Wass Albert Társaság szervezésében került sor az eseményre. A hideg szerdai este – közel kétszáz érdeklődővel – a Kossuth-szobornál kezdődött, ahol Berta Zoltán irodalomtörténész méltatta Wass igazság-beszédét a magyar sorsról és történelemről. Akik ismerik munkásságát, tudják, hogy önkritikusan megírta az erdélyi nemesség hibáit is. Tiszta és egyenes beszéddel, líraian fogalmazta meg népünk lelkületét, mely abban is összefoglalható, hogy aki gazember, az ne tekintse magát magyarnak. Megfogalmazták ezt mások is Nagy Lászlótól a mai Utassy Józsefig. Felhangzott a közismert vers is, az Üzenet haza.

Közben megérkezett Duray Miklós, aki a közönség soraiban hallgatta az ünnepi megemlékezés részeként Katona Mónika népdalénekest, aki először tanítványival adott elő az újesztendőre jókat kívánó népdalokat. A házigazda Nagy János (DIO) megemlítette, hogy tévednek, akik lebecsülik a hit erejét, mert annak erkölcsisége nélkül rossz vezetőnk lesz. Fontosnak nevezte a bizalom helyreállítását a különböző társadalmi rétegek között, melyek cserbenhagyták egymást az utóbbi időben, ezen is szeretnének egyesületükkel javítani – hangoztatta. Majd ismét a szép hangú népdalénekes következett, aki a vendég tiszteletére felvidéki dalokkal készült és érdekességként elmondta, hogy nagynénje Bene Éva sikerkönyvéhez, a Megdőlt az életfához éppen Duray Miklós vállalta az előszó megírását.

A díszvendég már egy melegebb helyszínen, a Református Kollégium dísztermében kapott szót a Kollégiumi esték keretében, ahova meghívója Nagy János és a 200 fős tömeg kísérte át a Kossuth téri rendezvényről. Ugyanott állt a közönség elé, ahol nyolc évvel korábban is. Előadásában az aktuálpolitikai események helyett hosszasan és alaposan elemezte, hogy mi vezetett a mai történésekhez. Előtte azonban megemlékezett Wass Alberttel való személyes kapcsolatáról is. Szóvá tette, hogy amikor Debrecen eldöntötte, hogy szobrot állít neki néhány magyar nyelvű irodalmár tiltakozott. Ha a stílus nem tetszik valakinek, azt megírhatja, szakszerűen kritizálhatja, de egy halott ellen így tiltakozni elfogadhatatlan – mondta.

A magyar történelemben a középkorig tekintett vissza, amikor a magyar állam annyira meggyengült, hogy fokozatosan jutott az elmúlt évszázad, s az utóbbi évek gyászos eseményeiig. 1825-ben elkezdődött ugyan egy nagy korszak, a nemzetépítés, a kiegyezéssel azonban olyan kompromisszum született, ami gazdasági előnyöket hozott, de olyan áron, hogy a függetlenségi eszme föl lett adva, s ez megpecsételte a huszadik századi történéseket. Nem csoda, hogy meg lehetett tervezni Trianont, s bár a húszas években volt egy újabb építkezési próbálkozás, s a negyvenöt utáni felépülés a romokból is szép volt, de ötvenhatban mintha már az utolsó gőzt eresztette volna ki a nemzet. Olyan politikai erő pedig egyetlen európai országban sem lehetséges, amely nemzete ellen agitál, de itt már ez is megélhettük az állampolgárságot is érintő népszavazás előtt – említette fel a közelmúlt történéseit.

Ezek ismeretében a magyarság jövőépítésének a függetlenség újraélesztésével kell kezdődnie: szellemileg és tetteinkben, hogy ne rendeljük magunkat alá mások érdekeinek. 1995-ben sikerült ezt pontosan megfogalmazni, a nemzet határokon átívelő újraegyesítésének gondolatában. Ez azért is fontos, mert Magyarország önmagában gyenge, s szellemi és erkölcsi erőink összeadása nélkül nem lehet a mai lepusztulásnak véget vetni. Történelmi vezérfonalunk újra „a nemzetért mindent, de mások ellen semmit” kell legyen. Nem kétséges az idei kormányváltás, az arányokat nem érdemes azonban latolgatni, viszont sok kitartás és lelkierő kell majd az új vezetésnek, hogy ezeket megvalósítsa, mert ez nem megy egyik napról a másikra.

Ha Magyarország süllyed, vagy emelkedik azt az egész Kárpát-medence megérzi, még ha kissé később is. A környékünkön élő nemzeteknek is megvannak a saját traumái, még ha egyes eseményekkel kapcsolatosan épp ellenkező előjelűek is a miénknek. Viszont ezt őbennük is feloldhatjuk, ha magunkban legyőzzük a félelmet, és nem acsarkodunk. Aki tisztességesen gondolkodik magyarként, s nem csak magyarul beszél, az megbecsüli más nemzetek tagjait is, s megérti ezt. A XX. század tragédiája volt, hogy a Kárpát-medencén kívül, egymás ellen kerestük a támogatást, pedig itt kell együtt élnünk, ahogy mindig is tettük, még ha más arányok, más határok között is. Erre fel lehet építeni az új nemzet- és állampolitikát anélkül, hogy kétségbe vonnánk, amibe a múlt században kerültünk. Az elmúlt nyolc év bűneihez tartozik az is, hogy ma sem tudatosul, hogy a maradék országhoz minden magyar kötődik, ha nem is közjogilag, de érzelmileg mindenképpen. A legegyszerűbb példaként: egy focimeccsnél is ide drukkolnak. Az összetartozás terén a következő kormánynak ezért is fontos lenne az állampolgárság jogi státuszának rendezése, de ehhez minél erősebbnek kell lennie – zárta rögtönzött előadását.

Nagy János a közönség kérdéseinek bevezetéseként a civil erők fontosságára irányította a figyelmet: mivel ezek nem tudtak fellépni az elmúlt idők problémái ellen, esetleg könnyen le is mond róluk a társadalom a választásokkal, s még az a kevés is elerőtlenedik, ami van. Duray a különböző felvetett kérdésekre válaszolva elmondta, hogy az individualizmus nem baj, ha családi és más kis közösségekre irányul, a gond abból van, ha nemzeti reménytelenség formájában jelentkezik. A radikalizmust viszont sokszor összekeverik a szélsőségességgel és ez baj, mivel a kettő merőleges egymásra. Jászi Oszkár, vagy Kossuth is radikális volt, végiggondolt nézeteik megvalósítása érdekében. A szélsőségest viszont réslátás, egy szűk keresztmetszet szemlélete jellemzi. A radikalizmus az értelmes emberekre jellemző, míg a szélsőségesség épp ellenkezőleg.

Nem kerülhette meg a napi aktualitásokat sem, így megtudhattuk, hogy a Szlovák Nemzeti Párt végrehajtást indított ellene a szlováknyelvű bocsánatkérésért, ami olyan mintha valaki végrehajtóval akarná kikövetelni a szerelmet. A nyelvtörvénnyel kapcsolatosan azonban az EU jogszolgálata – épp a szlovák kormány firtatására – határozottan elítélő nyilatkozatot hozott, amiről megpróbáltak hallgatni, de Duray nyilvánosságra hozta azt. A Bugár-kérdésről azt nyilatkozta, hogy stratégiai természetű, de nem magyar stratégiai, és sajátos gazdasági háttere is van. Ebben az értelemben leszögezte, hogy nem Felvidéken, hanem Szlovákiában megosztott a magyarság. Azt is egyértelművé tette, hogy az államhatárok az Eu-val nem szűntek meg, s nyugattal ellentétben errefelé még nagyon eltérőek a jogrendek, amitől zavaros a kép. Viszont a gazdasági terjeszkedés potenciál kérdése, így a nemzeti gazdaságpolitika hiánya is súlyos probléma. Magyar cégek odaát, vagy ottaniak Magyarországon nem ítélhetők meg általánosítva, mivel furcsa dolgokat produkál az élet, összetett a kép. Sok határon túl nyílt magyar üzletben nem beszélnek például magyarul.